Felhívás fennmaradási kérelem benyújtására 2008/1

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Közigazgatási hivatal / Kormányhivatal

Felhívás fennmaradási kérelem benyújtására 2008/1

X. évfolyam, 1. lapszám
Szerző(k):
dr. Demeter András jogtanácsos Észak-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal Építési Osztálya



Az építéshatósági munkaköröket ellátó köztisztviselők gyakran panaszkodnak arra, hogy nem elég nyűg nekik az építési jogszabályok helyes alkalmazása, még a Ket. rendelkezéseivel is meg kell küzdeniük. Egyesek állítása szerint az ágazati normák nincsenek összhangban az eljárási kódex szabályaival, sőt, ez utóbbiak maradéktalan alkalmazása az építési eljárásokban lehetetlen is. Álláspontom szerint az ügy mégsem reménytelen, ha megkíséreljük a szakmai és a jogi szempontokat közös nevezőre hozatalát.

 

Az Áe.–nek a hatósági döntésre vonatkozó egyszerűbb szabályaihoz képest a Ket. – talán – a legnagyobb horderejű változást azzal hozta be, hogy a hatóság döntéseit – átvéve más eljárási törvények szisztémáját – alakilag is megkülönbözteti a tekintetben, hogy a döntés érdemi vagy eljárási jellegű. A formális megkülönböztetés helyes alkalmazásának előfeltétele, hogy a jogalkalmazó minden esetben ismerje fel, mikor kell érdemi és mikor eljárási kérdésben dönteni. E látszólag egyszerű művelet megvalósítása, figyelemmel a Ket. hatályba lépése óta eltelt időszak „termésére”, a hatóságok többségének nem is megy olyan egyszerűen. A gyakorlati tapasztalatok szerint a régi reflexek olyan erősen beleivódtak a jogalkalmazókba, hogy a döntések alakiságát tetszőlegesen keverik, bele sem gondolva, milyen óriási különbség van a két döntésfajta között, különösen az azok ellen igénybe vehető jogorvoslatok szempontjából.
A kialakult gyakorlat szerint akkor kell határozatot hozni, ha az ügy érdemében születik döntés, azaz, ha a hatóság valamilyen alanyi jog gyakorlására hatalmazza fel az ügyfelet (pl. építési engedélyt ad), ha az alanyi jog gyakorlását érdemi vizsgálat után elutasítja, ha valamilyen kötelezettséget ír elő számára (pl. építésügyi bírságot szab ki), végül, ha az ellenérdekű ügyfelek között létrejött egyezséget jóváhagyja. (Van azonban olyan jellegű kérdés is, amelynek érdemi / eljárásjogi minősítése nem magától értetődő: ilyen például az ügyféli minőség megállapítása iránti kérelemről való döntés, amely mindig érdemi, azaz határozati formát igényel.) Minden egyéb esetben végzést kell/lehet hozni.
A Ket. nem tartalmazza azon eljárási kérdések taxativ felsorolását, amelyekről végzésben kell dönteni, a direkt meghatározás szükségtelen is lenne. Ne feledjük, hogy az eljárási kódexen kívül számtalan ágazati jogszabály is tartalmazhat végzéshozatalt igénylő eljárási jellegű előírásokat.
A továbbiakban figyelmünket irányítsuk az építéshatósági ügyekre, amelyek – elfogultság nélkül állíthatom – a hatósági munkák közül a legösszetettebbek közé tartoznak: az e területen meghozandó döntések formájának helyes meghatározása megköveteli, hogy a jogalkalmazó egyszerre értse meg a Ket. belső logikáját és az építésügyi anyagi jogszabályok meglehetősen kusza rendelkezéseit.
A gyakorlati életből álljon itt példaként a fennmaradási engedélykérelem benyújtására való felhívás esete. E jogintézmény kiragadása talán önkényesnek, maga a szabályozás a „kívülállónak” pedig túl komplexnek tűnhet, az elsőfokú hatóságok e téren rendszeresen elkövetett „bakijai” azonban mégiscsak e problémát predesztinálják bemutatásra.
