A jelenleg hatályos jogszabályi rendelkezések alapján, egy képzeletbeli állásinterjún nem lenne elképzelhetetlen a címben megfogalmazott – jelen szakmai lap olvasói számára vélhetően szürreális – kérdés feltétele. Hogy miért? Ennek megválaszolása érdekében az alábbi írás a közigazgatási bírói kinevezésre vonatkozó szabályokat kívánja górcső alá venni.

Hosszú évekig tartó szakmai vitát követően egyértelműnek látszik a magyar bírósági rendszer átalakításának következő lépése. Az igazságügyi kormányzat határozott célkitűzése, hogy Magyarországon a közigazgatási bíróságok, élükön a Közigazgatási Felsőbírósággal, a rendes bírósági szervezettől elkülönülten önállóan működjenek a közeljövőben. A II. világháborút megelőző szervezetrendszer ismételt megteremtéséhez szükséges első lépések az elmúlt években megtörténtek. Az Országgyűlés 2017. február 21. napján fogadta el a közigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi I. törvényt, amely önálló kódexként szabályozza a közigazgatási döntések bírósági felülvizsgálatának eljárásrendjét. Trócsányi László igazságügyi miniszter kijelentette, hogy az igazságügyi tárca még 2018. év vége előtt benyújtja a közigazgatási bíróság felállításáról szóló törvényjavaslatot. A tervek szerint hetven évvel azután, hogy megszűnt a Magyar Királyi Bíróság, 2020. január 1. napjával állhat fel az új, önálló közigazgatási bírósági struktúra.

A bírósági szervezetrendszer átalakításának vitájában célkitűzésként fogalmazódott meg, hogy a közigazgatási bíróságokra meghirdetett bírói álláshelyek betöltésére nagyobb lehetőséget kapjanak a gyakorlati életből érkező, az adott szakterületen dolgozó szakemberek. A bírói kinevezés alapvető feltételeit a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (a továbbiakban: Bjt.) 4. §-ában meghatározott szabályok rögzítik. A szabályrendszer számos egyéb kritérium mellett a bírói kinevezés egyik feltételeként legalább egy évhossznyi gyakorlati idő eltöltését határozza meg. Gyakorlati időként az alábbi tevékenységeket jelöli meg a jogszabály:

a) bírósági titkárként, alügyészként, ügyvédként, közjegyzőként, jogtanácsosként végzett tevékenység,

b) kormánytisztviselőként, illetve köztisztviselőként központi közigazgatási szervnél közigazgatási, illetve jogi szakvizsgához kötött munkakörben végzett tevékenység,

c) korábban alkotmánybíróként, bíróként, katonai bíróként, ügyészként végzett tevékenység,

d) nemzetközi szervezetnél vagy az Európai Unió valamely szervénél ítélkező, vagy az igazságszolgáltatással összefüggő tevékenység.

A Bjt. hivatkozott rendelkezései évek óta változatlan tartalommal maradtak hatályban, a jogalkotó a bírósági szervezetrendszer tervezett átalakításának idején sem módosította a bírók kinevezésére vonatkozó törvényi rendelkezéseket. A bírók kinevezésére irányuló szemléletváltás azonban nem hagyta érintetlenül a bírói álláspályázatok elbírálásának részletes szabályairól és a pályázati rangsor kialakítása során adható pontszámokról szóló 7/2011. (III. 4.) KIM rendelet (a továbbiakban: miniszteri rendelet) normaszövegét. Ezen miniszteri rendelet szabályozza a bírói pályázat elbírálásának részletszabályait, többek között meghatározza, hogy mely kompetenciák, eredmények milyen pontszámot érnek a pályázatok elbírálásánál, így a miniszteri rendeletben meghatározott szabályok módosítása alapvető befolyást gyakorol a bírói helyekre benyújtott pályázatok rangsorának meghatározásakor. 2017. november 1. napjától jelentős mértékben módosult a bírói pályázatok elbírálásának részletszabályait tartalmazó miniszteri rendelet. A változások között szerepel a rendelet 6. §-ának kiegészítése is, amely többek között meghatározza, hogy a pályázat elbírálása során mi minősül közigazgatási jogi szakterületen szerzett joggyakorlati időnek. A rendelet értelmében közigazgatási jogi szakterületen szerzett joggyakorlati időnek minősül a jogi szakvizsga megszerzését követően,

a) a bíróként, igazságügyi alkalmazottként közigazgatási, munkaügyi ügyszakban kifejtett tevékenység,

