E tanulmány célja, hogy egy új alkotmány előkészítő munkáihoz kapcsolódva áttekintse a közigazgatás – ide értve az állami és önkormányzati közigazgatást – szervezetrendszerével összefüggő szabályozást az Európai Unió tagországai alkotmányaiban.

A külföldi alkotmányok három témakört szabályoznak a közigazgatás szervezetével kapcsolatban.
Elsőként a kormányról, annak megalakulásáról, tagjairól, alkotmányos feladatairól, a kormányhoz közvetlenül kapcsolódó személyekről (tisztségviselőkről) és szervezetekről, a miniszterelnök és a miniszterek helyettesítéséről, a kormány megbízatásának megszűnéséről találunk rendelkezéseket. Ezt követik a közigazgatásra vonatkozó szabályok: a közigazgatásra vonatkozó elvek, a (központi) közigazgatás szervei, ezek kapcsolatrendszere, végül a köztisztviselőkre vonatkozó rendelkezések. A harmadik szabályozási tárgykör az önkormányzati rendszer. Ezen belül az önkormányzati szinteket, feladatokat, jogokat és kötelezettségeket, az önkormányzatok pénzügyi-gazdasági önállóságát és működőképességét garantáló rendelkezéséket, az önkormányzatok állami felügyeletét és az önkormányzati jogok védelmét tartalmazó szabályokat, az önkormányzati testületek, azok vezetői megválasztására vonatkozó szabályokat, végül – eléggé ritka esetekben – az  önkormányzat igazgatási vezetőire és szerveire irányadó rendelkezéseket találjuk.  A három témakör szabályozása általában nem különül el ilyen élesen. A közigazgatásról szóló szabályok ritkán kerülnek önálló cím vagy fejezet alá, legtöbbször a kormányt szabályozó fejezetben találhatók. Az önkormányzatokra vonatkozó szabályozás ugyan elkülönül a kormányra vonatkozó rendelkezésektől, de szövetségi államok esetében gyakran a szövetségi szintek és hatáskörök körében tárgyalják ezeket.

E sok szabályozási tárgykör nem mindegyike tartozik vizsgált témánkhoz. Ezért a kormányról szóló szabályok közül nem foglalkozunk a kormány megalakulásával, megbízatásának megszűnésével. Áttekintjük azonban a kormány feladataira, tagjaira, a miniszterelnök helyettesítésére, a kormányhoz kapcsolódó személyekre és szervezetekre vonatkozó szabályokat, mert ezeket intézményi jellegű normáknak tartjuk. A közigazgatásról rendelkező szabályok mindegyikét megvizsgáljuk, mert összefüggésük okán még a szorosan ide nem tartozó, a köztisztviselőkre vonatkozó normák is tanulsággal szolgálnak. Az önkormányzati rendelkezések körében csak az önkormányzati szintekre, az önkormányzati testületekre és vezetőkre, az önkormányzatok és igazgatási szerveik társulására, az igazgatási tevékenységet végző szervekre és vezetőkre, valamint az önkormányzatok állami ellenőrzésére vonatkozó szabályokat vizsgáljuk. A többi szabály egy új önkormányzati törvény megalkotása során bír jelentőséggel.

II.
AZ EURÓPAI UNIÓ TAGORSZÁGAINAK SZABÁLYOZÁSI MEGOLDÁSAI

A.) AUSZTRIA

Az Osztrák Köztársaság 152 szakaszból álló szövetségi alkotmánytörvénye több fejezetben, sajátos szerkezetben szabályozza a vizsgált témaköreinket. A végrehajtás, ezen belül a közigazgatás és a kormányzás három szintje különül el: a szövetség, a tartományok és a községek szintje. Ezen kívül az első fejezet általános rendelkezései fontos elveket határoznak meg a végrehajtás, közigazgatás működésére. Az osztrák alkotmány talán a legrészletesebb szabályozást nyújtja az uniós országok alaptörvényei közül.

1. Általános rendelkezések
a.) Az egész közigazgatás csak törvények alapján gyakorolható (18. § (1) bek.).
b.) A végrehajtás legfelsőbb szervei a szövetségi elnök, a szövetségi miniszterek és az államtitkárok, valamint a tartományi kormányok tagjai (19.§ (1) bek.).
c.) A Szövetség és a tartományok legfelsőbb szerveinek vezetésével a törvények rendelkezéseinek megfelelően meghatározott időre választott szervek, illetve kinevezett hivatali szervek irányítják a közigazgatást. Az alkotmánytörvény eltérő rendelkezése hiányában, ezek kötöttek a felettes szervek utasításaihoz, s nekik hivatali tevékenységükért felelősséggel tartoznak (20. § (1) bek.).
d.) Az általános rendelkezések körében még az alábbi tárgyköröket szabályozza az osztrák alkotmány:
– az utasítás megtagadásának joga (20.§ (1) bek.),
– titoktartási kötelezettség (20.§ (3) bek.).
– a titoktartás alá nem tartozó ügyekben tájékoztatás-adási kötelezettség a nyilvánosság felé (20. § (4)-(5) bek.),
– kölcsönös segítésnyújtási kötelezettség a Szövetség, a tartományok és a községek között,
– kártérítési felelősség a törvények végrehajtása során jogellenes magatartással vétkesen bárkinek okozott kárért: a károsult felé a közjogi intézmény felel, az ő nevükben eljáró személy pedig a nyújtott kártérítés összegéért felel szándékosság vagy súlyos gondatlanság esetén a közjogi intézmény felé (23. §).

2. A szövetségi kormány
a.) A Szövetség legfelsőbb közigazgatási ügyeinek ellátásával – amennyiben ezeket nem ruházták át a szövetségi elnökre – a szövetségi kancellár, az alkancellár, valamint a többi szövetségi miniszter van megbízva. Együttesen a szövetségi kancellár elnökletével ők alkotják a szövetségi kormányt (69. § (1) bek.).
b.) Az alkancellár hivatott a szövetségi kancellárt annak teljes hatáskörében helyettesíteni. A szövetségi kancellár és alkancellár egyidejű akadályoztatása esetén a szövetségi elnök a szövetségi kormány egy tagját bízza meg a szövetségi kancellár helyettesítésével (69.§ (2) bek.).
c.) A szövetségi kormány határozatképes, ha tagjainak több mint a fele jelen van (69. § (3) bek.).
d.) A szövetségi közigazgatás ügyeinek ellátására a szövetségi minisztériumok, valamint az alájuk rendelt hivatalok hivatottak (77.§ (1) bek.).
e.) A szövetségi minisztériumok számát, hatáskörét és szervezetét szövetségi törvény szabályozza (77.§ (2) bek.).
f.) A Kancellári Hivatalt a kancellár, a minisztériumokat miniszterek vezetik (77.§ (3) bek.).
g.) Az ügyvitel elősegítése, valamint a parlamenti képviselet érdekében államtitkárok bocsáthatók a szövetségi miniszterek rendelkezésére (78.§ (2)bek.).
h.) A szövetségi miniszter az államtitkárt annak beleegyezése esetén meghatározott feladatok ellátásával is megbízhatja. Az államtitkár e feladatai teljesítése során a szövetségi miniszter alá rendelt, annak utasításaihoz kötött (78. § (3) bek.).
i.) A szövetségi közigazgatás témakörében az osztrák alkotmány még az alábbi szervezetekről rendelkezik:
– szövetségi közbiztonsági hatóságok (pl. rendőrség),
– szövetségi hadsereg,
– a szövetség oktatásügyi igazgatóságai.

