A jogi gondolkodás az állatvédelmet alapvetően a közigazgatási jog részének tekinti, aminek egyes súlyosan kirívó részeiről a büntetőjog is rendelkezik. Az állatvédelem azonban egy olyan komplex jogterület-szakterület, amely több jogág és több jogterület elemeit és eszközeit ötvözi, és ahogyan más szakterületek, például a környezetvédelem kapcsán is megállapíthatjuk, úgy itt is tehető olyan kijelentés, hogy az állatvédelem jogágakon átnyúló jogterület, és aki nem tud ilyen komplex gondolkodásmódot kifejteni az alkalmazása során, az sajnos nem tud hatékonyan beavatkozni a rászoruló állatok érdekében.

Jelen témaötletet egyrészt azok a szaporítók adták, akik évente több tízezer kiskutyát „gyártanak le”, amelyeket aztán a felvásárlók összeszednek és megfelelő okiratok nélkül vagy hamis okiratok birtokában külföldre szállítanak eladásra, illetve azok a szakemberek (legyenek akár közigazgatási hatósági vagy büntetőeljárási oldalról érintettek a területtel), akik szigorúan a szakmájuk keretein belül, annak fő céljára koncentrálnak. Ennek az egysíkú gondolkodásnak ugyanis az a hátulütője, hogy amint felmerülnek a közigazgatási vagy a büntetőjogon túli kérdések (lásd a szaporítók felvetését az írás fő témáját illetően), az eljárás és benne a szakember kis időre lefagy, amíg az őt szorító határidők, neki telefonáló ügyfelek, sértettek, gyanúsítottak és felettesei szorításában minél hamarabb ki kell tisztáznia fogalmakat, jogviszonyokat olyan jogágakat illetően, mely specializálódása folytán nem tartozik szorosan véve a munkájához.

Mi tehát az írás fő kérdése és mi köré csoportosulnak a felvetett témák? Magyarország sajnos évtizedek óta kutyagyártó nagyhatalom, a vidék számottevő népe él kutyaszaporításból, az évtizedek alatt jól kialakult technológiák, eszköztárak, útvonalak és más körülmények segítették a termelés akadálytalanságát (melybe sajnos beleértendőek a korrupt hatósági személyek is). Mostanában szerencsére egyre több sajtóhír szól arról, hogy százas állomány feletti szaporítótelepeket számoltak fel, ahol oltatlan, forgalmazható kor alatti, genetikai defektes és egyéb betegségektől szenvedő kutyakölyök-szállítmányok várták a következő értékesítést.^[1] Itt fontos megjegyezni, hogy büntetőeljárás mellett párhuzamosan I. fokú állatvédelmi hatósági eljárás is lefolytatható, és a kettős értékelés tilalmára tekintettel ugyan szankció nem, de intézkedés (egy nagyon fontos speciális és generális prevenciós hatással bíró intézkedés: az állattartástól eltiltás) alkalmazható, amint azt a 8/2017. (IV. 18.) AB határozat részletesen kifejti  .^[2]

Ahogyan egy közigazgatási hatósági szervezetrendszer vagy a büntetőeljárásban részt vevő szervek hierarchikus rendszere kiépül, úgy épül ki a bűnözők rendszere is. Kapcsolatrendszerük, kommunikációs csatornáik, lefizetett hatósági személyek útján gyakran hamarabb értesülnek megteendő lépésekről, intézkedésekről, minthogy az utasításokon megszáradna a pecsét. Felkészültek, utánanéznek dolgoknak és tisztában vannak jogaikkal (vagy azt hiszik, tisztában vannak azokkal), mindenesetre ebben sok ügyvéd és más jogi szakember is segítségükre van. A mostanában köreikben felmerült kérdések között a top 3 kérdések első helyezettjévé vált a következő: a szaporítótelepen lefoglalt (az azonosításukra szolgáló iratok bűnjelesítésével, az elkövetési tárgyak – állatok – civil szervezetekre bízásával) állatállományokból a vemhes anyák még meg nem született kölykei kit illetnek? Mi egyáltalán a megfelelő mód a lefoglalás során a még anyjuk hasában lévő állatkölykök (magzatok) azonosítására, lajstromba szedésére, legalább darabszám szerinti felleltározására? Mi a helyzet akkor, ha később a hatóság a lefoglalást megszünteti és visszaadni rendeli az állományt, és időközben a vemhes anyák már megszültek? A felelős őrzést biztosító állatvédő szervezeteknek az időközben megszületett kölyköket is vissza kell adniuk, vagy csak a lefoglalás időpontjában felnőtt állatokat?

