Örülök, hogy a Jegyző és Közigazgatás szaklapja ismét Szabolcs-Szatmár-Bereg értékteremtő bemutatására adott lehetőséget azon távoli szemlélőknek, akik már voltak szép megyénkben, és szívűkbe zártak minket, valamint akik a közeljövőben készülnek eljutni hozzánk, hogy megtapasztalják az itt élő emberek vendégszeretetét.
Ezt a gazdag kultúrájú, különleges földrajzi adottságokkal rendelkező, hagyományaihoz ragaszkodó és azt értékként megőrző, a fejlődések előtt mindazonáltal nyitott megyét három ország is határolja. Felsorolni is nehéz, mennyi történelmi örökség, a helyi szokásokat megelevenítő fesztivál veszi körül az itt élőket és várja a látogatókat.

Értékeink és kincseink legnagyobb mértékben a megművelt földből származnak a természet kínálta lehetőségek kamatoztatásával. Gondoljunk csak a szatmári szilvára, amiből a finom lekvár, az aszalt szilva, és a társasági összejöveteleken nélkülözhetetlen szilvapálinka készül; vagy a híres milotai dió, a nyírségi akácméz, a szabolcsi alma, melyből szintén mesteri pálinka kerül az asztalra. De a föld és az ember harmonikus viszonyából származnak jellegzetes népviseleti darabjaink, használati és dísztárgyaink, amelyek évszázadok alatt fejlődtek, csiszolódtak, nemesedtek ki, mint a beregi hímzés, vagy a paszabi szőttes. A földműveléssel kapcsolatos örömök és vigasságok szintén meghatározó ünnepei még ma is az itt élőknek, és reneszánszukat élik: a napkori böllérverseny, a nagydobosi tökfesztivál, a szatmárcsekei cinkefőző- és lekvárfőző verseny, a Szenke Parti Nagyvásár idején rendezett Tőtike Fesztivál, Harangodon az Akácvirág és Mézünnep, Mérk és Vállaj községek Strudli fesztiválja, valamint az Ajaki Lakodalmas Fesztivál. Megyénk lakói gazdag néprajzi hagyományokkal rendelkeznek, és ma is lelkes ápolói ezeknek. Ugyanakkor a polgári kultúra hazai neves képviselői közül is sokan származnak erről a vidékről, többen itt élték le életüket, s alkottak maradandót nemzetünk számára. Szabadságharcának zászlaját itt bontotta ki Esze Tamás tarpai kuruc brigadéros. Kölcsey Ferenc 25 évesen költözött Csekére, és ebben a kisfaluban írta meg a Himnuszt. Sok elismert ember bölcsője ringott ezen a vidéken, olyanok mint: Bessenyei György író, filozófus, Vasvári Pál szabadságharcos, Lónyai Menyhért miniszterelnök, Korányi Frigyes orvos, Benczúr Gyula festőművész, Krúdy Gyula író, Móricz Zsigmond író, Kaffka Margit írónő, Kállay Miklós miniszterelnök, Váci Mihály költő, Ratkó József költő. Még többen vannak, akik idekerültek, és itt is maradtak. S megannyian híres és nem híres emberek, kik szép emlékékeket, kellemes hatásokat vittek magukkal e tájról.
Az itt élők szorgalma és hite olyan értékeket teremtett, melyet érdemes megnézni, és utána nehéz elfelejteni.

A megye határain kanyargó Tisza, a túristvándi vízimalom környezete, az éppen felújítás alatt álló Tiszadobi Andrássy kastély, a bátorligeti láp természetes szépsége, a számtalan, műemlék értékű templom és építmény, a hangulatos skanzenszerű települések és az itt élő emberek vendégszeretete és kifinomult gasztronómiai érzéke mind-mind meghatározó értékei Szabolcs-Szatmár-Beregnek és fontos megosztanunk mindazokkal, akik hozzánk látogatnak.

Megyénk lakói hitem szerint méltán lehetnek büszkék szülőföldjükre. Szűkebb hazánkat a távolból szemlélők sokszor az elmaradottsággal jellemzik. Az itt élők azonban pontosan tudják, hogy ez nem így van. A történelem ugyan gyakran nehéz sorsot mért ránk, ám éppen ezért meg is edzett bennünket. Ezen a vidéken csak a becsületes munka, a mindennapok küzdelme árán lehet eredményt, sikert elérni. Ehhez társul a vendégszeretet, az egyenes jellem – így hát, aki Szabolcs-Szatmár-Beregbe látogat, soha nem csalódik.