A korábbi hasonló törekvésű cikkektől eltérő cím oka jelen helyzetben és időben, hogy a vírus sajnálatosan és kellően el nem ítélhető módon szerzi áldozatait,
az összes állami és önkormányzati törekvés nem elég a paraziták megfékezésére, kiirtására. Az egyén vagy magánszemély nem tehet többet a saját szellemi, fizikai, anyagi kapacitásánál, ha van munkája, cselekvőképes, tematikus gondolkodás birtokában van, családját óvja, fenntartja, illetve ezért mindent megtesz.

Minden érintett kapott lehetőséget a jogalkotástól egyes adófizetési kötelezettségek felfüggesztésére, halasztásra, törlésére, alkalmazási jogviszonyban dolgozók teljes vagy csökkentett bérfizetési lehetőségének igénybevételére, miként a munkanélküliek átmeneti, csekély összegű juttatása is ezen gondolatok között említendő. Ebben a hatalmas munkaerőhalmazban még nem érdemes különválasztani a vállalkozót és a magánszemélyt, mert abszolút eltérő módon adóalanyok a központi (állami) és az önkormányzati (helyi) adók vonatkozásában, mert adófajtánként más módon érintettek, így akár minden adót fizetnek anélkül, hogy a részletes szabályozást ismernék.

A gazdasági erő makro- és mikroszinten jelentősen csökkent, tehát az állami és önkormányzati bevételek is visszaestek, a víruspotenciál második hulláma a negatív jellemzőket tovább rontja (GDP, reáljövedelem, infláció, árfolyam stb.), tehát a gazdálkodás fenntartásának szükségessége, kényszere és a potenciális jövőkép kialakítása, újrafogalmazást és a gazdálkodásban erőteljesebb magatartást igényel az önkormányzati szférában valamilyen pozíciót betöltők számára is.

Jelen időszakban mit lehet tenni a helyi adóztatás területén, továbbá mit kell feltétlen ismerni a derűsebb jövőkép kialakítása érdekében. Mindenekelőtt a helyi adónemenkénti bevétel napi nagyságát, az év végéig várható beérkezés összegét, a következő évre áthúzódó kötelezettségek körét és összegét stb., tehát a korábbi, hasonló szándékú cikkekben többször ismertetett elemzési munka nem maradhat el, azon tematikahalmaz alkalmazása alaposan indokolt.

A szolidaritási hozzájárulási adó – sajátos tulajdonságokkal felvértezve – az önkormányzatokat adóalannyá nevezte ki. A Covid vírus elleni küzdelem szükségessége nem lehet vita tárgya, mert az önkormányzatok egyértelműen felelősek a településükön élő állampolgárok életkörülményeinek alakításában, az ehhez szükséges eszközök és források biztosításával alapfeladatot látnak el. Számos adózási ismereteket gyakorló természetes személyben, de jogi kondícióval felvértezett szervezetben is felmerült az a gondolat, hogy ez az adófajta szabályozási funkciót lát el és azért van rá szükség átmenetileg, avagy kizárólag adóbevételi feladata van az állam felé, és akkor az az így beérkezett összeget a járvány mielőbbi semlegesítése érdekében használja fel, vagyis az utóbbi funkciója nem vitatható. Ugyanitt kell a magánszemélyek gépjárműadóját megemlíteni, ami eddig önkormányzati adóbevételt biztosított, a továbbiakban központi, állami bevételt jelent, miközben az adóigazgatási feladatokat az önkormányzatok látják el.

Ez az esztendő e témakörben feltehetően átmeneti állapotot jelent, amire példaként említésre érdemes a következő: a fővárosban ez az adónem a kerületi önkormányzatok kezelésében van, ahol autócsere miatt, szabályosan, az ügyfélszolgálat által nyugtázott márciusi tulajdonosváltozást az adóhatóság még nem dolgozta fel, így az új autóra vonatkozó adó összegét még nem állapította meg és az ügyféllel azt nem közölte. Az ügyfél a szeptember 15-i előlegfizetési időpont után a kerületi önkormányzatot felkereste, a helyzetet ismételten tisztázta, de dokumentumértékű választ a mai napig nem kapott. Feltételezhető, hogy a hiányos adóhatósági eljárás nem egyedi, ami esetleg összefügg a hatáskör változásával is.

A fenti problematika érzékenysége különösen jelentős a 2020-as évi bevétel miatt, hiszen a vírushoz köthető gazdasági hatások (GDP alakulása, pontosabban jelentős csökkenése; inflációs trendek; árfolyam ritmusában nehezen követő hatása; a munkanélküliség növekedése; a minimálbér csekély kompenzációs képessége; a reálkeresetek csökkenése stb.), tényezők a mindennapokban jelen vannak. Kiemelt figyelmet indokol a vírus terjedésének második szakasza is, mert a hozzáadott érték makroszintű növekedését támogatás nélkül aligha segíti elő.