Alkérdés: kötelező-e egyébként állatkínzás esetén a lefoglalt állatok elkobzása? Hogy rögtön választ adjak: igen. A Btk. 73. § (1) bekezdés c) pontja szerint felsorolt bűncselekmények esetén – így az állatkínzásnál is – a felelősség megállapítása mellett egyidejűleg kötelező az elkobzás. Így kerülhetett sor arra, hogy a barcsi tacskók ügyében^[3] az elsőként tárgyalás tartása nélkül meghozott ügyészi döntés ellen mind a terheltek, mind a feljelentést tevő Állatmentő Szolgálat Alapítvány panaszt nyújtott be, a terheltek ugyanis a megrovást is túl súlyos szankciónak tartották és nem akarták a milliókra rúgó perköltséget kifizetni, az állatvédő szervezet viszont amellett, hogy az ügyészi megrovást túl enyhének találta, felhívta az ügyészség figyelmét az előbb hivatkozott Btk.-szakaszra és kérte a jogsértő döntés kijavítását. A bíróság végül felfüggesztett szabadságvesztést és elkobzást alkalmazott.

Amikor az állatkínzás elkövetési tárgyának polgári jogi státusza fölött gondolkodunk, akkor először azt kell vizsgálnunk, hogy a polgári jog hogyan védi az élőlényeket, illetve az állatvédelmi jog hogyan építhető be a polgári jog rendszerébe. Az állatvédelmi törvény alapvetően az állattartó és az állat közötti viszonyt rendezi, láthatóvá, érzékelhetővé, kézzelfoghatóvá teszi, mivel az állattartó magatartásához ad általános és néhány konkrét útmutatást (jó gazda gondossága, ebeknél néhány konkrét követelmény, a többi állatfajnál általánosabb iránymutatások stb.). Fontos sulykolni, hogy az állattartó nem megfelelő magatartása visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat el egy élőlény, vagy egy komplett állomány életében, és hogy „az állattartó” magatartása és mulasztása miatti számonkérés is pont olyan természetes kellene hogy legyen, mintha mondjuk „a banki alkalmazottól” vagy „az orvostól” kérnénk számon az általa elkövetett mulasztásokat. Soha nem szabad elfelejteni, hogy mit jelent az élő és az élettelen dolog közötti különbség, vagyis hogy bármilyen értékes élettelen dolog semmisül is meg (pl.: a kiskakas gyémánt félkrajcárja), az pótolható, míg az élő dolog mint egyszeri csodálatos és megismételhetelten élőlény, soha többé nem hozható vissza (akármennyit is sírunk a kiskakas fölött, maximum klónozhatjuk, de ugye az is csak reprodukció és nem az eredeti csoda feltámasztása). Az általában elvárhatóság mint polgári jogi fogalom a közösség értékítéletét fogalmazza meg, ha élőlényekről beszélünk, az elvárhatóság fogalmi körében biztosan hangsúlyosnak kell lennie annak, hogy nem élettelen, hanem élő dolgok fölötti rendelkezésről beszélünk. Látszólag a Ptk.-nak ehhez semmi köze – az állatvédelmi törvényhez képest mérhetetlen elvontságával –, szerepéről az állatvédelemben csak az egyes konkrét egyedi ügyek kapcsán értesülünk. Első ránézésre az élő állatokról a Ptk. úgy rendelkezik mint dolgokról, és nem mint érző, egyszeri és megismételhetetlen csodákról az élővilágban.

Érdekes gondolatkísérlet lehet, hogy a vemhes anyaállat még meg nem született kölyke sorsát hasonlíthatjuk-e a jövő nemzedékekhez? Az emberi magzat a meg nem született nemzedékek élő tagja, akinek védelme az emberi méltóságból való jogból eredeztethető. Mi van az állati magzatokkal? Kihat-e rájuk az állatvédelmi törvény vagy a Btk. hatálya?

