A köztisztviselők illetményéről a szakirodalomban, az ebben érintett érdekképviseleti szervek, önkormányzati szövetségek, továbbá a helyi önkormányzatok és a polgármesteri hivatalok vezetői részéről, de a köztisztviselők részéről is viszonylag kevés szó esik. S arról is viszonylag keveset beszélünk, hogy az alapilletmény meghatározó eleme, az illetményalap törvényben – a költségvetési törvényben – meghatározott összege, 2008 óta változatlanul 38 650 Ft.

A költségvetési törvény ugyan már több éve lehetővé teszi, hogy a helyi önkormányzatok képviselő-testületei ezt az illetményalapot évente önkormányzati rende-letben – az önkormányzat saját forrásai terhére – megemeljék és magasabb mértékű illetményalappal próbáljanak versenyt tartani leginkább a piaci szférával, de ma már a közszféra más ágazataival is. Az évente történő emelés lehetősége azt is jelenti, hogy az illetményalap-emelésről – akkor is, ha az csupán szinten tartást jelent ugyanazzal a korábban megemelt illetménnyel – minden évben dönteni kell, ellenkező esetben az visszacsökken a törvényben meghatározott illetményalap mértékére.

A Helyi Önkormányzatok Európai Chartájáról szóló, 1985. október 15-én, Strasbourgban kelt egyezmény kihirdetéséről szóló 1997. évi XV. törvény (a továbbiakban: Charta) 6. Cikk 2. pontja szerint „A helyi önkormányzatoknál az alkalmazási feltételeknek olyanoknak kell lenniük, hogy lehetővé tegyék magasan képzett személyi állománynak a teljesítmény és a szakértelem alapján történő alkalmazását. E célból megfelelő képzési lehetőségeket, díjazást és előléptetési rendszert kell kialakítani.”

A Chartában említett „megfelelő díjazás”, a fent említett törvényi illetményalap megemelése a legtöbb önkormányzat számára komoly pénzügyi teher, ezért az emelés többnyire nem nagymértékű. Ennek oka egyértelműen az, hogy a helyi önkormányzatok számára még a kötelezően ellátandó feladatok biztosítása is sok esetben – pénzügyi szempontból – nagy kihívás, főleg ha emellett olyan élhető települést szeretnének a lakosság számára biztosítani, ahol önként vállalt feladatokkal egészítik ki azokat. S ez utóbbi feladatok lényegében – néhány kivétellel – csak a saját bevételeik (pl. a helyi adók) terhére biztosíthatók. Ez esetben is csak akkor, ha azok nem veszélyeztetik a kötelező feladatok ellátását.

Az illetményalap-emelés tehát egy lehetőség a magasabb illetményre, de a bérjellegű kiadások (személyi juttatások) nagyon megterhelik az önkormányzatok költségvetését. Sok esetben pedig hiába van illetményalap-emelés, mert a garantált bérminimum évente történő folyamatos emelkedése (amely természetesen üdvözlendő) miatt a középiskolai (érettségi) végzettségű köztisztviselők törvényi besorolás szerinti illetménye az illetményalap emelése után is a legtöbb esetben kevesebb a bérminimumnál, azaz azt ilyen esetben erre ki kell egészíteni. A törvényben meghatározott illetményalap (főleg, hogy az nem emelkedik immár 15 éve) tehát nem tart lépést a garantált bérminimum-emeléssel. A törvényben meghatározott illetményalap (38 650 Ft) emelkedése hiányában az érettségi végzettségű köztisztviselők illetményemelkedése csak a bérminimum szintjét követi. Ez az illetményalap helyi önkormányzati rendeletben emelhető tehát akár évente is, erre a folyamatos, érdemi szintű emelésre azonban kevés önkormányzat képes. A felsőfokú végzettségű köztisztviselők alapilletménye esetében is csupán további juttatások biztosítása mellett lehet esély arra, hogy a szakemberállomány megtartható legyen a helyi önkormányzati szférában.

