Túlélési Kalauz (nemcsak) Közigazgatási Vezetőknek I. 2009/6

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Lazíts!

Túlélési Kalauz (nemcsak) Közigazgatási Vezetőknek I. 2009/6

XI. évfolyam, 6. lapszám
Szerző(k):
Dr. Dudás Ferenc közigazgatási elemző



Hány mobilja legyen egy vezetőnek, avagy Miért (nem) hívnak vissza?

 

Vannak mitikus fogalmak, ködösítő csoda-szlogenek, amelyek küldetése leginkább az, hogy titkárságokat sejtelmesen belengjen, s ez által egy másik önálló világot kreáljon és leképezzen. Igen, ez nem a való világ, hanem sokkal inkább egy olyan belső összekacsintós közeg, amelyet csak azok értenek, illetve azok érzik jól magukat benne, akiknek ez az igazi, s egyben képzelt világa. E világban kedvelt és szinte mindennaposan alkalmazott tirádák az alábbiak:
 „… sajnos a főnök vidéken van, nem tudom adni Őt…”;
 …a főnök házon kívül van; a főnök értekezik; a főnök fontossága teljében, ill. néha magán kívül van…;
 … persze, visszahívjuk… (s aztán sokáig néma csönd);
 … most semmiképpen nem tud beszélni a főnökkel, mivel nagyon be van havazva…;
 …a főnök nem elérhető, mivel egyetlen szabad perce sincs; még ma ebédelni sem tudott szegény…, stb., stb., s még sorolhatnánk.
Egészen bizonyos, hogy nem teljes ez a sor, de sok mindent érzékeltet abból, amiről beszélni szeretnénk. A jelenség lényege abban foglalható össze, amelyet titkársági drillnek, vagy főnök által igényelt, ill. elvárt, sőt nem kért körítés-zuhatagnak nevezhetünk. Ha mindezt elvárjuk, sőt igényeljük, akkor egészen biztosak lehetünk abban, hogy a közvetlen előszobai környezetünk erre aktívan rálicitál, magánszorgalomból rá is tesz néhány szívlapáttal, mivel ebben komoly önmegvalósítási lehetőséget lát. Olyan lehetőségeket, amelyeket ki kell aknázni, sőt arra folyamatosan illik rá is fejleszteni. Az e körbe tartozó magatartás egyébként egy sajátos létforma, aki ennek alanyává, esetleg rabjává válik, az teljességgel mindent ennek rendel alá. Mert nem tudom láttak-e már olyan titkárnőt, aki a folyosón szaporázza lépteit és közben füzettel a kezében a végtelenül elfoglalt, senki és mindenki számára elérhetetlen, olykor érinthetetlen főnöknek referál? El tudják-e képzelni az olyan bensőséges munkakapcsolatot, amikor a titkárnő apró kockára vágja a főnöknek az előtte gondosan kifényesített almát, s azt, halált megvető bátorsággal, kerül, amibe kerül alapon, de fel is szolgálja a kedves vezetőnek. Az is külön tanulmányt érdemel, amikor a:… soha nincs egy percem sem… típus örökké  elfoglalt vezető értekezletet  tematizál. S láttak már olyat, amikor rituálisan megtervezett és komolyan attraktív műgonddal kivitelezett körtánccal belejt a titkárság valamely szintű képviselője, s feltűnés nélkül, de kellő feltűnéssel, diszkrét aktivizmussal a főnök fülébe súg, vagy évek (évtizedek) múlva ősnyomtatványi értékkel felérő cetlikét csúsztat annak magas ítéletű tekintete szemmagasságába. Ha a fentiekre nem vagyunk immúnisak, vagy gyerekkorunkban nem kaptunk ezek ellen szérumot, akkor ne csodálkozzunk azon, ha később a közemberek világában el leszünk veszve, vagy onnan ki leszünk ikszelve.
Miért fontos ez? Hát mindenképpen azért, mert a vezető soha nem, ex cathedra intézménye, hanem képviselője, közvetítője perszonális megjelenítője, ha úgy tetszik lojális szolgálója valaminek. Ha rabja lesz a körítésnek, a látszatoknak, az udvartartási effektusnak, akkor nemcsak elszakad, hanem kívül is marad a mindennapok valóságából. Aki erre menetközben nem figyel az a későbbiekre sajátosan, kirekeszti, hermetikusan elzárja magát valamitől, amelyet úgy hívnak: Való Világ!
S a telefonhoz, e szerény, de fontos kis telematikai eszközhöz való viszonyunk a későbbi helyzetünkben még hívebben tükrözi és előrevetíti azt a jövőt, amely e területen jellemezheti életünket, s más emberekhez való viszonyunkat.
Mert, aki nem engedi át magát az udvartartási effektusnak, azt később sem igen érik, s érhetik nagy csalódások, vagy kellemetlen meglepik. A partnerek, és az emberek döntő többsége ugyan úgy vissza fogja hívni, s szóba fog vele állni, mint korábban, amikor pozícióban volt, és komoly sarzsival bírt. Persze nekik is számolniuk kell egy legalább 30 %-os lemorzsolódással, amikor már nem lévén – erős állami – pozíciójuk, jelentősen megcsappan irántuk a figyelem. Nota bene éppen korábbi lihenceik és magánszorgalmú „fun club”-os, mindig éppen átmenetben, valamire váró, aktuálisan valahol  állomásozó hódolóik előszobákban várakoztatják őket, s nem, vagy érzékelhető  késlekedéssel, vonakodva állnak csupán szóba velük. Az utóbbi sokkal inkább azok jellemvonásáról árul el nagyon sokat, akik senkiben sem az embert, hanem a magas pozíciót betöltő, cserélhető személyt látják mindenkiben. Ezek után egyébként kár sírni, vagy miattuk egyetlen percre is elszomorodni. Nehezebb napok és órák várnak viszont arra, aki igényelte, elszenvedte és elfogadta azokat a környezeti ártalmakat, amelyekről a fentiekben szóltunk. Különösen igaz ez olyan volt vezetőkre, akik korábban sorra kinyomták a mobiluk gombját azoknál, akikkel alacsonyabb beosztásuk miatt soha nem kívántak beszélni. Az e körbe tartozó vezető a váltás esetén a következőkkel számolhat:
 leváltásának, menesztésének már a hírére is, jólesik – nem esik jól, elkezdik levegőnek nézni;
 a legfájóbb az, hogy mindezt a korábban őt leginkább ajnározó környezetétől is megkapja, vagy talán elsőként kapja meg;
 a beosztás megszűnése előtt még számos olyan „együtt érző” telefont kap, hogy: hát öreg, Téged is elért, Te is idejutottál…
 ha kikerül az elegáns forgószékből, akkor egyre fogyatkoznak majd a hívások, s olyan napokra is fel kell készülnie, hogy a mobil teljesen elhalkul, s legvégül már majdnem elnémul. Utóbbinak egy vitathatalan előnye persze kétségtelenül van: nem lesz olyan magas a számla, amelyet persze már úgysem az állam fizet.
Nehéz percek, órák és igen kritikus napok ezek, s éppen emiatt mindezt érdemes megelőzni. S, hogy meg lehet-e előzni? Mindenképpen igen, mivel többen vannak, akiknek ez már sikerült!
S hogyan? Nincsenek titkok! Egy mérce és jó befektetés van csupán ilyen helyzetekre: legyünk emberek, s főleg normálisak, mivel vezetőnek lenni mindig csak átmeneti állapot. S különösen fontos ezt megszívlelni egy olyan közigazgatás esetén, ahol: csak a szüntelen változás állandó!

Kategória

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu