Talán nem túl szerencsés a témaválasztás az elmúlt hetek, hónapok kisebbségekhez kapcsolódó, feszültségektől egyáltalán nem mentes eseményeinek tükrében. Mégis úgy gondolom, hogy vannak bizonyos kérdések, melyek aktualitását nem leplezheti a környezet, vagy az érintettek érzékenysége.
A kérdést illetően Tolna megyében számos lehetőségünk van tapasztalatot nyerni, hiszen a 109 települési önkormányzat mellett 90 kisebbségi önkormányzat jött létre 2006-ban, ezen belül pedig 52 cigány, 37 német és 1 szerb kisebbségi önkormányzat alakult. Az itt látható, kisebbségi hovatartozás szerinti megoszlás egyben a kérdésre adható válasz megosztottságát is eredményezi, ha elég bátrak leszünk a kérdésre választ adni.

A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény (Nek.) alapján a kisebbségi önkormányzatok alapvető feladata a kisebbségek érdekeinek védelme és képviselete a törvényben megállapított feladat- és hatáskörök gyakorlásával. E feladat- és hatáskörök fő vonalát bizonyos egyetértési és véleményezési jogok töltik ki, de feltétlenül említést kell tenni az intézmény alapítás és fenntartás önként választható jogáról is.
Az egyetértési, véleményezési jogok gyakorlása terén azt tapasztaljuk, hogy évek óta kifogástalan – bár vitáktól nem mentes – az együttműködés a települési (és területi) és a kisebbségi önkormányzatok között, különösen a kisebbségi oktatást is ellátó intézmények vezetőinek kinevezésére irányuló egyetértési jog terén. Nem kerülhetjük meg azonban azt a tényt, hogy e jogok gyakorlását a törvény nem csak garantálja, hanem megsértésükhöz megszabott rend szerinti következményt is fűz.
Tolna megyében két olyan intézményről tudunk, melyeket önként vállalt feladatként kisebbségi önkormányzat tart fenn, illetve társ fenntartója. Az egyik intézmény a Szekszárdi Német Kisebbségi Önkormányzat által fenntartott német nemzetiségi óvoda. A másik a Szekszárdon állandó épülettel bíró Magyarországi Német Színház, melyet a Tolna Megyei Önkormányzat alapított és annak közös fenntartásához csatlakozott a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata.
A kisebbségi önkormányzatok jellemző tevékenysége a kulturális hagyományaik ápolásában teljesedik ki. E téren a német kisebbségi önkormányzatok kivétel nélkül aktívak, a cigány kisebbségi önkormányzatoknak pedig számottevő része fordít látványos figyelmet az identitás megőrzésére.
Ezeknek a tevékenységeknek az eredményét, hatékonyságát nyilván csak az érintett nemzeti és/vagy etnikai közösség tudja felmérni és értékelni, mint ahogy azok hiánya is csak ezekben a közösségekben vetődhet fel.
A címbéli kérdést azonban nem a fentiek miatt indokolt feltenni. A kérdést az indítja, hogy az önkormányzás joga a gyakorlatban pusztán csak a törvényben meghatározott feladat- és hatáskörökre terjed ki, vagy találkozunk valódi önigazgatási, érdekképviseleti és érdekvédelmi teljesítményekkel is. Azt látjuk, hogy a kisebbségi önkormányzatok túlnyomó többségének működése a kötelező számú ülések megtartására és a kötelező napirendek megtárgyalására szorítkozik. Szomorúan árnyalja a képet az, hogy a testületi ülések rendre visszatérő „napirendje” a testületi tagok tiszteletdíja, költségtérítése, mobiltelefon számlája, vagy nem egyedi példaként a saját célra történő élelmiszervásárlás. Ezek az önsegélyező polémiák nem csak a lényegtől terelik el sikerrel a figyelmet, hanem számos esetben az önkormányzat megszűnését is eredményezték, a maradék képviselet esélyétől is megfosztva a településen élő kisebbséget.
Ezzel szemben nem találkoztunk olyan testületi vitaanyaggal, határozattal, mely a kisebbség sajátos helyzetéből fakadó, valós problémáinak megoldására irányult volna. Nem olvastunk olyan testületi határozatot, amely a munkaerőpiacra bejutás peremfeltételeinek megteremtését célozná (pl.: munkaerő képzés), de olyat sem, mely a szociális ellátások rendszerének újrafogalmazását kezdeményezné.
Sem a kollektív, sem az egyéni hátrányos megkülönböztetés esetén nem tapasztaltuk, hogy az érintett kisebbségi önkormányzat aktívan részt vett volna a sérelem feltárásában, s főként annak orvoslását elősegítő jogvédelem biztosításában.
A felvillantott példák talán alkalmasak arra, hogy ki-ki megválaszolja magának: önkormányoz-e a kisebbség? Alkalmasak talán arra is, hogy lássuk: a kisebbségek önkormányzáshoz való joga nem merül ki, nem merülhet ki az egyetértési jog gyakorlásában és a hagyományőrzésben, ennél maguk a képviselt kisebbségek is többet várnak. Nem biztos, hogy új utat kell keresni, de az biztos, hogy a meglévőn jobb útjelző táblákat kell elhelyezni.
A kisebbségi törvény elfogadásának 15-ik évfordulóján rendezett konferencián Sólyom László köztársasági elnök összefoglaló álláspontja az volt, hogy nagy különbségek vannak Magyarországon a kisebbségek között helyzetük, létszámuk és nyelvi önállóságuk alapján. A legnagyobb hazai kisebbség esetében úgy tűnik nem vált be a jelenlegi kisebbségi önkormányzati rendszer, a roma közösség problémája speciális kezelést igényel.