Jelen írás megfogalmazásának időpontjában (szeptember közepén) mindenekelőtt érdemes visszahivatkozni a megelőző hasonló cikkre, amelynek szándéka volt az e cikkhez közeli tartalommal olyan gazdasági aktualitások tükörként való használatának javaslata, amely az önkormányzati gazdálkodásban való gondolkodást kívánta és kívánja megsegíteni.

A helyi önkormányzatok – mint tudjuk – éves költségvetés alapján gazdálkodnak. Ez a gazdálkodás a költségvetés megtervezése, elfogadása, végrehajtása, az erről történő beszámolás pedig felelősségteljes feladatot ró a folyamatban közreműködő önkormányzati szereplőkre.

Az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (Art.) a 22. szakaszában sorolja fel az adóhatóságokat, amely az állami adó- és vámhatóságból (Nemzeti Adó- és Vámhivatal), majd az önkormányzat jegyzőjéből mint önkormányzati adóhatóságból, illetve az adóigazgatási rendtartás, valamint az Art. vonatkozásában az önkormányzati adóhatóság döntései elleni fellebbezések elbírálására jogosult és megyék területén működő, települések határán…

Összesen öt törvény van hatályban az 1990-ben elfogadott törvények közül, ezek közé tartozik az árak megállapításáról vagy az illetékekről szóló törvény mellett a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (továbbiakban: Htv.) is. Így annak se kell új jogszabály után kutakodnia, aki több évtizedes szakmai múltat maga mögött tudva már nem a jegyzői hivatást gyakorolja. Könnyen meg lehet találni a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvényt akkor, amikor arra a kérdésre kell választ adni, hogy a Magyarországon munkavállalás céljából huzamosabb ideig tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat terheli-e a tartózkodás utáni idegenforgalmi adó fizetésének kötelezettsége. A cikk arra ad választ, hogy a szállásadónak be kell-e szednie a tartózkodás utáni idegenforgalmi adót (továbbiakban: IFA) a vendégmunkásoktól, illetve az őket elszállásoló vállalkozástól, továbbá mi a teendő, ha elmulasztja a szállásadó az IFA-t beszedni.

Jelen anyag megfogalmazásának időpontja szeptember eleje, tehát az ezt megelőző cikk első bekezdésében említett visszafogottság gyakorlata az önkormányzati adóztatás aktuális helyzetének nem teljes körű ismerete alapján is alaposan indokolt.

A korábban már azonos címmel és hasonló szándékkal megjelent anyagokban a helyi adó témakörének elemzésével, kiemelt polémiák hangsúlyozásával, a törvényváltozások önkormányzati érintettsége okán, a helyi települési feladatok finanszírozási lehetőségeinek beszűkülése miatti kényszerhelyzet esetleges feloldására, megoldására kívánta felhívni az önkormányzati gazdálkodás területén felelősen gondolkodók és munkavégzők figyelmét a cikkek szerzője.

A tanulmány megfogalmazásának időpontjában (2021. október vége) is – a korábbi hasonló anyagok tartalmához és szándékához igazodóan – érdemes visszatekinteni olyan tárgyilagosságot és szakmai ismereteket bizonyító szakmai anyagokra, amelyek gazdasági válságidőszak feltételezésével, erre mutató tényekkel, az önkormányzati gazdálkodás bevételi oldalával, így a helyi adórendszer aktuális bemutatásával és esetleges megoldási javaslatokkal kívántak tájékoztatást és segítséget nyújtani az érdeklődők számára.

A témakörrel foglalkozó anyag, cikk változatlan szándéka az aktualitások bemutatása, egyes részek hangsúlyozása annak feltételezésével, hogy a Tisztelt Olvasó valamilyen okkal érintett a helyi adózás rendszerében. A kapcsolat lehet csak az adószakma iránti affinitásból következő, még inkább az adóigazgatás területén valamilyen feladatot végző ok, de nem kizárt az adóalanyként érdeklődő személy, valamint a könyvelői, adószakértői, könyvvizsgálói feladatot végzők részéről történő érdeklődés sem a hivatástudat bizonyítása érdekében.

Az új esztendő mindig és nagyon helyesen az örök változás reményében kezdődik, pozitív hangokkal, még rendelkezésre álló dinamikus feltételekkel; azonban az előző év végén bekövetkezett körülmények és a vírushelyzet okán, továbbá egyéb szándékok megfogalmazása miatt megjelent törvénymódosítások nem szolgálták a helyi önkormányzati potenciál erősödését a helyi adóztatás területén sem.

A korábbi hasonló törekvésű cikkektől eltérő cím oka jelen helyzetben és időben, hogy a vírus sajnálatosan és kellően el nem ítélhető módon szerzi áldozatait, az összes állami és önkormányzati törekvés nem elég a paraziták megfékezésére, kiirtására. Az egyén vagy magánszemély nem tehet többet a saját szellemi, fizikai, anyagi kapacitásánál, ha van munkája, cselekvőképes, tematikus gondolkodás…