Visszatérve az illetmény meghatározásának általános szabályaihoz, a köztisztviselők alapilletményének megállapításakor az illetményalap csak az egyik összetevő. Az alapilletményt a köztisztviselő közszolgálati jogviszonyban töltött idejétől függően, továbbá iskolai végzettsége – érettségi vagy felsőfokú végzettsége – alapján kell megállapítani. Azaz a végzettsége alapján be kell sorolni a megfelelő osztályba és a gyakorlati idejétől függően meghatározni a besorolási, illetve fizetési fokozatát. Az egyes osztályok emelkedő számú fizetési fokozataihoz pedig növekvő szorzószámok tartoznak. E szorzószám és az illetményalap szorzata határozza meg az egyes osztályok különböző fokozataihoz tartozó alapilletményt. A besorolási osztályokat és a besorolási, illetve fizetési fokozatokat a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) 1. melléklete tartalmazza.

Nézzük, ez mit jelent a gyakorlatban a 2023. december 1-jétől hatályos, 326 000 Ft összegű garantált bérminimum esetében, mivel az illetményt tehát – ha a besorolás alapján ez kevesebb – erre ki kell egészíteni, fel kell emelni.

Az érettségi végzettségű, pályakezdő köztisztviselő alapilletménye a törvényben meghatározott illetményalappal számolva bruttó 69 184 Ft. Ugyanez tíz év gyakorlat, azaz közszolgálati jogviszony után bruttó 88 895 Ft, húsz év esetén bruttó 102 423 Ft, harminc év után bruttó 112 085 Ft, és a maximális 37 év feletti jogviszony esetében (ennél magasabb kategória nincs) bruttó 170 060 Ft.

A felsőfokú végzettségűek esetében szintén egyre szűkül az olló az emeltebb illetmény és a bérminimum között, vagy a pályakezdőknél – a helyi önkormányzatoknál történő illetményalap-emelés hiányától vagy az emelés mértékétől függően akár még többéves gyakorlat után is – el sem éri azt.

Nézzük ezt is néhány gyakorlati példával.

A felsőfokú végzettségű, pályakezdő köztisztviselő alapilletménye a törvényben meghatározott illetményalappal számolva bruttó 119 815 Ft. Ugyanez tíz év közszolgálati gyakorlat után bruttó 162 330 Ft, húsz év után bruttó 200 980 Ft, harminc év után bruttó 220 305 Ft, és végül a maximális összeg 37 év után bruttó 231 900 Ft. Tehát itt sem éri el ebben az esetben sem a garantált bérminimum szintjét.

Ezen jelentősen (vagy esetenként egyáltalán) nem változtat az sem, ha a képviselő-testület – szintén évente és önkormányzati rendeletben – illetménykiegészítést állapít meg a köztisztviselők számára.

Ilyen esetben az illetménykiegészítés mértéke a felsőfokú végzettségű köztisztviselők esetében a vármegyei önkormányzatnál, a megyei jogú városban, a fővárosban és a fővárosi kerületben a köztisztviselők alapilletményének legfeljebb 40%-a, egyéb városokban legfeljebb 30%-a, a községi önkormányzatoknál legfeljebb 20%-a. Az érettségi végzettségű köztisztviselők esetében pedig az alapilletményük legfeljebb 20%-a lehet az illetménykiegészítés az összes önkormányzatnál.

Amennyiben tehát a törvényi illetményalappal számolunk, az illetménykiegészítéssel megemelt illetmény így sem éri el a garantált bérminimum összegét.

A helyi önkormányzatok lehetőségei arra, hogy versenyképes fizetést biztosítsanak a köztisztviselők számára, igen szűkösek tehát. Ez azt a tendenciát erősíti, amely ma is megfigyelhető: a köztisztviselők elvándorolnak a magasabb juttatást adni képes szférák felé. Helyükre sok esetben csak olyan munkaerő érkezik, aki „beéri” a kevesebb fizetéssel. Akinek lehetősége van arra, hogy ne érje be ezzel, ennyivel, az általában a szakmailag képzettebb réteghez tartozik, így máshol is alkalmazzák magasabb összegű bérért. S ez tovább csökkenti a helyi önkormányzatoknál dolgozók szakmai szintjét, amely a minőségi munkavégzés rovására megy. Általánosítani természetesen nem lehet, a tendencia azonban érezhető.

