Minden önkormányzat életében megvannak azok a specialitások, amelyek meghatározzák mindennapi életüket, feladataikat, megoldandó problémáikat, más szóval a helyzetüket. Egy ilyen specialitásra szeretnék kitérni ebben a cikkben, áttekintve a főbb momentumokat a jogforrási és alkotmányos kérdésektől a munkaszervezésig, azzal, hogy a célom inkább a valóság sokrétűségének láttatása, mintsem pusztán egy jogi környezet bemutatása. Terézvárosban az egyik ilyen nagy súlypontú kérdés a szórakozóhelyek számossága és a csendrendrendeletként híressé vált önkormányzati jogszabály.

 1. Bevezető

Terézváros Budapest egyik pesti, belvárosi kerülete. Igaz ez az állítás ennek minden jó és rossz tulajdonságával együtt. Csodálatosan színes városszövet rajzolódik ki minden szempontból, ha az ember végigtekint a kerület múltján, jelenén és az elhelyezkedésén. Ez a sokszínűség azonban egyvalamit biztosan nem jelent: nyugalmat. A kerület nagyon él minden értelemben, akár a kultúrára, a diplomáciára, az állami feladatokra vagy a kereskedelemre gondolunk. Egyszóval: nagy a pezsgés. Ez érthető is, hiszen a Terézváros területe csupán 2,38 négyzetkilométer, ami Budapest második legkisebb kerületévé teszi. Azonban ezen parányi terület is otthont ad 11 színháznak, 21 nagykövetségnek, nagy múltú állami intézményeknek, úgymint az Operának, a Zeneakadémiának, a Balettintézetnek, a Magyar Művészeti Akadémiának, a Nyugati pályaudvarnak és az üzleti élet jelképes épületeinek is, gondoljunk csak a Nyugati téren 1984-ben átadott üzletházra vagy a Váci úton – mintegy kortükörként – vele szemben elhelyezkedő, és jelenleg Közép- és Kelet-Európa legnagyobb területűnek tartott bevásárlóközpontjára. A sor még hosszan folytatható lenne a megjelenő nívós szálloda- és üzletláncok felsorolásával. Azonban ehelyett érdemes arra is kitérni, hogy a kerület a centrális fekvésén túl népszerűségét nemcsak annak köszönheti, hogy – mind a felszíni járatok, mind a metrók vonatkozásában – a közösségi közlekedéssel legjobban ellátott kerületek egyike, hanem annak is, hogy 2002 óta a három szakaszra osztható Andrássy út és a millenniumi földalatti vasút a világörökség része lett. Ebből a kis ismertetőből is látható, hogy a kerület nagyon összetett struktúrával rendelkezik, amely eleve meghatározza a rendeltetését és a jelentős cél- és átmenő forgalmát is. Így nem csoda, hogy a vendéglátással foglalkozók is előszeretettel létesítették itt üzleteiket, nem kis forgalmat és zaj-, valamint egyéb jellegű környezetterhelést generálva ezzel. A legfrissebb hatósági nyilvántartás szerint Terézvárosban 3163 üzlet található, amelyből 918 vendéglátóhely, ezek közül pedig 227 rendelkezik meghosszabbított, azaz 22 óra utáni, vagyis eltérő nyitvatartási engedéllyel. Az utóbbi jelentését nemsokára tisztázzuk, előbb azonban lássuk – a teljesség igénye nélkül –, hogy milyen alkotmányos kérdések merülnek fel a helyi jogalkotó, azaz a képviselő-testület előtt az itt felvetett probléma körül.

