Napjainkban egyre gyakrabban jelent problémát, hogy vadon élő állatok jelennek meg a települések belterületén, és általában riadalmat keltenek a települési lakosok körében. Jelen tanulmány keretei között szeretnénk a belterületi vadmegjelenés kezelésének jogi hátterét rögzíteni és ha nem találunk egzakt jogi szabályozást, akkor megpróbáljuk ismertetni, hogy milyen lehetőségek állnak – analógia útján – a jogalkalmazók rendelkezésére. A tanulmány második részében de lege ferenda javaslattal kívánunk élni.

1. Bevezető gondolatok

A településeken belül megjelenő vadon élő állatok észleléséről számos online sajtóanyag látott napvilágot az utóbbi években.^[1] A cikkek ugyanazt a társadalmi problémát vizsgálják és igyekeznek támpontokat, valamint megnyugtatást adni a településük lakóinak. Jelen kutatás keretei között mi is ezt a témát kívánjuk körbejárni, azonban se támpontokat, se megnyugtatást nem kínálunk, hanem a színtiszta jogi környezetet, vagyis inkább annak hiányát. Két alapvető hazai jogszabály [Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) és az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.)] rendelkezései mentén kívánjuk bemutatni, milyen lehetőségek állnak rendelkezésre a belterületen megjelenő vadállatok által okozott károk, problémák megoldására, továbbá a – véleményünk szerint – hiányos szabályozás esetleges pótlására is teszünk javaslatot. Természetesen nem csupán az említett két törvény szabályait vizsgáljuk meg, hanem a felvetett problémához kapcsolódó egyéb – ágazati – jogszabályokat is boncolgatunk.

2. A hatályos jogi környezet feltérképezése

Talán nem túl nagy „baklövés” azzal az alapvetéssel nyitni ezt a fejezetet, hogy a vad természetes élőhelye nem egy-egy település közigazgatási belterületén található. Ezen elementáris állítást erősíti a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (a továbbiakban: Vtv.), amely szerint „vadászterületnek minősül […] az a földterület, valamint vízfelület, […] ahol a vad a szükséges táplálékot megtalálja, természetes szaporodási feltételei, valamint természetes mozgásigénye, búvóhelye, nyugalma adott”.^[2] Ez alapján még talán nem is zárható ki a települések belterülete, azonban a Vtv. szűkíti a rendelkezését és rögzíti, hogy a település közigazgatási belterülete nem minősül vadászterületnek.^[3]

A Vtv. előző bekezdésben rögzített rendelkezésének citálását szükségessé teszi a vizsgált téma, mivel a vadak települések közigazgatási területén belül történő felbukkanása – jelenleg még – nem hétköznapi jelenség. Azonban, ahogy már korábban említettük, sajnálatos módon a belterületi megjelenések száma – kifejezetten az utóbbi években – növekedő tendenciát mutat. Ennek okaira nem szeretnénk kitérni jelen tanulmány keretei között, mi csak magával az okozattal, a mellékutcán békésen sétáló vaddisznó problematikájával kívánunk foglalkozni. Lássuk tehát azt, ha egy ilyen élethelyzetbe kerül egy települési lakos, milyen lehetőségek állnak előtte, ki az, akihez, amihez fordulhat.

Már korábban utaltunk a gyakorlati probléma magjára, azonban ezt az élethelyzetet rögtön két úton lehet megközelíteni. Más a helyzet akkor, ha például az észlelt vaddisznó megrongálja a települési lakos kerítését, bejut a kertjébe és kitúrja a zöldségeket, vagy csak a kerékpárút mentén van számára egy csapás, amelyről riogatja az arra kerékpározókat vagy esetleg a vad támadásának a lehetősége is fennáll.