Az állatvédelmi törvény hatálya a következőképpen szól:

2. § E törvény hatálya kiterjed:
(1) a) a gazdasági haszon céljából tartott, igénybe vett állatokra;
b) a kutatási-kísérleti célra szolgáló állatokra, a diagnosztikai vizsgálat és az oltóanyag-termelés céljából tartott állatokra, a génbankként kezelt állatokra, a géntechnológiával módosított gerinces állatokra, valamint a tudományos ismeretterjesztés és az oktatási demonstráció céljából tartott állatokra;
c) a verseny- és sportcélra tartott állatokra;
d) a pásztorebekre, az őrző-, védő-, mentő-, jelző-, vakvezető, rokkantsegítő és terápiás kutyákra;
e) a vadászatra alkalmazott állatokra, ha jogszabály másképpen nem rendelkezik;
f) a mutatványos vagy bemutatási célra szolgáló állatokra;
g) a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, a nemzetbiztonsági szolgálatok és a közfeladatokat ellátó őrszolgálatok feladatainak ellátását szolgáló állatokra;
h) a kedvtelésből tartott állatokra;
i) a veszélyes állatokra, a háziasított állatok gazdátlan egyedeire (kóborállat), az állatkertekben, a vadaskertekben és a vadasparkokban élő (tenyésző) állatokra, továbbá a vadon élő fajok bármilyen célból fogva tartott egyedeire, ha külön jogszabály másként nem rendelkezik.
(2)  E törvénynek az állat kíméletére, az állatkínzás és az állatkárosítás tilalmára, valamint a jó gazda gondosságára vonatkozó rendelkezéseit a vadon élő állatokra is alkalmazni kell. A halászható, horgászható halfajokra és a természetvédelmi oltalom alatt álló, illetőleg nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó állatokra jogszabály eltérő rendelkezéseket is megállapíthat. E törvény rendelkezéseit a vadászható állatfajok tekintetében a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényben szereplő eltérésekkel kell alkalmazni.

A Btk.-ban az állatkínzás tényállása a következőképpen szól:

244. § (1) Aki
a) gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben indokolatlanul olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza,
b) gerinces állatát vagy veszélyes állatát elűzi, elhagyja vagy kiteszi,
vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Csak összehasonlításképpen nézzük meg a természetkárosítás tényállását:

242. § (1) Aki

a) fokozottan védett élő szervezet egyedét,
b) védett élő szervezet vagy az Európai Unióban természetvédelmi szempontból jelentős növény- vagy állatfaj egyedeit, feltéve, hogy azok külön jogszabályban meghatározott, pénzben kifejezett értékének együttes összege eléri a fokozottan védett élő szervezet egyedei esetében megállapított, pénzben kifejezett legalacsonyabb értéket,
c) a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló EK tanácsi rendelet A és B melléklete hatálya alá tartozó élő szervezet egyedét
jogellenesen megszerzi, tartja, forgalomba hozza, az ország területére behozza, onnan kiviszi, azon átszállítja, azzal kereskedik, illetve azt károsítja vagy elpusztítja, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a természetkárosítás az élő szervezet egyedeinek olyan mértékű pusztulását okozza,
a) hogy az (1) bekezdés a) vagy b) pontja esetében az elpusztított élő szervezet egyedeinek külön jogszabályban meghatározott, pénzben kifejezett értékének együttes összege eléri a fokozottan védett élő szervezet egyedei esetében megállapított, pénzben kifejezett legmagasabb érték kétszeresét,
b) amely az (1) bekezdés c) pontja esetében az élő szervezet állományának fennmaradását veszélyezteti.
(3) Aki a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményt gondatlanságból követi el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(4) E § alkalmazásában élő szervezet egyede:
a) az élő szervezet egyedének valamennyi fejlődési szakasza, alakja, állapota,
b) az élő szervezetek keresztezéseként és kereszteződéseként létrejött egyed,
c) az élő szervezet egyedének származéka, ami alatt érteni kell az elpusztult élőlényt, valamint annak vagy az élő szervezet egyedének bármely részét, továbbá azt a terméket vagy készítményt, amely a felsoroltak valamelyikéből készült, illetve ezek valamelyikéből származó összetevőt tartalmaz.

