Monorierdő Monortól 5 km-re keletre helyezkedik el. 1990-óta településrészi önkormányzat, valamint a Monori Polgármesteri Hivatal kirendeltsége segítette az itt élőket. Az egykori üdülőterület fokozatosan vált lakóterületté. Évről évre nő a betelepülők száma, így a település szerkezete megváltozott.

2005. április 3-án megtartott népszavazás eredményére figyelemmel, a Magyar Köztársaság Elnöke 88/2005. /VI. 29./ KE számú határozatával – az önkormányzati választás napjával – Monorierdőt önálló községgé nyilvánította, így az Alkotmány 42. §-a értelmében választópolgárait is megillette a helyi önkormányzás joga.
Az új községnek feladatainak megszervezéséről önállóan kellett gondoskodnia. Monor, abból a megfontolásból, hogy az államháztartás működéséről szóló 217/l998. /XII. 30./ Korm. rendelet 119. §. /4/ bekezdésében foglaltak értelmében a normatív hozzájárulások és támogatások, valamint a személyi jövedelemadó évközi folyósítása nem követheti a helyi önkormányzatok év közbeni szétválását, felajánlotta, hogy 2006. december 31-ig változatlanul ellátja a feladatokat, az állami költségvetés felé biztosítja az elszámolást. Monorierdő élt ezzel a lehetőséggel, így hivatalom továbbra is minden feladatot ellátott.
Monor és Monorierdő szétválásával kapcsolatban Monor képviselő-testülete egyértelmű álláspontot alakított ki, mindkét település esetében természetesnek tekintette, hogy a belterületen lévő vagyontárgyak az adott települést illetik meg. A közigazgatási területet lakosságarányosan kívánta megosztani s kinyilvánította, hogy az így kialakult területeken az önkormányzatok jogosultak vagyonukkal gazdálkodni, s a passzívumok, a fejlesztési és működési hitelek esetében is a lakosságarányos megosztást javasolta.
Monorierdő is megfogalmazta a terület és vagonmegosztás alapelveit, a „területi elv”, a „lakosságarányos megosztás”, a „vagyon a vagyonnal, a pénzeszköz a pénzeszközzel való szembeállítás” elvét, s ezek alapján képviselő-testületük közös tulajdonnak tekintett valamennyi aktív vagyonelemet, melyekre be is jelentette tulajdoni igényét.
Abban a sajátos helyzetben, amikor mindkét önkormányzat jegyzője én lehettem, igyekeztem hivatalommal együtt a minden segítséget megadni az egyezség létrehozásához. De az érdekellentét feloldásához szükség lett volna arra, hogy a kérdésekre egyértelmű, jogszabályi hivatkozással alátámasztott választ tudjunk adni. Erre nem volt lehetőségünk, mert a jogalkotó adós maradt a leváló települések jogi helyzetének rendezésével.
Monor – a környező teleülésekhez viszonyítva – az átlagosnál kisebb külterülettel rendelkezik, s amiből „kevés” van, azt nehezebb elosztani, ráadásul egy olyan 4 ezer lakost számláló településrész szakadt el, amely soha nem volt önálló, így az un. „történelmi” határok nem nyújtottak segítséget.
2007-ben monorierdői önkormányzat létrehozta hivatalát, s megválasztotta jegyzőjét, ezt követően az addig végzett munkánk szakszerűségét, szabályosságát folyamatosan megkérdőjelezték, a bizalmatlanság két önkormányzat közötti együttműködést egyre inkább megnehezítette.
A leválás kérdései minden képviselő-testületi ülés napirendjén szerepeltek, a 6 hónapos törvényi határidő letelte előtt közös képviselő-testületi ülésre is sor került Csévharaszton, ahol kérésünkre a Közigazgatási Hivatal Törvényességi Főosztályának vezetője is jelen volt megfigyelőként, de az ÖTM meghívásunk ellenére sem képviseltette magát.
Ezen az ülés sem született megállapodás, de megmaradt az egyezségre való törekvés, s bár március 31-ét követően lehetőség nyílt a vita bírósági úton történő rendezésének kérésére, ezzel egyik fél sem élt.
Monor a teljes körű vagyon-megosztás kérdésében folyó tárgyalásoktól függetlenül, érdemi feltételek kikötése nélkül Monorierdő működésének, az önkormányzati feladatok ellátásának biztosítása érdekében egy részmegállapodás keretében át kívánta adni a község belterületén lévő forgalomképes, korlátozottan fogalomképes és fogalomképtelen vagyont, valamint a külterületen található kempinget, ezzel is kifejezve, hogy gyors és békés megegyezésre törekszik. Ezt a részmegállapodást mindkét fél elfogadta, a monori képviselő-testület számára a mai napig érthetetlen, az aláírásra Monorierdő részéről miért nem került sor. A kapcsolat egyre romlott, az indulatos megjegyzések, negatív érzelmi megnyilvánulások mindkét oldalon előtörtek, a megegyezéshez fűzött remény szertefoszlani látszott. Monorierdő szinte valamennyi közös feladatellátásból kilépett, nem kívánt semmiféle együttműködést Monorral, s 2007. november 23-án közigazgatási határ megállapítása és a közös vagyon megosztása iránt pert indított a Pest Megyei Bíróságon.
Monor önkormányzata bízva az egyezség létrehozásában nem indított keresetet, de arra is felkészült, hogy ha alperesi pozícióba kerül, akár több évig tartó per nehezíti majd a város életét. 2008. április 1-jén keresetlevelet kaptunk, tartalma sajnos nem „áprilisi tréfa” volt. A bíróság Monorierdői Önkormányzat kérésére több, Monor város belterületén található ingatlanra – többek között a Polgármesteri Hivatal épületére, egy lakópark céljára értékesítendő területre, egy EU-s pályázaton felújított épületre, lakásokra – perfeljegyzést tett. Ennek következtében városunkat jelentős kár érte, a Polgármesteri Hivatal bővítését és felújítását ki kellett hagyni a városközpont rehabilitációs pályázatból, a tervezett ingatlanértékesítési bevétel elmaradása komoly problémát okozott az önkormányzat működésében. Ismereteim szerint az országban ilyen mértékben egyetlen leválási vita sem mérgesedett el.
A végzést megfellebbeztük, bízva abban, hogy egy közfeladatot ellátó önkormányzat tevékenysége így nem akadályozható, de a Fővárosi Ítélőtábla nem így látta, s a végzését helybenhagyta.
Amikor erre már esélyt senki nem látott, a képviselő-testületek engedtek eredeti követeléseikből, megszületett a megállapodás, amely a Pest Megyei Bíróság jóváhagyása után lezárja ezt az igen nehéz időszakot amely talán rövidebb és probléma-mentesebb lehetett volna, ha a leválás jogi háttere szabályozottabb. Az ilyen helyzetekben a jövőben az is érdemi segítséget jelenthetne, ha az önkormányzatokért felelős minisztérium az új község alakításában érintett települések „szétválásával” kapcsolatos eddigi tapasztalatokat feldolgozza.