Az első eset egyszerűbb, a jogi szabályozás tisztább. A Vtv. fentebb említett passzusa alapján lakott terület nem része a vadászterületnek, így itt vadászat nem folytatható. Ezek alapján vadak belterületi elejtése eleve nem minősül vadászatnak. Mégis a probléma tüneti kezelésében a vadászok tudnak a leginkább segíteni, bár hozzá kell tenni, ez nem kötelezettségük. Nincs jogszabályi rendelkezés arról, hogy a vadászok vegyenek részt a lakosságot zavaró, veszélyeztető, nekik kárt okozó vad eltávolításában. Azonban hangsúlyozni szükséges, hogy a vadász az, aki a leghatékonyabban tud ilyenkor fellépni. A vadász ismeri a vad viselkedését, rendelkezik az elejtésére alkalmas lőfegyverrel és persze lőgyakorlattal. Ebben a helyzetben tehát a települési lakos fordulhat kérelemmel az illetékes rendőrkapitánysághoz (vagy például több lakossági bejelentés nyomán az önkormányzat jegyzője), amelyben kéri a lakott területen kárt okozó vad elejtését a köz- és magántulajdon súlyos károsodástól való megóvása érdekében.^[4] Az engedély kiadása iránti kérelemnek tartalmaznia kell az elejtést irányító és a résztvevő természetes személyazonosító adatait, a fegyvertartási engedély adatait, az elejtés pontos helyét, idejét és a biztonsági intézkedéseket, a lakosság tájékoztatásának módját.^[5] Ezen kötelező adatok miatt tanácsos inkább egy település jegyzőjének a rendőrséghez fordulnia, mivel egy átlagos települési lakos nem feltétlenül van tisztában a kért információkkal. A határozatról, azaz az engedély kiadásáról az illetékes helyi önkormányzatot és a területileg illetékes vadászatra jogosult szervezetet tájékoztatni kell. Tekintettel arra, hogy a vad megjelenése nem menetrendszerű, a rendőrség a határozatában sokszor egy adott időintervallumra (például három hónapra) ad ki engedélyt.^[6]

A fegyverekről és lőszerekről szóló 253/2004. (VIII. 31.) Korm. rendeletben tehát kárt okozó vad – engedélyhez kötött – elejtésével találkozunk.^[7] Ezzel a fél mondattal pedig el is tudjuk határolni a korábbi második példánktól, amikor is csak a támadás veszélye áll fenn, vagy az állat csak riogatja a települési lakost. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a jelenlegi jogszabályi környezet pontos választ erre az élethelyzetre nem ad. Mégis megpróbálunk pár jogszabályi támpontot keresni, amelyeket – analógia útján – talán lehetne használni.

Induljunk ki az Mötv. rendelkezéseiből. Véleményünk szerint a vad település közigazgatási területén történő megjelenése a település lakosságának teljes közösségét vagy jelentős részét érinti, tehát helyi közügynek minősíthető. A helyi közügyek nem taxatív felsorolását az Mötv. 13. § (1) bekezdése rögzíti. Ezek közül három helyi közügy esetében beszélhetünk a kutatási témánk érintettségéről. Egyrészt a 13. § (1) bekezdés 11. pontja (helyi környezet- és természetvédelem), másrészt a 12. pontja (katasztrófavédelem), végül pedig a 17. pontja (közreműködés a település közbiztonságának biztosításában).

A helyi környezet- és természetvédelem kapcsán a magyarázatot talán nem kell bőven kifejtenünk, mivel még ha nem is történik károkozás a vadak részéről, akkor sem természetes, hogy beszoknak a településekre és akár az eredeti élőhelyüket is elhagyják.

A katasztrófavédelem már inkább magyarázatra szorul. A katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXVIII. törvény (a továbbiakban: Katvéd. tv.) értelmező rendelkezései között több alapvetés is rögzítésre kerül. A jogszabályból a katasztrófa,^[8] a katasztrófaveszély^[9] és a katasztrófavédelem^[10] definícióit kell kiemelnünk. Egy belterületi vadmegjelenés több, a jogszabályban foglalt fogalmi elemre ráilleszthető. A katasztrófa fogalma az emberek életét, egészségét veszélyeztető élethelyzetről ír, amely megfelel a gyakorlati példánkban rögzített vadmegjelenésnek. A meghatározás második része vonatkozásában azonban a konkrét élethelyzetünk kapcsán hiátussal találkozhatunk, mivel nem tudjuk – egzakt hatáskörrel megjelölve – rögzíteni, hogy a veszély elhárítására milyen szervet rendelnek a jogszabályok. A katasztrófaveszély egy olyan állapotról (belterületi vadmegjelenés) rendelkezik, amelynek bekövetkezésével (a vad már nemcsak messziről követi a települési lakost, hanem támadólag fel is lép vele szemben) az emberi életet és egészséget veszélyezteti. A katasztrófavédelem feladata pedig – többek között – olyan tájékoztatás, riasztás, amely a katasztrófa kialakulását, a veszély elhárítását szolgálja. A fenti meghatározások kapcsán a települési polgármester katasztrófavédelmi feladatait a hivatásos katasztrófavédelmi szerv közreműködésével látja el, ez pedig államigazgatási feladat- és hatáskörnek minősül.^[11] Ezek alapján katasztrófavédelmi szempontból a helyi önkormányzat képviselő-testülete eljárni nem jogosult. Láthatjuk tehát, hogy teoretikus értelemben megáll a törvény rendelkezéseire rávetített kutatási problémánk, azonban ez csak az elmélet szintjén marad, mivel a Katvéd. tv. rendelkezései között nem találunk még csak hasonló „katasztrófát” sem. Továbbá azon katasztrófahelyzetekben, amelyek esetén a jogszabály a polgármestert hatalmazza fel eljárásra, azok köre még szűkebb.

