Olyan témát szeretnék terítékre tenni – anélkül, hogy szakmai botrányt kavarnék –, amelyről megítélésem szerint beszélni kell, s a megoldáskeresést nem zárhatjuk le sematikusan a ma hatályos jogszabályhelyek megidézésével. A jelenség bizonyára nem egyedi, nem csak „zalai specialitás”, de nem kizárt, hogy a mi megyénkben a leggyakoribb az előfordulása.

Nevezetesen arról van szó, hogy az önkormányzatok körjegyzőség létrehozása mellett döntenek, de a törvényileg szabályos megalakítást követően a hivatali működés rendjét úgy állapítják meg, hogy mindegyik településen működik hivatal legalább egy-két ügyintéző napi jelenlétével.
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 38. §, valamint 39. § rendelkezései szerint a képviselőtestület, illetve testületek vagy polgármesteri hivatalt vagy körjegyzőséget hoznak létre. Egyértelmű a hivatalra vonatkozó rendelkezés, miszerint az egységes hivatal az önkormányzat működésével, valamint az államigazgatási ügyek döntésre való előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos feladatok ellátására jön létre. A körjegyzőséghez tartozó községekben a polgármesteri hivatal feladatkörét – az Ötv. 38. § (3) bekezdésében írt kivétellel – a körjegyzőség látja el. A témát illetően nem hagyható figyelmen kívül az Ötv-nek az 1. § (6) bekezdése sem, miszerint a helyi önkormányzat a törvény keretei között önállóan alakíthatja szervezetét és működési rendjét.
Zala megye közismerten aprófalvas településszerkezetű. A 257 település közül a 100 lakos alatti települések száma 35, s közöttük több a 20 lélekszám körüli falu.
A rendszerváltást megelőzően a községek közül mindössze kettőben volt önálló tanács, a többi, összesen 65 közös tanácshoz tartozott. A városok száma öt volt.
Az önkormányzati törvény hatályba lépését követően hosszú ideig erőteljesen érződött a „közös” gondolatától való idegenkedés. Ez jelentősen befolyásolta a körjegyzőségek alakítását. Persze, mint minden esetben, itt is találunk ellenkező példát, hiszen a 12 községes, rédicsi székhelyű körjegyzőség a kezdetektől fogva működött, kapcsolatrendszerében, munkája színvonalában igen magas fokon.
A szervezetalakítással kapcsolatos gondolkodásmódot – megítélésem szerint – befolyásolta „az én házam, az én váram” hozzáállás is. Az új szellemiségű önkormányzás a testületekben, a polgármesterekben mindenek előtt azt erősítette, hogy a településnek, az önkormányzatnak lehetőleg saját hivatala legyen. Nem egyszer az önkormányzatiság teljes értékű kiteljesedését látták a „saját” hivatalban, s létrehozását a szuverén önkormányzás feltétlen velejárójának tartották. Kezdetben sokukat nem lehetett meggyőzni arról, hogy az önkormányzás joga nem csorbul azáltal, ha körjegyzőséget hoznak létre a testületek vagy ahhoz csatlakoznak.
Az Ötv. rendelkezései alapján történt első szervezetalakítások után Zala megyében 69 polgármesteri hivatal és 50 körjegyzőség kezdte meg működését. Mára ez e szám akként változott, hogy a polgármesteri hivatalok száma 27-re csökkent, a körjegyzőségek száma pedig 70-re nőtt. Kilenc városunk közül négy lát el községekre is kiterjedő körjegyzői feladatot.