Az illetményalap önkormányzati rendeletben történő – egy évre szóló – megemelése javíthat a köztisztviselők besorolás szerinti, törvényben meghatározott illetményalappal számolt juttatásának összegén. Ma már azonban – a garantált bérminimum emelkedése miatt – ezt jelentősen kell megemelnie egy-egy önkormányzatnak ahhoz, hogy érezhető emelkedést és versenyképesebb fizetést jelentsen. Ha például egy önkormányzat képviselő-testülete az illetményalapot 80 000 Ft-ra megemeli (nem jellemző ekkora emelés), továbbá szintén önkormányzati rendeletben és szintén egy évre szólóan megállapítja a 20% illetménykiegészítést, akkor egy harminc év közszolgálati jogviszonnyal rendelkező, érettségi végzettségű köztisztviselő illetménye még mindig csak bruttó 278 400 Ft, tehát nem éri el a garantált bérminimum összegét, azt arra ki kell egészíteni.

Felsőfokú végzettség esetében, ezzel a megemelt, 80 000 Ft összegű illetményalappal számolva már jobb a helyzet, 30 év közszolgálati jogviszony esetén az alapilletmény bruttó 456 000 Ft, amely 20% önkormányzati illetménykiegészítéssel bruttó 547 200 Ft, a legtöbb önkormányzatnál maximálisan lehetséges 30%-kal számolva bruttó 592 800 Ft (az illetménykiegészítés csak a vármegyéknél, a megyei jogú városoknál, a fővárosban és a fővárosi kerületek esetében lehet maximum 40%). Ugyanakkor egy tíz év közszolgálati jogviszonnyal rendelkező, felsőfokú végzettségű köztisztviselő illetménye ezzel az illetményalappal csak bruttó 352 000 Ft, alig haladja meg a garantált bérminimumot. Természetesen ez is kiegészíthető önkormányzati rendelettel, ez esetben egy 30%-os illetménykiegészítéssel számolva ez bruttó 457 600 Ft.

Hangsúlyozom még egyszer: az illetményalap önkormányzati rendelettel történő megemelése és az illetménykiegészítés szintén önkormányzati rendelettel való bevezetése esetén ezt a személyi juttatás előirányzat-többletet az önkormányzatnak a saját költségvetéséből kell hozzátennie és ezek megállapítása maximum egy-egy évre szólhat, mely természetesen ezt követően újra megállapítható.

Ha a köztisztviselő a munkáját kiválóan végzi és ezt a munkáltatója általi írásbeli értékelés is alátámasztja, illetményeltérítésben is részesülhet vagy részére személyi illetmény állapítható meg. Ez is csak akkor, ha erre a helyi önkormányzat pénzügyi forrásai lehetőséget adnak.

A jegyző a tárgyévet megelőző év minősítése, ennek hiányában a teljesítményértékelés alapján a köztisztviselő alapilletményét a tárgyév március 1-jétől a következő év február végéig terjedő időszakra legfeljebb 50%-kal megemelheti, vagy – kevéssé alkalmas minősítés, illetve teljesítményértékelés esetén – legfeljebb 20%-kal csökkentheti.

A köztisztviselőnek a Kttv.-ben meghatározott illetményrendszerre vonatkozó szabályoktól eltérő személyi illetményt állapíthat meg – a polgármester, a főpolgármester, a vármegyei közgyűlés elnöke jóváhagyásával – a jegyző, illetve a fővárosban a főjegyző. Személyi illetmény a minősítéssel, ennek hiányában a teljesítményértékeléssel alátámasztott, kivételes teljesítményt nyújtó köztisztviselő részére állapítható meg, szintén a tárgyév március 1-jétől a következő február végéig terjedő időszakra. Fontos feltétel, hogy személyi illetmény esetén semmiféle pótlék nem fizethető.

A helyi önkormányzatoknál a vezetők vezetői pótlékban is részesíthetők, ha ezt önkormányzati rendeletben a képviselő-testület megállapítja. Ehhez szintén az is szükséges, hogy az önkormányzat anyagi feltételei lehetővé tegyék, azaz a pénzügyi fedezet rendelkezésre álljon.

