A Magyar Közlöny 2004. december 27-i számában megjelent egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló 2004. évi CXXXVI. törvény 2005. január 1-től – részben 2006. január 1-ig ütemezett hatálybalépéssel – módosította a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvényt.

A módosítás a szociális szolgáltatások körében az alapszolgáltatásokat koncepcionálisan megváltoztatta. Változott az elnevezés: alapellátásokról alapszolgáltatásokra, ami a feladat szolgáltató jellegére utal. Az alapszolgáltatások fejlesztése érdekében a módosítás átfogóbbá, komplexebbé, de egyúttal rugalmasabbá tette az alapellátás rendszerét, támogatva az önkormányzati tárulásban történő megszervezést és a szervezeti integrációt. Az alapszolgáltatások köre bővült, ugyanakkor a feladatellátás nagyobb arányban a település lakosságszáma szerint kötelező. Szociális alapszolgáltatások: falu- és tanyagondnoki szolgáltatás, szociális információs szolgáltatás, étkeztetés, házi segítségnyújtás, családsegítés, jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, közösségi ellátások, támogató szolgáltatás, utcai szociális munka és a nappali ellátás.
Kötelező feladatok
Valamennyi településen kötelezően biztosítandó alapszolgáltatások: szociális információs szolgáltatás, étkeztetés, házi segítségnyújtás, valamint az egyéb szolgáltatásokhoz – különösen a családsegítéshez – való hozzáférés biztosítása.
Új alapszolgáltatás az információs szolgáltatás, amely a családsegítés alapfunkcióból került leválasztásra. Az információs szolgáltatás nem működési engedély köteles, a tevékenység megkezdését – és megszűnését  15 napon belül be kell jelenteni a fenntartó székhelye szerint illetékes városi önkormányzat jegyzőjénél. A szolgáltatás célja a különböző (nemcsak szociális, hanem egészségügyi, gyermekjóléti, társadalombiztosítási stb.) ellátásokról és szolgáltatásokról, azok igénybevételéről megfelelő tájékoztatás nyújtása az igénylők számára. Ha a szociális szolgáltatás helyben nem érhető el, az információs szolgáltatást nyújtó intézkedik az ellátási lehetőségek felkutatása érdekében, valamint segítséget nyújt az ellátást nyújtóval való kapcsolatfelvételben és az ügyintézésben, amely kiterjed pl. a kérelem kitöltésére is. Az információs szolgáltatás nyújtásához nem szükséges szociális szakképesítés, ami eddig az egyik legnagyobb akadálya volt a családsegítés alapellátási forma elterjedésének.
A családsegítés 2.000 fő állandó lakos fölött kötelező feladat. 3.000 fő állandó lakosszám fölött – az alacsonyabb lakosságszámhoz kötött feladatokon túlmenően – biztosítani kell a nappali ellátást. A nappali ellátás bekerült az alapszolgáltatások közé, figyelemmel arra, hogy azt helyben indokolt biztosítani. A nappali ellátások vonatkozásában megszűnt az egyes ellátotti csoportok szerinti merev intézményi elkülönítés (idősek klubja, fogyatékosok-, szenvedélybetegek-, pszichiátriai betegek nappali intézménye). A fenntartó a szakmai programban határozhatja meg, hogy a szolgáltatást mely ellátotti csoportok részére biztosítja.
10.000 fő állandó lakos fölött kötelező továbbá a támogató szolgáltatás, a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, a közösségi ellátások és az idősek átmeneti elhelyezésének biztosítása.
A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás önálló alapszolgáltatási formává vált, amely az időskorú vagy fogyatékos személyek, illetve pszichiátriai betegek részére az önálló életvitel fenntartása mellett felmerülő krízishelyzetek elhárítása céljából nyújtott ellátás. A szolgáltatás egy jelzőberendezésnek az ellátott lakásában való kiépítésére és működtetésére épül, amelyet a fentiek szerint minden, a szükséges belátási képességgel rendelkező személy igénybe vehet.
A korábban speciális alapellátási feladatként meghatározott közösségi pszichiátriai ellátás és támogató szolgálat, valamint a szenvedélybetegek részére nyújtott alapellátási formák helyébe a pszichiátriai vagy szenvedélybetegek részére a lakókörnyezetükben történő gondozást, gyógyulásukat és rehabilitációjukat elősegítő közösségi ellátások alapszolgáltatás lépett. A támogató szolgáltatás lényegében nem változott, a szolgálat elnevezés helyébe szolgáltatás került. Valamennyi alapszolgáltatási formára jellemző, hogy az szolgáltatásként – és nem intézménytípusként vagy önálló szervezetként – került meghatározásra, amely a szervezeti integrációkat hivatott elősegíteni.
