Az Európai Unió 15 tagországának a választópolgárai ötévenként közvetlenül megválasztják az Európa Parlament 623 képviselőjét. Legközelebb 2004-ben lesznek választások (amelyeken talán már a magyar választópolgárok is szavazhatnak). A választás tagországonként, nemzeti keretekben történik. Közös EU jogszabályban „csak” a tagországok parlamenti képviselőinek létszámát határozták meg, a választási törvény mindenütt nemzeti keretek között maradt. A választási szabályok annyiban azonban megegyeznek, hogy egy uniós irányelv alapján arányos választási rendszer keretében osztják ki minden tagországban a mandátumokat a pártok között.

„Demokratikus deficit”-ként jellemzik az unióban a Parlament helyzetét, mivel hatásköre elmarad a nemzeti parlamentek hatásköre mellett. A Parlament jelen pillanatban nem a legfőbb törvényalkotó szervezet az unióban, a költségvetésnek is csak 30 százalékával rendelkezik, és leginkább politikai hatalmat gyakorol.

A hagyományos alkotmányjogi tanulmányaink alapján nehezen tudjuk elképzelni, hogy egy Parlament nem a „legfőbb népképviseleti szerv”. Pedig ez így van az unióban, sőt így is marad mindaddig, amíg meg nem születik az Európai Unió Alkotmánya. (Az Alkotmány megalkotására megalakult az Európa Konvent, amelynek a 15 tagországon kívül tagjai az uniós felvételre várakozó országok képviselői is. Érdekes, hogy nem az Európa Parlament kapott megbízatást az EU Alkotmányának kidolgozására, hanem egy ad hoc szervezet, a Konvent. Talán a francia „alkotmányozó nemzetgyűlés” volt a történelmi előkép.)

Az unió jogelődjének létrehozása a német-francia (két világháborúra visszatekintő) kapcsolatok rendezését szolgálta. A nemzetállamok szuverenitásának korlátozása távol álló gondolat volt a XX. század 50-es éveinek nagyhatalmi gondolkodásától. Ugyanakkor a piac megragadásának, újfajta monopolizálásának gondolata nagyon is közel állt a tőke érdekeit képviselő államokhoz Európa nyugati felén (is). Az Európai Unió létrehozása nem az „Egyesült Európai Államok” gondolatával indult, de hosszabb távon az Európa Parlament hatáskörének a növelése ezt a célt valósítja meg.

Miért nem erős az Európa Parlament, miért a Bizottságé és a Miniszterek Tanácsáé a hatalom az unióban? Ennek oka a pártok szerepének az alulértékeltségéből következik.

A pártok nemzetállamonkénti keretekben működnek, mivel az állami hatalom megragadására – a XX. századi alkotmányos keretek közötti gondolkodás – a politikai intézményrendszer ezt a helyet jelölte ki számukra. Bár a szocialista Internationale óta a pártok törekedtek arra, hogy a nemzetközi kapcsolatokat erősítsék, sőt különböző nemzetközi szervezeteket is létrehoztak, ennek ellenére a pártok működésének fő területe a nemzeti parlamentek maradtak.

Az áttörés akkor következett be, amikor az Európa Tanács közgyűlésébe megválasztott nemzeti képviselők nem országonként alkottak frakciót, nem egymás mellett ültek a teremben egy-egy ország képviselői, hanem a közgyűlés frakciói a pártok „színe” szerint jöttek létre: néppártiak, szocialisták, liberálisok, zöldek….

A politikai pártok elindultak azon az úton, hogy megszüntessék a demokratikus deficitet, és az unió szintjén is megragadják az állami hatalmat.

Ezt a folyamatot tovább erősítette, hogy az Európa Parlamentben is olyan házszabályt fogadtak el, amely szerint a tagországok képviselői a frakciókat nem tagállamonként, hanem politikai pártonként szervezik meg.

A maastrichti szerződésben, 1992-ben, a tagállamok úgy döntöttek, hogy Európa-szintű pártok szerveződését teszik lehetővé. 2002-ben már készen áll az Európa Parlament által jóváhagyott „alapszabály”, amely jogilag is lehetővé teszi – médianyelven szólva – a „megapártok” törvényes működését. A Miniszterek Tanácsa is készen áll az alapszabály jóváhagyására, de mivel e testületben egyhangú döntés szükséges, ezt Ausztria jelenleg megakadályozza.

A párt-családoknak megfelelően tehát megalakultak, illetőleg hamarosan megalakulnak az európa-pártok, mint például az Európai Szocialista Párt, Európai Néppárt stb. Ettől függetlenül a tagállamokban megmaradnak a nemzeti pártok, de nem ezek nemzetközi szövetségei lesznek az európa-szintű pártok, hanem azok önállóan szerveződnek. A 2009-es választásra az EU Parlament mandátumainak 30 százalékát már arra a célra tartják fenn, hogy azt az EU-pártok kapják majd meg. Ezen mandátumokért csak az EU-pártok versenyezhetnek. Nyilvánvaló, hogy az EU-pártokkal elindul a globalizáció a pártpolitikai intézmények területén is.

Ez a folyamat teljesen új megközelítésbe helyezi a nemzetállamok hagyományos szuverenitás felfogását. A szuverenitásból a nemzetközi szerződésekkel egy-egy „szeletet” átadtak az Európa Bizottságnak, de az EU Parlament hatáskörének a bővülésével a nemzeti szuverenitások érzékelhetően csökkennek, és ezáltal új minőség jön létre. Hasonlít-e majd az egyesült Európa államszervezeti felépítése arra, amit 10-20 éve tanultunk az egyetemen modellként? Biztos, hogy nem. Könnyű azoknak a fiataloknak, akiket a korábbi tudás nem akadályoz az új befogadásában, de az is biztos, hogy a mai fiatalok nyugdíjasok lesznek, mire ez a folyamat befejeződik. És közben elindul a világpártok kialakulása, ami ezáltal már meghaladja a világ vallási alapon való felosztottságát (keresztények, muzulmánok, buddhisták….)