3. A tartományi végrehajtás
a.)  Valamennyi tartomány végrehajtását egy, a tartományi gyűlés által megválasztott tartományi kormány gyakorolja (101.§ (1) bek.). A tartományi kormány a tartományfőnökökből, a szükséges számú helyettesből, valamint további tagokból áll (101. § (3) bek. )
b.)  A tartományokban, amennyiben nincsenek saját szövetségi hatóságok (közvetlen szövetségi közigazgatás), a szövetségi végrehajtást a tartományfőnök, valamint a neki alárendelt tartományi hatóságok (közvetett szövetségi közigazgatás) végzik (102. § (1) bek.).
c.)  A közvetett szövetségi közigazgatási ügyekben a tartományfőnök kötött a szövetségi kormány, valamint az egyes szövetségi miniszterek utasításaihoz (103. § (1) bek.).
d.)  A tartományi kormányhivatal belső szolgálatának vezetésére a tartományi hivatal igazgatójaként egy jogot ismerő közigazgatási tisztviselőt kell kinevezni. A közvetett szövetségi igazgatási ügyekben ő a tartományfőnök kisegítő szerve is (106.§).
e.)  A tartománynak minősülő szövetségi fővárosban, Bécsben, a községi tanács a tartományi gyűlés, a városi szenátus a tartományi kormány, a polgármester a tartományfőnök, a magisztrátus a tartományi kormányhivatal, a magisztrátus igazgatója a tartományi hivatal igazgatójának funkcióját is ellátja (108.§).

4. Községek
a.) Valamennyi tartomány községekre tagozódik. A község terület köztestület önigazgatási joggal és egyben igazgatási terület. Valamennyi ingatlannak valamely községhez kell tartoznia (116.§ (1) bek.).
b.) Amennyiben a tartományi érdekek ez által nem kerülnek veszélybe, a legalább 20000 lakosú községeknek, kérelmükre tartományi törvény útján saját statútum adható. Az ilyen törvény csak a szövetségi kormány jóváhagyásával hirdethető ki (116. § (3) bek.).
c.) A saját statútummal rendelkező város a községi igazgatás feladatai mellett a körzeti igazgatás feladatait is köteles ellátni (116.§ (3) bek.).
d.) Saját hatáskörükbe tartozó egyes feladataik ellátására a községek megállapodás útján községszövetségekben egyesülhetnek. Az ilyen megállapodáshoz szükség van a felügyeleti hatóság engedélyére (116/A.§ (1) bek.).
e.) A célszerűség érdekében az illetékes törvényhozás egyes feladatok ellátása céljából előírhatja községszövetségek megalakítását, ezzel azonban nem veszélyeztetheti a községek, mint önigazgatási testületek és igazgatási területek funkcióját (116/A. § (2) bek.).
f.) Községi szervekként meg kell választani
– a községi tanácsot, mint képviselő-testület,
– a községi elöljáróságot (városi tanácsot), önálló statútumú városok esetén a városi szenátust,
– a polgármestert (117. § (1) bek.).
g.)  a községek ügyeit a községi hivatal (városi hivatal), a saját statútummal rendelkező városok ügyeit pedig a magisztrátus intézi. A magisztrátus belső szolgálatának vezetőjévé a magisztrátus igazgatójaként egy jogot ismerő igazgatási tisztviselő nevezhető ki 8117.§ (7) bek.).
h.) A Szövetség és a tartomány gyakorolják a községek feletti felügyeleti jogot abban az értelemben, hogy ellenőrzik, vajon saját hatáskörük gyakorlása során nem sértik-e meg a törvényeket és rendeleteket, nem lépik-e túl hatáskörüket és teljesítik-e a törvényesen rájuk ruházott feladatokat (119/A.§ (1) bek.).
i.) Amennyiben a község önálló hatásköre magában foglal egyes, a szövetségi végrehajtás területére tartozó ügyeket, a felügyeleti jog, valamint annak törvényi szabályozása a Szövetséget, egyébként pedig a tartományokat illeti. A felügyeleti jogot az általános államigazgatási hatóságok gyakorolják (119/A.§ (3) bek.).
j.) A tartományt megilleti a jog, hogy a községi pénzkezelést a takarékosságra, a gazdaságosságra és célszerűségre való tekintettel felülvizsgálja (119/A.§ (2) bek.).
k.) A Szövetség, a tartományok , a községszövetségek, a községek, valamint a törvény által meghatározott egyéb jogalanyok pénzkezelésének felülvizsgálatára a Számvevőszék hivatott (121.§ (1) bek.).

B.) BELGIUM

A Belga Királyság Alkotmányának értelmében Belgium szövetségi állam, amely közösségekből (francia, flamand és német ajkú közösségek) és régiókból áll. Kétféle régió van: a területi régió (vallon, flamand és brüsszeli régió) és nyelvi régió (francia ajkú, holland ajkú, német ajkú és Brüsszel főváros kétnyelvű régiója). A királyság minden községe e nyelvi régiók valamelyikének része. (1-4.§-ok). Mindebből látható, hogy a közigazgatásra, kormányzásra, önkormányzatokra vonatkozó szabályok igen bonyolult rendszert alkotnak a belga alkotmányban. A III. fejezet rendelkezik a királyról és a szövetségi kormányról, a IV. fejezet a közösségekről és a régiókról, a VIII. fejezet pedig a tartományi és községi intézményekről. Mindazonáltal a 197 szakaszból álló alkotmány szűkszavúan rendelkezik az említett tárgykörökről.

1.  A szövetségi kormány
a.) A végrehajtó hatalommal a király rendelkezik (37.§), és azt a kormány útján gyakorolja.
b.) a Minisztertanács legfeljebb 15 tagból áll. A miniszterelnök esetleges kivételével a Minisztertanácsban azonos számban kell lenniük francia és holland ajkú minisztereknek (99.§).
c.) A király nevezi ki és menti fel a szövetségi államtitkárokat. Az államtitkárok a szövetségi kormány tagjai. A Minisztertanácsnak nem tagjai. A miniszterek mellé rendelik őket. A király állapítja meg hatáskörüket. (104.§).

2.  A közösség és a régió kormányai
a.) A francia közösség és a flamand közösség egy-egy kormánnyal rendelkezik, amelyek összetételéről és működéséről minősített többséggel meghozott törvény rendelkezik. A német ajkú közösség kormányának összetételét és működését (egyszerű) törvény szabályozza. A régióban ugyancsak működik kormány (121.§).
b.) A közösségek és régiók kormányainak tagjaira vonatkozó alkotmányos rendelkezéseket a régiók államtitkáraira is alkalmazni kell (126.§).,

3.  A tartományi és községi intézmények
a.)  A kizárólagos községi vagy tartományi érdekeket a községi vagy tartományi tanácsok szabályozzák. A községek területi szerveit a 100 000 lakos feletti községekben, a községi tanács kezdeményezésére hozzák létre (41. §).
b.)  Törvény hozza létre a városkörzeteket és a községszövetségeket. E törvény határozza meg szervezetüket és hatáskörüket. Minden városkörzetnek és községszövetségnek tanácsa és végrehajtó testülete van (165. § (1) bek.).
c.)  Több községszövetség megegyezhet vagy társulhat egymással vagy egy vagy több városkörzettel, törvénnyel meghatározott feltételek szerint és módon, hogy közösen szabályozza és kezelje a hatáskörébe tartozó intézményeket. Ezek tanácsai azonban nem tarthatnak együttes ülést (165. § (3) bek.).

C.) BULGÁRIA

Bulgária Köztársaság alkotmánya 169 szakaszból áll. Az első fejezet az alapelveket, a második fejezet az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit, a harmadik fejezet a Népgyűlést, a negyedik fejezet a köztársasági elnököt, az ötödik fejezet a Minisztertanácsot, a hatodik fejezet a bírói hatalmat, a hetedik fejezet a helyi önkormányzást és a helyi közigazgatási szerveket, a nyolcadik fejezet az Alkotmánybíróságot, a kilencedik fejezet az alkotmány módosítását, kiegészítését és az új alkotmány elfogadását, a tizedik fejezet a címert, állami pecsétet, zászlót, himnuszt és a fővárost szabályozza.

