Helyi önkormányzatok versus körjegyzőség 2010

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Politikus

Helyi önkormányzatok versus körjegyzőség 2010

évfolyam, lapszám
Szerző(k):
Kovács Tibor dr.
polgármester
Áporka Község

Nem a (sokat támadott) Önkormányzatok egyedszáma (cca. 3200) a fejlődés akadálya, a pazarlás forrása! A kisebb önkormányzatoknál gyakorlat, hogy a polgármester társadalmi megbízatásban (névleges tiszteletdíj költségtérítés mellett) látja el faladatát. Jómagam 1165 lelkes falu polgármestereként is – napi 6-12 órás munkaidőben – társadalmi megbízatásban tevékenykedem, holott 250 milliós költségvetésünk „elbírná” a főállásom terheit. A jobb érzésű képviselők még a tiszteletdíjról is lemondanak. Tehát érdemi megtakarítás sem a testületek, sem a képviselők számának csökkentésétől nem várható.

 

A hatósági feladatkör koncentrációja azonban demokrácia-deficit nélkül is lehetséges, szakmailag pedig szükséges. Ez a folyamat megindult, egyes feladat- és hatáskörök (pl. építésrendészet, okmányirodák) már városi szintre kerültek. Megfontolható a további feladatkoncentráció lehetősége. Polgármestertársaim, és jómagam tapasztalatai szerint is a körjegyzőségek ott működnek jól, ahol az egyenlő nagyságrendű települések álltak össze a közhatósági feladatkörök ellátására. A lényegesen nagyobb gesztor, és a csatlakozó kisebb település kapcsolatrendszere kiegyensúlyozatlan, még visszaélés nélkül is hátrányos helyzetűvé válhat ez utóbbi.
A kisközségek már a rendszerváltás előtt keserű tapasztalatokat szereztek a közös tanácsi gazdálkodásról. A fejlesztések a gesztornál valósultak meg, a nagyok az érdekérvényesítés lehetőségeitől megfosztott kistelepülések elhalására játszottak. A kisközségektől – legyen akár csak 50 lélekkel megáldott zsákfalu – elvenni az önkormányzat lehetőségét – egyenlő a demokratikus önrendelkezés, a szuverenitás, egyben a szubszidiaritás elvének megsértésével. És amiről még érdemes említést tenni: Ma már csak a kistelepüléseken választanak az emberek a jelöltek személyes képességei, és nem pártpreferenciák szerint. A közvetlen demokrácia elve súlyos csapást szenvedne, ha csak – mondjuk – kistérségenként lenne egy-egy önkormányzat. Kizárólag a községekben van ugyanis a közhatalom gyakorlója napi kapcsolatban az állampolgárral, mintegy hidat képezve a Kormányzat és a lakosság között.
A megoldás a testületek település- és intézményfenntartói, fejlesztési és gazdálkodási önállóságának fennmaradása mellett, a hatósági jogköröket ellátó, több, hasonló nagyságrendű, és formális gesztortelepülés nélkül működő körjegyzőség intézménye lehet. Ezen túlmenően valamennyi kötöttség, szomszédosság előírása, stb. is felesleges, sőt káros. Bízzunk a településvezetőkben annyira, hogy el tudják dönteni, mi a számukra összességében legelőnyösebb megoldás. A Kormányzat ezt a strukturálódást az alakulási költségekhez (pl. iroda kialakításához, eszköz ellátáshoz, humán erőforrás biztosításához) való egyszeri hozzájárulással támogathatná. Emellett persze párhuzamosan fennmaradhatnak a mai helyzetre jellemző hagyományos gesztor-partner kapcsolatrendszerű körjegyzőségek is – az egyenlő jogú felek érdeke mentén, akaratuk szerint.

