A kormányzat meghirdette a szociális reformjait. Összetett feladat vár a törvényalkotásra. Az eddigi szabályozás azért volt sikertelen, mert minisztériumi szabályozásként közelítettek a problémához, és nem úgy, hogy összetett társadalmi probléma megoldása a feladat.

Az 1997.évi XXXI. Törvény, amely a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szépen és hosszan rendelkezik, (nem szólva a végrehajtásáról szóló kormányrendeletről) gyökeresen megváltoztatta, átformálta a gyermekvédelem egész intézményrendszerét, mind a jogalkalmazó, mind pedig „az érintett ügyfél”- vagyis jelen esetben  a gyermek – szemszögéből.

1990-ben a megalakuló szarvasi önkormányzat a volt tanácsrendszertől bonyolult, átfedésekkel terhelt intézményi struktúrát örökölt: mintegy húsz költségvetési szerv kényszerült további működésre indokolatlan tagoltságban – nagyrészt azonos feladatokat ellátva –, és így magukkal hurcolva a szükségtelen vezetői szinteket az elkerülhetetlen egyeztetési nehézségekkel együtt.  

„Nincs az életben nagyobb felelősség és nagyobb megtiszteltetés, minthogy felnevelhetjük a következő nemzedéket.” (Dr. C. Everett Koop)