2026-ban a lapban kiemelt témaként került meghirdetésre a nemzeti vagyonnal való gazdálkodás. Ezen kiemelt témakör keretében a cikk a nemzeti vagyon hasznosítása során felmerülő versenyeztetési kötelezettséget, annak lefolytatását és a kivételi köröket járja körbe. A versenyeztetésre vonatkozó szabályok betartása kulcsfontosságú, a törvénybe ütköző szerződés vagy rendelkezés ugyanis semmisséget von maga után.

A Jegyző és Közigazgatás visszatérően teret biztosít a birtokvédelem és adatvédelem határterületeit érintő kérdések elemzéséhez, mint például a szomszédkamerás-ügyekben a birtokvédelmi és az adatvédelmi eljárások elhatárolása,[1] vagy az adatvédelmi hatóság (NAIH) és a jegyzők szerepe a kamerás megfigyelőrendszerek kapcsán kialakult szomszédkonfliktusok rendezésében.[2] De szintén alapos összehasonlító elemzést olvashattunk a képmás védelme kapcsán a polgári jogi…

Az illegális hulladéklerakás ellen, a hulladék elhagyása ellen régóta nem – s jelenleg sem igazán – tudunk eredményesen fellépni.

A tanulmány alapjául szolgáló kutatás – pilot-jelleggel – a Kúria Önkormányzati Tanácsának azon határozatait vizsgálja, amelyek a jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet (a továbbiakban: Jszr.) valamely rendelkezésére utalnak. A cikksorozat jelen második részében a kutatási módszertan ismertetése mellett a határozatok kereshetőségét és formáját, az adatok nyíltságát vizsgáljuk kritikai megközelítésben. E cikk információtudományi fókuszával szemben az első rész – amely a Jegyző és Közigazgatás 2025/4. számában jelent meg – jogtudományi szempontból, empirikus alapon elemezte, hogyan érvényesülnek a jogszabályszerkesztés szabályai a Kúria Önkormányzati Tanácsának gyakorlatában, míg a sorozat harmadik része példákon keresztül mutatja majd be a gépi feldolgozhatóság előnyeit, valamint javaslatot tesz a fejlesztési irányokra.

A publikáció célja, hogy bemutassa a Jegyzők Országos Szövetségéből (JOSZ) egy hivatalos, köztestületi jellegű jegyzői kamara létrehozásának lehetőségét. A koncepció középpontjában a jegyzői hivatás szakmai függetlenségének, etikai normáinak és társadalmi presztízsének megerősítése áll. A kamara köztestületként egységes szakmai képviseletet, továbbképzést, valamint etikai és fegyelmi kontrollt biztosítana a jegyzők számára.

A tanulmány alapjául szolgáló kutatás – pilot-jelleggel – a Kúria Önkormányzati Tanácsának azon határozatait vizsgálja, amelyek a jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet (a továbbiakban: Jszr.) valamely rendelkezésére utalnak. A sorozat első része jogtudományi szempontból – empirikus alapon – elemzi, hogyan érvényesülnek a jogszabályszerkesztés szabályai a Kúria Önkormányzati Tanácsának gyakorlatában. A sorozat második részében a határozatok kereshetőségét és formáját, az adatok nyíltságát vizsgáljuk kritikai megközelítésben – rávilágítva a gépi feldolgozhatóság előnyeire.

Hasonló kérdést tettem fel korábban a Jegyző és Közigazgatás XXII. évfolyam 3. lapszámában, ahol a kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról szóló kormányrendelet egy szakaszát elemeztem abból a szempontból, hogy az vajon állatvédelmi vagy más jogterület alkalmazási körébe tartozó szabály-e. A következtetés akkor az volt, hogy a hivatkozott kormányrendeleti szakasz egy állatvédelmi jogszabályban fellelhető kóbor szomszédjogi rendelkezés, melyre alapítva egyébként egészen impozáns számú ítélet születik minden évben a járásbíróságok előtt. Jelen írás egy másik szomszédjogi típusú találatot fed fel az állatvédelmi törvényben.

A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 132. § szerint az illetményalap összegét évente az állami költségvetésről szóló törvény állapítja meg úgy, hogy az nem lehet alacsonyabb, mint az előző évi illetményalap. Ugyanezen jogszabály 133. § (1) bekezdése szerint az egyes osztályok emelkedő számú fizetési fokozataihoz növekvő szorzószámok tartoznak. A szorzószám és az illetményalap szorzata határozza meg az egyes osztályok különböző fokozataihoz tartozó alapilletményt. Kiemelt témánk következő cikke.

Közel hat évvel ezelőtt ezen kiadványban már érintettem a pihenéshez és a vállalkozáshoz való jog összhangjának igényét, illetve azt, hogy egy kerületi önkormányzat miképpen működhet ebben közre. Az azóta bekövetkezett események és az eltelt idő, illetve az első rendeleti próbálkozástól eltelt 18 év alapot szolgáltat arra, hogy áttekintsük ismét az elmúlt időszak jogszabályi és egyéb változásait. Teszem ezt egy belvárosi önkormányzat szemszögéből – kiemelve azt, hogy minden önkormányzat életében megvannak azok a specialitások, amelyek meghatározzák a mindennapi életüket, feladataikat, megoldandó problémáikat, a helyzetüket. Terézvárosban az egyik ilyen nagy súlypontú kérdés a csend, másképpen az itt élők nyugalma, szemben a szórakozóhelyek és szálláshelyek nagy számával és a működésükből származó zajterheléssel.

Lapunkban – egyebek mellett Várva várt bérfejlesztés a közszférában címmel – 2025-re kiemelt témákat hirdettünk, időnként egy-egy közérdeklődésre számot tartó kérdésre irányítva szerzőink fókuszát. E témakört is érintve született meg alábbi írásunk a „sorozat” első elemeként.