b) az alkotmánybíróként, ügyészként, ügyészségi alkalmazottként, ügyvédként, jogtanácsosként közigazgatási jogvitákhoz kapcsolódóan kifejtett tevékenység,

c) az Alkotmánybíróság Hivatalánál, valamint az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalánál a hatósági jogalkalmazói tevékenység külső kontrolljához, vagy közigazgatási jogvitákhoz kapcsolódóan kifejtett tevékenység,

d) a nemzetközi igazságszolgáltatási szervezetben, közigazgatási jogvitákhoz kapcsolódóan kifejtett igazságszolgáltatási tevékenység,

e) a közszolgálati jogviszonyban végzett hatósági jogalkalmazói tevékenység, valamint annak irányítása,

f) a pályázó munkaköre alapján a közigazgatási eljárásjogi vagy közigazgatási perjogi jogszabály-előkészítésben, illetve véleményezésben való részvétel időtartama.

A miniszteri rendelet módosítását követően az Országos Bírósági Hivatal elnöke országszerte számos közigazgatási ügyszakos bírói álláshelyre írt ki és hirdetett meg pályázatot a Bírósági Közlöny hasábjain.

A közigazgatási ügyszakos bírói álláshelyre benyújtott pályázatok elbírálásánál a jogszabály a közigazgatási területen eltöltött gyakorlati időként veszi figyelembe többek között: az ügyészként, ügyészségi alkalmazottként, ügyvédként, jogtanácsosként kifejtett tevékenységet, illetve – akár ügyintézőként is betöltött – kormánytisztviselőként, illetve köztisztviselőként központi közigazgatási szervnél közigazgatási, illetve jogi szakvizsgához kötött munkakörben betöltött tevékenységet is.

Látható, hogy a jogszabály megteremti a lehetőséget, hogy a megerősödő szerepbe kerülő közigazgatási bíróságok bírói székeibe a gyakorlati munkában tapasztalatot szerző személyek (pl.: ügyvédek, jogtanácsosok) kerüljenek. A figyelembe veendő gyakorlati időt meghatározó jogszabályi rendelkezések azonban nem tekintik közigazgatási területen eltöltött gyakorlati időnek a települési jegyzői munkakört. Tekintettel arra, hogy a Bjt. és a miniszteri rendelet a jegyzői munkakört nem tekinti közigazgatási gyakorlat megszerzéséhez alkalmas munkakörnek, gyakorlatilag „bezárják az ajtót” a települési jegyzők előtt a közigazgatási ügyszakos bírói helyek betöltése tekintetében. Ezen körülmény már csak abból a szempontból is figyelemreméltó, mert a települési jegyzők államigazgatási hatásköreinek részbeni átvételét követően is – mint ahogy azt az önkormányzatok hatásköri jegyzékében található jegyzőhöz telepített hatáskörök sora is igazolja – mind a mai napig számtalan államigazgatási hatáskör tekintetében általános hatáskörben járnak el, illetve számos önkormányzati hatósági ügyben végeznek összetett jogalkalmazói tevékenységet.

A Bjt. ezen rendelkezése már csak abból a szempontból és vizsgálat tárgyát képezheti, mert a jegyző kinevezésének feltételeit meghatározó a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) 247. § (1) bekezdés c) pontja már a kinevezés objektív feltételeként is kétévnyi közigazgatási gyakorlati idő letöltését határozza meg. Jelenleg a jegyzői munkakörben eltöltött időt közigazgatási gyakorlati időnek nem tekintő Bjt. 4. §-ában meghatározott szemlélet logikailag nehezen feloldható ellentétben áll a Kttv. 247. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel.

Jelen sorok szerzőjének határozott véleménye, hogy a település méretétől függetlenül a települési jegyzők döntő többsége széles körű közigazgatási szakmai területen szerzett tapasztalattal rendelkezik, mindezek okán logikailag nehezen indokolható, hogy a Bjt. rendelkezései miért nem tekintik közigazgatási gyakorlati időnek a jegyzői pályán eltöltött éveket vagy akár évtizedeket. A korábban jegyzői munkakört betöltött szakemberek bírósági működésben történő részvétele ennek a felhalmozódott szerteágazó, sokrétű szakmai ismeretnek a bírósági döntéshozatalban történő megjelenését eredményezhetné, amely nagymértékben hozzájárulhatna a jövőben kiemelt szerepben működő közigazgatási bíróságok gyakorlatába vetett bizalom megerősödéséhez.