Ez a himnusz nem csupán az Európai Unió, hanem a tágabb értelemben vett Európa himnusza is. A dallam Ludwig van Beethoven 1823-ban komponált IX. szimfóniájából származik.
A szimfónia utolsó tételében Friedrich von Schiller 1785-ös versét, az Örömódát zenésítette meg Beethoven. A vers Schiller idealista látomását fejezi ki az emberek között kialakuló testvériségről – s e látomást Beethoven is osztotta.
1972-ben az Európa Tanács (amelynek nevéhez köthető az európai zászló megalkotása is) himnuszának fogadta el Beethoven Örömódáját. A híres karmestert, Herbert von Karajant kérték fel, hogy írjon három hangszeres kíséretet – zongorára, fúvós hangszerekre és szimfonikus zenekarra. Szavak nélkül, a zene egyetemes nyelvén, e himnusz az Európában hirdetett szabadság, béke és szolidaritás ideáljait fejezi ki.
1985-ben az Európai Unió állam- és kormányfői az Európai Unió hivatalos himnuszának fogadták el. Célja nem az, hogy átvegye a tagországok nemzeti himnuszának helyét, hanem az, hogy megünnepelje a tagországok által osztott közös értékeket és egységüket a sokszínűségben.
1957. október az Európai Államok szövetségüket szerzõdés aláírással pecsételik meg.  
A megvalósuló majd háromszáz éves álom: az európai államok szövetsége ma már nemcsak zászlóval, címerrel, himnuszzal, hanem önálló pénzzel is rendelkezik. Születését nyomon követhettük, s ma nemcsak bõvülése és bõvíthetõsége a kérdés, hanem a szervezet alakulása, alakítása: föderáció vagy konföderáció, azaz lazább vagy szorosabb lesz-e az államszövetség. Szeretnénk hangsúlyozni a gesztust: olyan himnusz-szöveget választottak – és hozzá olyan zenét -, amely nemcsak egy nép, még csak nem is Európa, hanem az egész világ kulturális örökségének kiemelkedõ darabja.