1. A Minisztertanács
a) A Minisztertanács az alkotmánynak és a törvényeknek megfelelően irányítja az ország bel- és külpolitikájának megvalósítását, biztosítja a közrendet és a nemzetbiztonságot, irányítja az állami költségvetés végrehajtását, szervezi az állami vagyonnal való gazdálkodást, megköti, megerősíti és felmondja a nemzetközi szerződéseket (105-106.§).
b) A Minisztertanács megsemmisíti a miniszterek törvénybe ütköző vagy célszerűtlen intézkedéseit (107.§).
c) A Minisztertanács a miniszterelnökből, a miniszterelnök-helyettesekből és a miniszterekből áll. A miniszterelnök irányítja és koordinálja a kormány általános politikáját, és felelős érte (108.§ (1)-(2) bek.).
d) A köztársasági elnök a parlamenti csoportokkal való konzultáció után a legnagyobb parlamenti csoport által megjelölt miniszterelnök jelöltet bízza meg kormányalakítással (99.§ (1) bek.).
e) A miniszterelnököt és annak javaslatára a Minisztertanácsot a Népgyűlés választja meg és menti fel. A miniszterelnök javaslatára a Népgyűlés dönt a változásokról a kormányban (84.§ 6. pont.).
f) A miniszterhelyetteseket a miniszterelnök nevezi ki és menti fel (108.§ (2) bek.).
g) A miniszterek vezetik a minisztériumokat és felelősek cselekedeteikért (108.§ (3) bek).
h) Minisztériumok létrehozásáról, átalakításáról és megszüntetéséről a miniszterelnök javaslatára a Népgyűlés dönt (84.§ 7. pont.

2. A köztisztviselők
a) A köztisztviselő megvalósítja a nemzet akaratát és érdekeit. Hivatala ellátása során köteles kizárólag a törvényeknek alárendelni magát, és köteles politikai semlegességet tanúsítani (116.§ (1) bek.).
b) Törvény állapítja meg a köztisztviselő kinevezésének és felmentésének, politikai pártban vagy szakszervezetben való tagságának, valamint sztájkjoga gyakorlásának feltételeit (116.§ (2) bek.).
3. A helyi önkormányzás és a helyi önkormányzati szervek
a) Bulgária köztársaság területe községekre és körzetekre tagozódik. A főváros és a többi nagyváros területi beosztását és jogkörét törvény állapítja meg. Más közigazgatási – területi egységek és azokban önkormányzati szervek törvénnyel hozhatók létre. (135.§).
b) A község az alapvető közigazgatási-területi egység, amelyben megvalósul a helyi önkormányzás. A község igazgatásában az állampolgárok mind az általuk megválasztott helyi önkormányzati szervek útján, mind közvetlenül, referendumok és lakossági gyűlések révén vesznek részt (136.§ (1) bek.).
c) Az önkormányzattal rendelkező területi egységek szabadon társulhatnak közös ügyek intézésére (137.§ (1) bek.).
d) A községben a helyi önkormányzat szerve a községi tanács, amelyet az érintett község lakossága választ meg (138.§).
e) A községben a végrehajtó hatalom szerve a polgármester, akit a lakosság vagy a községi tanács választ meg, törvényben megállapított szabályok szerint. Tevékenységében a polgármester a törvényeknek, a községi tanács határozatainak és a lakosság döntéseinek van alárendelve (139.§).
f) A körzet közigazgatási – területi egység, amelynek rendeltetése a regionális politika érvényesítése, az államigazgatás helyi szintű megvalósítása, továbbá a nemzeti és a helyi érdekek közötti összhang biztosítása (142.§).
g) A körzetben az igazgatást körzeti biztos látja el, akit körzeti hivatal segít. A körzeti biztost a Minisztertanács nevezi ki. A körzeti biztos biztosítja az állami politika megvalósítását, felel a nemzeti érdekek, a törvényesség és a közrend védelméért, és hatósági felügyeletet gyakorol (143.§).

D.) CIPRUS

A Ciprusi Köztársaság 186 szakaszból álló alkotmányát a görög és a török közösség egyenlősége jellemzi. Az alkotmány pontosan szabályozza, milyen tisztségeket kell görögöknek és milyen tisztségeket törököknek betölteni. Éppen ezért, a két közösség tagjainak a különböző szervekben való arányos képviselete érdekében önálló – a hetedik – fejezet rendelkezik a közszolgálatról. A kormányra vonatkozó szabályok a harmadik fejezetben – „Az elnök, az alelnök és a Minisztertanács” – kaptak helyet. Ezzel szemben az önkormányzatokra vonatkozó szabályozás hiányzik az alkotmányból, csak a záró rendelkezések között találunk néhány szabályt a helyhatóságokról.

1. A Minisztertanács
a.) A végrehajtó hatalmat az elnök és az alelnök gyakorolják. A végrehajtó hatalom gyakorlása céljából az elnök és az alelnök Minisztertanácsot hoznak létre, amelynek hét tagja görög, három tagja török. A Minisztertanács tagjai abszolút többségével hoz határozatott, amellyel szemben az elnök és az alelnök vétóval élhet. (46.§).
b.) A miniszter irányítja a minisztériumot (58.§ (1) bek.).
c.) A Minisztertanács Közös Államtitkárságának élén két államtitkár áll, egyikük a görög, másikuk a török közösséghez tartozik. Mindketten köztisztviselők (60.§).

2. A közszolgálat
a.) A közszolgálat hetven százaléka görög, harminc százaléka a török közösséghez tartozik.   A lehetőségekhez mérten a számbeli megosztást a közszolgálat minden szintén alkalmazni kell (123.§ (1)-(2) bek.).
b.) Az alkotmány alapján létrejön a Közszolgálati Bizottság, amelynek elnökét és kilenc tagját az elnök és az alelnök együttesen nevezi ki (124.§ (1) bek.). A Közszolgálati Bizottság feladata a köztisztviselők elosztása a közösségek között, valamint a köztisztviselők kinevezése, nyugállományba helyezése, felmentése, elmozdítása (125.§ (1) bek.).
c.) A köztársaság felelős azokért a cselekményekért, amelyeket az állami hatóságok és tisztviselők hivataluk gyakorlása során követtek el (172.§).

3. A helyhatóságok
a.) Minden városban a görög helyhatóság tanácsát a görög, a török helyhatóság tanácsát a török közösséghez tartozó választópolgárok választják (173. § (2) bek.).
b.) Minden városban összehangoló testületet kell létrehozni, amelynek két tagját a görög, két tagját a török helyhatóság választja ki. Az összehangoló testület biztosítja az együttesen elvégzendő munkákat, és ellát minden olyan feladatot, amelyhez a két közösség együttműködése szükséges (173.§ (3) bek.).

E.) CSEHORSZÁG

A Cseh Köztársaság 113 szakaszt tartalmazó alkotmánya a klasszikus államhatalmi ágakat szabályozó fejezetekre oszlik. A végrehajtó hatalomról szóló harmadik fejezet tartalmazza a köztársasági elnökre és a kormányra vonatkozó rendelkezéseket, az utóbbi tárgykörben néhány szabály található a közigazgatási szervekről és a kormányzati alkalmazottakról. A helyi önkormányzatokat a hetedik fejezet szabályozza. Az alkotmány része, de önálló dokumentum az Emberi Jogok és Szabadságjogok Chartája, amely 44 szakaszból áll.

1. A kormány
a.) A kormány a végrehajtó hatalom legfőbb szerve (67.§ (1) bek.).
b.) A kormány a miniszterelnökből, a miniszterelnök-helyettesekből és a miniszterekből áll (67.§ (2) bek.).
c.) A miniszterelnök javaslatára a Köztársasági elnök nevezi ki a kormány többi tagját, és megbízza őket a minisztériumok és más hivatalok irányításával (68.§ (5) bek.).
d.) A kormány testületileg határoz. A kormány határozatának elfogadásához tagjai többségének egyetértése szükséges (76.§).
e.) Minisztériumokat és más közigazgatási szerveket létrehozni, és azok hatáskörét megállapítani csak törvénnyel lehet (76.§).
f.) A minisztériumokban és más közigazgatási szervekben dolgozó kormányzati alkalmazottak jogállását törvény szabályozza (79.§ (2) bek.).