A harmadik vizsgálandó helyi közügy körébe tartozó kérdéskör az önkormányzat közreműködése a település közbiztonságának érdekében. Erről a feladatkörről az Mötv. bővebben is rendelkezik.^[12] Az Mötv. alapján ezen feladat ellátására külön szervezetet is létrehozhat a települési önkormányzat.^[13] Ezen szervezetek tipikusan az önkormányzati rendészetek, amelyek az illetékes vármegyei rendőr-főkapitánysággal kötött írásbeli együttműködési megállapodás alapján, a rendőrség szakmai felügyeletével gyakorolják feladat- és hatáskörüket.^[14] Az önkormányzati rendészeti szerv az önkormányzat belső szervezeti egységeként, önálló költségvetési szervként, vagy költségvetési szerv belső szervezeti egységeként hozható létre.^[15] Az önkormányzati rendészeti szerv tagjaként foglalkoztatható többek között az önkormányzati természetvédelmi őr, a mezőőr és a rendészeti feladatokat ellátó erdészeti szakszemélyzet. Ez azért kiemelendő, mert az önkormányzati rendészet „normál” foglalkoztatottjai nem rendelkeznek fegyverviselési engedéllyel, azonban a természetvédelmi őr és a rendészeti feladatokat ellátó erdészeti szakszemélyzet maroklőfegyvert, a mezőőr pedig sörétes lőfegyvert tarthat magánál.^[16] Azonban ez sem megoldás igazán a problémánkra, mivel ezen feladatkörben eljáró személyek csak a település közigazgatási területének belterületnek nem minősülő részén tarthatják maguknál – nyíltan viselve – a fegyvert. Pedig a mezőőr esetében a jogszabály rögzíti, hogy „közegészségügyi okból, a légi közlekedés biztonsága, valamint az okszerű mezőgazdasági termelés biztosítása érdekében meghatározott állatok riasztása, elejtése […] érdekében” tarthatja magánál a sörétes lőfegyvert.^[17] A vizsgált élethelyzetünkben pedig a vad riasztása már megfelelő megoldás lehetne.

Érdekes lehet kiemelni még egy további aspektust a rendészeti feladatokat ellátó személyekről szóló törvényből. A törvény 21. §-a alapján a hivatásos vadász – feladatellátása során – maroklőfegyvert és vadászlőfegyvert tarthat magánál. Persze ezek használata is korlátozott, mivel a maroklőfegyvert csak nagyvad utánkeresése során a kegyelemlövéshez, a vadászlőfegyvert pedig a sérült vagy sebzett nagyvad elejtése érdekében használhatja.^[18] Így a hivatásos vadász jelen példánkban történő alkalmazásának is vannak jogi akadályai.

Próbáljuk meg még egy kicsit bonyolítani a jogilag jelenleg is eléggé összetett és részlegesen szabályozott problémánkat. A helyzet megváltozik, ha a belterületi vadmegjelenést nem egy hazánkban honos, vadászható nagyvad „követi el”, hanem egy jelenleg nem vadászható,^[19] fokozottan védett, például egy medve vagy egy farkas. Sajnos az utóbbi egy-két évben erre is volt példa,^[20] így ez már nem is annyira utópisztikus probléma. Azonban egy nem vadászható nagyvad esetében az elejtés nem lehet alternatíva, csak az élve elfogás. A Vtv. alapján elfogni „e célra szolgáló hálóval, befogó karámmal, altató-, bénítólövedékes fegyverrel, valamint […] megengedett csapdázási módszerrel lehet”.^[21] A Vtv. a 67. § (4) bekezdésében még hozzáteszi, hogy az altató-, bénítólövedékes fegyvert csak előzetes engedéllyel lehet használni. Ezen engedély kiadása pedig teljes eljárásban folytatható le, és a kérelem beadásával egyidejűleg tízezer forint igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni.^[22] A vadászati hatóság Borsod-Abaúj Zemplén vármegyében a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Kormányhivatal Agrárügyi Főosztályának Földművelésügyi Osztálya. A 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet (a továbbiakban: Vtv. vhr.) a vadbefogás kapcsán érdekes gondolatot rögzít. „A vadászati hatóság külön engedélyével monitorozás, tudományos kutatás, mintagyűjtés vagy kísérlet, lakott területről történő eltávolítás céljából, vagy humán-, illetve állategészségügyi vagy légtér-biztonsági okból, vadbefogásra olyan kábító és bénító vegyszert, valamint lőszert lehet alkalmazni, amely a vad életét és testi épségét nem veszélyezteti,” továbbá a befogáshoz jogszerű csapdázási módszert is lehet alkalmazni.^[23] Bár egyedi engedélyt nevesít, mégis ad lehetőséget a jogszabály a lakott területről történő eltávolításra. Tegyük azért gyorsan hozzá, hogy a belterületen megjelenő vad elfogása bár humánusabb módszer az elejtésnél, mégis sokszor jóval problémásabb és sokkal több felkészülést (taktikailag és időben is) igényel. Továbbá semmi garancia nincs arra, hogy például egy vadat élelemmel be lehet csalni egy ketrecbe urbánus környezetben, hiszen ott talál bőven elég táplálékot másfelé is. A Vtv. vhr. felhívja továbbá a figyelmet arra, hogy a befogót legalább huszonnégy óránként ellenőrizni szükséges és az elfogott vadat a befogóból az észleléstől számított lehető legrövidebb időn belül el kell távolítani, mozgásképtelensége esetén haladéktalanul gondoskodni kell annak állat-egészségügyi ellátásáról.^[24] Bár nem tartozik a kutatásunk fő irányához, de érdekes rámutatni a Vtv. és a Vtv. vhr. fogalomhasználatának különbségére. Míg a Vtv. az altató-, bénítólövedékes fegyver kifejezést használja, addig a Vtv. vhr. a kábító és bénító vegyszer, lőszer meghatározását.

