A környezetvédelmi jogérvényesítési folyamat kulcsszereplői az önkormányzatok. Az önkormányzatok e meghatározó szerep ellátásához nem rendelkeznek a szükséges feltételekkel, ezért a környezetvédelmi jogérvényesítési folyamatnak nemcsak kulcsszereplői, de egyben gyenge láncszemei is.

A két állításban szereplő ellentmondás mit eredményez? Folyamatos és állandósult konfliktust, a környezetet valamilyen módon terhelő és az ilyen módon terhelt környezetet elszenvedni kénytelen lakosság kisebb – nagyobb csoportjai között. Az állandósult konfliktus az érintettek körében egyrészt a tehetetlenség, másrészt a kiszolgáltatottság hamis érzetét keltheti.
Nem vitatható, hogy napjainkra számos, a környezet minőségi állapotára visszavezethető, jogsértő állapot alakult ki és termelődik újra. Nem vitatható az sem, hogy e jogsértő állapotok kialakulása jelentős mértékben az önkormányzatok engedélyezési tevékenységének fogyatékosságaira vezethetők vissza.
A téma aktualitását két sürgető feladat indokolja. Az első, hogy a széles körben megalkotott környezetvédelmi jogszabályokat a jogalkalmazók körében meg kell ismertetni. A másik feladat, hogy a környezetvédelmi jogsértő állapotok sürgető felszámolása és az újak kialakulásának megakadályozása érdekében az önkormányzatok környezetvédelmi jogérvényesítési feladatai végrehajtásához szükséges személyi és anyagi feltételeket haladéktalanul meg kell teremteni.
A téma konkrét aktualitását egy kormányrendelet, mégpedig a telepengedély alapján gyakorolható ipari és szolgáltató tevékenységekről, valamint a telepengedélyezés rendjéről szóló 80/1999.(VI.11.) Korm. rendelet is indokolja. A rendelet szerint azok is, akik már működő telepen végzik tevékenységüket, kötelesek a telepengedélyezési eljárás lefolytatására. Az erre megszabott határidő többször módosult, a jelenleg hatályos határidő 2002. december 31.
Alapelvek
Csak az a fejlődés lehet valós, amelyik az életminőség javulását eredményezi, az emberek egészségének megőrzését szolgálja, javítja a továbbélési feltételeket. A civilizációs fejlődés folyamatában, a jelenlegi fejlődési szakaszban sem törvényszerű a környezet minőségi állapotának romlása.
Az életminőség meghatározó és legfontosabb eleme a környezet minőségi állapota, amely nemcsak egészségügyi, de gazdasági kérdés is. A környezet minőségi állapotának megőrzéséhez fűződő, az egyéni érdek és a közérdek viszonyával kapcsolatos dilemmát végérvényesen fel kell oldani. Ki kell mondani, hogy érdekegyeztetés nélkül, pusztán közérdekre való hivatkozással nem sérülhet az egyénnek sem az egészséges környezethez, sem a magántulajdonhoz való, az Alkotmányban is rögzített jogos érdeke.
Kérdések
Van-e joga bárkinek (az egyes állampolgárnak, gazdasági szervezetnek, állami, önkormányzati szervnek) ahhoz, hogy a környezet minőségi állapotában tudatosan és következmények nélkül az egyes emberek, embercsoportok közvetlen környezetében bárminemű romlást idézzen elő? Ilyen joga nincs.
Köteles-e eltűrni bárki (az egyes állampolgár, gazdasági szervezet, állami, önkormányzati szerv), hogy közvetlen környezete, úgy is lehet mondani élőhelye rosszabb minőségi állapotba kerüljön, és ezáltal jogos érdeke sérüljön? Nem köteles eltűrni.
Jogalkalmazási hibák
Az engedélyezési eljárások környezetvédelmi tényfeltáró munkájának gyakori hibája az ügyfelek körének leegyszerűsített meghatározási módja, ami sok esetben eredményezi az ügyféli jogokkal rendelkezők jogainak jogszabálysértő megvonását. A törvény meghatározása szerint ügyfél az, akinek jogát, vagy jogos érdekét az ügy érinti. Tehát nem feltétlenül csak a közvetlen szomszéd az eljárásba bevonni köteles ügyfél.
A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény az épített környezet védelméről külön fejezetben foglalkozik. A törvény szerint a települések területén övezeteket kell meghatározni. Az egyes övezetekben csak azok a tevékenységek folytathatók, amelyeket a jogszabályok megengednek. Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997.(XII.20) Korm. rendelet (OTÉK) a beépítésre szánt területek között kiemelt helyen és környezetvédelmi szempontból nem vitatható módon rögzíti a lakóterületre vonatkozó elhelyezési követelményeket. A lakóterület elsősorban lakóépületek elhelyezésére szolgál, a lakóterületi funkció feltételeinek biztosítása prioritást élvez. Ez az alapszabály, környezetvédelmi szempontból ezen alapvető követelményt nem enyhítheti egyetlen helyi önkormányzati rendelet sem, csak szigoríthatja.
A telepengedély alapján gyakorolható ipari és szolgáltató tevékenységekről, valamint a telepengedélyezés rendjéről szóló 80/1999.(VI.11.) Korm. rendelet felhatalmazza a jegyzőt, hogy érdemi vizsgálat nélkül elutasítsa azt a kérelmet, amely olyan tevékenységre vonatkozik, amelyik a településrendezési tervben megjelölt övezetben nem végezhető.
A környezetvédelmi jogszabályok helyes és egyöntetű alkalmazásához nem nélkülözhető, sőt sürgető feladat a jogalkalmazók, jelen esetben az engedélyező hatóságok munkatársainak, illetőleg a jegyzőknek a felkészítése, például jogalkalmazási tréningek megtartásával. A Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara Környezettudományi tagozata ehhez készséggel felajánlja segítségét.