A 3000-nél kevesebb lakosú település kivételével – ide nem értve a 3000-nél kevesebb lakosú várost – a helyi önkormányzat rendeletben vezetői illetménypótlékot állapíthat meg – a jegyzőkre, főjegyzőkre más szabályok vonatkoznak – egységesen valamennyi vezetőre kiterjedően, amelynek mértékét a Kttv. 236. §-a szabályozza.

A jegyző, aljegyző illetményére részben eltérő szabályok vonatkoznak.

A jegyző – aki tekintetében a munkáltatói jogot a polgármester gyakorolja – alapilletményét a fent említett szabályok szerint megállapított – törvényi vagy önkormányzati rendeletben meghatározott – illetményalap és a település lakosságszáma vagy a település, illetve a helyi önkormányzat típusa szerinti, a törvényben megállapított szorzószám szorzata határozza meg. Ez alapján a jegyző, illetve a főjegyző alapilletménye:

a) a 3000-nél kevesebb lakosú településen az illetményalap 6,25-szorosa,

b) a 3000–10 000 lakosú településen az illetményalap 7,75-szorosa,

c) a 10 000–100 000 lakosú településen az illetményalap 8-szorosa,

d) a fővárosi kerületben az illetményalap 8,25-szorosa,

e) a megyei jogú városban és a vármegyében az illetményalap 8,5-szerese,

f) a fővárosban az illetményalap 8,75-szorosa.

A közös önkormányzati hivatal jegyzője illetményének megállapításánál a közös önkormányzati hivatalhoz tartozó települések együttes lakosságszámát, illetve az érintett város és községek együttes lakosságszámát kell alapul venni.

Az aljegyző illetményét kinevezésekor az alapvető munkáltatói jogokat gyakorló polgármester, azt követően egyéb munkáltatói jogkörében a jegyző összegszerűen állapítja meg úgy, hogy az nem érheti el a jegyző illetményét és nem lehet alacsonyabb a már megállapított illetményénél.

Az aljegyző tehát lényegében személyi illetményben részesül, hiszen rá nem vonatkozik sem az illetményalap mértéke, sem pedig a település lakosságszáma vagy az önkormányzat típusa szerinti szorzószám, csupán az, hogy mennyi a jegyző illetménye, mivel azt nem érheti el.

A jegyző, főjegyző vezetői illetménypótlékra is jogosult, amelynek mértéke:

a) a 3000-nél kevesebb lakosú településen az alapilletményének a 10%-a,

b) a 3000–10 000 lakosú településen, valamint a 3000-nél kevesebb lakosú város esetén az alapilletményének a 20%-a,

c) a 10 000–100 000 lakosú településen az alapilletményének a 30%-a,

d) a megyei jogú városban, a fővárosi kerületben és a vármegyében az alapilletményének a 40%-a,

e) a fővárosban az alapilletményének az 50%-a.

A közös önkormányzati hivatal jegyzője a vezetői illetménypótlékon felül közös önkormányzati hivatal jegyzői illetménypótlékra is jogosult, amelynek mértéke:

a) két községből álló közös önkormányzati hivatal esetén az alapilletményének 10%-a,

b) három községből álló közös önkormányzati hivatal esetén az alapilletményének 15%-a,

c) négy vagy több községből álló közös önkormányzati hivatal esetén az alapilletményének 25%-a.

A városi (megyei jogú városi) jegyző közös önkormányzati hivatal vezetése esetén a vezetői illetménypótlékon felül közös önkormányzati hivatal jegyzői feladat-illetménypótlékra is jogosult, amelynek mértéke:

a) a székhelyén kívül egy község esetén az alapilletményének 5%-a,

b) a székhelyén kívül két község esetén az alapilletményének 10%-a,

c) a székhelyén kívül három vagy több község esetén az alapilletményének 20%-a.

Emellett a jegyző is részesülhet illetménykiegészítésben, ha a képviselő-testület ilyen rendeletet alkot.

A jegyző szintén részesülhet illetményeltérítésben a fent említett szabályok szerint.