Részösszegzésként megállapíthatjuk, hogy bár számos rendelkezést találhatunk, amelyek a vadakkal kapcsolatos élethelyzetekre fókuszálnak, azonban ezen belül a belterületi megjelenéseivel kapcsolatos szabályozás kifejezetten hiányosnak tekinthető. Mi ugyan próbáltunk egy-két jogszabályhelyet idecitálni és megpróbáltuk „ráerőltetni” a vizsgált kutatási problémánkra, azonban azt kell rögzítenünk, hogy ezek csak félmegoldások és a probléma kezelésére egy komplex megoldás szükségeltetik.

A jelenlegi jogi környezet és jogi lehetőségek ismertetése során eddig igyekeztünk az anyagi jogi szabályokat összegyűjteni és az említett ex lex állapotot bemutatni. A következőkben pedig az Ákr. szabályaival felvértezve próbálunk az eljárásjogi szabályok között garanciákat, jogintézményeket bemutatni, amelyek a vizsgált kutatási problémánkat eljárásjogilag is alátámasztják. Mivel egy eddig szabályozatlan jogszabályi környezetről beszélünk, egy eljárási modell felvázolására teszünk kísérletet, kiegészítve az Ákr.-ből már ismert jogintézményekkel, amely egy hasonló élethelyzet esetén a jogalkalmazók segítségére lehet.

3. A vadon élő állatok lakott területen való megjelenésével kapcsolatos eljárásjogi kérdések – de lege ferenda javaslatok

Jelen fejezetben – a korábbiakban felvázoltak kiegészítéseként – annak bemutatását helyezzük a fókuszba, hogy miképp is lehetne ezt a jelenleg eljárásjogilag nem szabályozott környezetet pótolni. Hiszen adott egy egyre gyakoribb élethelyzet – amely a jövőben várhatóan egyre elterjedtebb jelenség lesz – és a jogalkalmazót fel kell készíteni ezen probléma kezelésére. Így az anyagi jogi szabályok bemutatása után eljárásjogi kérdésekkel is foglalkozunk. Ezért tanulmányunk zárásaként egy eljárásjogi megoldással – egyfajta eljárásjogi modellel – szolgálnánk a hiátus pótlására. Előre szeretnénk hangsúlyozni, hogy olyan jogintézményekre fókuszálunk, amelyek megoldásként szolgálhatnak a helyzet orvoslására.

A fent felvázolt esetben az azonnali közbeavatkozás lehetősége nem megoldott, hiszen mire teljes eljárásban elbírálják az ügyfél kérelmét, a helyzet vagy megoldódik vagy súlyosabbra fordul, veszélyeztetve ezáltal a lakosok testi épségét. Amikor a fenti témával összefüggésben eljárásjogi tárgykörrel is foglalkozni szeretnénk, akkor álláspontunk szerint kulcskérdésekre érdemes kiélezni a kutatást. Ilyen sarkalatos pont mindenekelőtt a gyorsaság. Éppen ezért az eljárási modell felállításához olyan jogintézményeket igyekeztünk megvizsgálni, amelyekhez egy ilyen élethelyzetben nyúlhat a jogalkalmazó. Elsőként az észszerű határidőben való eljárás elvét vizsgáltuk meg.

