Amerika-szerte kialakulóban van egy új közigazgatási modell: a vállalkozó önkormányzat. Célja, hogy a közösségi szektorban is a gazdasági erőforrásokat a legtermelékenyebb és leghatékonyabb intézmények, vállalatok használják, az ehhez szükséges humán és anyagi feltételeket ide irányítsák. (David-Osborne-Ted Gaebler: Új utak a közigazgatásban, Vállalkozói szellem a közösségi szektorban, Kossuth Könyvkiadó 1994.)

Magyarországon a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (továbbiakban: Ötv.) tette lehetővé, hogy a tanácsok helyébe lépő helyi önkormányzatok közfeladataik ellátáshoz saját vagyonnal rendelkezzenek.
Az önkormányzati vagyon alapvető rendeltetése, hogy biztosítsa az önkormányzatok által kötelezően ellátandó közszolgáltatási feladatokhoz szükséges eszközöket. A működéshez szükséges források döntő része a központi költségvetésből, kisebb része a saját bevételekből, helyi adókból származik és az elmúlt 12 év alatt az egyes önkormányzatok rendelkezésére álló ún. vállalkozói vagyon értékesítésére is sor került, főként az intézményi működtetés alapfeltételeinek biztosítása érdekében. Külön tanulmányt igényelne ennek a „vagyonfelélésnek” a vizsgálata, melyre az önkormányzatok kényszerültek annak következtében, hogy az állam nem megfelelően tett eleget törvényi kötelezettségének: „Új önkormányzati feladat megállapítása esetén az Országgyűlés egyidejűleg biztosítja az ellátáshoz szükséges pénzügyi fedezetet.” (Ötv. 87 § (2) bekezdés)
Az Állami Számvevőszék 1995-1999-re kiterjedően ellenőrizte, hogy 351 jogszabály (ebből 133 törvény) által meghatározott 3646 kötelező, valamint az ezen felül vállalt feladataikat milyen szervezeti formában látják el az önkormányzatok. (Önkormányzati Tájékoztató, BM Kiadó 2000. évi 10. szám)
A korábbi tanácsi vállalatok átalakulása és privatizációja során létrejött gazdasági társaságok döntően a település-üzemeltetést látják el, de a vizsgálat megállapítása szerint a tulajdonosi érdekérvényesítés mechanizmusai, módszerei lassan alakulnak ki, többségük nem rendelkezik megfelelő tapasztalatú és felkészültségű szakemberekkel. A tapasztalatok azt mutatják, hogy csak a nagyvárosok rendelkeznek azokkal a feltételekkel, amelyek a vállalkozások alapításához, felügyeletéhez, irányításához elegendőek. Ahol ez nem biztosítható, ott a közszolgáltatás piaci alapon történő ellátása jelent megoldást.
Az egészségügyi ellátás területén az 1992. évben megindult privatizáció eredményeképpen 1999. évben a háziorvosok 85,7 %-a, a gyermekorvosok 91,1 %-a, a fogorvosok 44,9 %-a egyéni vagy társas vállalkozás keretében látja el a feladatait.
Az igazgatás, településüzemeltetés (vagyongazdálkodás, közterületek, közutak kezelése, víz- és szennyvízkezelés, csatornaszolgáltatás, közvilágítás, köztemető-fenntartás, szilárd és folyékony hulladékkezelés, kéményseprés, tűzvédelem) területén a feladatellátásról a polgármesteri hivatalok 44 %-ban, 25 %-ban egyéni és társas vállalkozás alapján gondoskodtak 1995. évben. Az önkormányzati alapítású gazdasági társaságok a köztisztaság, víz- és csatornaszolgáltatás területén voltak jellemzőek, 8 %-os részaránnyal. Az önkormányzati társulások a feladatellátás 6 %-át, az önkormányzati alapítású közhasznú szervezetek (közhasznú társaságok, közalapítványok) a 3 %-át, a költségvetési szervek a 6 %-át képviselték. 1999-re a polgármesteri hivatalok közreműködésének 8,7 %-os csökkenése mellett az önkormányzati alapítású gazdasági társaságok szerepe 6,9 %-kal, a társulásoké 1,3 %-kal, míg a közhasznú szervezeteké 2,6 %-kal erősödött.
A közoktatási, közművelődési és sport feladatok területén a polgármesteri hivatalok és önkormányzati intézmények mellett a társulások szerepe 33 %-kal, az egyházaké és társadalmi, valamint közhasznú szervezeteké 25 %-kal erősödött 1999-re, de így is összesen a feladatellátás 16 %-át végzik.
A non-profit szervezetek többsége közalapítvány, de egyre több helyen felismerik a vállalkozásokra (kft.) érvényes szabályozás előnyeit és a közhasznú társaságok is egyre inkább elterjednek a közszolgáltatások különböző területén (városüzemeltetés, vízellátás, szennyvízelvezetés).
Az Állami Számvevőszék vizsgálatából levonható az a konklúzió, hogy a magyar önkormányzatok elmúlt tízéves közszolgáltatási feladatellátásban, ha nem is meghatározó módon, de növekvő mértékben vannak jelen a vállalkozások, a különböző gazdasági és egyéb, non profit társaságok. Egyre több azoknak az önkormányzatoknak a száma, akik a versenyhelyzet által elérhető előnyöket igyekeznek kihasználni a közszolgáltatás hagyományos és új formáinak kialakításában, minőségi színvonalának emelésében.

Dr. Tóth László
jogtanácsos, a Heves Megyei Önkormányzat aljegyzője 1995 óta.
Mezőtárkányon született 1955-ben, ahonnan az általános iskola elvégzése után az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumba került és 1979-ben végzett az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán.
1987 óta dolgozik a Heves Megyei Tanácsnál és jogutódjánál.
Nős, 17 éves Ádám fia gimnáziumi tanuló.
Tagja a Jogász Egyletnek és a Magyar Közigazgatási Kar elnökségének.