Veszélyben lehet a működési költségvetés ez évi fenntartása, de a folyamatban lévő fejlesztések befejezésének időbeni eltolódása, felfüggesztése, a kivitelezői kapacitás leállása, esetleges elvonulása is feltételezhető.

A problémák halmaza a 2021-es év tervezési lehetőségeit is alaposan befolyásolja, tehát már most el kell végezni azoknak a koncepcióknak a formálását, előzetes megfogalmazását, amelyek a realitás talaján a települési önkormányzatok saját képességein alapulnak, a helyi lakosság elképzeléseit bírják, és végrehajtható feladatokat tűznek ki, amelyek alapján a megvalósítás biztosan bekövetkezik. Jelen esztendő végéig még számos elvégzendő feladat van hátra, a helyi adóztatás területén törvény szintű változtatás várható, ami önkormányzati rendeletmódosítást is igényel, tehát bevételi hatása lesz. Mindezekből is következik, hogy a makroszintű információk halmazát kell helyi információkká alakítani, ami folyamatos odafigyelést igényel. A korábbi anyagokban a számos alkalommal említett vezetői információs rendszer tartalmát érdemes áttekinteni, és szükség esetén a tájékoztatandók körét kibővíteni.

Az aktualitások jegyében a helyi adófajtákat érdemes figyelni, különös tekintettel arra, hogy a korábbiakban már említett feladatokat jelen anyag készítésének napján számos várhatóan bekövetkező törvénymódosítás, majd önkormányzati rendeletmódosítás követi, amely csaknem minden helyi adófajtát direkt vagy indirekt módon érint. A források meghatározó része hitelesnek tűnik, a törvényhozás elé kerülésük biztos, az esetleges változtatások a módosítások célját várhatóan nem befolyásolják. A jogalkotó szerint az önkormányzatok joga nem csorbul, az adóztatáshoz való joguk megmarad. A jövőben is a helyi testületek határozhatják meg a törvény keretei között maradva a változtatás célját, irányát, tartalmát, nagyságát, az adható mentességek, kedvezmények körét, a korábbiakban már meghatározott harmonizációs feltételeken belül.

A változásra irányuló javaslat szerint csökkeni fog az adminisztráció, ami lényeges feltétel, de sem a helyi adók szabályozási, sem bevételi funkcióját nem érinti, továbbá az utolsó két esztendőben a hasonló szándékú módosítások eredménye, esetleges következményei még nem kerültek vizsgálat alá, illetve ha valamely szerv ebben elemzést végzett, annak eredménye még nem látott napvilágot. Az biztos, hogy az önkormányzatok megkérdezése nélkül minden helyiadótörvény-módosítás az önállóság gyakorlatát sérti.

Az átalakulás, módosítás a jelenlegi szakaszban teljes hatáskörelvonással érinti az önálló adótörvény alapján működő magányszemélyek gépjárműadóját, amely ebben az évben a forrás irányában módosult, mert a települések nem kapták meg a rájuk eső részt, az a járványügyi alapba kerülve központi (állami) forrásként működik. Az itt megfogalmazott érvek egy része racionálisnak minősíthető, hiszen a járvány mielőbbi megszüntetése mindenkinek érdeke. A bevételi hatása kb. 100 milliárd forint, amelynek kiesése – különösen a közepes lakosságszámmal bíró települések esetében – forráscsökkenést és költségvetési kiadási gondokat okoz. Ez fokozódik akkor, ha a következő esztendőben ez az adónem teljes mértékben állami forrásként jelenik meg, aminek bekövetkezése esetén jelenleg nem ismert semmilyen kompenzációs elképzelés, de nem zárható ki emiatt az állami támogatás összegének emelkedése sem. Mint ismert, 2013 óta az adónem a megosztott kategóriába tartozik, eszerint a települések 40, az állam 60%-ot kezelhetett biztos bevételként. Nagyságrendjében tehát nem volt dinamikus bevétel, de biztos forrásként az alapfeladatok ellátását segítette elő, a befizetés elmulasztása miatti adóhátralék összege könnyen behajtható volt. A korábban már említett fővárosi példa, a hatáskör változása miatti elidegenedési gyakorlat, remélhetően nem általános, ám figyelemre érdemes. Jelen időszakban tehát a tervezett költségvetés bevételi oldala a gépjárműadó-csökkenés miatt biztos jelentősen csökken, egyrészt az anyagi-jogi szabályozás változása, de annak morális hatása miatt is. A 2021-es esztendő tervezhetősége csak az év végi adatokra alapozva lehet megbízható, nem becslési adatokra támaszkodó gépjárműadót érintő forrás.