A hatóság a hatásköre gyakorlása során a jogszabályban meghatározott határidőn belül, észszerű időben jár el.^[25] A jogszerűség elvének egyik eleme az észszerűség követelménye^[26] – amely mint határozatlan jogfogalom – igencsak megnehezíti a jogalkalmazók mindennapjait. Mi az, ami még belefér ebbe a kategóriába? Az Ákr. hatálybalépése előtt ezzel a fogalommal a 21 napos ügyintézési határidőt azonosítottuk, azonban a jogfejlődés bebizonyította, hogy ennél az időnél mehetünk lejjebb is. A határidő észszerű jellegét az egyes ügyek sajátos körülményeinek figyelembevételével kell megállapítani, különös tekintettel például az ügy bonyolultságára.^[27] Álláspontunk szerint azonban az „észszerűséggel” összefüggésben a fenti problémát is párhuzamba kell állítani, hiszen egy ilyen élethelyzetben – egy lakott területen történő vadmegjelenés esetén – pontos, lekövethető és gyors eljárást igénylő jogszabályhelyeket kell a jogalkotónak biztosítania a jogalkalmazók részére. A jelenlegi szabályozás pedig ennek – álláspontunk szerint – nem felel meg.

Az Ákr. az ügyintézési határidők tekintetében három eljárási módozat között tesz különbséget: eszerint automatikus döntéshozatali eljárásban 24 óra alatt, sommás eljárásban 8 nap alatt, teljes eljárásban 60 nap alatt születik döntés. A teljes eljárásra irányadó ügyintézési határidőnél hosszabb határidőt törvény, rövidebbet jogszabály állapíthat meg.^[28] Mindazonáltal témánkkal összefüggésben a sommás és teljes eljárásra nem érdemes koncentrálnunk, hiszen amennyiben lakott területen vadászható vagy nem vadászható állat jelenik meg, akkor az idő tényezője kiemelt jelentőséggel bír. Éppen ezért javaslatunk alapján egy ilyen élethelyzetben a leggyorsabb, automatikus döntéshozatali eljárást kellene a jogalkotónak biztosítania a jogalkalmazók részére.

A korábbiakban már szóltunk arról az esetről, ha lakott területen jelenik meg a vadászható állat és ezzel párhuzamosan kárt is okoz, viszont most hangsúlyosabbnak gondoltuk azt az esetkört, amikor károkozás nem keletkezik, viszont fel-felbukkan a vad a belterületen. Éppen ezért kérdésként merül fel, hogy a gyorsaság tényezőjét figyelembevéve eljárhatna-e a hatóság automatikus döntéshozatali eljárás keretében? A jelenlegi jogszabályi körülmények között egyértelműen nem, hiszen annak feltétele, hogy vagy az Eüsztv. szerinti automatikus döntéshozatali eljárás feltételei fennálljanak és ne legyen ellenérdekű ügyfél, vagy a kérelem tekintetében törvény vagy kormányrendelet lehetővé tegye, a hatóság részére a benyújtásakor minden adat rendelkezésre álljon, a döntés meghozatala mérlegelést ne igényeljen és ne legyen ellenérdekű ügyfél.^[29] Az ágazati jogszabályok tükrében jelenleg nincs törvényi vagy kormányrendeleti szinten való felhatalmazás ezen eljárás lefolytatására. Viszont sürgető lenne egy ilyen élethelyzet jogszabályi környezetbe történő átültetése. Azaz javaslatként először egy ilyen eljárási keret megalkotását szorgalmaznánk. Hiszen az időtényező figyelmen kívül hagyása esetlegesen a személy- és vagyonvédelmet veszélyeztetheti, vagy károkozáshoz vezethet, azaz a fenti élethelyzetek gyors beavatkozást kívánnak meg. Az automatikus döntéshozatali eljárás pedig megteremthetné annak a lehetőségét, hogy felgyorsíthassa a folyamatokat. Így az első de lege ferenda javaslatunk az lenne, hogy a jogalkotó teremtse meg annak a lehetőségét, hogy egy ilyen élethelyzetben automatikus döntéshozatali eljárás keretében azonnal lefolytatható legyen a hatósági ügy. Kérdés azonban, hogy kit ruházzon fel a jogalkotó erre a hatáskörre. Erre válaszként a hivatásos vadászokat javasolnánk.

