Magyarországon egyhamar nem várható az elektronikus szavazás bevezetése. Ennek egyik oka a pártpolitikákban, a másik a különféle félelmekben keresendő.

— Magyarország elkötelezte magát az információs társadalom, ezen belül is az e-közigazgatás kialakítása mellett. Kormányzati szervek mindenfélét ígérnek, és projekteket hirdetnek, ám ezekből mintha hiányozna az elektronikus szavazás bevezetése…
— Én messzebbről indítanék, ugyanis Magyarországon nemcsak a szavazás maradt ki a fejlesztésből, hanem maga az információs társadalom. Az Európai Unió statisztikája szerint ebből a szempontból hazánk a 25 tagország között a 23. helyen áll. Érdekessége a statisztikának, hogy az utolsó helyen álló Litvánia idén szeptemberben indítja el az elektronikus szavazás bevezetésére irányuló projektjét, amely nagy valószínűséggel 2008-ra, azaz a választásokig meg is valósul. Így Magyarország legalább még egy hellyel fog visszacsúszni.
— Mi az oka, hogy nem halad előre nem hogy az e-szavazás, de az információs társadalom ügye sem?
— Az egyik ok a pártok finanszírozásában keresendő. A jelenlegi rendszerben az állami támogatás nem elegendő a fennmaradáshoz, a pártok két helyről veszik ki a megélhetésükhöz szükséges plusz pénzt, s az egyik az informatika (a másik az autópálya-építés). A másik ok a pártok nem megfelelő humánerőforrás-politikájában rejlik, ugyanis mind a kormány-, mind az ellenzéki pártokban kevés a szakpolitikus, aki az egyes fejlesztések technikai, jogi és társadalmi indokoltsága között kapcsolatot tudna létesíteni.
— Nem is volt napirenden nálunk az e-voksolás bevezetése?
— De igen, ám a parlament kétszer is elutasította az e-szavazásnak még a szűk körű alkalmazását is. Ez arról szólt volna, hogy a külföldön tartózkodó magyar állampolgárok szavazzanak így. Az elutasítás egyik oka a kormányzó és az ellenzéki pártok együttműködés-képtelensége a kétharmados törvények megalkotásában, a másik ok pedig a félelem a választási törvény módosításától. Így aztán választási bizottság utazik külföldre tetemes költséggel, s a tagok gyakran többen vannak, mint a szavazó állampolgárok. Ezért a külföldön tartózkodó választópolgárok megszavaztatása egyenként 500 euróba kerül, míg itthon mindössze 4-5 euró ez a költség.
— Visszatérve a félelmekre, miért tartanak a pártok a választási törvény módosításától?
— Itt két dolgot kell figyelembe venni. Egyrészt ha kötelező lenne az elektronikus szavazás, akkor a jelenlegi szavazókhoz képest más társadalmi csoportok részvétele vagy távolmaradása is felmerülne. A mai résztvevők közül sokan nem szavaznának, mert félnek a számítógéptől, ugyanakkor vannak olyan társadalmi csoportok, amelyeket éppen az e-voksolás lehetősége mobilizálna, s új résztvevőként jelennének meg. A pártok viszont képtelenek felmérni, hogy kik maradnának távol, s kik lépnének be a politikai erőtérbe, s ez számunkra kedvező vagy kedvezőtlen lenne.
További tényező a választási csalásoktól való félelem, ami ugyancsak arra vezethető vissza, hogy bizonyos csoportok kerek-perec megtagadják a számítógép használatát – ilyen csoport például az állami vezetők zöme – vagy erősen idegenkednek tőle – például az 50-60 év feletti generáció. Ez a tartózkodás nem jellemző a már számítógépen elnőtt fiatal generációra, ám ők még nincsenek döntési pozícióban a társadalomban. A pártok vezetésében túlsúlyban lévő idegenkedők attól félnek, hogy az új technológia csalásra, visszaélésre nyithat teret. Szítja ezeket a félelmeket az is, hogy a világban számos, szakszerűtlenül felállított, csalásra módot adó rendszerre van példa, például az Egyesült Államokban. Ezek azért szakszerűtlenek, mert a fejlesztések kizárólag informatikai típusúak s nem igazgatásorientáltak.
Egyébként éppen az idegenkedés miatt az Európa Tanács Miniszteri Tanácsa olyan irányelvet tett közzé, amelynek értelmében nem lehet kizárólagossá tenni az e-szavazást.