A közigazgatás továbbfejlesztésének 2001-2002 évekre szóló kormányzati feladattervéről szóló 1057/2001. (VI. 21.) Kormányhatározat tartalmazza a közigazgatás fejlesztését érintő jogalkotási feladatok körében az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény felülvizsgálatát, egy új, egységes közigazgatási eljárási törvény tervezetének kidolgozását.

A feladat végrehajtása során a megalakított közigazgatási eljárási törvény kodifikációs bizottság vitára kiadta a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvény szabályozási koncepcióját. A koncepció figyelmet kiváltó módon, a jelenlegi viszonyokra és hagyományokra is tekintettel sorolja az új törvény megalkotásának indokait, vázolja fel a jelenleg hatályos törvény szerkezetében az új szabályozási modellt.
A hatósági jogalkalmazók széles köre örömmel értesült a koncepció azon megállapításáról, hogy a felülvizsgálat és az új törvény megalkotása alapvető indoka és jellemzője a „megőrizve meghaladás” jellege.
A közigazgatás szervezetrendszere, mint köztudott, az államigazgatási és az önkormányzati igazgatási alrendszerek összessége. A koncepció egyes részeit, megoldási javaslatait a hatósági igazgatás működésével összefüggésben szeretném megvilágítani.  Megyénkben a működő önkormányzati első fokú hatóságok a pénzügyi hatósági ügyeket nem számolva, évente körülbelül 60.000 érdemi közigazgatási határozatot hoznak. Ezen ügyek döntő többsége jogot keletkeztető, engedélyező határozat, ugyanakkor az építésigazgatás, a gyámügyi igazgatás, a kereskedelem igazgatás, valamint az iparigazgatás területén az ügyek ellenérdekű felek jelenlétében intéződnek. Ez a tény szükségessé tenné az ügyfél fogalmának pontosítását, a törvény „hatósági” jellegének hangsúlyozása támogatandó megjelenése mellett a hatósági ügy fogalmának egyértelmű tisztázását. A koncepció által is neuralgikusnak tartott „önkormányzati hatósági ügy” kategóriájának problémafelvetése értelmezhető, ugyanakkor vitatom a felvázolt megoldási javaslatok helyességét, célszerűségét. Egyetértek az „önkormányzati hatósági ügy” fogalmának szükséges meghatározásával, ugyanakkor véleményem szerint a fogalom meghatározás, pontosítás vezethet csak el a fórumrendszer kialakításához. Az adóigazgatási eljárás a helyi adók kivetésével és megállapításával intézett adóügyei meglátásom szerint az önkormányzatiság klasszikus „önkormányzati hatósági ügyei” jellegükre, és az önkormányzati autonómiával való szoros összefüggésükre tekintettel. Ezen álláspont továbbvitelével a koncepcióban elvi síkon érintett fórumrendszer rendezetté válhat.
Fontosságára tekintettel előremutató, egyes (építésigazgatási) különös eljárásokban már alkalmazott gyakorlat a szakhatósági közreműködés megfogalmazott új rendje. Támogatom általánossá tételét, amely az ügyfélcentrikus önkormányzati közigazgatás egyértelmű megjelenítője lehet. A hatósági eljárás többi részterülete vonatkozásában két kardinális kérdést is kiemelnék a tett javaslat formája, tartalma miatt támogató véleménnyel.
Az egyik az ügyfelek értesítése az eljárás megindulásáról, mely rendelkezések körülírt és pontosított megfogalmazása mind a hatóság mind az ügyfél részére is kölcsönös „előnyökkel” járhat. A hatóság többletfeladata, annak előrevetített árnyéka, hogy az eljárás során nemcsak a kérelmet benyújtóval kell foglalkoznia, az eljárás lefolytatásának jogszerűségét, és a döntés megalapozottságát csak erősítheti.  A másik – általam lényegesnek tartott – változtatási javaslat a közigazgatási szerv döntésének „végzés” és „határozat” kettőssége az eljárási illetve az érdemi döntés tartalmi megkülönböztetésére. Már maga a forma is a hatóság tekintélyének emeléséhez vezethet.
Figyelemreméltó a szabályozási koncepció jogorvoslás lehetőségeivel és újszerűségeivel foglalkozó fejezete. Véleményem szerint a közigazgatási másodfoknak egyértelműen a felettes szervnek kell lennie, jelen viszonyok közepette a javasolt nyugat-európai megoldási módozatok idő előttiek. A jogorvoslás rendszerén belül javaslom a törvény azon rendelkezésének újbóli átgondolását, mely azokat az eseteket sorolja fel, amikor egy hatósági ügyben nincs helye fellebbezésnek. Jelenleg csak a nagyon általánosan megfogalmazott  szabály alapján dönthet jogszabály (nem csak törvény!) azokról az ügyekről, ahol a fellebbezés kizárt, és a koncepcióban javaslatba tett két fokozatú jogorvoslás csorbát szenvedhet. Végezetül a koncepció egyes részeihez tett megállapításaim mellett hadd jelezzem az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény felülvizsgálata során még figyelembe veendő témákat, jogintézményeket. Megoldásra, eldöntésre váró kérdések, problémák: az eljárás megszüntetése, az ugyanazon tárgykörben benyújtott ismételt kérelmek intézése, a megkeresés jogintézménye, az ügyintézési határidő megállapítása és számítása, a határozat visszavonása, módosítása, a végrehajtást elrendelő és a végrehajtást foganatosító közigazgatási szerv pontosítása.