Kezdetben több 100-200 lakos közötti településen is működött polgármesteri hivatal. A képesítési követelményeknek megfelelő jegyző kinevezését követően azonban nem egyszer fordult elő az, hogy a jegyző megvált a hivataltól, pótlására nagyon hosszú ideig nem került sor, feladatait helyettesítő látta el. A közigazgatási hivatal által megtett törvényességi észrevételek nyomán történt pályáztatások sokszor nem jártak sikerrel. A jegyzői álláshelyek üresen maradtak, a jegyzői feladatkör ellátása a legkülönfélébb módon (helyettesítés, megbízás stb.) történt. Ezekben az esetekben a megtett észrevétel mellett a meggyőzés és a párbeszéd eszközével is próbáltuk az önkormányzati szemléletváltást elősegíteni. Bizony, nem egy testületi ülésen vagy testületi tagokkal való beszélgetésen vettünk részt – a TÁKISZ munkatársait is bevonva –, ahol a hivatali működés törvényes módja szerepelt a terítéken.
Jegyzői értekezleteken, a rendszeresen kiküldött körleveleinkben újból és újból felhívtuk a figyelmet a kis lakosságszám melletti önálló hivatali működés törvényi előfeltételeire, a körjegyzőségben való működés szakmai, működtetésbeli előnyeire.
Természetesen az önkormányzatok gazdálkodási mutatóiban, finanszírozásában végbement változások is nagyban befolyásolták a folyamatokat, amelyek egyfajta végeredményeként mára harminccal csökkent megyénkben a polgármesteri hivatalok száma és tizenöttel nőtt a körjegyzőségeké.
Ezek mögött az akár biztatónak is mondható folyamatok és számok mögött azonban igenis olyan önkormányzati igények és helyi körülmények vannak jelen, amelyekkel foglalkozni kell. Megítélésem szerint különösen most, amikor az önkormányzati törvény majdani módosításának nagyszabású megalapozása és szakmai előkészítése van folyamatban.
Felmerül a kérdés, vajon valós-e az az igény, hogy több önkormányzat által létrehozott körjegyzőség esetén a kijelölt székhelyen működő hivatal mellett a társult településeken is „kirendeltségszerű” működés folyjon?
Hangsúlyozom, hogy nem az Ötv-vel szembe kívánok menetelni, de állítom, ez az igény valós.
A hivatalra, az épületre fizikai valóságában is szüksége van az önkormányzat testületének és a polgármesternek. Itt üléseznek, tartanak fogadóórát a képviselőtestületi tagok és a polgármester, ide érkezik a körjegyző stb. Itt kívánja nem egy önkormányzat kiszolgálni a településen élő polgárokat akként, hogy lehetőség szerint minél teljesebb körben helyébe hozza az ügyintézést, a felvilágosítást, a beadvány átvételét, a jegyzőkönyvbe, más iratokba való betekintés biztosítását stb. A mi apró falvainkban ennek igen nagy jelentősége van, mindenekelőtt a lakosság elöregedett életkora, ami miatt még a falun belül is nehezen tudnak mozogni, másrészt a tömegközlekedés jelenlévő gondjai miatt. (Pár perces ügyintézésért a körjegyzőség székhelyére való utazás órákat vehet igénybe.)
De mindezek mellett is a legfontosabbnak azt az önkormányzati testületi megítélést tartom, amely igenis felelősen képes eldönteni, hogy működési költségei felhasználásában meddig mehet el a testület és a körjegyzőség keretein belül, és helyben, a településen miként szolgálja ki állampolgárait.
Az Ötv. 40. §-ának rendelkezései jól szabályoznak. Az (5) bekezdés szerint a körjegyző vagy megbízottja a képviselőtestület – egyeztetett – szervezeti és működési szabályzatában meghatározott gyakorisággal, hetente legalább egy napon köteles minden községben ügyfélfogadást tartani. Látszatra „törvényesíteni” lehet a helyzetet azzal, hogy az SZMSZ-ben napi gyakoriságot határoznak el, de nyilvánvalóan nem ez a tényleges megoldás.
Úgy gondolom, hogy sok önkormányzat akaratának megfelelően a hatályos rendelkezéseket kellene megváltoztatni, mintegy engedékenyebbé tenni a tekintetben, hogy a körjegyzőséghez társult községben helyben történhessen az ügyintézés és kerülhessen ki az épület falára az önkormányzat helyi hivatalát megjelenítő tábla.