Az építmény- és telekadóra vonatkozó törvénymódosítási szándék bekövetkezésének valószínűsége igen csekély, erre tehát az önkormányzati adóhatóság forrásként alapozhat. Kivételt képez a 2020-as évre tervezett összeg tényszáma és a többször emlegetett vírus miatt bekövetkezett reáljövedelem csökkenő nagysága. A fizetőképesség későbbi elérésére a garancia maga az adó tárgya, tehát az esetleg bekövetkező behajtási, végrehajtási eljárás eredményesen zárulhat. E két helyi adófajta tehát tervezhető, az esetleges adóemelési szándékot jelenleg különösen érdemes a lakossági reáljövedelem alakulásának elemzésével és a tulajdonosok változásának számával megalapozni.

A jogalkotó eddigi koncepciója szerint a helyi adóbevételekben vitathatatlan dominanciát képviselő iparűzési adó érintettségében az önkormányzatok hatásköre nem csorbul, mert az ebből származó adóbevétel továbbra is a helyi adóhatóság számlájára érkezik be. Ugyanakkor gondolatébresztő, hogy az állami adóhatóság egyre több feladat átvételével igyekszik segíteni a helyi adóigazgatási munkát. A kisebb települések számára, ahol a személyi és technikai feltételek alig állnak rendelkezésre, ez a segítőkészség pozitív minősítést kaphat. A helyi adóigazgatási képességet kívánja már két esztendeje megsegíteni az állami adóhatóság hatáskörbővülése a bevallások fogadásával kapcsolatban, ami azt jelenti, hogy a bevallások fogadása után azt a helyi települések részére kötelesek átadni. Egyes statisztikák szerint mindez az összes bevallás csaknem felét érintette, tehát a nyomtatványok másik fele közvetlenül a helyi adóapparátushoz került. Itt kell megemlíteni, hogy 2017-től a több telephellyel működő cégek dönthettek úgy, hogy az állami adóhatóságon keresztül nyújtják be a bevallásukat; tehát a központi adóhatóság feladata volt az érintett településhez való nyomtatvány megküldése, elektronikus vagy hagyományos úton. A jogalkotó szándéka szerint az állami adóhatósághoz való benyújtás 2021. évtől kötelező lesz, kivéve azokat a vállalkozókat, akik nem kötelezettek elektronikus bevallásra, továbbá nem vállalkozó magánszemélyek. Egyértelmű a helyi adóigazgatás feladatának csökkenése, ami az adószakma eddigi általában pozitív megítélését csak akkor nem rontja, ha az így felszabaduló kapacitását adóellenőrzések végzésére csoportosítja át. Megfogalmazódott az ideiglenes iparűzési tevékenység intézményének megszűnése, kivéve azokat az építőipari cégeket, akik az eddigi 180 napos határidőt betartották, mert ha ennél kevesebb a tényleges munkanapok száma, akkor a székhely szerint kell adózniuk. Ez praktikus megoldás, mert az említett cégek célellenőrzésére nem volt kapacitás, a telephelyek nyomon követése lehetetlen volt. Idetartozó gondolat a számlaadási kötelezettségben jelen év második felében belépett változás is, amely szerint minden számlát kibocsátó jogi és magányszemély a számla tartalmáról az állami adóhivatalt tájékoztatni köteles. Az önkormányzati adóhatóságot nem értesíti, pedig ez jelentősen elősegítené a helyi adóvizsgálatokat, azokhoz információt szolgáltatna. Az egyszerűsített adattartalmú számla alkalmazásának szabályai az általános forgalmiadó-szabályozás keretén belül kerültek megfogalmazásra annak érdekében, hogy az adminisztráció kevesebb, de a számla adattartalmából az adókötelezettség betartása nyomon követhető legyen.

Az előbbiekből is következik, hogy az önkormányzati adóhatóságoknak előtérbe kell helyezniük az adóellenőrzési feladatokat, különösen a bevétel szempontjából meghatározó iparűzési adó területén. Az esetlegesen megállapított adókülönbözetet, adóhiányt, bírságot, késedelmi pótlékot lehet biztos tartalékforrásként figyelembe venni a költségvetés tervezése során. Az eredményesség érdekében meg kell keresni a megyei illetékességű állami adóigazgatóságot egyrészt az adatok egyeztetése okán (központi adónemek bevallási adatai, adóellenőrzések dokumentumai, kapcsolódó vizsgálatok eredménye stb.), de az együttes adóvizsgálatok kezdeményezése érdekében is. Azon települések esetében, ahol nincs adóellenőrzési gyakorlat, nincs potenciális forrás, illetve feltételezhető, hogy az állami adóhatóság erre hatáskört kap. Tehát be kell bizonyítani az önkormányzati adóigazgatás pozitív képességét, az ide szükséges feltételeket biztosítani szükséges. Az említett szakmai sikert a település lakói és az adóalany vállalkozók tiszteletben tartják, a különböző érdekképviseleti szervek partneri viszonyt igényelnek, a kapcsolatot tartani kívánják. Nem ismert a helyi adófizetési morál, de az e témakörben tett publikációk hatása kedvező lehet a szakmai apparátus számára.

