Lapunkban eddig két „szösszenetem” jelent meg. A 2009. november–decemberi, 10. éves jubileumi számban A (jegyző) szakma leépülése címmel látleletet készítettem az eltelt évtizedet hanyatló időszaknak minősítve. Rögzítettem, hogy nem számíthatunk parlamenti támogató lobbyra, a jegyzők-köztisztviselők feleslegesnek minősített koloncai a társadalomnak, az ostor rajtuk csattan legkönnyebben. A 2011. március–áprilisi számban közölt Járás jegyző nélkül? című írásom az új kormány kezdeti, bennünket sújtó intézkedéseinek említése mellett a járási hivatalokkal kapcsolatos várakozásaimat és kételyeimet tükrözte.

Sajnos eljött az ideje az újabb rövid cikknek, amely változatlanul panaszainkat igyekszik közzétenni, nem feladva a reményt: egyszer talán jön majd a borúra derű. Jelzem, hogy feleségem nagyközségi jegyző, így közelről vannak információim a legsanyarúbb helyzetben levő kistelepülési kollégák gondjairól. Igyekszem általános, valamennyi településre vonatkoztatható problémákat felvetni, generális kezelésüket kérve.

A járási hivatalok létrejöttek, amelyben rengeteg előkészítő tevékenységet végeztünk mi is. Elvitték kollégáink egy, az elkerült feladatokkal nem arányos mértékű részét. Jó magyar módra féleredmény lett a járás, mivel a jegyzőktől 80 államigazgatási hatósági jogkör került át, 81 nálunk maradt. Ez a hatáskör-megosztás fenntartja a jegyző kettős kötődését (önkormányzathoz, államhoz) az ezzel járó konfliktusokkal együtt, szeretnénk remélni, hogy csak átmeneti állapotként. Ahhoz, hogy a jegyző valóban az önkormányzat embere legyen muníciót ad az új önkormányzati törvény szabályozásának alapfeltevése: az önkormányzati hivatalok kizárólag önkormányzati ügyekkel foglalkoznak, ilyen jellegű hatáskörök jegyzőre is átruházhatók, felette a munkáltatói jogokat a polgármester gyakorolja. (Utóbbival kitettek bennünket egy ember kénye-kedvének, az eddiginél is kiszolgáltatottabbá, védtelenebbé váltunk!). Az önkormányzati jegyzői konstrukció szükségességének másik alapja az a tény, hogy e munkakör betöltése az európai uniós csatlakozás óta egyre inkább településmenedzseri képességeket igényel (pl. települési-térségi fejlesztési tervezés, pályázatkezelés). Biztosan ez az átmeneti állapotunk eredményezi azt is, hogy államunktól – akitől hozzánk delegált feladatokat látunk el hatóságként – több mint húsz éve nem kaptunk egy igazolványt sem, a piaci szolgáltatóknál kell pitiznünk az alkalmas internetelérésért, a képviselő-testületnél pedig a költségvetési fedezetért, pedig lóghatnánk mi is a kormányzati gerinchálózaton. Dicséret illeti viszont államunkat azért, hogy a polgármesteri hivatalok működését jobban finanszírozza, legalább a korábbihoz képest (az elismert létszám azonban lényegesen kisebb a feladatokhoz szükségesnél).

Sokszor okoz nekünk szinte megoldhatatlan helyzetet az a rendszeresen tapasztalható „felettes” szervi magatartás, mellyel a ránk zúdított rendkívüli többletfeladatok teljesítését lóhalálában, máris, de azonnal kérik tőlünk. (Persze lehet, hogy a jegyző menedzseri szerepe nemcsak fejlesztés és változás, hanem válság-menedzsmentet is takar?) Egyre inkább úgy tűnik, hogy az egy – polgármesteri – hivatalban legalább még három-négy adatszolgáltató, katasztrófavédelmi, közfoglalkoztatási, jövőre pedig választási hivatalnak is kellene működni az adott személyi állomány felszeletelésével, hogy a szükséges többlet-humánerőforrást – magunkat több példányban újra előállítva – biztosítani tudjuk. Ráadásul bennünket e-learning módszerrel tovább is képeztetnek, súlyos döntés elé állítva: ha tanulunk, nem dolgozunk, ha pedig nem dolgozunk, abba belebukunk. Azon is rajtaveszthetünk, ha nem olvassuk és értelmezzük – jól! – a tömegesen születő jogszabályokat, amelyek sokszor derült égből pottyannak ránk. (Igaz néhányat előzetesen véleményezhetnénk az erre biztosított jellemzően egy-két nap alatt.)

Az eddig írtak nem tűnhetnek panaszkodásnak, mivel sajnos tények. Ezért bízhatunk benne, hogy a Jó Állam megteremtését célul kitűző kormányzat talán rajtunk is segít. Jelzéseink nem fizetésemelésre irányulnak, bár illene elgondolkozni: akik jobban teljesítenek – hisz eddig mindent megoldottunk –, azok már hat éve nem emelkedő illetmény-alapot érdemelnek?

Végül egy javaslat Hajdúszoboszló kezdetektől levő, de még nem „műemlék-jellegű” jegyzőjeként. Az utóbbi évek viharos változásai alaposan megrostálták a jegyzői kart, a szakmai találkozások, kapcsolatok minimálisra csökkentek közöttünk. Mi régiek sem tudjuk, hogy hányan maradtunk talpon, ezért lapunk „bejelentkeztet(het)né” az 1991 óta még jegyzőként működő kollégákat, ami alapján – például segítségemmel Hajdúszoboszlón – megszervezhetnénk az obsit előtt állók találkozóját.

Tisztelt Jegyző Kollégák!

Kérjük, hogy amennyiben támogatják Szerzőnk felvetését, szíveskedjenek jelentkezni a jegyzo@hvgorac.hu e-mail címen. Örömmel vesszük, ha csatlakozási szándékuk jelzése mellett elküldik önéletrajzukat is, amelyet a Jegyző és Közigazgatás Portré rovatában közzéteszünk.