2.  A helyi önkormányzatok
a.) A Cseh Köztársaság községekre, amelyek a helyi önkormányzatok alapját képezik, és régiókra, amelyek magasabb szintű helyi önkormányzati egységek, tagolódik (99.§).
b.) A helyi önkormányzati egységek az állampolgárok területi közösségei, amelyeknek joguk van az önigazgatáshoz. Törvény állapítja meg, mikor létesülnek önálló közigazgatási kerületek (100.§ (1) bek.).
c.) A községet a képviselőtestület, a magasabb szintű helyi önkormányzati egységet a közgyűlés igazgatja (101.§(1)-(2) bek.).
d.) Az állam a törvényesség érdekében, a törvényben meghatározott módon beavatkozhat a helyi önkormányzatok tevékenységébe (101.§ (4) bek.).

F.) DÁNIA

A Dán királyság 89 szakaszt számláló alkotmányának sajátossága, hogy a kormányra, a közigazgatásra, a köztisztviselőkre vonatkozó szabályok a király hatásköreiről szóló harmadik részben találhatók, az említett tárgykörökről nem szól külön fejezet. Az alkotmány kilencedik része tartalmazza a helyi önkormányzatokra és Izlandra vonatkozó szabályokat, ám mindössze két szakaszban. Az önkormányzatiság tartalmáról nem is itt, hanem az egyéni jogokat szabályozó részben találunk egy szakaszt.

1.  A kormány
a.)  Az alkotmányban megállapított korlátozások mellett a Királyság összes ügyeiben a legfőbb hatalom a királyt illeti meg, aki ezt a hatalmat a miniszterein keresztül gyakorolja (12.§).
b.)  A király kinevezi és felmenti a miniszterelnököt és a többi minisztert. Meghatározza a miniszterek számát és a kormányzati feladatok közöttük való megosztását (14.§).
c.)  Az Államtanácsot a miniszterek testülete alkotja, melyben a trónörökös is helyet foglal, ha elérte nagykorúságát. Az Államtanácsban a király elnököl. Valamennyi törvényjavaslatot és a fontos kormányzati intézkedéseket meg kell tárgyalni az Államtanácsban (17. §).
d.)  Amennyiben a király az Államtanács ülésének megtartásában akadályoztatva van, az ügy tárgyalását a Minisztertanácsra bízhatja. A Minisztertanács a miniszterek összességéből áll, elnöke a miniszterelnök. Minden miniszter szavazatát jegyzőkönyvbe veszik, és minden kérdést többségi szavazással döntenek el. A miniszterelnök a jegyzőkönyvet bemutatja a királynak, aki a minisztertanácsi javaslatokkal azonnal jóváhagyja, vagy az Államtanács elé utalja (18.§).

2. A köztisztviselők
a.) Törvény állapítja meg a köztisztviselők kinevezésével, elbocsátásával, áthelyezésével és nyugdíjazásával kapcsolatos szabályokat (27.§ (1)-(2) bek.).
b.) A király által kinevezett köztisztviselők csak az alkotmányban meghatározott feltételek mellett helyezhetők át (27. § (3) bek.).

3. A helyi önkormányzatok
a.) A községek állami ellenőrzés melletti önigazgatási jogát törvény állapítja meg (82.§).
b.) A helyi önkormányzati választókra és a gyülekezeti testületek választóira vonatkozó feltétel azonos a mindenkori Folketing választásokra vonatkozó életkori feltételekkel (86.§).

G.) EGYESÜLT KIRÁLYSÁG

Az Egyesült Királyságnak nincs kartális alkotmánya Az alkotmányos jogforrásoknak tekinthető törvények között nem találunk a vizsgált tárgyköreinket szabályozó törvényt.

H.) ÉSZTORSZÁG

Az Észt Köztársaság 168 szakaszt tartalmazó alkotmánya értelmében a köztársasági elnök nem része a végrehajtó hatalomnak, intézkedéseihez nem szükséges miniszteri ellenjegyzés. Észtország így azon kevés állam közé tartozik, amelyekben az államfő önálló hatalmi ágként jelenik meg. Az alaptörvény hatodik fejezete a kormányról, 11. fejezete a helyi önkormányzatokról szól.

1. A kormány
a.) A végrehajtó hatalom a kormányt illeti (86.§.)
b.) A kormányt a miniszterelnök és a miniszterek alkotják (88.§).
c.) A miniszterelnök kijelöl két minisztert, akik jogosultak őt helyettesíteni távolléte esetén (93.§).
d.) Megfelelő minisztériumokat kell létrehozni a kormány egyedi feladatainak végrehajtására. Egy miniszter egy minisztériumot vezet. A köztársasági elnök kinevezhet más minisztereket, akik nem állnak minisztérium élén (94.§).
e.) Az Állami Kancellária a kormányhoz tartozik, és államtitkár vezetése alatt áll. Az államtitkárt a miniszterelnök nevezi ki és menti fel. Az államtitkár részt vesz a kormány ülésein, és joga van ott felszólalni. Az államtitkár ugyanolyan jogkörrel rendelkezik az Állami Kancellária vezetésében, minta amilyen jogkört a törvény ír elő a miniszter számára a minisztérium vezetésében (95.§).
f.) A kormány a döntéseit a miniszterelnök vagy az illetékes miniszter javaslata alapján hozza meg (96.§ (2) bek.).

2. A helyi önkormányzatok
a.) A helyi közügyek intézése és szabályozása a helyi önkormányzat feladata, amely független, és a törvénnyel összhangban működik (154. § (1) bek.).
b.) A helyi önkormányzat egységei a kerületek és a városok. Más helyi önkormányzati egységek is alakíthatók a törvényben meghatározott feltételekkel és eljárásokkal összhangban (155.§).
c.) A helyi önkormányzatok jogosultak más helyi önkormányzatokkal szövetségek és közös intézmények létrehozására (159.§).
d.) A helyi önkormányzat szervezetét és munkájának ellenőrzését törvény szabályozza (160.§).

H.) FINNORSZÁG

A Finn Köztársaság 131 szakaszból álló alkotmányának jellemzője, hogy egy fejezetben – az ötödikben – rendelkezik a köztársasági elnökről és a kormányról, kifejezésre juttatva így, hogy együtt jelentik a végrehajtó hatalmat, bár ezt nem mondja ki az alaptörvény. Az államfő és a kormány viszonyának jellegzetessége még, hogy a köztársasági elnök egyes döntéseket a kormány előterjesztésére hoz meg, míg más döntéseket önállóan. A miniszteri ellenjegyzés intézménye hiányzik az alkotmányból. Ugyancsak közös fejezet – a tizenegyedik – rendelkezik a közigazgatásról és az önkormányzatokról.

1. A kormány
a.) A kormány a miniszterelnökből és a szükséges számú miniszterből áll. A miniszterek tisztességes és szaktudással rendelkező személyek (60.§ (1) bek.).
b.) A kormány a szükséges számú minisztériummal rendelkezik. Minden minisztérium felelős a kormány által megvitatásra kerülő ügyek előkészítéséért, és az igazgatás megfelelő működéséért. Minden minisztérium élén miniszter áll (68.§ (1) bek.).
c.) A minisztériumok számának felső határáról és a minisztériumok alapítására vonatkozó alapelvekről törvény rendelkezik. A minisztériumok hatásköréről, az ügyek felosztásáról, valamint a kormány más szervezeti formájáról törvény vagy kormányrendelet rendelkezik (68.§ (2) bek.).