A fővárosi helyi adóztatási rend a korábbi anyagokban számos alkalommal ismertetésre került, most kiemelésre csak annyi érdemes, hogy az iparűzési adó kizárólag fővárosi, míg a többi adónem kerületi önkormányzati hatáskörben működik. A főváros a forrásmegosztási törvény alapján a kerületekkel osztozik, a kerületi bevétel a fővárosi büdzsét nem érinti. A vírushelyzet miatt feltételezhető, hogy több tízmilliárd forintos bevételkiesés lesz év végére, tehát a forrásmegosztás mindenkit érint. A kerületek által kezelt idegenforgalmi adó, építmény- és telekadó képessége szintén csökkent, tehát a forráshiány a teljes fővárosi önkormányzati rendszerre igaz. Fel kell merülnie annak a gondolatnak, hogy ez a fajta forrásmegosztás életképes-e, illetve aktuális problémái párhuzamosan mozognak-e a vírus működési mechanizmusával, vagy olyan újabb forrás keresése szükséges (pl.: állami adófajta átvétele, illetve abban való közreműködés pl. végrehajtás vagy ellenőrzés okán), amely a kilábalás lehetőségét felgyorsítja.

További gondolatokat ébreszt az országos érdekképviseleti hatáskörrel bíró Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökének november elején megjelent nyilatkozata, amely szerint javaslatot tesz az iparűzési adófizetési kötelezettség egy évre történő felfüggesztésére. Okaként az adónem bevételhez kapcsolódó tulajdonságát hozta fel elsőként, a kettős adóztatás vélelmét az általános forgalmi adóhoz kapcsolta. Ki kell emelni, hogy az iparűzési adóalap a korrigált nettó árbevétel, a bruttó árbevételből számos tényezőt levonva (áfa, egyéb adók, közvetített szolgáltatás, eladott áruk beszerzési értéke, alvállalkozói költségek stb.) alakítandó, számítandó ki, tehát a kettős adóztatás ténye kizárt. Téves az a vélemény is, hogy az iparűzési adót az önkormányzat „kiveti”, mert az adónem az önadóztatás kategóriába tartozik, tehát az adóalany az adóbevallásában vezeti le a vállalkozás adókötelezettségét, majd ezt követően kerül jelenleg még önkormányzati nyilvántartásba. A helyi adónemek közül az idegenforgalmi adó is az önadózás körébe tartozik, míg az építményadó, telekadó, települési adó kerül adókivetésre önkormányzati adóhatósági intézkedés alapján. Itt érdemes megemlíteni azt az adótörténeti tényt is, hogy a helyi adórendszer 2000. évi indításánál az önkormányzatok finanszírozásának maradéktalan biztosítására, a településen keletkezett személyi jövedelemadó 100%-a került visszaosztásra a költségvetési feladatok végrehajtása érdekében, majd a településen bevezetett és már működő, bevételt biztosító helyi adók fejlődésével, növekedésével a személyi jövedelemadóból származó támogatás fokozatosan 50%-ra, majd 25%-ra csökkent, később funkciója átalakult költségvetési támogatási rendszerré.

A Kamara felelős vezetője az iparűzési adó esetleges kétéves felfüggesztésére egészítette ki korábbi nyilatkozatát, ezzel az önkormányzati adóztatási és költségvetési rendet gyökereiben kívánta megváltoztatni. Jelenleg még nem ismert az ide vonatkozó törvénymódosítási szándék, tehát az esetleges normaszöveg sem. Az önkormányzati érdekképviseleti szervek, továbbá minden, a szakmai környezetben, települési körzetekben ismeretekkel bíró magánszemély ellenvetése alaposan indokolt.

Megfontolásra érdemes a kötelező kamarai tagsági díj nagyságának, kötelezettségének olyan megállapítása, hogy a kis- és középvállalkozások egyáltalán nem, vagy differenciáltan, de mindenkor a már befizetett, realizált iparűzési adó nagyságához igazodva tegyenek eleget a befizetésnek. A nagyvállalkozások számára e látszólagos problémakör marginális kérdésnek tűnik. E gyengén hipotetikus szemlélet erőteljesen javítaná a Kamara és önkormányzatok közötti eddigi kapcsolat helyzetét, gyakorlatát, vagy mindezek hiányát.

A következő alkalommal a helyi adóztatásban szerzett sok évtizedes gyakorlat témakörében érdemes néhány szomszédos ország szerkezetét és adóigazgatási rendjét reprezentatív módon bemutatni.