Jogászoknak, de talán minden olvasónak feltűnik a problémám: az állatkínzás közigazgatási jogi hatálya és a büntetőjogi tényállás elkövetési tárgya csak a megszületett, kifejlett állatra terjed ki és nem alkalmazható a magzatokra (lásd például a veszprémi boncolós biológiatanár esetét, ahol a rendőrség azzal az indokkal szüntette meg a nyomozást, hogy nem valósít meg állatkínzást a világhálóra feltöltött videón szereplő tojásból kibontott csirke élve boncolása, illetve „nem azért tátogott mert szenvedett, csak oxigénhiánya volt”)^[4] ahhoz képest, hogy például a természetkárosítás tényállása az élő szervezetek valamennyi fejlődési szakaszára, alakjára, állapotára figyelemmel van.

A vemhes kutya lefoglalásakor a még meg nem született kölyök polgári jogi státusza lehet az elméleti fogalmak szerint gyümölcs, tartozék vagy alkatrész. Értelmezésem szerint (de szívesen vitatkozom bárkivel) életkor- és fejlettségfüggő, hogy mikor melyikbe tartozhat a magzat. Itt olyan szakmai kérdéseket kell feltennünk, minthogy meddig vemhes egy kutya, ismerünk-e náluk is a humán trimeszterhez hasonló korszakoló határokat, van-e a kutyáknál koraszülés, így van-e olyan életkorhatár, amely előtt nem, de utána már nagy biztonsággal emberi kézzel is felnevelhető a koraszülött állat (elválás polgári jogi fogalma); illetve mit tesz lehetővé az anyaállat érdeke és a magzat érdeke? A magzat érzékenysége eltér a felnőtt állatétól, rengeteg külső behatás befolyásolhatja, hogy egészségesen megszületik-e, rengeteg külső környezeti feltétel teremti meg az egészséges fejlődést, a magzat szervezetében olyan fejlődés zajlik, ami a felnőtt szervezetet már nem jellemzi, de az alapozza meg aztán az egészséges, fenntartható felnőtt szervezetet (csontok, izmok, egészséges mentális állapot stb.). A magzat egészséges fejlődését az őt hordozó, tápláló anya biztosítja. Aki az anyaállat szervezetét veszélyezteti, az duplán veszélyeztet két (több) életet is. A magzat védelme érdekében nem elég az anyát a veszélyeztető környezetből kiemelni, amennyire lehetőség van, már a megelőzésre is nagy figyelmet kell fordítani. Itt válik hangsúlyossá az idejekorán megtett beavatkozás az I. fokú állatvédelmi hatósági eljárások során, vagyis lehetőség szerint ne várjuk meg, amíg valaki kiépít egy százon felüli állatállományt és már csak arra eszmélünk, hogy hangszálvágott vemhes anyaállatok sorakoznak a disznóólakban, hanem ha lehet, előzzük meg az ilyen eseteket. Ha kikényszeríthetővé válik az adott környezet állapota vagy romlása miatti állapotok felszámolása és a kiemelés, akkor már a veszélyhelyzet felszámolásához szükséges, megelőzést szolgáló intézkedésekről beszélünk. Ezt jelentheti az állattartástól való eltiltás is a jövőre nézve.

Az állatvédelmi törvény (és a Btk.) hatálya kiterjed-e a magzatokra? Ha nem, a Ptk. kisegítő módon rendezheti-e a kérdést? Van-e értéke a megszületendő kutyának a szaporító szemszögéből? Nem álságos-e kiesett bevételre hivatkozni akkor, amikor az anyaállat szűretlen genetikai beteg, oltatlan, bolhás, giardiás stb.? Nem ráutaló magatartás-e az anyaállat rosszul tartása a kölykök életét, kilátásait illetően?

Értelmezésem szerint (de nagyon szívesen várom az ellenkező véleményeket is) az állatvédelmi törvény hatálya és a Btk.- tényállás elkövetési tárgya a megszületett (a Btk. a megszületett gerinces) állatoknak nyújt védelmet, ugyanakkor a Ptk. egyes rendelkezéseit figyelembe véve a magzati állapotban lévő élőlényeknek is meghatározható a jogi státusza, így védelemben részesíthetőek, mivel hozzáköthetjük az anyaállat (polgári jogi) sorsához őket.