2. A közigazgatás
a) A kormány és a minisztériumok mellett a központi államigazgatás hivatalokból, intézetekből és más szervekből áll. Az állam rendelkezhet területi és helyi közhatalmi szervekkel is. A Parlamentnek alárendelt közigazgatásra vonatkozó részletszabályokat törvény állapítja meg. (119.§ (1) bek.).
b) Az államigazgatás szerveinek irányítására vonatkozó általános elveket törvény állapítja meg, amennyiben feladatukhoz tartozik közhatalom gyakorlása. Az államigazgatás területi és helyi szervei irányításának elveit szintén törvény állapítja meg. Más tekintetben az államigazgatás egységeire vonatkozó rendelkezéseket rendelet szabályozza (119.§ (2) bek.).
c)  A köztársasági elnök nevezi ki a minisztériumok állandó államtitkárait, a Köztársasági Elnök Hivatala állandó államtitkárait és előadóit, a finn külképviseletek vezetőit, továbbá olyan hivatalnokokat, akiknek a kinevezése az alkotmány vagy más törvény lapján elnöki hatáskörbe tartozik. A kormány nevezi ki azokat a hivatalnokokat, akik kinevezése nem tartozik a köztársasági elnök, a minisztérium vagy más közhatalmi szerv hatáskörébe (126.§).
d)  A közhivatalokra való kinevezés általános feltétele a képzettség, a tehetség és a bizonyított érdemek (125.§ (2) bek.).

3.  Az önkormányzatok
a.) Finnország községekre tagozódik amelyek igazgatásának alapja a lakosok önkormányzata (121.§ (1) bek.).
b.) A községi önkormányzatok irányításának alapelveire és a községek kötelezettségeire vonatkozó rendelkezéseket törvény állapítja meg (121.§ (2) bek.).
c.) A közigazgatás működése során olyan területi egységeket kell kialakítani, hogy a finn ajkú és a svéd ajkú lakosság saját nyelvén, egyenlő feltételek mellett jusson hozzá a közszolgáltatásokhoz. A községek beosztására vonatkozó elveket törvény állapítja meg (122.§).

I.) FRANCIAORSZÁG

A Francia Köztársaságot 98 hatályos szakaszból álló alkotmánya alapján félprezidenciális rendszernek szokták nevezni. Az erős elnöki hatalom többek között megnyilvánul abban, hogy az államfő által kinevezett kormánynak formálisan nem kell rendelkeznie a Parlament bizalmával (mindazonáltal bizalmatlansági indítvánnyal a Parlament megbuktathatja a kormányt), továbbá a köztársasági elnök a Minisztertanács elnöke, és ekként a végrehajtó hatalom feje. Emellett működik a kormány. A kormányról a III. cím, a területi közösségekről a XII. cím rendelkezik.

1.  A kormány
a.)  A kormány határozza meg és irányítja a nemzet politikáját. Rendelkezik a közigazgatás és a fegyveres erők felett (20.§).
b.)  A miniszterelnök irányítja a kormány tevékenységét. Hatáskörének bizonyos részét a miniszterekre ruházhatja (21.§).

2.  A közigazgatás

A köztársasági elnök nevezi ki az állam polgári és katonai tisztségviselőit. A nagyköveteket és a rendkívüli követeket, a központi közigazgatás vezetőit a Minisztertanács nevezi ki (13.§). A többi polgári és katonai tisztségviselőt a miniszterelnök nevezi ki (21.§).

3. A területi közösségek
a.)  A köztársaság területi közösségei a községek, a megyék, a régiók, a sajátos jogállású területek, valamint a tengeren túli területek. Bármely más területi közösséget törvény hoz létre (72.§ (1) bek.).
b.)  A területi közösségek feladata az, hogy mindazokban a kérdésekben döntést hozzanak, melyek megvalósítása az ő szintjükön a legideálisabb. A területi közösségek választott testületük útján önállóan igazgatnak és szabályoznak a közösségi ügyekben (72.§ (2)-(3) bek.).
c.)  Egyetlen területi közösség sem gyakorolhat gyámságot egy másik felett. Ha egy hatáskör gyakorlása megköveteli több közösség együttműködését, törvény előírhajta, hogy valamely közösség, vagy valamely közösség képviselőtestülete megszervezze együttműködésük módját (72.§ (4) bek.).
d.)  A köztársaság területi közösségeiben az állam képviselője a Kormány, minden egyes tagját képviselvén, feladata a nemzeti érdekvédelem, a közigazgatási ellenőrzés és a törvények tiszteletben tartása feletti őrködés (72.§ (5) bek.).

J.) GÖRÖGORSZÁG

Görögország 120 szakaszt tartalmazó alkotmánya értelmében parlamentáris köztársaság, amelyben a végrehajtó hatalom a köztársasági elnököt és a kormányt illeti. A kormányról a görög alkotmány IV. fejezete, a közigazgatásról a VI. fejezet rendelkezik. A VI. fejezet külön szabályozza a közigazgatás szervezetét és a hivatali rendet, vagyis az állami hivatalnokok jogállását. Ez a fejezet tartalmazza – cím megjelölése nélkül – a helyi önkormányzatokra vonatkozó szabályokat is.

1. A kormány
a.)  A kormányt a kabinet alkotja, ez a miniszterelnökből és a miniszterekből áll. A kabinet összetételét és működését törvény szabályozza. A miniszterelnök javaslatára rendelettel egy vagy két miniszter miniszterelnök-helyettessé nevezhető ki. Törvény szabályozza a miniszterhelyettesek, tárca nélküli miniszterek és az államtitkárok tisztségét, akik a kormány tagjai lehetnek, valamint az állandó államtitkári tisztséget (81.§(1) bek.).
b.)  A kormány meghatározza és vezeti az ország általános politikáját, az alkotmány és a törvények rendelkezéseivel összhangban. A miniszterelnök biztosítja a kormány egységét, és vezeti annak, valamint a közigazgatás tevékenységét a kormánypolitika végrehajtására, a törvény keretei között (82.§ (1)-(2) bek.).
c.)  Mindegyik miniszter a törvényben meghatározott jogkörét gyakorolja. A tárca nélküli miniszterek azt a jogkört gyakorolják, melyet részükre a miniszterelnök határozattal átruházott. Az államtitkárok azokat a jogköröket gyakorolják, melyeket részükre a miniszterelnök és az illetékes miniszter közös határozattal átruházott (83.§).

2.  A közigazgatás
a.)  Az állam igazgatása a decentralizáció elvén épül fel. Az ország igazgatási tagozódása a gazdaságföldrajzi, társadalmi és közlekedési viszonyokhoz igazodik (10.§ (1)-(2) bek.).
b.)  A területi tisztségviselők általános döntési hatáskörrel rendelkeznek a területükre tartozó ügyekben. Az állam központi tisztségviselői, különleges hatáskörök mellett, segítik, összehangolják, és törvényességi szempontból ellenőrzik a területi tisztségviselők munkáját (101.§ (3) bek.).
c.)  Az állami hivatalnokok végrehajtják az állam akaratát és szolgálják a népet. Kinevezésük előfeltételeit és eljárását törvény szabályozza (103.§ (1) bek.).
d.)  Hivatalnokokat csak törvényben meghatározott állományi munkahely kijelölésével lehet kinevezni. Kivételeket csak törvény írhat elő (103. § (2) bek.). A közhivatalnokokat a köztársasági elnök nevezi ki, amennyiben törvény eltérően nem rendelkezik (46.§ (1) bek.).
e.)  Az állományi munkahellyel bíró állami hivatalnokok életre szólóan töltik be hivatalukat, amíg állásuk fennáll. Az életre szóló alkalmazás alól kivétel tehető a legfelsőbb közigazgatási hivatalnokok esetében, akiknek állása kívül áll a hivatalnoki életpályán, továbbá a közvetlenül kinevezettek, az elnökségi hivatal, a miniszterelnöki hivatal, a miniszterek és az államtitkárok hivatalnokai, a parlament, valamint a helyi önkormányzati szervek és egyéb közjogi jogi személyek hivatalnokai esetében (103.§ (4)-(6) bek.).
f.)  Az életre szóló hivatalnokok a törvény szerinti díjazással haladnak előre; nyugdíjkorhatáruk elérésének és valamely ítélet alapján történő elbocsátásuk kivételével a szolgálati tanács meghallgatása nélkül nem helyezhetőek át, a szolgálati tanács döntése nélkül nem fokozhatók le és a szolgálatból nem bocsáthatók el (103. § (4) bek.).
g.)  A közigazgatásban alkalmazottak versenyvizsgával vagy előzetesen és tárgyilagosan meghatározott szempontok szerint történő kiválasztással nyerik el hivatalukat; a kiválasztást független hatóság ellenőrzi (103. § (7) bek.).

