Mottó: Az elmélet fényt visz a gyakorlatba,
a gyakorlat életet visz az elméletbe.
(H. J. Quadbeck Seeger jegyzeteiből)

A magyar és a külföldi közigazgatás évszádos problémája a közigazgatás elméletének és gyakorlatának a helyes összekapcsolása. Tudósok százai, majd a kutatóintézetekben tömörült szakemberek ezrei foglalkoztak és foglalkoznak a közigazgatás (államigazgatás és önkormányzati igazgatás) tevékenységi modelljének, szervezet-rendszerének, működésének az elméleti kérdéseivel. Minden elméletnek azonban van egy indítópontja, egy alapvető feltételezése, egy axiómája, amelyre újabb kérdést feltenni értelmetlen, mert az egy adottság, amely a közigazgatás egészét meghatározza. A hatalommegosztás elve, a hatalom egységének az elve ilyen axiómák, amelyek történelmileg is hosszú időszakra meghatározzák egy-egy állam belső működését. Az axióma tehát meghatározza és keretet ad egy államrendszer felépítésének és működésének. Ezt az elméleti kiindulópontot csak forradalmi értékű változásokkal lehet meghaladni. De mit tegyen egy elméleti szakember, aki beleszületett egy történelmi korba, amelyben az axiómák nem változtathatók?! Szerencsére egy rendszer minőségét nem csupán egyetlen tényező határozza meg, hanem az emberi és társadalmi értékek és érdekek sokasága. A gyakorlat oldaláról, a praxisból nagyon nehéz egy rendszer minőségét megállapítani. A jogalkalmazó, aki naponta szembesül a jogszabályok változásának a tömegével, nehezen bírja megfejteni, hogy miért változnak a szabályok. A praxis gyakran elfedi a változások lényegét, főleg ha ez nem jár együtt a megfelelő oktatással és a napi munkateher is jelentős.
Az elmélet „gondolkodás”, a gyakorlat „tett” igényes tevékenység. A köztisztviselőknek egyidejűleg kellene megfelelniük e két követelménynek. Azonban tudjuk, hogy más-más felkészültséget igényel egy elméleti kutatómunka, megint más képességeket a közigazgatáson belüli menedzsment, és más fajta tevékenység a jogalkalmazás. Jól tudjuk ezt a humánerőforrás politika tapasztalataiból: más irányú képzettség és képesség szükséges az egyik és a másik területre.
Különösen nagyra kell értékelnünk tehát azokat a kollégákat, akik képesek az elmélet és a gyakorlat határain egyszerre mozogni. Olyan államszervezeti modellt kidolgozni, amely megfelel az axiómának, de gyakorlati működése kiállja az emberek, az ügyfelek kritikáját. A jó modell soha nem állandó. Éppen a praxisból meríti azokat a kritikai tapasztalatokat, amelyekkel a rendszer pontosításra, finomításra kerül. A politika dolga, hogy a társadalmi és csoport érdekek mentén értékeket határozzon meg az állam és a társadalom számára. A közigazgatás feladata ezen döntésék előkészítése és végrehajtása. A köztisztviselőknek tehát meg kell tanulniuk a politikához való alkalmazkodás szabályait is.
Az emlékkötetnek az a célja, hogy bemutasson egy ilyen embert a munkásságán keresztül. Dr. Fonyó Gyula kétszer is megélte az axióma-váltás kataklizmáját 1948-ban és 1989-ben. A közte munkával eltöltött idővel a magyar közigazgatást szolgálta. Elmélet és gyakorlat egyszerre szükséges ahhoz, hogy emberközpontú közigazgatást működtethessünk.
A tanítványok meghajtják fejüket a tanítómester előtt.
Dr. Tóth Zoltán
A Fonyó Gyula emlékkötet megrendelhető a BM Kiadónál, 1903 Budapest, Pf: 314. Fax: 06/1/469-2969, e-mail: bmkiado@bm.gov.hu