A személyi illetmény úgyszintén alkalmazható a jegyzőnél, azonban ennek szabályozása némiképp eltér a fent említett szabályoktól. Természetesen szükséges, hogy a polgármester – mint a munkáltatói jogok gyakorlója – által elvégzett minősítés, illetve teljesítményértékelés megalapozza azt a kivételes szintű munkavégzést, amely ezt indokolja. Ugyanakkor a személyi illetmény ebben az esetben határozatlan időre szól, a törvény nem köti ennek megállapítását a fent említett egyéves időtartamhoz, „csupán” a folyamatos kiváló munkához. A jogszabályi rendelkezés értelmében a személyi illetményt megállapító munkáltatói intézkedést akkor kell módosítani, ha a jegyző személyi illetményének emelésére kerül sor, vagy ha a minősítése nem éri el az említett kimagasló teljesítményt. Ezzel a – főszabályként – határozatlan időre megállapított személyi illetménnyel összefüggésben értelmezhető az aljegyző törvényben meghatározott, tulajdonképpeni személyi illetménye is. Mivel az aljegyző illetménye nem érheti el a jegyző illetményét – azaz a Kttv. kerekítési szabálya alapján annál legalább 100 Ft-tal kevesebbnek kell lennie –, s emellett nem lehet kevesebb a már megállapított illetményénél, a jegyző személyi illetményének határozott időre történő megállapítása esetén, a határozott idő lejártakor – a személyi illetmény alapilletményre történő visszaállásakor – az aljegyzői illetménymegállapítás törvényi feltételei is sérülnének. A jogalkotó ezért a jegyző személyi illetményének megállapítását nem köti időkorláthoz.

S végül tegyünk említést a polgármester és az alpolgármester illetményéről, melyet nem a Kttv., hanem a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (Mötv.) szabályoz, s pontosan meghatározza a polgármesteri illetmény mértékét, melyet a képviselő-testület köteles – mint a munkáltatói jogok gyakorlója – a törvény szerinti mértékű illetmény meghatározásával határozatában rögzíteni.

Ez alapján a polgármester, főpolgármester, vármegyei közgyűlés elnöke illetménye a következőképpen alakul:

A főpolgármester havonta illetményre jogosult, amelynek összege 1 500 000 forint. A főpolgármester havonta az illetményének 15%-ában meghatározott mértékű költségtérítésre, valamint a minisztert jogszabály alapján megillető egyéb juttatásokra is jogosult.

A megyei jogú város polgármestere, a fővárosi kerületi önkormányzat polgármestere havi illetményének összege 1 300 000 forint.

A vármegyei önkormányzat közgyűlésének elnöke havi illetményének összege megegyezik a megyei jogú városi és a fővárosi kerületi polgármester illetménye 90%-ának összegével, azaz 1 170 000 forint.

A polgármester illetménye a megyei jogú városi és fővárosi kerületi polgármester illetményének

a) 40%-a az 500 fő és az az alatti lakosságszámú település polgármestere esetében;

b) 50%-a az 501–1500 fő lakosságszámú település polgármestere esetében;

c) 55%-a az 1501–2000 fő lakosságszámú település polgármestere esetében;

d) 60%-aa 2001–5000 fő lakosságszámú település polgármestere esetében;

e) 65%-a az 5001–10 000 fő lakosságszámú település polgármestere esetében;

f) 75%-a a 10 001–30 000 fő lakosságszámú település polgármestere esetében;

g) 85%-aa 30 000 fő lakosságszám feletti település polgármestere esetében.

A társadalmi megbízatású polgármester havonta a polgármester illetménye 50%-ával megegyező mértékű tiszteletdíjra jogosult, melynek egészéről vagy meghatározott részéről a képviselő-testülethez intézett írásbeli nyilatkozatával lemondhat.

A főállású polgármester, a társadalmi megbízatású polgármester, a vármegyei önkormányzat közgyűlésének elnöke havonta az illetményének, illetve tiszteletdíjának 15%-ában meghatározott összegű költségtérítésre is jogosult.

A főpolgármester-helyettes, a főállású alpolgármester, a vármegyei közgyűlés alelnöke illetményének összegét a főpolgármester, a polgármester, a vármegyei közgyűlés elnöke illetménye 70–90%-a közötti összegben a képviselő-testület állapítja meg.