3. A helyi önkormányzatok
a.) A helyi ügyek igazgatása az első- és másodfokú helyi önkormányzati szervekhez tartozik (102.§ (1) bek.).
b.) Törvény a helyi önkormányzati szervekhez tartozó munkák végrehajtását, szolgáltatások ellátását, vagy hatáskörök gyakorlását választott hivatalnokok által irányított kötelező vagy önkéntes egyesülésekre ruházhatja át (102. § (3) bek.).
c.) Az állam törvényességi felügyeletet gyakorol a helyi önkormányzati szervek felett (102. § (4) bek.).

K.) HOLLANDIA

A Holland Királyság 142 szakaszból álló alkotmánya érdekes szerkezetű. A kormányról szóló második fejezet rendelkezik a királyról, valamint a király és a miniszterek viszonyáról, a Minisztertanácsról. A Törvényalkotás és közigazgatás címet viselő ötödik fejezet első címe valóban a jogalkotásról rendelkezik, ezt követően azonban egyéb rendelkezések cím alatt a nemzetközi jog és a belső jog viszonyát, a hadiállapotot, a hadkötelezettséget, a fegyveres erőket, a szükségállapotot, a közpénzügyeket, a panaszjogot, a közérdekű adatok nyilvánosságát és a közhivatalnokok jogállását szabályozó rendelkezéseket találunk. Az önkormányzatiság ügyeit a „Tartományok, községek és más köztestületek” című hetedik fejezet tartalmazza.

1.  A kormány
a.)  A kormányt a király és a miniszterek alkotják (42.§ (1) bek.). A miniszterek együtt a Minisztertanácsot alkotják. A miniszterelnök a minisztertanács elnöke (45.§ (1)-(2) bek.).
b.)  Minisztériumokat királyi rendelet létesít. Azokat a miniszterek vezetik. Tárca nélküli miniszterek is kinevezhetők (44.§).
c.)  Államtitkárok királyi rendelettel nevezhetők ki és menthetők fel. Az államtitkár miniszteri hatáskörrel intézkedhet a miniszter helyett azokban az esetekben, amelyekben a miniszter szükségesnek tartja. Ilyen esetekben a miniszter utasításaihoz kötve van (46.§).

2.  A közigazgatás
a.)  A közigazgatási jog általános szabályait törvény tartalmazza (107.§ (2) bek.).
b.)  A közszolgálati alkalmazottak jogállását törvény szabályozza (109.§).
c.)  Törvénnyel vagy törvény erejénél fogva a törvényhozás és az államigazgatás területén állandó tanácsadó testületek alakíthatók. Ezek szervezetét, összetételét és hatáskörét törvény szabályozza.

3. Tartományok, községek és más köztestületek
a.)  A tartomány élén a tartományi tanács, a község élén a községi tanács áll. A tartományi közigazgatáshoz tartozik a tartományi végrehajtó kollégium és a királyi biztos, a községi közigazgatáshoz a községi végrehajtó kollégium és a polgármester. A királyi biztos, illetve a polgármester elnököl a tartományi tanács, illetve a községi tanács ülésein (125.§).
b.)  A király biztosokat és a polgármestereket királyi rendelet nevezi ki (131.§).
c.)  A tartományok és községek szervezetét, valamint összetételét és igazgatási szerveik jogait törvény szabályozza (132.§ (1) bek.).
d.)  Az igazgatási szervek felügyeletét törvény szabályozza. Az igazgatási szervek határozatai csak törvényben megjelölt vagy törvény alapján meghatározott esetben vethetők alá valamely előzetes vizsgálatnak (132.§ (2)-(3) bek.).

L.) ÍRORSZÁG

Az Ír Köztársaság alkotmánya igen rövid, mindössze 50 szakaszból áll. Ennéfogva a kormányról és a helyi önkormányzatokról – egy-egy fejezetben – kevés rendelkezés található, a közigazgatás pedig nem tárgya az alaptörvénynek.

1.  A kormány
a.)  A kormány legkevesebb hét és legfeljebb 15 tagból áll (28. §(1) bek.).
b.)  Az állam végrehajtó hatalmát a kormány, vagy fennhatósága alatt álló más szerv gyakorolja (28.§ (2) bek.).
c.)  A kormány testületileg ülésezik és hoz határozatot (28.§ (4) bek. 2 pont).
d.)  A kormány feje a miniszterelnök. A miniszterelnök a kormány tagjai közül nevezi ki a helyettesét (28.§ (5)-(6) bek.).
e.)  Törvény szabályozza a minisztériumok szervezetét és feladataik megosztását, a kormány tagjainak adott minisztérium irányításával való megbízását (28. § (12) bek.).

2.  Helyi önkormányzat
a.)  Az állam elismeri a helyi önkormányzatok szerepét a helyi közösségek demokratikus képviseletének biztosításában, törvényben átruházott helyi hatalom gyakorlásában és feladatok teljesítésében, és a közösségek érdekei szerinti kezdeményezésekben (28./A § (1) bek.).
b.)  Törvény határozza meg a közvetlenül választott helyi szerveket és az alkotmány rendelkezéseivel összhangban azokat a hatásköröket és feladatokat, amelyeket a helyi szervek gyakorolnak és teljesítenek (28/A. § (2) bek.).

M.) LENGYELORSZÁG

A Lengyel Köztársaság alkotmánya a részletesen szabályozó alaptörvények közé tartozik, 243 szakaszból áll. Hatodik fejezete rendelkezik a minisztertanácsról és a kormányzati igazgatásról, hetedik fekezete pedig a helyi önkormányzatokról. Ez a szerkezeti elhelyezés azt mutatja, hogy az alkotmányozó egymáshoz tartozó tárgyköröknek minősítette az említetteket.

1. A Minisztertanács
a.)  A minisztertanács irányítja a Lengyel Köztársaság belső ügyeit és külpolitikáját, vezeti az állam olyan ügyeit, amelyek nem tartoznak más állami szervek vagy helyi önkormányzatok hatáskörébe. A Minisztertanács irányítja a kormányzati igazgatást (146.§ (1)-(3) bek.).
b.)  A Minisztertanács a Minisztertanács elnökéből és a miniszterekből áll. A Minisztertanács elnökhelyetteseit a Minisztertanács tagjai közül lehet kinevezni. A Minisztertanács elnöke és elnökhelyettesei betölthetnek miniszteri feladatköröket. A törvényben meghatározott bizottságok elnöke a Minisztertanács tagjává nevezhető ki (147.§).
c.)  A Minisztertanács elnöke irányítja a Minisztertanács munkáját, Felügyeletet gyakorol a helyi önkormányzatok felett és hivatali felettese a kormányzati igazgatás alkalmazottainak (148.§).
d.)  A miniszterek a kormányzati igazgatás meghatározott ágát irányítják, vagy a Minisztertanács által kijelölt feladatokat teljesítik. A miniszter kormányzati igazgatást irányító hatáskörét törvény állapítja meg (149. § (1) bek.).
e.)  A vajda a Minisztertanács képviselője a vajdaságban. Hatáskörét, kinevezésének és felmentésének szabályait törvény állapítja meg (152.§).

2.  A helyi önkormányzatok
a.)  A helyi önkormányzatok azokat a feladatokat látják el, amelyek nem tartoznak más közhatalmi szerv feladatkörébe (163.§).
b.)  A község a helyi önkormányzat alapvető egysége. A területi, helyi önkormányzatok egyéb egységeit törvény határozza meg (164. § (1)-(2) bek.).
c.)  A helyi önkormányzati egységek jogalkotó és végrehajtó szerveken keresztül teljesítik feladataikat. A jogalkotó szerveket közvetlenül választják. A végrehajtó szervek megválasztásának és visszahívásának elveit és szabályait törvény állapítja meg. A helyi önkormányzati egységek belső szervezetének felépítését törvény keretei között a jogalkotó szerv állapítja meg. (169.§).
d.)  A helyi önkormányzati egységek tevékenysége felett a Minisztertanács elnöke és a vajdák gyakorolnak törvényességi felügyeletet. Pénzügyi kérdésekben a területi számvevőszékek gyakorolnak felügyeletet (171.§ (1)-(2) bek.).
e.)  A helyi önkormányzati egységeket megilleti az egyesülés joga (172.§ (1) bek.).