Az ő személyével szemben támasztott jogszabályi követelmények^[30] megfelelő alapot adnak annak megítélésére, hogy egy vadmegjelenés esetén mi a leghatékonyabb eszköz a lakosságra nézve. Mivel a Vtv. meghatározza, hogy a vadászatra jogosult vadászterületeként legalább egy hivatásos vadászt alkalmazni kell,^[31] aki a tevékenységét munkaviszonyban, teljes napi munkaidőben végzi.^[32] A Vtv. 53. §-a részletezi a hivatásos vadász legfőbb feladatait. Álláspontunk szerint ezen anyagi jogi rendelkezést érdemes lenne tovább bővíteni és olyan hatáskört a „kezébe adni”, amely alapján eljárhatna egy belterületi vadmegjelenés esetén. Ezzel párhuzamosan kérdésként merülhet fel, hogy mely szerv láthatná el felette a felügyeleti jogköröket. Véleményünk szerint analógia útján két szerv jöhet szóba, egyrészt a területileg illetékes vadászati hatóság, másrészt pedig a rendvédelmi szerv területi szerve. Ennek boncolgatására azonban – terjedelmi korlátok miatt – most nem bocsátkozunk. A továbbiakban megvizsgáltuk, hogy mely jogintézmények alkalmazhatók egy ilyen élethelyzetben. Olyan eljárásjogi szabályokat mutatunk be, amelyeknél központi elem a gyorsaság, a hirtelen közbeavatkozás és az illetékességi területen kívüli eljárás lehetősége.

A hatósági intézkedések, amelyek hatósági jogviszonyt eredményeznek, számos szakigazgatási területen érvényesülnek.^[33] Céljuk a rendes eljárási szabályok felülírása annak érdekében, hogy az esetleges időveszteség – amely egy általános szabályok szerinti eljárás természetes velejárója – ne veszélyeztesse a közérdeket. Éppen ezért az időtényező fontosságának hangsúlyozása mellett – figyelembe véve az Ákr. jogintézményeit –, ha a jelenlegi szabályrendszert elemezzük, az ideiglenes biztosítási intézkedés elrendelését és ezzel összefüggésben az illetékességi területen kívüli eljárás lehetőségét is vizsgálni szükséges, mivel ezen jogintézmények is segíthetik a jogalkalmazót a mihamarabbi fellépés érdekében. Zárójelben itt meg kell azonban jegyeznünk, hogy mivel kérdés, hogy mely szerv jogosult eljárni egy ilyen ügyben, további problémát vethet fel, hogy ehhez képest mit jelent az illetékességi területen kívüli eljárás lehetősége. A legalitás elvét áttörve, felmerülhetnek olyan élethelyzetek, körülmények – mint például a lakott területen történő vadmegjelenés –, amikor a közigazgatásnak a közérdek, a közjó vagy a közbiztonság figyelembevételével kivételes eljárási renddel kell fellépnie. Ilyen atipikus eljárási cselekmény lehet az ideiglenes intézkedés, amely során illetékesség hiányában jár el a hatóság, a cél pedig a kár, veszély vagy a jogsérelem elhárítása,^[34] amennyiben az eljárni jogosult hatóság nem tud, vagy a más hatóság általi fellépés eredményesebb, gyorsabb fellépésre vezethet. Az Ákr. rendelkezéseinek megfelelően ideiglenes intézkedés esetén a hatóság – tekintet nélkül a hatáskörére és az illetékességére – hivatalból köteles megtenni azt az ideiglenes intézkedést, amelynek hiányában a késedelem elháríthatatlan kárral, veszéllyel vagy a személyiségi jogok elháríthatatlan sérelmével járna.^[35] Az ideiglenes intézkedésről végzés formájában dönt a hatóság, de a gyakorlat alapvetően az, hogy annak tényleges megszövegezésére csak az azonnali beavatkozást mint tényleges cselekmény foganatosítását követően kerül sor. A végzésben a hatóságnak a következő tényeket kell igazolnia: egyrészt, hogy az Ákr.-ben nevesített kár, veszély, személyiségi jogsérelem veszélye fenyeget, éppen ezért szükséges a beavatkozás és a beavatkozás arányos, másként el nem hárítható.^[36]

Az eddigi jogintézmények kapcsán igyekeztünk hangsúlyozni, hogy a közigazgatási hatósági eljárásjog egyik központi fogalma a sürgősség.^[37] Így az eljárási kérdések kapcsán végül, de nem utolsó sorban az azonnali végrehajthatóság témakörével is foglalkozunk, hiszen a hatósági intézkedések alapvetően azonnali végrehajtásra irányulnak, éppen ezért e téma mellett nem mehetünk el. Többek között életveszéllyel, súlyos kárral vagy a személyiségi jogok jelentős sérelmével fenyegető, illetve védelmi helyzet elrendelésének alapjául szolgáló ok következtében kialakuló helyzet megelőzése, elhárítása vagy káros következményeinek enyhítése miatt nyilváníthatja a hatóság a döntést azonnal végrehajthatónak.^[38] Technikailag az azonnali végrehajtás elrendeléséről a döntés rendelkező részében kell szólni, annak indokait az indokolás fogja tartalmazni. Ezekben az esetekben a gyorsaságnak azért van szerepe, mert a végrehajtás késedelme valamely, a jog által védett közérdeket vagy esetleg mások életét, testi épségét, vagyonát veszélyeztető helyzetet teremthet, így a hatóságnak fontos feladata, hogy ezen okok fennállása esetén az ügyfél jogorvoslathoz való jogának feltételen érvényesülése és a jog által védett közérdek között feszülő ellentétet feloldja.^[39] Kiemelendő továbbá, hogy az azonnali végrehajthatóság elrendeléséről szóló döntésnek tartalmaznia kell, hogy az mennyiben szolgálja a közérdeket.^[40]