2. Alkotmányos jogok

 A kerületben a szórakozóhelyek jelenléte és különösen nagy száma, valamint a fentiekben már részletezett egyes értékek – amelyek a lakosság szempontjából valójában néha inkább terhelések – elkerülhetetlen konfliktusokhoz vezetnek. Nemcsak a mindennapi életben használt fogalom szerint, hanem jogi értelemben is, hiszen alapjogok, jogok ütköznek. A klasszikus alkotmányjogi értelemben vizsgálva a területet, találkozhatunk itt a vállalkozáshoz, a pihenéshez, a szabadidőhöz (szórakozáshoz) való jog egymáshoz való viszonyrendszerével. Anélkül, hogy kitérnénk a jelenlegi alapjogi szabályozás rendszerére, azt azért meg kell említenünk, hogy az Alaptörvényben külön nevesítve a vállalkozáshoz való jogon kívül a fent említett jogok nem szerepelnek. De az is igaz, hogy az Alaptörvény Záró- és vegyes rendelkezéseinek 5. pontja szerint az Alaptörvény hatálybalépése előtt meghozott alkotmánybírósági határozatok hatályukat vesztik azzal, hogy e rendelkezés nem érinti az ezen határozatok által kifejtett joghatásokat. Kitérek arra is, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatálybalépését követően maga is értelmezte a korábbi határozatokkal kapcsolatos viszonyát: az újabb ügyekben felhasználhatja azokat az érveket, amelyeket az Alaptörvény hatálybalépése előtt hozott korábbi határozata az akkor elbírált alkotmányjogi kérdéssel összefüggésben tartalmazott, feltéve hogy az Alaptörvény konkrét – az előző Alkotmányban foglaltakkal azonos vagy hasonló tartalmú – rendelkezései és értelmezési szabályai alapján ez lehetséges [22/2012. (V. 11.) AB határozat]. „Az egyes intézményekről, alapelvekről és rendelkezésekről kialakított értelmezése a határozataiban található meg. Az Alkotmánybíróságnak azokra az alapértékekre, emberi jogokra és szabadságokra, továbbá alkotmányos intézményekre vonatkozó megállapításai, amelyek az Alaptörvényben nem változtak meg alapvetően, érvényesek maradnak”. Ezek alapján egyértelműen helye van ezen jogok ütközése vizsgálatának. Az Alkotmány 70/B. § (4) bekezdésében úgy rendelkezett, hogy „Mindenkinek joga van a pihenéshez, a szabadidőhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz.” A pihenéshez való alapjog konkrét tartalma felleltározhatatlan a mai napig. Ez a jog éppen úgy magában foglalja az éjszakai nyugalomhoz való jogot, mint az aktív pihenés megnyilvánulásaként a kikapcsolódáshoz, a szórakozáshoz, konkrét esetben a zenés szórakozóhelyen történő időtöltéshez való jogot is. Továbblépve ki kell térni arra is, hogy nagyon fontos alapjog az Alaptörvényben nevesítetten a vállalkozáshoz való jog. Az Alaptörvény kimondja az M) cikkében, hogy Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik, illetve XII. cikkében, hogy mindenkinek joga van a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, valamint a vállalkozáshoz. Látható, hogy a jogok ütközésének vizsgálata és megítélése nem könnyű feladat, hiszen mindenképpen valamilyen kompromisszum jelentheti csak a megoldást. Ilyen köztes megoldás kialakítása volt célravezető a csendrendelet esetében is. A kompromisszumos megoldás eredményeképpen ugyanis sikerült biztosítani a szórakozáshoz való jogot anélkül, hogy a lakók pihenéshez való joga és a vállalkozáshoz való jog lényegesen csorbulna. Az így megszületett és rendeletbe foglalt megoldás véleményem szerint alkotmányos, s a képviselő-testület az elérni kívánt célt biztosította vele.