N.) LETTORSZÁG

A Lett Köztársaság alkotmánya viszonylag rövid, 116 szakaszból áll. Viszonylag részletesebben szabályozza az államszervezetet és nagyon szűkszavúan az emberi jogokat. Az önkormányzatokról egyetlen rendelkezés található az alaptörvényben, az alapvető emberi jogok között, amely arról szól, hogy minden lett állampolgárt megillet az a jog, hogy részt vegyen az állam és a helyi önkormányzat tevékenységében. A kormányról önálló fejezet rendelkezik.

A kormány
a.) A kormányt a miniszterelnök és az általa kinevezett miniszterek alkotják (55.§). A miniszterek számát, tevékenységi körét és a kormányszervek közötti kapcsolatokat törvény állapítja meg (57.§).
b.) Az államigazgatási intézmények a kormánynak alárendelten működnek (58.§).

O.) LITVÁNIA

A Litván Köztársaság alkotmánya közepes terjedelmű, 154 szakaszból áll. A VII. fejezet rendelkezik a kormányról, a X. fejezet a helyi önkormányzatokról és a helyi közigazgatásról.

1. A kormány
a.) A kormány a miniszterelnökből és  a miniszterekből áll (91.§.)
b.) A miniszterelnök távollétében, vagy ha képtelen feladatai ellátására, javaslatára a köztársasági elnök az egyik minisztert bízza meg a miniszterelnök helyettesítésével (97.§ (2) bek.).
c.) A miniszter irányítja hozzá tartozó minisztériumot, dönt a minisztérium hatáskörébe tartozó kérdésekben, valamint ellát egyéb, törvénnyel hatáskörébe utalt feladatokat (98.§ (1) bek.).

2. A helyi önkormányzatok és a helyi közigazgatás
a.) Az állam területén lévő, a törvény által meghatározott közigazgatási egységeknek önkormányzati joguk van. Ezt a jogot a helyi tanácson keresztül lehet gyakorolni (119.§ (1) bek.). Az önkormányzati szervek megszervezésének és tevékenységének szabályait törvény állapítja meg (119. § (3) bek.).
b.) A helyi tanács neki felelős végrehajtó szerveket hoz létre (119.§ (4) bek.).
c.) A magasabb igazgatási egységekben az igazgatást a kormány szervezi meg. A kormány önkormányzati megbízottat nevez ki az alkotmány és a törvények betartásának ellenőrzésére és a kormány határozatainak végrehajtására. Annak hatáskörét és működését törvény szabályozza (123.§ (1)-(3) bek.).
d.) A törvény által meghatározott esetekben és eljárások szerint a Parlament jogosult ideiglenesen közvetlen igazgatást bevezetni a helyi önkormányzat területén (123.§ (4) bek.).

P.) LUXEMBURG

A Luxemburgi Nagyhercegség alkotmánya jelenleg 120 szakaszból áll. Az V. fejezet a kormányról, a IX. fejezet a községekről rendelkezik, igen szűkszavúan. A közigazgatásról csak az alapvető jogok körében találunk szabályokat.

1.  A kormány
A Nagyherceg határozza meg kormánya szervezetét, melynek legalább három tagja van (76.§).

2.  A közigazgatás
a.) A köztisztviselők ellen előzetes engedély nélkül kezdeményezhető eljárás igazgatási tevékenységük miatt, kivéve a kormány tagjainál meghatározottakat (30.§).
b.) A közalkalmazottakat, bármely testülethez tartozzanak is, kivéve a kormány tagjait, állásuktól, tiszteletbeli címüktől és járadékuktól megfosztani csak törvény által meghatározott módon lehet (31.§).

3.  A községek
a.) A községek területi alapon szerveződő, jogi személyiséggel felruházott önkormányzatokat alkotnak. Minden község a lakosai által közvetlenül választott községi tanáccsal rendelkezik (107.§ (1)-(2) bek.).
b.) A Nagyhercegnek joga van feloszlatni a tanácsot (107.§ (3) bek.)
c.) A községet a polgármesterek és az alpolgármesterek testülete irányítja, amely testület tagjait a községi tanácsosok közül választják (107.§ (4) bek.).
d.) A községi szervek összetételét, szervezetét, jogosítványait törvény szabályozza. E törvény határozza meg a községi tisztviselők jogállását (107.§ (5) bek.).
e.) A községek gazdálkodásának ellenőrzését törvény szabályozza. E törvény a községi szervek jogcselekményeihez felügyeleti hatóságok jóváhagyását, törvénytelenség vagy közérdekkel való összeférhetetlenség esetén azok megsemmisítését vagy felfüggesztését írhatja elő (107. § (6) bek.).

R.) MÁLTA

Málta alkotmánya ugyan csak 124 szakaszból áll, ám eléggé részletesnek tekinthető. A kormányra vonatkozó rendelkezések a végrehajtó hatalomról szóló hetedik fejezetben találhatók. A közszolgálatról a 10. fejezet szól, a szabályok nagy része a különleges jogállású Közszolgálati Bizottságról rendelkezik. Az önkormányzatokról nem találunk rendelkezéseket az alaptörvényben.

1. A kormány
a.) A végrehajtó hatalom a köztársasági elnököt illeti, aki azt vagy közvetlenül, vagy a neki alárendelt tisztviselőkön keresztül gyakorolja. A Parlament a köztársasági elnökön kívül más személyre vagy hatóságra ruházhat jogköröket (78.§).
b.) A Máltai Kabinet a miniszterelnökből és a miniszterekből áll. A kabinet általános jelleggel irányítja és ellenőrzi a máltai kormányzatot (79.§).
c.) A miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök írásban megbízhatja a miniszterelnököt vagy valamelyik másik minisztert a máltai kormányzat meghatározott ügyeinek vitelével ideértve valamelyik minisztérium igazgatását 882.§ (1) bek).
d.) Amennyiben a miniszterelnök bármely ok miatt nem képes hivatalából eredő feladatit ellátni, a köztársasági elnök felhatalmazhatja a kabinet egy másik tagját a feladatok ellátására, a felhatalmazás visszavonásáig. E hatáskört a köztársasági elnök a miniszterelnök javaslatára gyakorolja, kivéve, ha a miniszterelnök javaslatának megszerzése megvalósíthatatlan (83.§).
e.) A miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök a képviselők közül, a miniszterek hivatali feladatainak segítésére kinevezi az államtitkárokat (88.§ (1) bek.).
f.) Az a miniszter, akit a minisztérium irányításával bíztak meg, általános irányítást és ellenőrzést gyakorol a minisztérium felett. Ilyen irányítás és ellenőrzés mellett a minisztériumot állandó titkár is felügyelheti. Az állandó titkár felügyelete alá kettő vagy több minisztérium is helyezhető. A miniszterelnök felelős a minisztériumok állandó titkárok számára történő kijelöléséért (92.§ (1)-(2) bek.).
g.) Az állandó titkárokat a köztisztviselők közül a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki. A javaslattétel előtt a miniszterelnök kikéri a Közszolgálati Bizottság véleményét (92.§ (3) bek.).
h.) A kormányzati hivatalok vezetőit – ha kinevezésükről az alkotmány eltérően nem rendelkezik – a rangidős köztisztviselők közül a miniszterelnök nevezi ki, a Közszolgálati Bizottság véleményének kikérése után (92.§ (4) bek.).
i.) A kabinetfőnököt a köztisztviselők közül a miniszterelnök nevezi ki. A kabinetfőnök felelős a kabinet üléseinek szervezéséért és a jegyzőkönyv elkészítéséért, a kabinet határozatainak az érintett személyekkel és hatóságokkal való közléséért, és más, a miniszterelnök által meghatározott feladatok ellátásáért (94.§).

