Jogszabályok dzsungele

Napjaink egy része az újabb és újabb jogszabályok megismerésével telik el, mivel a jegyzônek minden jogágban otthon kell lennie Tudjuk, ez képtelenség, mégis elvárják tôlünk. Hol van még egy jogalkalmazó, akinek minden paragrafust ismernie kellene?

Hatáskörünk pedig egyre bôvül. Melyikünk nem találkozott olyan esettel, amikor elcsodálkozott: még ez is hozzám tartozik? És ez még nem minden. Lassan minket is utolér az ügyvédek átka, miszerint egy-egy ügy megoldása során már nem elég egy vagy két törvény alkalmazása, hanem különbözô jogágak szabályainak együttes alkalmazásával kell tudnunk határozatot hozni, és ekkor még nem szóltunk a szabályozás megannyi értelmezésérôl, sem a fogalma változatairól, mint például a „közeli hozzátartozó” vagy a „jövedelem” többféle meghatározásáról, sem az egymásnak ellentmondó szabályokról.
S a jogszabályok áradata nem áll meg. S ez mindaddig így is lesz, amíg a jogalkotó munkája eredményességét az elfogadott törvények számával méri és nem azok minôségével. Közbevetve jegyzem meg: ezért is szeretem a választásokat, mert akkor legalább négy-öt hónapig csend van, nem hoznak új tôrvényt, így nyugodtan dolgozhatom. Sôt, ma már az a szokatlan, ha valamely törvényt egy éven belül nem módosítanak, de azon sem lepôdünk meg, ha a jogszabályt hatályba lépése elôtt módosítják.
A túlszabályozás egyenes következménye, hogy mind kevesebb idônk marad az ügyfelekkel való személyes foglalkozásra, amivel talán csökkenthetô volna a felesleges aktagyártás és nem utolsósorban elôsegíthetô volna a feszültségek csökkentése, a megbékélés egymással.
Tényleg megoldhatatlan, hogy a politikai akarat változásának ne legyen a közvetlen következménye a törvények teljes átszabása? (Kérdés: a közoktatási törvény hányadik variációját tanuljuk tíz év alatt?) Az élet melyik területe az, amelyiket még nem szôtte át a jogszabályok dzsungele? Hol találnak még a jogalkotók érintetlen területeket? Tényleg olyan gyorsan változnak emberi, társadalmi viszonyaink, hogy szükséges a törvények folyamatos, már-már követhetetlen módosítása? Amikor már a jogalkalmazó is elbizonytalanodik, elvárható-e a polgároktól a jogkövetô magatartás? A jogalkotásban elképzelhetetlen a közmegegyezés?

Dr. Varga Tibor
körjegyzô, Nagyoroszi

1954-ben született.
1983-ban végzett az ELTE-n.
1985-tôl jogtanácsosként dolgozott a rétsági termelôszövetkezetben.
1995-tôl körjegyzô Nagyorosziban.