30.000 fő állandó lakosszám fölött kötelező a további átmeneti elhelyezési formák (fogyatékos személyek gondozóháza, pszichiátriai betegek átmeneti otthona, szenvedélybetegek átmeneti otthona, éjjeli menedékhely, hajléktalan személyek átmeneti szállása) biztosítása. Az átmeneti elhelyezési formák (szakosított ellátás) szabályai a módosítás során nem változtak.
50.000 fő állandó lakosszám fölött kötelező a fentieken túlmenően az utcai szociális munka biztosítása. Az utcai szociális munka alapszolgáltatás szintén korábbi speciális alapellátási feladatként került meghatározásra, amely tartalmában nem változott. A részletszabályok kidolgozása az 1/2000. (I.7.) SzCsM rendeletben történik majd, amely módosítása eddig nem jelent meg (a minisztérium képviselőjének tájékoztatása szerint február végén várható). Ez a rendelet fogja meghatározni az alapszolgáltatások igénybevételére vonatkozó dokumentáció tartalmát és vezetésének szabályait. A dokumentáció kezelésére, összesítésére a minisztérium egy egyszerű számítógépes programot fog az intézmények rendelkezésére bocsátani, amely megkönnyíti a nyilvántartási és elszámolási feladatok ellátását.
Társulás lehetősége
Az Szt. 86. § (3) bekezdése szerint a települési önkormányzatok a szociális szolgáltatásokat társulás útján is biztosíthatják.
Az Szt. 134. § szerint a települési önkormányzatok a 2003. január 1-től megszervezendő alapszolgáltatási formák biztosításáról folyamatosan, de legkésőbb 2007. december 31-ig gondoskodnak azzal, hogy az ellátás színvonala a 2002. december 31-i állapothoz képest nem eshet vissza. (Ez nem érinti az étkeztetés és házi segítségnyújtás alapszolgáltatásokat, amelyek biztosítása 1993-tól kötelező.)
Az Szt. módosítás a minden településen kötelező szolgáltatások körének szűkítésével bizonyos szolgáltatásokat közösségi szintre helyezett át, megteremtve a differenciált feladatellátást, amelynek célja, hogy csökkenjen a szolgáltatások színvonala közötti különbség.
A finanszírozás is igazodik a szükségletalapú szolgáltatások rendszeréhez azáltal, hogy 2005. január 1-től az alapszolgáltatások területén is feladatalapú finanszírozás lépett életbe, amely szektorsemlegesen járul hozzá a feladatellátás költségeihez.
1.400.-Ft-ról 650 Ft-ra csökkent a települések lakosságszám szerinti állami támogatása, amelyből a szociális információs szolgáltatás, a családsegítés és gyermekjóléti alapellátások, gyermekjóléti szolgáltatás feladatait kell biztosítani. A többi szolgáltatási forma önálló normatívát kapott (A részletes szabályokat a költségvetési törvény III. sz. melléklete tartalmazza.)
Az állami támogatás a kötelező alapszolgáltatásokra jár. Az igénylés feltétele, hogy a szociális intézmény fenntartója, illetve az alapszolgáltatást nyújtó szolgáltató az adott ellátási formára, illetve intézménytípusra vonatkozó működési engedéllyel rendelkezzen. A működési engedélyben meg kell határozni az egyes ellátotti formákat, valamint az intézménytípust. A családsegítő és gyermekjóléti szolgálat kiegészítő támogatása 5.000 lakos fölött jár. Az alapszolgáltatási központ normatíváját az az önkormányzat kapja meg, amely 2004. december 31-én gondozási központot működtetett és azt 2005-ban is tovább működteti. Ez a minisztérium képviselőjének tájékoztatása szerint az országban 279 települést jelent, 2005-ben csak ezen települések vehetik igénybe a fenti kiegészítő támogatást. 2005. január 1-től gondozási központot már nem lehet létrehozni. A gondozási központok kötelező átalakulását a törvény nem írja elő, de célszerű ebben az évben átalakulni alapszolgáltatási központtá, figyelemmel arra, hogy 2006-ban nem biztos, hogy a költségvetés tovább támogatja a gondozási központokat. Az alapszolgáltatási központ kötelező feladatai a következők:
 étkeztetés
 házi segítségnyújtás
 családsegítés
 nappali ellátás
 gyermekjóléti szolgáltatás.
Alapszolgáltatási központ intézményben a fenti ellátásokat kötelező biztosítani, akkor is, ha azt olyan kisebb település hozza létre, amelyben az Szt. 86. § (2) bekezdés a-b) pontja szerint a családsegítés, illetve a nappali ellátás nem lenne kötelező.
