Évek óta nagy számban érkeznek panaszok az országgyűlési biztoshoz, amelyekben egyes műhelyek, telephelyek zajos, bűzös, a környezetük nyugalmát zavaró működését, mindezekkel kapcsolatban a hatóságok eljárását, a tevékenység végzéséhez szükséges építmények építésének engedélyezését sérelmezték.

Az egyedi panaszok nagy száma és ismétlődése miatt a 2002-ben készült átfogó vizsgálat tapasztalatainak felhasználásával szükségesnek tartottam a probléma újbóli vizsgálatát. Az érintett önkormányzatok jegyzőitől, a közigazgatási hivataloktól és a szakhatóságoktól tájékoztatást kértem a panaszokkal kapcsolatos álláspontjukról és a lakossági panaszok alapján tett intézkedéseikről.
Tekintettel arra, hogy a most lezárult vizsgálatom során (az OBH 3166/2003. számú jelentésemben) a kifogásolt eljárások és döntések jövőbeni előfordulásának megelőzésére helyeztem a hangsúlyt, indokoltnak tartom a vizsgálat eredményét a Jegyzőben közzétenni.
Számos panasz kifogásolta a telepengedély-köteles tevékenységeket befogadó épületek helyét, az építmények engedélyezési eljárásait. Ennek alapján elengedhetetlennek tartom a jogszabály egyértelmű fogalom-meghatározását, és arra figyelemmel, hogy az építésügyi szaktárca az előző felvetésemre nem reagált, a panaszosoknak a jogbiztonsághoz és tisztességes eljáráshoz való jogaikkal összefüggésben visszásságot okozott, mivel az OTÉK anélkül használja a „gazdasági építmény”, a „kézműipari épület”, és a „kivételesen elhelyezhetőség” fogalmakat, hogy azokat értelmezné.
A jogszabály által használt fogalmak tisztázatlansága, nem egységes alkalmazása, több panaszos érdeksérelmét okozta. Egyik ügyfél azért nem kapott telepengedélyt, mert az építésügyi hatóság értelmezése szerint kisipari tevékenységet csak egyéni vállalkozó folytathat, betéti társaság nem. A visszásságot észlelve kezdeményeztem a kézműipari, kisipari vállalkozási formákra vonatkozó jogi szabályozás ellenmondásainak feloldását.
Több panaszos sérelmezte a nehézgépjárművek tárolását a lakóhelyük közvetlen közelében, illetőleg a teherszállítás okozta környezetszennyezést (zaj, por, rezonancia). A korábbi jelentésemben már javasoltam e tevékenység telepengedélyhez kötését. A Gazdasási és Közlekedési Minisztérium a javaslatomat elfogadta, és azzal a kormányrendelet mellékletét kiegészítette, de azt később törölte a jogszabályból. E kérdéskör tehát továbbra is rendezésre vár.
Számos panaszt generált az a jogi helyzet is, hogy azon tevékenységek, amelyek a környezetükben élők jogait, vagy jogos érdekeit sértették a korábbi években nem voltak telepengedély kötelesek, és ma már a kormányrendelet alapján ugyan a hatóság előír számos feltételt, de azok nem teljesítése esetén az engedélyeztetési eljárás jogerős befejezéséig a vállalkozás a kifogásolt tevékenységét változatlanul folytathatja. Ez különösen azokban az esetekben fordult elő, amikor a felettes hatóság a megalapozatlan első fokú döntést megsemmisítve, az első fokú szervet csupán új eljárásra utasította. Konkrét panaszban előfordult olyan eset, amelyben ezt többször is megismételték, ami az engedélyeztetési eljárás évekig történő elhúzódását eredményezte. Ezzel szemben a telep környezetében élők számára a jogorvoslati jogosultság nem biztosított, mivel folyamatban lévő ügyben nem fordulhatnak bírósághoz, ahol szakértői bizonyítást kezdeményezhetnének.
Új típusú panaszokat eredményez a települések arculatának változása. Egyre többen vásárolnak üdülés, pihenés céljára ingatlant, és költöznek olyan településekre, ahol évtizedek óta ipari, vagy mezőgazdasági tevékenységet (pl.: fafeldolgozást, állattartást) végző telepek működnek. Az egyik ügyben ilyen telep működését kifogásoló panaszosnak kifejtettem, hogy nem elvárható, hogy egy ilyen üzem azért megszűnjön, mert az az új lakókat, üdülőket zavarja. Ez azonban nem mentesíti a telepek üzemeltetőit azon kötelezettségük alól, hogy a lehető legjobb technika igénybevételével tegyenek meg mindent a környezetre káros hatások csökkentése érdekében, és a hatóságokat, hogy erre az üzemeltetőket rászorítsák.
Gyakori hibának találtam, hogy a hatóságok a környezetvédelmi bejelentések esetén még mindig nem tisztázzák megfelelően, hogy a telepengedélyezési, építésügyi, illetőleg birtokvédelmi eljárás szabályai közül melyik alapján tehetőek meg a legcélravezetőbb intézkedések. Megállapítható azonban az is, hogy a panaszosok sem fordulnak a megfelelő intézkedésre jogosult szervhez, akkor sem, amikor a jogszabályok annak kizárólagos hatáskörét állapítják meg.
A hatóságoktól elvárható, hogy komplex módon vizsgálják az eléjük került ügyeket és tisztázzák, milyen (adekvát, azaz a legmegfelelőbb) eljárásban célszerű a bejelentéseket ésszerűen, igazságosan és gyorsan elintézni, ugyanakkor a panaszosok figyelmét fel kell hívni arra, hogy egyes ügyekben jogorvoslatra csupán a bírósági eljárások igénybevételével van mód. Hangsúlyoztam, hogy az állami szervek megfelelő együttműködése eredményezheti a súlyos problémák megelőzését, elhárítását.
A vizsgálat tapasztalatai alapján azt javasoltam az igazságügyi, valamint a gazdasági és közlekedési minisztereknek, hogy tekintsék át a jelentésben hivatkozott jogszabályokat, azok fogalom használatát, és gondoskodjanak azok egységesítéséről, és egyértelművé tételéről.
A gazdasági és közlekedési minisztert arra kértem, hogy kezdeményezze a 80/1999. (VI. 11.) Korm. rendelet mellékletének kiegészítését a motorkerékpár javítási, az építőanyag árusítási, valamint a nagy raktározási igénnyel járó kereskedelmi tevékenységi körrel. Gondoskodjon a nehézgépjármű tárolással, illetőleg a tevékenységhez szükséges teherszállítás okozta zavaró hatással és környezetszennyezéssel kapcsolatban a megfelelő jogi szabályozásról.
A regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelős tárca nélküli minisztertől az építmények egymás közötti védőtávolságának, valamint a „kézműipari épület” és a „gazdasági építmény” fogalmának meghatározását kértem.
A jelentésben felkértem az érintett közigazgatási hivatalok vezetőit és a jegyzőket, hogy a telepengedélyezési eljárásokban a szakhatósági állásfoglalásuk megadásakor a kormányrendelet és az OTÉK vonatkozó előírásait a jelentésben foglaltak szerint alkalmazzák. A közigazgatási hivatalok vezetőinek azt is javasoltam, hogy a jelentést ismertessék a közigazgatási területükön működő jegyzőkkel.
Az OBH 3166/2003. számú jelentés teljes terjedelmében az állampolgári jogok országgyűlési biztosának www.obh.hu című internetes honlapján olvasható.