3. A csendrendelet előírásai

3.1 Előzmények

A csendrendeletet, azaz az üzletek éjszakai nyitvatartásának rendjéről szóló önkormányzati rendeletet, a képviselő-testület, megalkotása óta tíz alkalommal – mire ez a cikk megjelenik már 11 alkalommal – módosította. Ezek a módosítások, hol kisebb, hol nagyobb volumenűek voltak, vagyis előfordultak csupán technikai változtatások, de átfogóbb, novelláris módosítások is. Sőt, egy alkalommal már a Kúria előtt is jártunk az önkormányzati rendelet egy korábban hatályos változatával, aminek következménye az lett, hogy két, az akkori szabályozásban jelenlévő a társasházi szavazati arányhoz kötődő rendeleti előírást a Kúria megsemmisítette, míg az önkormányzati rendelet ellen irányuló indítvány mennyiségileg jelentősebb részét kitevő többi pontot elutasította. A módosításokkal, vagyis a korábban hatályos szövegrészekkel ezen cikk keretében nem kívánok foglalkozni, most kizárólag a hatályos szabályrendszer egyes elemei lesznek érdekesek.

3.2 A felhatalmazás

A képviselő-testületnek tehát az előző pontban foglalt alkotmányossági keretek között kellett – és módosítási igény fellépése esetén kell – rendeletet alkotnia a tárgykörben. Az Alaptörvény 32. cikke szerint a helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében a törvény keretei között rendeletet alkot. Ugyancsak itt mondja az Alaptörvény azt is, hogy feladatkörében eljárva a helyi önkormányzat törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján önkormányzati rendeletet alkot. Ebben az esetben egy – lentebb ismertetett – törvény általi felhatalmazás áll a képviselő-testület rendelkezésére, azaz ennek alapján tud jogszabályt alkotni. A felhatalmazás szövege azonban azon ritkább esetet testesíti meg, ami csupán lehetőségként tárja a képviselő-testület elé a normaalkotást, tekintettel a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 5. § (4) bekezdésére is, miszerint a felhatalmazás jogosultja a jogszabályt köteles megalkotni, feltéve, hogy a felhatalmazást adó jogszabályból kifejezetten más nem következik. A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Ker. tv.) 6. § (4) bekezdése szerint a kerületi önkormányzat képviselő-testülete – a helyi sajátosságok figyelembevételével – rendeletben szabályozhatja a) az üzletek éjszakai (22 és 6 óra közötti) nyitvatartási rendjét, valamint b) a világörökségi területen működő, szeszes italt kimérő, árusító kereskedelmi, illetve vendéglátó üzletek 24 és 6 óra közötti nyitvatartásával összefüggő – a közbiztonság, illetve a köztisztaság fenntartásához kapcsolódó – többletfeladatokhoz igazodó összegű felügyeleti díjat. A törvény a záró rendelkezései között a 12. § (5) bekezdésében felhatalmazást ad a kerületi önkormányzat képviselő-testületének, hogy az üzletek éjszakai (22 és 6 óra közötti) nyitvatartási rendjét, a felügyeleti díjra vonatkozó részletszabályokat, a befolyt összeg felhasználásáról szóló elszámolás módját, valamint az üzlet működésével összefüggésben elkövetett jogellenes cselekmények ellenőrzését rendeletben szabályozza. A felhatalmazások láthatóan többrétűek, de ebben a cikkben most csak a szabályozás alapjával foglalkozom, tehát a szabályozáshoz kapcsolódó egyéb kérdések (például: felügyeleti díj) nem jönnek szóba. A felhatalmazás kérdésének tisztázása azért is fontos, mert a csendrendelet tekintetében a Kúria is megállapította, hogy a Ker. tv. értelmében a megalapozott és helyesen felmért „helyi sajátosság” figyelembevétele az önkormányzati jogalkotó számára az egyetlen olyan szempont, amely a törvényi felhatalmazás kereteit megadja. A Kúria tényként állapította meg, hogy Terézváros fővároson belüli közismert elhelyezkedése, az urbanizáltság foka és jellege helyi sajátosságként indokolja, hogy az önkormányzat – az egyedi és utólagos hatósági fellépési lehetőségeken túl – normatív módon, jogi eszközökkel védje a helyi lakosság éjszakai nyugalmát.

