A közigazgatásban nagyon ritkán születik új igazgatási ágazat. A rendszerváltás egyik értéke, hogy a demokratikus választások intézménye létre jött. A demokráciának szükséges, de önmagában elégtelen feltétele a választások rendszeres megtartása. Az egypártrendszerben is voltak választások, azonban ha nincs politikai alternatíva, a szavazólapon csak egy név szerepel, azt a választást nem lehet érdemi választásnak tekinteni.

1848-ban az "áprilisi törvények" részeként született meg az első mai értelemben vett választási törvény. 1874-ben, 1925-ben, 1945-ben, 1966-ban, 1983-ban az Országgyűlés a kor és a korabeli politika követelményeihez igazította a választási törvényeket, míg végre megszületett az 1989. évi XXXIV. törvény, amely az első szabad parlamenti választás feltételeit megteremtette.  Az új önkormányzati rendszer választási törvényét 1990-ben már az újjáválasztott Országgyűlés fogadta el.

Másfél század állam- és jogtörténeti fejlődésének eredménye volt, hogy Magyarországon is megvalósult a nemzetközi jogi követelmény: a választójog általános és egyenlő, a szavazás közvetlen és titkos.

A köztisztviselők hagyományos szerepet töltenek be a választásokon. Megteremtik a választások feltételeit, lebonyolítják és a bizottságok ellenőrzése alatt összesítik a szavazás eredményét. Természetesen az elmúlt 150 évben más és más szabályok szerint kellett ezt a tevékenységet végezni: a választójogosultak összeírásától a számítógépről kinyomtatott névjegyzékig, a nyílt szavazatok megszámlálásától a titkos szavazatok számítógépes összesítésig hosszú út vezetett. Azonban minden történelmi korban általános követelmény volt a választáson közreműködő köztisztviselőkkel szemben a pártsemleges munkavégzés.

1990. döntő fordulatot hozott a köztisztviselők munkájában. Az alkotmányos, többpárt-rendszerű, tisztességes választások előkészítése és lebonyolítása új kihívás elé állította azt a köztisztviselői kart, amely az egypártrendszer szabályain nevelkedett és minden korábbi tapasztalata távol állt az új, demokratikus választásoktól. A magyar köztisztviselői kar kiállta ezt a próbát: a központi, területi és helyi szerveknél dolgozók közös munkájának eredményeként, az első szabad választások eredményét az egész világ elismerte. E munka eredménye volt a választási igazgatás rendszerének a megszületése: megfelelő jogi szabályozással a feladatok és hatáskörök megjelölése, a hatékony munkavégzés személyi, szervezeti és pénzügyi feltételeinek megteremtése, a legkorszerűbb technikai és számítógépes eszközök alkalmazása. E folyamatban kiemelkedő jelentőségű a választási eljárásról szóló 1979. évi C. törvény, amely a választási igazgatás alapelveit is képes volt megfogalmazni.

2000-ben jubilál a választási igazgatás, 10 éves évfordulóját ünnepli. Ezt az alkalmat a mindennapok kemény munkája szülte meg. Konfliktusos folyamat eredményeként jött létre ez az új igazgatási ágazat: a politikusokkal megtartatni a törvényességet nehéz feladat; a központi, területi és helyi sajátosságok megértése és elfogadása a köztisztviselők között is teremtett feszültségeket, de a szolidaritás elvének érvényesülése mindig áthidalta a problémákat. A pénzügyi tárca szűkkeblűsége néha a választás törvényes lebonyolítását fenyegette, de a köztisztviselők szakmai elkötelezettségük alapján ingyen végzett többletmunkájukkal nem engedték kockára tenni a választás legitimitását.

A Kormány feladata – a kiélezett politikai helyzetekre is megfelelő és biztonságos – választási igazgatási rendszer feltételeinek megteremtése. A választás tisztességes lebonyolítása minden választási iroda kötelessége. A köztisztviselői kar elkötelezett híve a demokráciának, és ezt minden választással, amelyet 1990 óta megtartottak Magyarországon bizonyította is.