Az állatra a dologra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni: Ptk. 5:14. § (3) A dologra vonatkozó szabályokat az állatokra a természetüknek megfelelő eltéréseket megállapító törvényi rendelkezések figyelembevételével kell alkalmazni.

A magzat az anyaállat alkotórésze, azaz alapvetően arra is kiterjed a tulajdonjog: Ptk. 5:15 § A tulajdonjog kiterjed mindarra, ami a dologgal olyképpen van tartósan egyesítve, hogy az elválasztással a dolog vagy elválasztott része elpusztulna, illetve az elválasztással értéke vagy használhatósága számottevően csökkenne.

Büntetőeljárás keretében való lefoglalás esetén tehát, amikor a lefoglalás és a büntetőeljárás során lefoglalt dolgok kezelésének, nyilvántartásának, előzetes értékesítésének és megsemmisítésének szabályairól, valamint az elkobzás végrehajtásáról szóló 11/2003. (V. 8.) IM–BM–PM együttes rendelet 66. § (3) bekezdése alapján az azonosításra szolgáló iratok bűnjelesítése mellett az élő állatokat is lefoglalják, a vemhes anya magzata osztja az anyaállaton fennálló tulajdonjogot: az a tulajdonosa, aki az anyának is.

De valóban ilyen egyszerű lenne a kérdés? Azt mondja az alkatrész fogalma, hogy „a dologgal olyképpen van tartósan egyesítve, hogy az elválasztással a dolog vagy elválasztott része elpusztulna”. Mivel ilyen irányú ismereteim meglehetősen csekélyek, így egy szakemberhez fordultam, ezúton is köszönöm neki a segítséget.^[5] A kutyák vemhessége 55–65 napig tart, náluk is ismeretes a koraszülés, amikor a megszületett kölykök már nagy biztonsággal emberi kézzel is felnevelhetőek, ebből logikusan következően van egy olyan időbeli határ, amely előtt megszületett kölykök fejletlenségüknél fogva nem élnek túl. A koraszülés nyilván az anyaállatot is megviseli, egészségi kockázatot rejt, melybe akár bele is pusztulhat. Ez az időbeli-fejlettségbeli határvonal az, amely előtt véleményem szerint az alkatrész fogalmat használni lehet. Az időbeli-fejlettségbeli határvonal után alkalmazható a tartozék fogalma is a magzatokra: Ptk. 5:16. § [Tartozék] A tulajdonjog kétség esetén kiterjed arra is, ami nem alkotórész ugyan, de a dolog rendeltetésszerű használatához vagy épségben tartásához rendszerint szükséges vagy azt elősegíti.

Az elválasztással (koraszüléssel) már nem pusztul el a dolog (vagy alkotórésze), ugyanakkor a dolog épségben tartásához (anyaállat) a rendben lezajlott vemhesség és a megfelelő időben meginduló szülés mindenképpen szükséges, az ép állapotot az elősegíti (ellentétben az előbb említett egészségi komplikációkkal). A kérdést még tovább bonyolíthatja, de ezzel nem kívánok jelen írás keretein belül foglalkozni (hagyni kell egy következőhöz is témát, illetve meghagyom a többi érdeklődő hobbikutatónak), hogy mi van olyan kutyafajták esetében, melyek csak orvosi beavatkozással, császármetszéssel képesek szülni. A tenyésztőnél található ilyen kutyafajtákat nyilván a pároztatás után rendszeresen pontosan ellenőrzik, nyomon követik köztes orvosi vizsgálatokkal, ultrahanggal stb., hogy hol tart a magzatok fejlődése. Szaporítónál ez nyilván elmarad, horrornak tűnhet, de egyes szaporítók kitanulták már az otthoni császármetszés fortélyait is a konyhaasztalon, állatvédő szervezetekhez rendszeresen kerülnek olyan kizsákmányolt, leharcolt, kidobott anyaállatok (elsősorban például francia bulldogok), amelyek hasán több műtét nyoma látható, belső szerveik pedig a rendszeres sufnitunning beavatkozások következtében összenőttek.