A jogalkotó a fennmaradási engedélyezési eljárást szabályozó rendelkezéseket 2005. november 1-től jelentősen megváltoztatta. A jelenlegi szabályok a fennmaradási eljárás hivatalból történő lefolytatását nem teszik lehetővé, így ezen eljárás kizárólag az ügyfél kérelmére indulhat meg. Az építési törvény 48. § (3) c) szerint amennyiben a szabálytalan állapot jogszerűvé tehető, a hatóság legfeljebb 60 napos határidő tűzésével fennmaradási engedélykérelem benyújtására hívja föl az építtetőt. A hivatkozott jogszabályhely (4) bekezdése szerint, ha az építtető e határidőn belül nem nyújtja be a fennmaradási engedély iránti kérelmet (…), úgy az építésügyi hatóság az építmény bontását rendeli el. Kérdésként felmerülhet, hogy a hatóság a 48. § (3) bekezdés c) szerinti felhívását milyen alakisággal teheti meg: határozattal, végzéssel esetleg levéllel?
Az Étv. hivatkozott, és a Ket. érdemi és eljárási kérdésekben hozandó döntésekre vonatkozó szabályaiból következik, hogy az ügyfél – álláspontom szerint – szabályosan csakis végzéssel hívható fel a fennmaradási engedélykérelem benyújtására. Ekkor a hatóság ugyanis magának a fennmaradási engedélynek megadásáról illetve elutasításáról érdemben még nem dönt, azaz határozati formát sem alkalmazhat. Ugyanakkor a felhívásra nem tartom elégségesnek az egyszerű levél kiadását sem, mert véleményem szerint az ügy jellege, a felhívás tartalma mégiscsak megkövetel egyfajta hivatalos(abb) formulát.
A fennmaradási engedélykérelem benyújtására való felhívó végzés ellen – a Ket. és az Étv. jelenleg hatályos rendelkezéseire figyelemmel – önálló fellebbezésnek nincs helye. A felhívás tehát rendes jogorvoslattal csak a fennmaradásról vagy a bontásról érdemben döntő elsőfokú határozat elleni fellebbezésben támadható meg. Gyakori hiba, hogy az első fokú hatóság a fennmaradási engedélykérelem benyújtására felhívó végzése ellen fellebbezési jogot biztosít. E tévedést a másodfokú hatóság csak felügyeleti eljárásban orvosolhatja.
Sokszor előfordul, hogy a hatóság a kérelem benyújtására nem felhívja, hanem kötelezi az építtetőt. A kötelezés kifejezés alkalmazása azonban itt nem jogszerű: ez következik egyrészt abból, hogy a fennmaradási engedélyezési eljárás csak kérelemre indulhat meg, és az építtető a kérelem benyújtása vonatkozásában nem kötelezhető semmire; emellett a kötelezés az építéshatósági eljárásokban nem szinonimája a felhívásnak, hanem külön jogintézményt takar.
Az építtető úgy is dönthet, hogy nem kíván élni a fennmaradási engedélykérelem benyújtásának lehetőségével, ekkor azonban – immár határozatban – kell elrendelni a szabálytalan építmény elbontását. E jogkövetkezményre azonban az építtetőt még a fennmaradási engedélykérelem benyújtására felhívó végzés rendelkező részében figyelmeztetni kell. Ugyancsak e döntésben szükséges tájékoztatni a jogsértőt a fennmaradási engedély feltételeiről és jogkövetkezményeiről, többek közt az építésügyi bírságról. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a joghátrányok ismertetése sajnos sokszor elmarad.
Tekintettel arra, hogy a kérelem benyújtása elmulasztásának egyetlen joghátránya tehát a bontás, a fennmaradási engedélykérelem benyújtására felhívó végzésben – a kérelem előterjesztésének elmulasztása esetére – a hatóság eljárási bírságkiszabást nem helyezhet kilátásba. Ha az építtető úgy határoz, nem nyújt be ilyen tárgyú kérelmet, jöhet az elbontatás… Félek, hogy ez utóbbi a végrehajtó szolgálatok tényleges felállításáig csak papíron manifesztálódik, de ez már egy cikk témája lehetne.

Kategória

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu