Az önkormányzati törvény hatálybalépését követően az első választási ciklusban a Hivatal szervezete csak az új feladatok vonatkozásában mutatott eltérést a korábbi tanácsi szakigazgatási szervektől. A szakigazgatási szerveknél dolgozók továbbra is korábbi munkakörüket a régi elnevezéssel látták el. Hiába lépett hatályba 1992. 07. 1-én a Ktv., a képesítési előírásokról szóló rendelet csupán 1995-ben született meg. Ezen időszakban így a szakmai továbbképzés, utánpótlás tervezés eshetőleges volt, és nem csak Székesfehérváron.

Az első, a feladatok és hatáskörök elemzésén alapuló, szakmai szempontokat is figyelembevevő szervezet átalakításra 95-ben került sor. Elnevezésében, tagozódásában is újszerű Hivatal alakult ki, melynek létszáma ekkor az 50 fős illetékhivatallal együtt 324 fő volt. Ez a munka folytatódott 1996-97-ben úgy, hogy a hivatal takarítását vállalkozás keretében végeztettük el és az így nyert álláshelyeket a szervezeti egységekhez átcsoportosítva a szakmai feladatellátást erősítettük megfelelő képesítésű kollégák kinevezésével. Ugyanekkor – a dolgozók kezdeményezésére – 21 fő korengedményes nyugdíjazására került sor. Ez is lehetőséget adott arra, hogy fiatal, képzett szakemberekkel erősítsük a Hivatal személyi állományát.

A szakmai területek közül a pénzügy és az építésigazgatás vonatkozásában volt szembetűnő a fluktuáció. A város fejlődése érezteti hatását, e két területen azóta is figyelemreméltó az elvándorlás. A cégek, bankok magasabb jövedelemmel, jobb munkafeltételekkel elcsábítják diplomás szakembereinket. 

1999-ben az intézményracionalizálás a Hivatalt sem kerülte el, szakmai vizsgálat nélkül, csupán gazdasági szempontok alapján 25 álláshely került megszüntetésre. Ugyanakkor a közigazgatás korszerűsítése, az új feladatok (gyámhivatal, közterület-felügyelet, okmányiroda) megjelenése az eredményezte, hogy a Hivatal létszámát ismét növelni kényszerült a Közgyűlés.

A Ktv. módosítása bevezette a tartalékállomány intézményét azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a közszférán belül tartsa a köztisztviselőket. Ezt a célt szolgálta az üres álláshelyek jelentése is. Ez az intézmény sem váltotta be idáig a hozzáfűzött reményeket, nem javította a személyzeti utánpótlást.

A Ktv. szerinti pályáztatást – annak hosszadalmas volta miatt – csak a kötelező esetekben alkalmazzuk. Sokkal inkább élünk az álláshirdetés lehetősével. Számos esetben sikerrel jelentettünk meg jeligés hirdetést, mind szélesebb körből választhattunk.

Nem feledkezünk meg arról, hogy a hivatalban régóta dolgozó kollégák szakmai fejlődését elősegítsük. Minden azt igénylő felsőfokú végzettségű kollégánkat hozzásegítettük a szakvizsgához, megteremtettük a szakvizsgapótlék kifizetésének fedezetét.

Az utóbbi években az első illetve második diploma megszerzését tanulmányi szerződés megkötésével elősegítjük. Tanulmányi szerződések száma: 1995-ben 1, 1996-ban 9, 1997-ben 4, 1998-ban 6, 1999-ben 5, 2000-ben 6, idén 7.
A kezdeti időszakban dolgozói nyomásra, illetve közvetlen vezető javaslatára a támogatások esetében következetlenek voltunk, túlképzés mutatkozott személyügyi szervezőkből. Felülvizsgálva ezt a gyakorlatot, ma már elsősorban a munkakör jobb ellátásához szükséges első diploma megszerzését támogatjuk, illetve kivételes esetben kötünk tanulmányi szerződést posztgraduális képzésre.

A köztisztviselők szakmai továbbképzése 1998-ig a munkáltatókra bízott, államilag nem szervezett formában folyt. Általában vállalkozások szakmai továbbképzésnek meghirdetett, neves előadók beharangozásával konferenciákat tartottak, melyeknek költsége magas, hasznosíthatósága pedig kétséges volt. Ugyanakkor házi tanfolyamokat szervezve igyekeztünk a szakmai ismereteket „karbantartani” (pl. eljárási törvény).

1999 óta a Közigazgatási Hivatalok egyre gyakrabban, az igényeket felmérve tartanak szakmai értekezleteket, továbbképzéseket.

Bár sokat fejlődött személyzeti politikánk, de gyenge pontja a vezetők utánpótlásának, az ún. „második vonal” kinevelése. Sajnos azonban tudomásul kell vennünk, hogy e törekvések ellen hat, hogy a köztisztviselőség még nem életpálya, az önkormányzati szférában továbbra is él a ciklikusság, a versenyszféra elszívó hatása pedig jelentős.

Dr. Szabó Katalin

1953-ban született Szikszón.
A Pécsi Tudományegyetem Állami és Jogtudományi Karán 1976,-ban szerzett diplomát, ezt követően Székesfehérvár Városi Tanácsnál helyezkedett el. Dolgozott gyámügyesként, anyakönyvi-népességnyilvántartási csoportvezetőként, igazgatási majd lakásosztály vezetőként. 1995 óta aljegyző, majd 1999. február óta jegyző.