3.3 Hatály

A rendelet hatálya kiterjed Terézváros közigazgatási területén működő valamennyi üzletre, kivéve a benzinkutakon üzemeltetett kereskedelmi és vendéglátó egységeket. A rendelet alkalmazásában az üzlet fogalma nincs külön definiálva, az megegyezik a Ker. tv. fogalmával, azaz olyan kereskedelmi tevékenység folytatása céljából létesített vagy használt épület, illetve önálló rendeltetési egységet képező épületrész, helyiség – ideértve az elsődlegesen raktározás, tárolás célját szolgáló olyan épületet vagy épületrészt is –, amelyben kereskedelmi tevékenységet folytatnak. Hangsúlyoznom kell, hogy a rendelet hatálya tehát nem csupán a szórakozó- és vendéglátóhelyekre terjed ki, hanem valamennyi üzletre (tehát például az élelmiszerboltokra is).

3.4 Szabályozási elvek

Ha a rendeletet nem tételesjogi szempontból, hanem felépítése szerint vizsgáljuk, láthatóvá válik, hogy az szabályozási elvekre épül, amelyek közül az első két ilyen elv talán alapelvnek is nevezhető. Az egyik az, hogy Terézvárosban az üzletek külön engedély nélkül 22 óra és az azt követő nap 6 óra között nem tarthatnak nyitva – kivéve szilveszter éjjelén. A második alapelv pedig azt rögzíti, hogy a vendéglátóüzletek kivételével a kereskedelmi üzletben eltérő nyitvatartásra jogosító engedély birtokában sem forgalmazható alkoholtartalmú ital 22 órától a következő nap 6 óráig. A rendelet engedélyeztetési eljárásának szabályozási elve pedig a védendő ingatlan és a hatásterület fogalmának bevezetésén nyugszik. A rendelet szerint a védendő ingatlan a környezeti zajforrás (jelen esetben maga az üzlet, de ahogy korábban említettem, nemcsak a szórakozó- és vendéglátóhely, hanem bármilyen üzlet) hatásterületén lévő olyan ingatlan, amely emberi tartózkodásra, tevékenység végzésére szolgál, és ahol az emberi tevékenység zavarásának megakadályozása vagy az emberi egészség védelme érdekében a környezeti zaj és rezgés mértékét korlátozni kell. A környezeti zajforrás hatásterülete a rendelet szerint a szakértői véleményben rögzített méréssel, számítással meghatározott terület, valamint egyéb olyan terület, ahol szakértő által megállapított határérték-túllépés történt.