A magzatok mint alkatrészek (avagy mint tartozékok) az elléssel válnak el a dologtól (anyaállattól), az ellés mint jogi tény pedig azt jelenti, hogy az elváló szaporulaton való tulajdonszerzés szabályait kell alkalmaznunk: Ptk. 5:50. § [Tulajdonszerzés terméken, terményen és szaporulaton] (1) Akinek más dolgán olyan joga van, amely őt a termékek, a termények vagy a szaporulat tulajdonbavételére jogosítja – ha ezek tulajdonjogát korábban nem szerezte meg –, az elválással tulajdonjogot szerez. Ha a jogosultnak nincs birtokában az a dolog, amelyből a termék, a termény vagy a szaporulat származik, a birtokbavétellel válik tulajdonossá.

(2) Ha valakinek az a joga, amely őt a termékek, a termények vagy a szaporulat tulajdonbavételére jogosítja megszűnik, mielőtt ezeken tulajdonjogot szerzett volna, eltérő megállapodás hiányában követelheti, hogy a tulajdonos vagy az új jogosult a termékek, a termények, a szaporulat, továbbá a munkája értékének arányában és máshonnan meg nem térülő költekezései erejéig a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint nyújtson megtérítést.

(3) A jóhiszemű birtokos addig az időpontig, amíg rosszhiszeművé nem válik, vagy a dolgot tőle a bíróság vagy a jegyző előtt vissza nem követelik, az elválással tulajdonjogot szerez a terméken, terményen és dolog szaporulatán.

Összegezve a lényeget: Amennyiben tehát a lefoglalt anyaállatok a büntetőeljárás időtartama alatt megellenek (és erre nagy esély van, tekintettel az állatkínzás bűncselekmény miatt lefolytatott eljárás átlagos 2–3 éves időtartamára), úgy az elléssel az elváló szaporulaton való tulajdonszerzés szabályai szerint kell eljárni, így elkobzás esetén az időközben megszületett kölykök is az állam tulajdonába kerülnek, elkobzás mellőzése esetén az anyaállatokkal együtt visszaadandóak a szaporítónak (a bizonyítási nehézség, amit korábban ecseteltem, hogy hány magzattal volt vemhes a kutya a lefoglalás idején, nem jelen írás témája). Amennyiben bármilyen okból a büntetőeljárás már akkor megszűnik, amikor a vemhes állatok még nem ellettek meg, úgy életkor- és fejlettségfüggő határvonalhoz képest a magzatokra az alkatrész vagy a tartozék szabályait kell alkalmazni, ilyen módon osztják a fődolog tulajdonjogi sorsát. A tulajdonjoghoz képest, ha valaki „csak” birtokosa az anyaállatnak, akkor a vemhes anyaállat ellése után a kölykökön ahhoz képest szerezhet tulajdonjogot, hogy jóhiszemű vagy rosszhiszemű birtokosa volt-e az anyaállatnak.

Az állatvédelmi törvény hatálya, illetve a Btk. állatkínzás tényállásának elkövetési tárgya véleményem szerint így, a Ptk. tulajdonjogi szabályai alkalmazásával együtt értelmezve nyújtanak védelmet a lefoglalás során még meg nem született állatok részére, a védelem gyakorlatilag azonos az anyaállatra kiterjedő védelemmel.

^[1] http://www.police.hu/hu/hirek-es-informaciok/legfrissebb-hireink/bunugyek/rendorkezen-az-allatkinzas-feltetelezett (letöltés ideje: 2020. 10. 06.), http://www.police.hu/hu/hirek-es-informaciok/legfrissebb-hireink/bunugyek/19-kiskutya-egy-olasz-autoban (letöltés ideje: 2020. 10. 06.), http://www.police.hu/hu/hirek-es-informaciok/legfrissebb-hireink/bunugyek/92-kiskutya (letöltés ideje: 2020. 10. 06.)

^[2] https://net.jogtar.hu/jogszabaly?
docid=A17H0008.AB&txtreferer=00000001.txt (letöltés ideje: 2020. 10. 06.)

^[3] https://24.hu/belfold/2019/09/17/barcs-allatkinzas-100-tacsko-itelet-bunugy/ (letöltés ideje: 2020. 10. 06.)

^[4] https://24.hu/belfold/2018/03/01/nem-csipog-csak-fulladozik-elo-allatokat-boncoltak-a-keszthelyi-gimnaziumban/ (letöltés ideje: 2020. 10. 06.)

^[5] Pazonyi Zsanett, Magic Bernese Kennel tulajdonos, az Állatorvostudományi Egyetem másodéves hallgatója.