2. A közszolgálat
a.) A Közszolgálati Bizottság elnökből, alelnökből és egytől háromig terjedő tagokból áll. A miniszterelnök javaslatára, az ellenzék vezetője véleményének kikérése után, a köztársasági elnök nevezi ki őket. Nem lehet a Közszolgálati Bizottság tagja sem politikus, sem köztisztviselő. Tevékenységüket főállásban látják el (109. §).
b.) A köztisztviselő kinevezésének, áthelyezésének és elmozdításának, valamint a felügyeleti jogkor gyakorlásának joga a miniszterelnököt illeti meg, aki a Közszolgálati Bizottság javaslata alapján jár el. A Közszolgálati Bizottság javaslatára a miniszterelnök ezt a jogkörét írásban átruházhatja köztisztviselőre vagy hatóságra (110. § (1) bek.).

S.) NÉMETORSZÁG

A Német Szövetségi Köztársaság 179 hatályos szakaszból álló alaptörvénye számunkra bonyolultnak tűnhet, hiszen a szövetségi államszerkezet miatt külön fejezet szól a szövetség és a tartományok viszonyáról, a szövetségi szervekről, köztük a szövetségi kormányról, a szövetségi törvények végrehajtásáról és a szövetségi igazgatásról. Mindezen fejezetekben egyaránt találunk rendelkezéseket a szövetségre, illetőleg a tartományokra vonatkozóan. A szabályozás tartalmát ezért nehéz az eddigi módszer szerint tagolni, hiszen a rendelkezések egymásba folynak. Megjegyzendő, hogy helyi önkormányzatokról nincs szó a német alaptörvényben, csupán a szövetség és a tartományok viszonyát rendező fejezetben találunk erről néhány szabályt.

1. A szövetségi kormány
a.) A szövetségi kormány a szövetségi kancellárból és a szövetségi miniszterekből áll (62.§).
b.) A szövetségi kancellár a szövetségi miniszterek közül nevezi ki a helyettesét (69.§).
c.) A szövetségi kancellár határozza meg a politika irányvonalait, és azokért viseli a felelősséget. ezeken az irányvonalakon belül minden szövetségi miniszter hatáskörében önállóan jár el és azért felelős. A szövetségi miniszterek közötti véleményeltérés esetén a kormány dönt (65.§).
d.) Amennyiben a Szövetség a törvényeket a saját szövetségi igazgatása, illetve közvetlenül a Szövetség alá rendelt testületek vagy közjogi intézmények útján hajtja végre, a szövetségi kormány általános igazgatási előírásokat bocsát ki, és meghatározza a hatóságok szervezetét (86.§).
e.) Az olyan ügyek tekintetében, melyekre vonatkozóan a Szövetségnek van törvényhozó hatásköre, önálló szövetségi hatóságokat és új, a Szövetségnek közvetlenül alárendelt közjogi testületeket és intézményeket lehet szövetségi törvény útján létesíteni. Amennyiben új feladatok merülnek fel, sürgős szükség esetén szövetségi közép- és alsóbb fokú hatóságokat lehet felállítani a Szövetségi Tanács és a Szövetségi Gyűlés jóváhagyásával (87.§ (3) bek.). (A szövetségi igazgatási hatásköröket az alaptörvény pontosan felsorolja.)

2. A tartományok

a.) Amennyiben az alaptörvény másként nem rendelkezik, a tartományok a szövetségi törvényeket saját ügyükként hajtják végre (83.§).
b.) Amennyiben a tartományok a szövetségi törvényeket, mint saját ügyüket hajtják végre:
– a hatóságok szervezetét és az igazgatási eljárást maguk állapítják meg;
– a szövetségi kormány felügyeletet gyakorol afölött, hogy a tartományok a szövetségi törvényeket a hatályos jognak megfelelően hajtsák végre; e célból meghatalmazottakat küldhet a tartományok hatóságaihoz (84.§ (1)-(3) bek.).
c.) Amennyiben a tartományok a szövetségi törvényeket a Szövetség felhatalmazása alapján hajtják végre:
– a hatóságok szervezése a tartományok ügye marad;
– a szövetségi kormány szabályozhatja a hivatalnokok és alkalmazottak egységes képzését; a középszintű hatóságok vezetőit e hatóságok hozzájárulásával kell kinevezni;
– a tartományi hatóságok számára az illetékes szövetségi felső hatóságok utasításokat bocsáthatnak ki;
– a szövetségi felügyelet a végrehajtás törvényességére és célszerűségére terjed ki; a szövetségi kormány e célból tevékenységükről jelentést és okmányokat kérhet és minden hatósághoz meghatalmazottakat küldhet ki (85.§).

3. Önkormányzatok
a.) A tartományokban, a járásokban és községekben a népnek képviselete van, amely közvetlen választás útján jön létre. A községekben a választott testület helyébe a községi gyűlés lép (28.§ (1) bek.).
b.) A községek számára biztosítani kell azt a jogot, hogy a helyi közösség ügyeit a törvények határain belül saját felelősségük alapján szabályozzák. A községszövetségek is rendelkeznek önkormányzati joggal törvényes feladatkörül határain belül (28.§ (2) bek.).

T.) OLASZORSZÁG

Az Olasz Köztársaság alkotmánya 134 hatályos szakaszból áll. Az államszervezetet szabályozó II. részben, a kormányról szóló III. fejezeten belül külön cím alatt találunk rendelkezéseket a Minisztertanácsról és a közigazgatásról. Az V. fejezet a régiókról, tartományokról, községekről rendelkezik.

1. A Minisztertanács
a.) A köztársaság kormánya a Tanács elnökéből és a miniszterekből áll, akik együtt alkotják a Minisztertanácsot (92.§ (1) bek.).
b.) A Minisztertanács elnöke irányítja a kormány általános politikáját, a miniszterek tevékenységének összehangolásával biztosítja a politikai és igazgatási irányvonal egységét (95.§ (1) bek.).
c.) A Minisztertanács belső rendjét törvény szabályozza, amely meghatározza a minisztériumok számát, feladatát és szervezetét (95.§ (3) bek.).

2. A  közigazgatás
a.) A közhivatalokat úgy szervezik, hogy biztosítva legyen a gyors ügyintézés és a közigazgatás pártatlansága (97.§ (1) bek.).
b.) A hivatalok belső szervezetében minden tisztviselőnek saját hatásköre, feladata és felelőssége van (97.§ (2) bek.).
c.) A közigazgatási munkaköröket a törvényben meghatározott esetek kivételével pályázattal kell betölteni (97.§ (3) bek.).

3. Régiók, tartományok, községek
a.) A Köztársaság községekből, tartományokból, nagyvárosokból, régiókból és az államból áll. A községek, tartományok, nagyvárosok és régiók önálló egységek, amelyek saját statútumokkal, hatáskörrel és feladatokkal rendelkeznek (114.§ (1)-(2) bek.).
b.) Minden igazgatási funkció a községre tartozik, kivéve, ha az a tartomány, nagyváros, régió vagy az állam  elé utalt, annak egységes gyakorlása céljából, a szubszidaritás, differenciálás és a megfelelés elveinek megtartásával (118.§ (1) bek.).
c.)  A régió szervei: a regionális tanács, a regionális kabinet és annak elnöke. A régió tanácsa gyakorolja a regionális törvényhozó hatalmat. A regionális kabinet a régió végrehajtó szerve.  regionális kabinet elnöke képviseli a régiót, meghatározza a regionális kabinet irányvonalát. Közvetlenül választják. A végrehajtó hivatal elnökét és tagjait a regionális tanács a tagjai közül választja (122.§).
d.) Minden régiónak statútuma van, amely meghatározza a régió kormányformáját, szervezetének és működésének alapelveit (123.