3.5 Az engedélyezés

Korábban láttuk, hogy az önkormányzati rendelet szerint egy üzlet Terézváros közigazgatási területén csak akkor lehet nyitva 22 óra után, ha erre engedéllyel rendelkezik. Nézzük meg, milyen esetekben engedélyezi az önkormányzat az eltérő nyitvatartás lehetőségét. Eltérő nyitvatartás engedélyezhető egy üzlet számára, az üzlettel egy épületben lévő ingatlanok tulajdonosainak tulajdoni arányuk szerinti többségi hozzájárulásával, ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett társasház esetén közgyűlési határozatba foglalt hozzájárulással a vendéglátó üzleteknél legfeljebb a következő nap 6 óráig, vendéglátóüzletek terasza esetében legfeljebb 24 óráig, kereskedelmi üzleteknél legfeljebb a következő nap 6 óráig. Ez az egyik nagyon lényeges szabály, ahol megragadható az önkormányzat célja és szándéka: lehetőséget adni az itt élőknek, hogy beleszólhassanak abba, hogy az épületükben és hatásterületükön (erre később kitérek) lehet-e bármi nyitva 22 óra után. Vagyis itt már egy valamilyen szintű bizalmi kapocsnak kell meglennie a kérelem elbírálásakor az üzlet üzemeltetője és az épület tulajdonosai között, hiszen mindennek az alapja az itt élők által kiadott előzetes hozzájárulás. A szemfüles olvasó észrevehette, hogy itt már a rendeletben különválik a vendéglátó üzletekre és a kereskedelmi üzletekre vonatkozó tételes szabály, még akkor is, ha tartalmilag ugyanazt a képet mutatják (vagyis a következő nap 6 óráig engedélyezhető mindkét esetben a nyitvatartás). Azt is kiemelem itt, hogy a cikkben a nagyon szigorú értelemben vett eljárási szabályokat (például eljárási határidők) nem ismertetem, tekintve, hogy a cikk lényege szempontjából nem rendelkeznek jelentős súllyal. Az eltérő nyitvatartás engedélyezéséhez a hozzájáruláson túl az üzemeltetőnek szakértői véleménnyel előzetesen igazolnia kell, hogy az üzletben lévő technikai berendezések, hanghatást okozó eszközök maximális terhelés mellett sem érik el a meghatározott vagy veszélyes mértékű zaj szintjét, amely szintet műsoros előadás, tánc esetén sem lehet túllépni. Amennyiben a technikai eszközök által okozott zaj a védendő homlokzatnál maximális terhelés mellett meghaladja a külön jogszabályban meghatározott megengedett zaj szintjét, az üzemeltető köteles a hangrendszerébe olyan teljesítményszabályozót beépíteni, amely a szakértő által meghatározott teljesítmény feletti működést nem teszi lehetővé. Fontos többletszabály, azaz önkormányzat részéről megnyilvánuló további kívánalom, hogy nem csupán a zenei eszközök tekintetében fontos a zajkibocsátás keretek között tartása, hanem minden technikai eszköz tekintetében is (például hűtőgépek, klímák). Ezért amennyiben az üzletben lévő vagy ahhoz tartozó – funkcionálisan nem hanghatás létrehozására szolgáló – berendezések által kibocsátott zaj meghaladja a külön jogszabályban meghatározott mértéket, eltérő nyitvatartás nem engedélyezhető. Az előírt szakértői véleményben továbbá be kell mutatni a hatásterületet, valamint a zajforrás hatásterületén elhelyezkedő ingatlanok felsorolását is. Ha az itt felsoroltak mind rendelkezésre állnak, akkor lehet egyáltalán szó arról, hogy az önkormányzat döntsön az eltérő nyitvatartási engedély ügyében. Itt újra meg kell említeni a helyi sajátosságok figyelembevételét, mert az egyedi döntés is tekintettel van a helyi sajátosságokra, így például a terület vendéglátóhelyekkel kapcsolatos már meglévő terhelésére, a környéken már kialakult nyitvatartási rendre.

3.6 Visszavonás

Sajnos előfordul olyan eset is, hogy a már működő és eltérő nyitvatartással rendelkező üzlet okoz az ott élőknek súlyos problémát. Ezt az esetet is rendezni kívánta az önkormányzat a rendeletében (eszközt adva az itt élők kezébe), hiszen az eltérő nyitvatartásra vonatkozó engedélyt vissza kell vonni, ha a hozzájárulás kiadására jogosultak azt kezdeményezik, vagy az üzlet a szakértői véleményben foglaltaknak nem felel meg vagy egy védendő ingatlan tulajdonosai a visszavonást kezdeményezik. Itt jut tehát a védendő ingatlan igazán fontos szerephez, hiszen a hozzájárulást adó jogosultakon kívül a szakértői véleménnyel alátámasztott védendő ingatlan tulajdonosai is kezdeményezhetik az eltérő nyitvatartási engedély visszavonását. A szakértői véleményben foglaltaknak való nem megfelelésen kívül egyik esetben sem kell a jogosultaknak külön bizonyítaniuk a hozzájárulásuk visszavonása kezdeményezésének ténybeli tartalmát, elegendő, ha a jogosultak kifejtik azon szándékukat, hogy nem kívánják már tovább az üzlet 22 óra utáni működésének elviselését. Látható, hogy erős jogosítványt adott az önkormányzat a kerületben élők kezébe, hiszen mind a hozzájárulás, mind annak visszavonása kizárólag az ő kezükben van.

