A történelmi jelentőségű un. Lisszaboni szerződést a tagországok állam és kormányfői 2007. december 13-án ünnepélyes keretek között aláírták. Magyarország a tagországok közül elsőként 2007. december 17-i országgyűlési ülésnapján ratifikálta a Lisszaboni szerződést.

Részlet a 2007. évi CLXVIII. Törvényből.
„Az országgyűlés a törvénnyel felhatalmazást ad 2007. december 13-án aláírt, az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról szóló Lisszaboni szerződés kötelező hatályának elismerésére.”
„Az Országgyűlés a Lisszaboni szerződés e törvénnyel kihirdeti.”
A fenti rövid aktuális hírek után, mint előző cikkem végén jeleztem, folytatom a Lisszaboni szerződésnek az EU intézményeire kiható intézkedéseinek ismertetését.
Változások a döntéshozatalban
– A tagállamok képviselőiből álló tanács döntési mechanizmusában megszűnik az a gyakorlat, hogy minden egyes tagállamnak meghatározott számú szavazata van – a nem egyhangú döntések esetében – pedig minősített többséggel hozzák meg azokat.
Az új döntési formula a kettős többség elvén alapul – amely értelmében egy döntés akkor születik meg, ha a tagállamok 55 %-a és az unió népességének 65 %-a támogatta.
Ez az új rendszer azonban csak 2014. november 1-én lép hatályba, addig a jelenlegi minősített többségi szavazási rendszer alkalmazzák. 2004. november 1-től – 2017. március 31-ig egy átmeneti időszak lesz, ugyanis ha a Tanácsban minősített többséggel fogadnának el egy döntést, egy vagy több tagország kérheti, hogy a döntésre továbbra is a jelenlegi (nizzai) minősített többségi szavazási rendszer szabályai szerint kerüljön sor.
– 2017. március 31-ig a Tanács azon tagjai, akik a blokkoló kisebbségben szükséges lakosság szám legalább 75 %-ával, vagy tagállami létszám 75 %-ával rendelkeznek, a Tanácsnak jelzik, hogy valamely okból ellenzik, hogy a döntés a minősített többség fentebb leírt szabályai szerint szülessen meg. „akkor az elnökség elhalasztja a szavazást, és megpróbál kompromisszumot létrehozni a tagállamok között.” Erre határidő nincs meghatározva.
Ezt az eljárást először 1994-ben használta az unió, amelyet „Ioanninai formula”-nak nevezett, erre azért van szükség, hogy egy a számunkra nagyon fontos ügyben kisebbségbe szoruló tagállamok ne érezzék úgy, a többség le tudja őket gázolni.
2017. április 1-től ugyanez az eljárás marad érvényben, azzal a változtatással, hogy a blokkoló kisebbséghez szükséges arány 55-55 % lesz, mind a népesség szám, mind a tagállami létszám tekintetében.
– A Tanács és a parlament eddig informálisan kezdeményezhette az Európai Bizottságnál, hogy tegyen javaslatot jogszabály alkotására a Tanács illetve meghatározott tárgykörben az Európai Parlamentnél.
A Lisszaboni szerződés lehetőséget biztosít a tagállamok egy jelentős számának képviseletében – legalább egymillió uniós állampolgár – törvényalkotás kezdeményezésére az Európai Bizottságnál. Ennek értelmében a Bizottság erre a kérésre – hatáskörébe tartozó témákban – megfelelő javaslatot terjeszthet a Tanács felé.
Az eljárásról és a pontos feltételekről külön európai jogszabály rendelkezik majd.
A változások az intézményekben
– Az állam és kormányfőkből álló Európai Tanács legalább két és fél éves időtartamra állandó Elnököt kap, aki döntéshozási jogkörrel nem rendelkezik.
– Az elnök a megbízatása alatt, előkészíti az állam és kormányfők találkozóit, a csúcstalálkozókon elnököl, valamint harmadik országokkal – csúcs szinten – képviseli az Uniót.
Az Európai Tanács elnöke egyszer újraválasztható.
A korábban hazájában legalább kormányfői posztot betöltő politikus, állandó elnökként 2009 novemberétől töltheti be ezt a tisztséget.
– Az EU Tanácsban a miniszteri szaktanácsok maradnak, amelynek élén 18 hónapon át három tagország gyakorol közös elnökséget oly módon, hogy minden területen fél éven keresztül egyikük látja el az elnökséget, a másik kettő segíti, majd ezt követően váltanak.
– Az Európai Bizottság létszáma 2014-től a tagországok számának kétharmadára csökken.
Arra van lehetőség, hogy a tagállamok egyhangú döntéssel eltérő módon rendelkezzenek.
A tagállamok a biztosokat rotációs alapon delegálják a testületbe.
– Az Európai Parlament képviselőinek száma 2009-es választás után 750 + 1 fő lesz.
– Intézményesül az Unió kül és biztonságpolitikai főképviselőjének funkciója.
A főképviselő elnököl a külügyminiszterek tanácsülésein, és egyik alelnöke lesz az Európai Bizottságnak, a munkáját pedig uniós diplomáciai szolgálat segíti.
Új jogosítvány a nemzeti parlamenteknek
– A Lisszaboni szerződés ellenőrzési jogosítványt adott a nemzeti törvényhozások kezébe, az uniós jogalkotás terén. A nemzeti parlamentek nem vétózhatnak meg közvetlen EU. jogszabályokat, de ellenvéleményüket fokozottan figyelembe kell venniük, majd az uniós jogalkotóknak.