4. Záró gondolatok

Tanulmányunkban egy aktuális, a helyi önkormányzatokra sokszor nagy terhet rakó problémára szerettünk volna rávilágítani. Úgy gondoljuk és a körülmények is ezt mutatják, hogy idővel a fent vázolt konfliktus egyre inkább súlyosabb, akár életveszélyes következményekhez is vezethet, így ezt az ex lex állapotot mielőbb orvosolni kellene. Kutatásunk során ezen probléma orvoslására tettünk egy kísérletet, felhívva a jogalkotó figyelmét arra, hogy a szabályozás elodázása később jelentős problémákat okozhat, akár emberéleteket is követelhet. A szabályozás hiánya a rendkívüli helyzetek kezelését bonyolulttá és nehézkessé teszi, ebben az élethelyzetben viszont pontosan az ellenkezőjére, azaz a gyorsaságra és az operatív eljárásra lenne szükség. Reményeink szerint a kutatás további szakaszában sikerül részletesebb és egzakt jogszabályi rendelkezéseket megfogalmaznunk, amelyek – akár a jogalkotó figyelmét is felkeltve – jogszabályi formába öntésével egy jogi problémát orvosolhatnak.

* Készült az RRF-2.3.1-21-2022-00013 azonosítószámú “Társadalmi Innovációs Nemzeti Laboratórium” elnevezésű projektben, Magyarország Helyreállítási és Ellenállóképességi Tervének keretében, az Európai Unió Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszközének támogatásával.

^[1] Lásd például: https://www.bama.hu/helyi-kozelet/2023/08/vaddisznok-tartjak-felelemben-a-falut-mar-a-belteruleten-garazdalkodnak;
https://www.fonyod.hu/hu/hirek/hrek/%C3%B6nkorm%C3%A1nyzat/806-tajekoztato-a-belterueleten-megjeleno-vadak-altal-okozott-karokrol;
https://kozigazgatas.ujbuda.hu/hirdetotabla-palyazatok/hasznos-tanacsok-a-vadak-altal-belteruleten-okozott-karok-megelozesehez;
https://www.nyugat.hu/cikk/vaddisznohelyzet_Szombathelyen.

^[2] Vtv. 8. § (1) bek.

^[3] Vtv. 8. § (2) bek. a) pontja.

^[4] A fegyverekről és lőszerekről szóló 253/2004. (VIII. 31.) Korm. rendelet 36. § (1) bek.

^[5] A fegyverekről és lőszerekről szóló 253/2004. (VIII. 31.) Korm. rendelet 36. § (2) bek.

^[6] https://nagykovacsi.hu/site/download?id=4001.

^[7] TARI Tamás – SÁNDOR Gyula – NÁHLIK András: A vaddisznó lakott-területi megjelenésének jellemzői kérdőíves felmérés eredményeinek tükrében. In: FACSKÓ Ferenc – KIRÁLY Gergely (szerk.): Soproni Egyetem Erdőmérnöki Kar: Tudományos közlemények. Soproni Egyetemi Kiadó, Sopron 2020, 303. o.

^[8] Katvéd. tv. 3. § 5. pontja szerint „… olyan állapot vagy helyzet, amely emberek életét, egészségét, anyagi értékeiket, a lakosság alapvető ellátását, a természeti környezetet, a természeti értékeket olyan módon vagy mértékben veszélyezteti, károsítja, hogy a kár megelőzése, elhárítása vagy a következmények felszámolása meghaladja az erre rendelt szervezetek előírt együttműködési rendben történő védekezési lehetőségeit, és különleges intézkedések bevezetését, valamint az önkormányzatok és az állami szervek folyamatos és szigorúan összehangolt együttműködését … igényli.”

^[9] Katvéd. tv. 3. § 9. pontja szerint „olyan folyamat vagy állapot, amelynek következményeként okszerűen lehet számolni a katasztrófa bekövetkezésének valószínűségével, és amely ezáltal veszélyezteti az emberi egészséget, környezetet, az élet- és vagyonbiztonságot.”

^[10] Katvéd. tv. 3. § 8. pontja szerint „különböző katasztrófák elleni védekezésben azon … tájékoztatási, riasztási, … tevékenységek összessége, amelyek a katasztrófa kialakulásának megelőzését, közvetlen veszélyek elhárítását, az előidéző okok megszüntetését, a károsító hatásuk csökkentését, a lakosság élet- és anyagi javainak védelmét … szolgálják.”