3.7 Garanciák

Az előző pontban ismertetett hozzájárulás rendeleti szabályozásába az önkormányzat garanciális feltételeket is beépített azért, hogy az általa kialakított szabályok végrehajthatóak és megkerülhetetlenek legyenek. Az első ilyen elem, hogy ha az üzlet tekintetében üzemeltetőváltás történik, az új üzemeltetőnek az eltérő nyitvatartási engedélyt újra meg kell kérni. Ily módon a folyamatos bizalmi jellegű kapcsolat az üzemeltető és az itt élők között adott, hiszen nem képzelhető el az eltérő nyitvatartási engedély jogutódlása. Ezt a kialakítandó és fenntartandó bizalmi viszonyt igyekszik a rendelet erősíteni akkor is, amikor azt mondja, hogy az eltérő nyitvatartásra vonatkozó engedély megadásáról szóló határozat jogerőre emelkedésétől számított 6 hónapon belül az engedély visszavonása a jogosultak részéről nem kezdeményezhető. További fontos garanciális szabály, hogy az engedély visszavonásáról szóló határozat jogerőre emelkedésétől számított 6 hónapig az üzlethelyiség eltérő nyitvatartással nem működhet (üzemeltető-váltás esetén sem). Ez a rendelkezés szándékosan kissé megmerevíti a rendszert, hiszen ha a helyiség tulajdonosa eltérő az üzemeltető személyétől (ez gyakran így van), az ő felelőssége is, hogy olyan üzemeltetőnek adja ki az üzlethelyiségét, aki nem rontja el annak piaci értékét időlegesen azzal, hogy egy esetleges új üzemeltető lehetőségeit előre – ha csak határozott időre is – kizárja. De abban az értelemben is sarkalatos szabály ez, hogy ha az üzemeltető személye nem változik az engedély visszavonásáról szóló határozat jogerőre emelkedése után, és a jogosultakat újra meg is győzi, akkor sem kaphat eltérő nyitvatartásra jogosító engedélyt.

