Dömös a Dunakanyarban a hegyek lábánál a Duna parton elterülő 900 éves történelmi múltra visszatekintő 1200 fős lélekszámú falu természeti nevezettességei (Rám szakadék, prépostsági romok) miatt a kirándulók, valamint a pihenni vágyók kiemelt célpontja.

Azt gondolná az ember, hogy ilyen természeti adottságokkal megáldott faluban kevesebb nehézség adódik, mint más hasonló lélekszámú településeken, de ez nem így van. Minden önkormányzatot érintő működési nehézségen felül Dömösnek egyéb nehézséggel is szembe kell néznie, ami a település üdülőfalusi mivoltához kapcsolódik. Dömöst üdülőfalunak tekintik, mivel a lakóházak mellett több száz hétvégi ház, üdülő is található a falu közigazgatási területén.
A megszokottól eltérő nehézségek két területen jelentkeznek: 1) polgármesteri hivatal hatósági munkájában, 2) az önkormányzat gazdálkodásában.
A hivatali ügyintézésben jelentkező egyéb nehézségek
A polgármesteri hivatalon belüli hatósági munkában jelentkező – a szokottól eltérő nehézségek – az üdülőkhöz és azok tulajdonosaihoz kapcsolódik, mert pl.: az üdülőtulajdonosok bejelentett állandó lakcímük megváltozásáról, vagy ingatlanuk eladásáról és az új tulajdonos személyéről az üdülőtulajdonuk székhelye szerint illetékes önkormányzatot nem kötelesek tájékoztatni, mivel egyetlen egy jogszabály sem kötelezi őket erre, ezért az őket érintő hatósági ügyek (pl.: építési ügyek) ügyintézési határideje az ilyen természetű belföldi jogsegélyek miatt jelentősen meghosszabbodik.
Az is nehézséget szül, hogy az üdülőtulajdonosok többsége üdülőiket üdülőövezeten belül átminősítették lakóházzá („lakóházas jellegű üdülővé”) a számukra kedvezőbb adózási feltételek miatt. Ugyanis adókedvezményt csak lakóház eladása-vétele tekintetében lehetett érvényesíteni, míg üdülő esetében nem. A probléma abból adódik, hogy pl.: az utak karbantartására vagy a locsolási kedvezményre más normatív szabályokat kell alkalmazni az üdülők és mást a lakóházak esetében, ezért az önkormányzat sok esetben nem tudja, hogy az üdülőövezeten belül lévő „lakóházas jellegű üdülőt” hogyan kezelje. Ráadásul sajnos az üdülőtulajdonosok egy része nem megfelelően törődik ingatlanával, elhanyagolja azokat pl.: a faleveleket vagy a havat a házuk előtt nem seprik el, ami az állandó lakosokban ellenérzést vált ki, emiatt hatósági ügyek is keletkeztek az állandó lakosok és az üdülőtulajdonosok között, mert a falusi embert a városi emberrel szemben aprónak tűnő dolgok is foglalkoztatják.
Az üdülőtulajdonosok, akik többsége a nagyvárosok lakói az év nagy részét az üdülőikben töltik, abból a célból, hogy pihenjenek, de elfelejtik, hogy falun mások a szokások, mint egy nagyvárosban pl.: senki nem szól, ha szomszédból érződik a trágyaszag, vagy a kutya ugat vagy a szomszéd fája zavarja a kilátásban, ebből kifolyólag sok hatósági ügy keletkezett, amit az üdülőtulajdonosok indítottak többnyire üdülőtulajdonosok ellen. Erre legjobb példa, hogy az elmúlt tíz évben dömösi lakosok között gyakorlatilag nem volt birtokvédelmi ügy, csak üdülőtulajdonosok között.
Ez a folyamat Dömösön arra vezetett, hogy az elmúlt években a megszokottól nagyobb mértékben növekedtek a hatósági ügyek száma, mivel ezt a számot az állam által az önkormányzatra, azon belül többnyire a jegyzőre ruházott többlet feladatokon túl a fent említettek miatt az üdülők és azok tulajdonosaival kapcsolatos ügyek is növelték. Ezzel párhuzamosan a növekvő hatósági feladatok mellett jegyzőként szembesülnöm kellett a közigazgatásban bekövetkezett létszámleépítés kellemetlen érzésével. A csökkenő létszám hatására fokozódott a köztisztviselők leterheltsége, ami végső soron faluban is az egyes ügyek elintézési idejének a meghosszabbodásához vezetett.
Az önkormányzat gazdálkodását érintő egyéb nehézségek
Az üdülőtulajdonosok, mint már említettem, más települések lakói, ebből kifolyólag Dömösre bejelentett lakóhellyel nem rendelkeznek, ezért hiába töltik itt az év nagy részét, ebből az önkormányzatnak inkább kiadása származik, mint bevétele.
Egy üdülő falu ugyanis az üdülőtulajdonosok után például nem részesedik a helyi önkormányzatokat megillető személyi jövedelemadó bizonyos százalékából, ugyanis az önkormányzatok az állandó lakóhely szerinti adózók után részesednek az előző évre bevallott, az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal által településenként kimutatott személyi jövedelemadó bizonyos százalékából, ide az üdülőtulajdonosok más bejelentett lakóhelyük miatt nem tartoznak bele.
Az adóbevételek esetében pl.: nem a dömösi önkormányzatnak fizetik az üdülőtulajdonosok személygépkocsijuk után a gépjárműadót, mivel, mint tudott a „gépjárműadóról” szóló 1991. évi LXXXII. törvény 9. szakasz (1) bekezdése értelmében a magánszemély adóalanyok a gépjárműadót a hatósági nyilvántartásba bejegyzett lakcím szerint illetékes települési önkormányzatnak fizetik. Hiába van idegenforgalmi adó, amit az üdülőtulajdonosok fizetnek. Ez az adóbevétel nem fedezi az önkormányzatnak az üdülők és azok tulajdonosai miatt keletkező többlet kiadásait. Pl.: az üdülőtulajdonosok többsége, mivel az év nagy részében a hétvégi házaikban, üdülőikben tartózkodnak, az utánuk keletkező szemét elszállítása az önkormányzatot terheli vagy az üdülők környékén lévő helyi közút kiépítése, kezelése, karbantartása, fenntartása is az önkormányzat feladata, ebből kifolyólag az önkormányzat kiadásait növeli.
Röviden összefoglalva megállapítható, hogy a jelenlegi törvényi szabályozás nem oldja meg az üdülőfalukban jelentkező többlet feladatok megfelelő finanszírozását, valamint a közigazgatási munka gyakorlása során jelentkező gyakorlati problémák kezelését. Ezek alapján a hivatali munkánk megkönnyítése érdekében javasoljuk, hogy a jogi szabályozás tegye lehetővé, hogy az üdülőtulajdonosok lakcímük változását illetve az üdülők értékesítése esetében a tulajdonosváltás tényét az üdülőtulajdonuk székhelye szerint illetékes önkormányzat jegyzőjének is jelentsék be.
Kérjük a jogalkotókat és a munkájukat előkészítő szakembereket, hogy vegyék figyelembe az „üdülőfalus jellegű” települések nehézségeit és segítsenek a munkánk megkönnyítésében.