Kevesen tudják, vagy értik, hogy az adósságrendezési eljárásról szóló törvény valójában az önkormányzatok védelméről szól. Mintegy védőernyőt borít az önkormányzatra, kívül vannak az adósságok, belül a finanszírozás és a helyi bevételek és nincs gond a kötelező feladatok ellátásával.

Szégyenpad, szégyenketrec, mit szól a szomszéd, micsoda katasztrófa, nem mernek rád nézni, főleg nem kérdezni és még lehetne sorolni a reakciókat, ha valaki meghallja ezt a szót adósságrendezés. És meglepődnek, ha a válasz az, most már nyugodtan alszom, nincs többé rettegés, lesz-e fizetés, segély, mikor kapcsolják ki a villanyt, a telefont, inkasszót nyújtanak be és borul minden.

Természetesen távol álljon tőlem, hogy bárkit az adósságok felhalmozására biztassak annak érdekében, hogy aztán azoktól az adósságrendezési eljárás mögé bújva szabaduljanak meg. De egy bizonyos ponton túl, amikor már látható, hogy kezelhetetlenné válik az adóssághalmaz, bele kell vágni. Tudom, sok önkormányzat van abban a helyzetben, amikor már törvényi kötelezettség lenne az eljárás megindítása, de nincs polgármester – vagy ritka mint a fehér holló – aki ezt önként felvállalná, mert nem tudja, hogy a kilábalásnak ez az egyetlen módja. Senki nem fog ugyanis segíteni, nem dob mentőövet, mi ezt kitapasztaltuk. Bár Kőtelek esetében volt remény arra, hogy ÖNHIKI támogatással jelentősen csökkentse az adósságállományát, ami pedig ebbe nem fért volna bele, az az adósságrendezési eljárás keretében már könnyebben lett volna kezelhető. Csak hát az addig igen szolgálatkész, segítő, mi isten bizony az ügyfelekért vagyunk számlavezető bankunk a Raiffeisen hatalmasat lendített az önkormányzaton lefelé. Július 1-én a Köztisztviselők Napján, amikor is ennek okán a hivatalban senki nem tartózkodott, megérkezett a várva várt majd 70 millió forint támogatás. A bank – akit természetesen, nem tudom mi céllal, informáltak az adósságrendezési eljárás várható megindításáról – még aznap elfaxolta a folyószámlahitel felmondását és vitte a pénzt. Előfordult ez más településsel is, ott uniós pénzt nyúltak le (bocs).

De maradjunk az adósságrendezésnél. Kőtelek első és életben tartott tartozása 2002-ből (!!) datálódik. Polgármesterek váltották egymást, az adósság pedig egyre szaporodott. A hitelezők pedig vártak. Tudták jól, ha megindul az eljárás, követeléseik teljes megtérülésére nem számíthatnak. Most minden követelés lejárttá vált, és kezdődhet a kilábalás. Nincs ígérgetés, sem választási, sem egyéb csak a legtakarékosabb gazdálkodás. A törvény meghatározza, mik azok a kötelező feladatok, amiket el kell látni, másra nem lehet költeni, és így is működőképes az önkormányzat.

Kőtelek jelenleg ott tart, hogy elkészült az erre az évre vonatkozó válságköltégvetés, és nem lett mínuszos. Természetesen népszerűtlen döntéseket is meg kellett hozni – a létszámcsökkentés mindig az – de lehet, hogy néhány embernek nem munkát, csak munkahelyet adott az önkormányzat. A neheze ezután jön, teljes pénzügyi átvilágítás eredményeképpen – esetleg külső szakértő bevonásával – össze kell állítani a reorganizációs programot ami hosszú távra kell, hogy biztosítsa az önkormányzat pénzügyi stabilitását. A program összeállításánál már arra is figyelni kell, hogy az önkormányzati rendszer és a közigazgatás átszervezése miatt nem csak feladatokat, de forrásokat is el fognak vonni.

Eközben a másik település, Hunyadfalva – nem gondok nélkül – de biztonságosan gazdálkodik.

Összességében megállapíthatjuk, hogy a körjegyzőség jogi helyzete, elsősorban gazdálkodásának szabályozása adósságrendezési eljárás esetén törvényi szinten nem tisztázott, csak jogértelmezések vannak a joghézag pótlására.