4. Munkaszervezés

Tekintve, hogy a Jegyző és Közigazgatás című lapot többnyire közigazgatási szakemberek forgatják, az itt ismertetett alkotmányos és jogi háttér mellett ki szeretnék térni az üzletek éjszakai nyitvatartásának rendjével kapcsolatos munkaszervezési kérdésekre is. Minden polgármesteri hivatalnak kicsit más a felépítése és mások az arányai az egyes szervezeti egységekben dolgozó munkatársak számát tekintve. A témánál maradva a klasszikus példa, hogy az egyik hivatalban a telepengedélyezési ügyek száma nagy, míg a másikban ez alig ismert, és az üzletek engedélyezése a hangsúlyosabb, és fordítva is így igaz. Terézvárosban a kereskedelmi hatósági rész az ügyek nagy számára – és az ebben az írásban nem is említett, de ehhez a területhez tartozó szálláshellyel kapcsolatos engedélyezési eljárásra is – tekintettel önálló osztályként működik, az osztályvezető pedig kiadmányozási joggal rendelkezik az ügyek többsége felett. Az osztály létszáma hat fő, ami nem kimondottan sok a feladatokhoz mérten. A hatósági ügyek adminisztrációs és előkészítő tevékenységének ellátása mellett egy – korábban az eljárási jogszabály által megkívánt, ám annál részletesebb szempontrendszer szerint összeállított – ellenőrzési terv szerint haladva heti szinten rendszeresek az ellenőrzések éjszaka is a kerület közigazgatási területén. A rendszeres ellenőrzést elengedhetetlennek tartom, egyrészt azért, mert még mindig akadnak olyan üzletek, amelyek – a legfinomabb megfogalmazás szerint is – nincsenek tisztában a rájuk vonatkozó jogszabályi előírásokkal és gyakorlatilag minden engedély nélkül végzik tevékenységüket, másrészt a már eltérő nyitvatartással rendelkező üzletek is néha „elfelejtik” lehúzni a rolót az engedélyben szereplő zárórát követően, esetleg egyéb olyan magatartást tanúsítanak, amellyel zavarják az itt élőket. Az itt megjelenő esethez magyarázatként fűzöm, hogy az eltérő nyitvatartásra vonatkozó engedélyek a legritkább esetben szólnak a jogszabályban engedélyezett maximális 6 óráig, a gyakorlat ennél eltérőbb, vagy ha úgy tetszik színesebb: nem ritka a csak éjfélig vagy éj-
jel 1, esetleg 2 óráig lehetőséget adó engedélyek kiadása. Két kérdést kell itt még figyelembe venni: az egyik, hogy az éjszaka vagy hajnalban ellenőrzést végző munkatárs másnap nyilvánvalóan nem tud az osztály szakmai életében részt venni (és most elsősorban nem a munkavégzés közszolgálati tisztviselőkről szóló törvénynek való megfeleltetésére gondolok), másrészről a kiemelt munkavégzési kockázat. Nem kell külön kihangsúlyoznom azt a tényt, hogy ezek az ellenőrzések és adott esetben szankcionálások nem minden esetben érik el a maximális tetszési indexet az ellenőrzött részéről, nem beszélve arról, hogy ebben sokszor partner az éppen ott szórakozó és leginkább alkoholtól túlfűtött állapotban lévő közönség is. Szerencsére nálunk eddig legfeljebb verbális konfliktus fordult elő, tettlegesség soha. Azonban ez köszönhető annak is, ami szintén munkaszervezési kérdés, hogy bizonyos létszám feletti befogadóképességű, illetőleg korábbi tapasztalatok alapján kockázatosnak ítélt vendéglátóhelyek esetén a rendőrség közreműködését minden esetben igénybe vesszük. Itt kell megemlíteni, hogy a szakhatóságok szerepe is kiemelkedő lehet egy-egy ellenőrzés során, ami szintén az előkészítő fázisban tisztázandó. Még két kiegészítő gondolat illik ide, bár egyik sem közvetlenül hatósági jellegű. Nem csupán az engedélyekkel és a mulatozás közben keltett zajjal lehet baj, hanem azzal is, amit a szórakozóközönség a vendéglátóhely elhagyásakor hátrahagy, illetve ahogy viselkedik. Sajnálatos tapasztalataink szerint a hátrahagyott hulladék (például alkoholos italok üvegei) mennyisége és időnként veszélyessége nagy, így ha az üzletek éjszakai nyitvatartása folyamatának kezeléséről beszélünk, meg kell említeni azt is, hogy mindennap gondoskodni kell a közterület fokozott tisztántartásáról, ami éves szinten jelentős munkaerő-kapacitást, energiát és költséget emészt fel. Szintén meg kell említenem azt a médiában is megjelent esetet, ami idén augusztusban történt, hogy egy szórakozóhelyről hazainduló férfi, ötven autó oldalát és tetejét karcolta végig egy éles tárggyal, autónként ötvenezertől kettőszázezer forintig terjedő kárt okozva. Szerencsére azonban az önkormányzat által kiépített és üzemeltetett térfigyelő-rendszernek köszönhetően a rendőrség még a helyszínen tetten érte és elfogta az elkövetőt (természetesen nem állítom azt, hogy a térfigyelő-rendszernek a kiépítését kizárólag az éjszakai vendéglátóhelyek indokolták, de azt mindenesetre bizonyították, hogy kiépítésük nem volt szükségtelen). Az itt közvetített példákból egyértelműen látható, hogy ha nem csupán a jogi szabályozásra fókuszálunk, mennyire összetett kérdés egy egyébként egyszerűnek látszó éjszakai nyitvatartásmegfelelő és teljes körű kezelése. Remélem, hogy a cikk elején kitűzött célomat elértem, és sikerült a jogi elemzés mellett egy kitekintő és átfogó, kissé talán szociológiai vonásokat sem nélkülöző munkát terítékre hozni a lap ezen hasábjain.