Hiányok
A Hivatal 2004. év közepén felmérte az alap- és nappali ellátások helyzetét a megyében. Megkerestük a települési önkormányzatok jegyzőit, hogy a településük vonatkozásában jelezzék az ellátási formákat, a fenntartót, a működési engedélyt kiadó hatóságot és a működési engedély számát. Az adatszolgáltatásuk szerint a megye 78 településén az alábbi alapszolgáltatások hiányoztak, illetve nem rendelkeztek működési engedéllyel:
 szociális étkeztetés: 21 település,
 házi segítségnyújtás: 19 település,
 családsegítés: 32 település (ebből 12 település 2.000 fő fölötti állandó lakossal rendelkezik)
21 település vonatkozásában elmaradt a 2003. évi felülvizsgálat – ebből 10 településnek egyáltalán nem volt korábban kiadott működési engedélye sem -, amely települések 10 körzetközponti jegyző illetékességi területéhez tartoznak. A felülvizsgálatot 6 körzetközponti jegyző végezte el: Jászárokszállás, Kisújszállás, Szolnok, Tiszaföldvár, Tiszafüred és Túrkeve jegyzői. Ezek közül 4 körzetben – Jászárokszállás, Kisújszállás, Tiszaföldvár, Túrkeve jegyzőinek illetékességi területén – a szociális alapszolgáltatások teljeskörűen rendezettek, ami azt jelenti, hogy rendelkeztek – szükség esetén felülvizsgált – működési engedéllyel, amely megfelelt a települési önkormányzatok Szt. 86. § szerinti kötelező alapellátási feladatainak is.
A bekért adatok alapján felhívtuk a működési engedélyezésre és ellenőrzésre kijelölt városi jegyzőket, hogy a hiányzó működési engedélyek kiadása iránt intézkedjenek, amelyről 30 napon belül tájékoztatást kértünk. A felhívással érintett 12 körzetközponti jegyző közül 4 egyáltalán nem válaszolt a felhívásunkra (Jászapáti, Jászfényszaru, Karcag, Kunszentmárton) ez 9 települést érint, amelyekről nincs visszajelzés. A többi kijelölt városi jegyző tájékoztatása szerint az alapszolgáltatások hiányzó működési engedélyei kiadásra kerültek, illetve az eljárások folyamatban vannak.
Néhány település – különösen a családsegítés vonatkozásában – jelezte, hogy a közeljövőben társulás keretében szándékozik biztosítani az alapszolgáltatást.
A finanszírozási szabályok megváltozásával összefüggésben a jogalkotó lehetőséget kívánt biztosítani a hiányzó működési engedélyek pótlására, ezért az alapszolgáltatások vonatkozásában a hiányzó működési engedélyeket 2005. január 31-ig kellett kérelmezni, annak érdekében, hogy az állami támogatás megigényelhető legyen. A családsegítés, a támogatószolgálat, a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás és a nappali ellátások vonatkozásában a normatíva egész évben igényelhető, tehát az év közben létrehozott ellátások esetében is.
A Hivatal a fenti felmérésével már 2004. közepén felhívta a figyelmet a hiányzó ellátások és működési engedélyek pótlására (előbb a fenntartó önkormányzatok, majd a működési engedély kiadására hatáskörrel rendelkező kijelölt városi jegyzők körében), ezáltal mintegy elébe ment a feladatnak, és elősegítette, hogy az önkormányzatok meg tudjanak felelnek az új finanszírozási szabályoknak. A Hivatal továbbra is folyamatosan figyelemmel kíséri az alapszolgáltatások helyzetét, különös tekintettel a települési önkormányzatok kötelező alapszolgáltatási feladatainak ellátására. Azok a települési önkormányzatok, amelyek nem biztosítják a kötelező szociális alapszolgáltatásokat, mulasztásos törvénysértést követnek el és hátrányos helyzetbe hozzák a településükön élő polgárokat. Az önkormányzatok talán úgy gondolják, hogy a településükön nincs erre igény, de lehet, hogy az emberek csak megszokták az ellátások hiányát és kénytelenek máshogyan megoldani az ilyen jellegű problémáikat. A jogalkotó meghatározta a kötelezően biztosítandó szociális alapszolgáltatások körét, amelyhez immár a feladatellátással arányos finanszírozást biztosít. Kérem, hogy az érintett önkormányzatok éljenek a lehetőséggel és szervezzék meg a hiányzó ellátásokat, ezáltal biztosítsanak azonos feltételeket a helyi lakosság számára a szociális alapszolgáltatások terén.