Amikor megkaptam a felkérést ennek a cikknek a megírására, elgondolkoztam azon, hogy sokkal személyesebb hangvételű lesz, mint egy un. „szakmai cikk”. Nem egy meghatározott témát kell valamilyen szakmai szempontból feldolgoznom, hanem a változásról szerzett tapasztalatokat, benyomásokat, a régi és az új összehasonlítását kell papírra vetnem. Foglalkoztatott az a gondolat is, érdekel-e valakit egy községi körjegyző munkahelyváltása egy szakmai lap hasábjain?
Végülis arra a megállapításra jutottam, hogy mások, akik szintén ilyen változás előtt állnak, vagy még csak fontolgatják, profitálhatnak a tapasztalataimból.
Az előzményekről annyit, hogy 1991. szeptembere óta láttam el a körjegyzői feladatokat Szentgáloskér-Somodor Községek Körjegyzőségén.
A két település összlakosságának a száma ma már alig haladja meg az ezer főt. Aki községben dolgozik tudja, hogy nem egyszerű ennek a feladatnak megfelelni. Kis apparátusban a legtöbb helyen a jegyző az egyedüli személy, aki felsőfokú végzettséggel rendelkezik. A vezetői feladatok mellett számos ügykört is magához kell vonnia. Emellett az előterjesztések, testületi ülések törvényességére egy személyben kell ügyelnie. A bizottsági és képviselőtestületi ülések jegyzőkönyveinek az elkészítéséről, az önkormányzati rendeletek kodifikálásáról és jogharmonizálásáról már nem is beszélve.
Foglalkoztatott a gondolat, hogy mennyiben térhet el a városoknál a jegyző munkája, mennyiben szakmai kihívás és lehet előrelépés.
A gondolatot tett követte, és egy sikeres pályázat eredményeként 2005. február 1-jétől kineveztek Fonyód Város jegyzőjévé.
Meg kell jegyeznem a kollégák közül többen mondták, hogy „gratulálok és részvétem”. Az utóbbi megjegyzésről nem akartam tudomást venni .
Mivel is kellett szembenéznem?
A város kistérségi központ. Ebből adódóan a Többcélú Társulás, és – az országban egyedülálló módon e mellett létrejött és működő – Területfejlesztési Társulás központja is. Ez számomra teljesen új feladatot jelentett. A feladatellátást cifrázza, hogy mindkét Társulás elnöke Balatonlelle polgármestere, és nem jött még létre a Társulást kiszolgáló hivatal sem. A kistérségi megbízott közreműködik a Társulás szakmai-adminisztratív feladatainak ellátásában.
Kellemes meglepetés volt az apparátus hozzáállása az új vezetőhöz. Az előző jegyző baleset következtében vesztette életét, és még nem heverték ki teljes egészében hiányát. Segítőkészségük is eredményezte, hogy szinte zökkenő nélkül sikerült átvenni a folyamatban lévő ügyeket. A mindennapi munkámban előtérbe került a szervező tevékenység, a hivatal osztályai munkájának összehangolása, irányítása és az ellenőrzése. Az operatív feladatok alól az osztályvezetők tehermentesítik a jegyzőt. Előtérbe került a „jogi munka”, elsősorban a jogértelmezés, hiszen az előterjesztések, rendelet- és határozat-tervezetek az előkészítés során több jogász „kezén mennek át”, és adódnak véleményeltérések, véleményütközések, amelyeket én személy szerint örömmel fogadok.
Sokkal több időt kell szánni a különböző ügyekben az egyeztetésekre, megbeszélésekre, valamint a különböző szervek képviselővel való találkozásokra, a közös problémák, a megoldandó feladatok megtárgyalására.
A város itt nem egy óvodát és iskolát tart fenn, mint legjobb esetben egy község. Sokkal tagoltabb intézményhálózatot működtet és elvárás, hogy a jegyző napi kapcsolatban legyen az intézmények vezetőivel.
Végül, de nem utolsó sorban sokkal jobban otthon kell lenni a polgári jog világában is, mivel az önkormányzat tagja kft-nek, kht-nak, és gyakrabban vesz részt peres félként – egyik vagy másik oldalon – bírósági eljárásokban is.
Az a véleményem, hogy itt már lehet igazi csapatmunkát végezni, és az együttgondolkodásból a feladatmegoldások során profitálni.
Mindenesetre szakmailag felkészültnek kell lenni, ha községből városi jegyzői státuszba pályázunk.