^[11] Katvéd. tv. 19. § (2)–(2a) bekezdések.

^[12] Mötv. 17. §.

^[13] Mötv. 17. § (1) bek.

^[14] Mötv. 17. § (2) bek.

^[15] Az egyes rendészeti feladatokat ellátó személyek tevékenységéről, valamint egyes törvényeknek az iskolakerülés elleni fellépést biztosító módosításáról szóló 2012. évi CXX. törvény 3. § (1) bek.

^[16] Az egyes rendészeti feladatokat ellátó személyek tevékenységéről, valamint egyes törvényeknek az iskolakerülés elleni fellépést biztosító módosításáról szóló 2012. évi CXX. törvény 21. § (2) bek. aa), ab) és b) pontja.

^[17] Az egyes rendészeti feladatokat ellátó személyek tevékenységéről, valamint egyes törvényeknek az iskolakerülés elleni fellépést biztosító módosításáról szóló 2012. évi CXX. törvény 21. § (2) bek. aa) pontja.

^[18] Az egyes rendészeti feladatokat ellátó személyek tevékenységéről, valamint egyes törvényeknek az iskolakerülés elleni fellépést biztosító módosításáról szóló 2012. évi CXX. törvény 21. § (2) bek. ab) és ac) pontja.

^[19] A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény végrehajtásának szabályairól szóló 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet (a továbbiakban: Vtv. vhr.) 1. § (1) bek. a) pontja.

^[20] Tényleg medveveszély van Észak-Magyarországon. Infostart, 2023. október 10. https://infostart.hu/eletmod/2023/05/15/tenyleg-medveveszely-van-eszak-magyarorszagon.

^[21] MAKAI Krisztián: A jogosulatlan vadászat büntetőjogi jogkövetkezményei. Büntetőjogi Szemle 2021/2., 63. o.

^[22] Kormányhivatal, 2023. október 10. https://www.kormanyhivatal.hu/download/b/26/86000/Hat%C3%A1sk%C3%B6rbank_HMKH_Agr%C3%A1r%C3%BCgyi%20F%C5%91oszt%C3%A1ly_2021.pdf.

^[23] Vtv. vhr. 60. § (1)–(2) bekezdések.

^[24] Vtv. vhr. 22. § (4)–(5) bekezdések.

^[25] Ákr. 2. § (2) bek. c) pontja.

^[26] CZIBRIK Eszter: Az Ákr. alapelveinek kapcsolatrendszere. Studia Iurisprudentiae Doctorandorum Miskolciensium 2022/1., 88. o.

^[27] T‑66/01. sz. ügy Imperial Chemical Industries Ltd kontra Európai Bizottság 4. pontja.

^[28] Ákr. 50. § (3) bek.

^[29] Ákr. 40. §.

^[30] Vtv. 50. § (2) bek. „Hivatásos vadász az a természetes személy lehet, aki rendelkezik e törvény végrehajtására kiadott rendeletben meghatározott, legalább középfokú szakirányú végzettséggel, vadászlőfegyver-tartási engedéllyel, a rendőrség által kiadott szolgálati igazolvánnyal és szolgálati jelvénnyel, vadászkamarai tagsággal és akit a vadászati hatóság, valamint az Országos Magyar Vadászkamara hivatásos vadászként nyilvántartásba vett.”

^[31] Vtv. 50. § (3) bek.

^[32] Vtv. 50. § (4) bek.

^[33] Részletes indokolás az Ákr. 106–110. §-aihoz.

^[34] FÁBIÁN Adrián – FAZEKASNÉ PÁL Emese – HOHMANN Balázs – RÓZSÁS Eszter: Atipikus hatósági tevékenység és döntéshozatal, különös tekintettel az új közigazgatási rendtartásra. Pro Publico Bono – Magyar Közigazgatás 2017/1., 11. o.

^[35] Ákr. 106. § (1) bek.

^[36] BARANYI Bertold: Az egyes hatósági intézkedések különös szabályai. In: BARABÁS Gergely – BARANYI Bertold – FAZEKAS Marianna (szerk.): Kommentár az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvényhez. Wolters Kluwer Hungary, Budapest 2018, 654. o.

^[37] BARANYI: i. m. 653. o.

^[38] Ákr. 84. § a) pontja.

^[39] HOFFMANN István: A hatóság döntései. Azonnali végrehajthatóság. In: BARABÁS Gergely – BARANYI Bertold – FAZEKAS Marianna (szerk.): Kommentár az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvényhez. Wolters Kluwer Hungary, Budapest 2018, 558. o.

^[40] Legf. Bír. Kpkf.VI.37.948/2000.