A 10 000 fő vagy az alatti lakosságszámú település főállású alpolgármestere illetményének összegét a képviselő-testület állapítja meg úgy, hogy az nem haladhatja meg a polgármester illetménye 90%-át. A társadalmi megbízatású alpolgármester tiszteletdíját a képviselő-testület állapítja meg úgy, hogy az nem haladhatja meg a társadalmi megbízatású polgármester tiszteletdíja 90%-át. A társadalmi megbízatású alpolgármester a tiszteletdíja egészéről vagy meghatározott részéről a képviselő-testülethez intézett írásbeli nyilatkozatával lemondhat.

A főpolgármester-helyettes, a főállású alpolgármester, a társadalmi megbízatású alpolgármester, a vármegyei közgyűlés alelnöke havonta az illetményének, tiszteletdíjának 15%-ában meghatározott összegű költségtérítésre is jogosult.

Fontos szabály még a polgármesteri, alpolgármesteri egyéb olyan juttatások körében az, hogy ahol a számítás alapja az illetményalap – például a nyelvvizsga-pótléknál –, a polgármesteri foglalkoztatási jogviszony esetében a költségvetési törvényben meghatározott illetményalapot kell alkalmazni.

Végül ejtsünk szót a cafetéria-juttatásról, annak mértékéről is, függetlenül attól, hogy az illetménynek nem része, ugyanakkor mégis olyan juttatás, amely a köztisztviselőket, a főállású polgármestereket, főállású alpolgármestereket alanyi jogon illeti meg.

A Kttv. rögzíti, hogy a cafetéria-juttatás éves összege nem lehet alacsonyabb az illetményalap ötszörösénél.

A költségvetési törvény pedig évek óta biztosítja azt, hogy a költségvetési szerveknél – így a polgármesteri hivataloknál, közös önkormányzati hivataloknál is – foglalkoztatottak éves cafetéria-juttatásának összege legfeljebb nettó 400 000 Ft lehet. Ez tehát korlátja is a köztisztviselők számára adható cafetéria-juttatás évente adható összegének, melynek mértékét a képviselő-testület jogosult meghatározni és ennek pénzügyi előirányzatát a költségvetésében biztosítani.

Felmerülhet a kérdés, hogyan kell itt érteni, értelmezni a Kttv.-nek az illetményalap ötszörösére utaló részét, melyik illetményalapot kell alkalmazni a cafetéria-juttatás megállapításánál.

Álláspontom az – egyezően korábbi kormányhivatali szakmai véleményben, továbbá törvényességi felhívásban is szereplő állásponttal, illetve arra is tekintettel, hogy a törvény nem rendeli itt alkalmazni a költségvetési törvény szerinti illetményalapot –, hogy a képviselő-testület által a köztisztviselők esetére megállapított éves cafetéria-juttatás összege nem lehet alacsonyabb a képviselő-testület által megalkotott önkormányzati rendeletben megállapított illetményalap ötszörösénél. Fontos azonban, hogy a cafetéria-juttatás éves összegének kell biztosítania a fedezetet a juttatáshoz kapcsolódó, a munkáltatót terhelő közterhek megfizetésére is.

Ez tehát azt jelenti a gyakorlatban, hogy a 38 650 Ft mértékű törvényi illetményalappal számolva a cafetéria-juttatás éves összege legalább bruttó 193 250 Ft, legfeljebb azonban – a költségvetési törvényben említett korlát okán – nettó 400 000 Ft. Ha viszont az illetményalapot a képviselő-testület – például – 80 000 Ft-ra emeli, a cafetéria-juttatás éves összege legalább bruttó 400 000 Ft.

A polgármesterre szintén alkalmazni kell a cafetéria-juttatás szabályait, azaz a polgármester részére is meg kell állapítani az illetményalap legalább ötszörösét elérő cafetéria-juttatást, azonban – szintén a jelenlegi költségvetési törvény alapján – a polgármesteri foglalkoztatási jogviszony esetében a költségvetési törvényben meghatározott illetményalapot (38 650 Ft) kell alkalmazni. Mivel azonban a Kttv. megfogalmazása szerint a cafetéria-juttatás összege nem lehet alacsonyabb az illetményalap ötszörösénél, ez – úgy gondolom – nem feltétlenül jelent a polgármester számára sem kevesebb összegű juttatást, tekintettel arra, hogy annak minimális összege nem az illetményalaphoz kötődik, csupán nem lehet alacsonyabb annak ötszörösénél.