A jegyzői feladatok jelentős és nem túl népszerű körét jelentik a szabálysértési eljárások. Bár az Sztv. a korábbi szabálysértési jogszabályhoz képest jelentős változásokat tartalmaz, mégis a gyakorlat során merülnek fel olyan jogalkalmazási problémák melyet a törvény hatályba lépése óta nem sikerült a jogalkotóknak módosítani.

A teljesség igénye nélkül néhányról szeretnénk a figyelmet felhívni ezek közül:
Ügyintézési határidő
Az ügyintézési határidő szinte egy ügynél sem biztosítható ott ahol bizonyítási eljárás lefolytatására van szükség. A hatóságnak lehetősége van ugyan a határidőt egy alkalommal meghosszabbítani, de ez is plusz feladatot ró az ügyintézőre és időt vesz igénybe.
Gyermekkorú sértett esetén, a még rövidebb 15 napos határidőt lehetetlen tartani. Ez az idő a tanú idézésére sem elegendő. Sok esetben ezért nem az ügyintéző túlterheltsége az oka az eljárási határidő be nem tartásának, hanem az eljárás során alkalmazott szabályokból adódik. Megfontolandó lenne egyes eljárási cselekményeknél az ügyintézési határidő félbeszakításának lehetőségének megteremtése például: szakértői vélemény elkészítésének ideje, tanú meghallgatásra történő elővezetésének elrendelése. Ezzel elkerülhető lenne a szorító ügyintézési határidő miatti esetleges megalapozatlan döntés meghozatala.
Személyiségi jogok védelme
Napjainkban egyre kiemeltebb feladat a személyiségi jogok védelme, ami a szabálysértési eljárás alá vont személyeket is megilleti. Ennek ellenére a szabálysértési bírság befizetésének módja igen kínos helyzetbe hozhatja a megbírságoltakat. A bírság befizetésére ugyanis jelenleg csak a rendszeresített befizetési lapon róhatja le illetékbélyeggel. A postán legtöbb helyen nem áll rendelkezésre olyan lehetőség, hogy a befizetést mások figyelmétől függetlenül végezhesse el az elkövető, vagy az általa megbízott személy. A befizetési lap többek számára lehet ismerős és ha azt mások is láthatják következtethetnek arra, hogy szabálysértést követett el. Ezért indokolt lenne más befizetési lehetőséget is biztosítani például: szabálysértési hatóság számlájára történő csekkes, vagy átutalásos fizetéssel.
S ha már a bevételeknél tartunk, szükséges lenne áttekinteni a szabálysértésekből származó bírság állami bevételként való kezelését, ugyanis a szabálysértési eljárásokkal kapcsolatban nem csak a szabálysértési hatóság működésének kiadásai jelentkeznek, hanem a végrehajtás során alkalmazandó közérdekű munkavégzés alkalmazása során is önkormányzati költségek merülnek fel. A bevétel állam és önkormányzatok közötti megosztását célszerűnek tartanánk.
Közérdekű munkavégzés
S itt térnénk át az Sztv. egyik legvitatottabb végrehajtási cselekményére a közérdekű munkavégzésre. A munkavégzés során számos kérdés merül fel. (pl. milyen munkát nem köteles elvállalni az elkövető, fegyelmi felelősség, stb.. ) Az MK 71. sz. Kollégiumi állásfoglalás szerint „a kijelölt munkahellyel közérdekű munka tartamára nem létesül munkaviszony”. A közérdekű munkával kapcsolatos jogviták eldöntése a munkaügyi bíróságok hatáskörébe tartozik. Azonban a munkaügyi bíróság döntéséig a szabálysértési végrehajtási eljárás folyhat tovább, a pénzbírság elzárás átváltoztatásra kerülhet, és ha például az elkövető jogszerűen tagadta meg a munkát, a büntetés akkor is végrehajtható mire a bíróság döntést hoz az ügyben.
Komoly problémát jelent önkormányzatunk számára is a közérdekű munka megszervezése és felügyelete. Az elkövető által végzett munka minősége és intenzitása a legtöbb esetben átlag alatti. Nem is akarnak megfelelő színvonalon dolgozni, hiszen ezért a tevékenységükért fizetést nem kapnak. Ráadásul az átszámítás is feszültséget okoz, hiszen hat órás munkát kell végezniük 5 ezer Ft-ért naponta, mely nettó 833 Ft-os órabért jelent. Ez havonta nettó 140ezer Ft-os bérnek felelne meg, amely az érvényben lévő bruttó 69 ezer Ft-os minimálbér közel háromszorosa. Nem csoda ezek után, ha ez az önkormányzat által foglalkoztatott közhasznú és közcélú foglalkoztatottak körében elégedetlenséget vált ki, rombolja a munkamorált, csökkenti hatékonyságukat, s ezzel közvetlen hátrány éri az önkormányzatot.
Véleményünk szerint a hatásköri szabályozással is gondok vannak ezen a területen. A munkahely biztosításával kapcsolatos hatáskör címzettje a jegyző, azonban ezeket a feladatokat az önkormányzat területén végzik az elkövetők és az önkormányzat költségvetéséből kell a munka járulékos költségét (munkavezető, munkaeszközök, védőital) finanszírozni. Ezért a közérdekű munkahely biztosításának hatáskörével polgármestert lenne célszerű felruházni.
Talán jogalkotók számára is megfontolandó lenne e problémákat átgondolni, s a szabályozást újra áttekinteni.