Intézményfenntartás

A települések tartós fennmaradása saját intézményeik megmaradása által biztosítható. Ez még akkor is axióma, ha tudjuk, hogy a spontán kisközösségek a település pillérei. Ezek a közösségek azonban nem alakulnak ki, nem maradnak fenn megfelelő intézményi háttér nélkül. Az iskola nélküli településről a kisdiákok utaztatása a tanulóknak, és a szülőknek is teher. Érintőlegesen a témában jártas szakemberek érvei: A családban a reggeli együttlét minősége a korai kelés, a készülődéssel járó kapkodással, a menetrendhez vagy a szülők munkába menéséhez igazodásával romlik. Az utaztatott tanuló gyorsabban elfárad, nem terhelhető; az iskolai programoknak a buszmenetrendhez kell igazodniuk. A kisebb osztálylétszámban viszont javul az oktató-nevelő munka hatékonysága, jobban lehet alkalmazkodni a tanulók egyéniségéhez. De ami – nekünk, kistelepüléseken dolgozó tisztségviselőknek – hasonlóan fontos: Az iskola nélküli település kulturális és közélete kiüresedik. A fiatalok nem a lakóhelyükhöz, hanem az iskolát befogadó településhez fognak kötődni, és ez vonja magával a szülői aktivitást is. Végső soron a falu népességmegtartó ereje végzetesen romlik. Az iskola nélküli településről elvándorolnak a házasulandó fiatalok, a település elöregedik, a régi lakóházak is idővel kiüresednek. Az ország elsődleges humánpolitikai, szociológiai gazdasági érdeke a kistelepülések fennmaradása, ez pedig leginkább az alapellátás intézményeihez kötött.
Garanciát jelent ebben a politikai helyzetben a FIDESZ állásfoglalása az alapfokú iskolák fennmaradásáról. Mivel az intézményfenntartás (iskola, óvoda, orvosi rendelők, művelődési ház) költségeit jelenleg a központi forrás mintegy 45 %-ban, tehát alulfinanszírozott módon „biztosítja”, a legfontosabb feladat ezeknek a normatíváknak a tényleges költségekhez igazítása. Meg kellene szüntetni azonban az összevont intézmények álságos gyakorlatát. A papíron egységes intézményben az „optimális” osztálylétszám statisztikai manipuláció eredménye. A gesztor túlzsúfolt iskoláiban 30-35 diák is ülhet egy osztályban, ha a társult községi tagintézményben 6-10 tanulót tudnak csak felvenni. A rendszer mindenkinek előnyös, csak éppen az oktatási-nevelési elvek sérülnek!
A megoldás nem új: az önálló 4-8 osztályos kisiskola fennmaradása, az ahhoz szükséges források biztosítása által. A szakos tanárok áttanítása – mely az társult intézmények fenntartásának egyetlen jogos szakmai alapja – egyedi szerződésekkel, akár több iskola formális társulás nélküli, szakmai együttműködésével oldható meg.

Polgármesterek jogállása

Szakmai berkekben felmerült egy – véleményem szerint a kistelepülések demokratikus közéletére nézve rendkívül káros – javaslat. Ez a polgármesterek jogállását tekintve visszatérést jelentene a 90-es évek elejéhez, azaz a polgármestert az egyenlő jogállású képviselők maguk közül választanák meg.  A kérdés alaposabb kifejtést igényel. Nagyjából 5.000-10000 lakosságszám felett mérvadó önkormányzati választásoknál is a pártkötődés. Ezekben a településekben a Testület és a Polgármester általában azonos politikai családhoz tartozik, még akkor is, ha utóbbit a település lakossága közvetlenül választja. Azonban a működés során keletkezhetnek véleménykülönbségek: Mint ismeretes, a polgármester, a testület, a jegyzőség önálló hatalmi-közpolitikai entitásként működik, optimális esetben egyensúlyi állapotban, mely versengés helyett együttműködésre készteti a közszereplőket. Bármely tényező túlsúlya az egyensúly megbontását eredményezné. A polgármester testület általi választása (és visszahívhatósága) a képviselők túlhatalmához vezet. Tág tere nyílik a hatalmi alkuknak, az önkormányzat normális működését permanens viszálykodás fogja veszélyeztetni. A rendszerbe kódolt a negatív szelekció: adott testület akár a legkevésbé alkalmas képviselőt választhatja faluvezetőnek, ha abban a személyben látják az egyes képviselők saját ambícióik realizálhatóságát. A polgármester legitimációját, az egyensúlyi állapot fenntartását egyedül a lakosság általi közvetlen választás garantálja. Ehhez az alapvetéshez viszonyítva elhanyagolhatóak azok a szakmában már közismert finomítások, melyek a polgármesteri jogállás további erősítését szolgálhatják.

Rekapituláció

A kétharmados többség páratlan lehetőséget kínál országunk elavult közhatalmi struktúrájának ésszerűsítéséhez, ha úgy tetszik reformjához. A (jövőbeni) döntéshozók visszafogott nyilatkozatai alapján joggal bízhatunk abban, hogy ez az átalakítás szakmai viták mentén, minden pro és kontra érvet megfontolva fog realizálódni. A polgármesterek többsége nem reformellenes. Csupán azt szeretnénk, ha a valóban szükséges racionalizálásokról szóló döntéseket nem a fejünk felett, hanem velünk egyeztetve, szakmai érveink mérlegelésével hozná meg a nagypolitika. Ebben természetes partnerül kínálkoznak a Települési Önkormányzatok Szövetségei. Hiszen ebben a kérdésben is csak egy a fontos: Magyarország, az itt élő emberek érdeke.

Kategória

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu