A korszerű közigazgatás azt is jelenti, hogy bürokráciától mentes. Így ha a törvénytisztelő állampolgárok a legszemélyesebb ügyeiket, a személyes adataikban és a lakcímükben bekövetkezett változást akarják a közigazgatás és más szervek nyilvántartásai számára bejelenteni, mi sem tűnik egyszerűbbnek, mint hogy egy a személyes adatok és a lakcímnyilvántartásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező közigazgatási szervnél, a jegyzőnél egyetlen aktussal elintézik.
Ám ha megszámláljuk a különböző jogszabályokkal rendszeresített állami nyilvántartásokat, akkor még a szakember is meglepődik.
Vegyük sorra ezeket a nyilvántartásokat:
– személyiadat- és lakcímnyilvántartás,
– anyakönyvi nyilvántartás,
– útlevél nyilvántartás,
– közlekedési igazgatási nyilvántartás:
          – vezetői engedély nyilvántartás,
          – forgalmi engedély nyilvántartás,
          – gépjármű törzskönyv nyilvántartás,
–    egyéni vállalkozói igazolvány nyilvántartása,
– cégnyilvántartás,
– állami adóhatósági nyilvántartás,
– önkormányzati adóhatósági nyilvántartás,
– ingatlannyilvántartás,
– választási nyilvántartások,
– hadkötelezettséggel összefüggő nyilvántartás.
A nyilvántartási rendszerek egy része bárki számára hozzáférhető, míg többségük zárt, csak az érintett személy és a jogszabályban feljogosított szervek nyerhetnek betekintést /pl.: bíróság, rendőrség, ügyészség, stb./.
A legalapvetőbb adatvédelmi rendelkezések az Alkotmány alapvető jogok és kötelességek című fejezetében olvasható: A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a személyes adatok védelméhez való jog. A személyes adatok védelméről szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.
Az adatkezelés célhoz kötöttségére vonatkozó szabályokat a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény ma már sokkal részletesebben – az európai elvárásoknak is megfelelően – tartalmazza, mint megalkotásakor, 1992-ben.
A hivatkozott törvény általános keretet ad a személyes adatok kezeléséhez azzal, hogy kimondja: „A személyes adatot – akár az érintett hozzájárulásával, akár jogszabály alapján – különösen akkor lehet kezelni, ha…”
Természetes, hogy a törvény 2004. január 1-től már arról is rendelkezik, hogy „Az érintettet – egyértelműen és részletesen – tájékoztatni kell az adatai kezelésével kapcsolatos minden tényről, így különösen az adatkezelés céljáról és jogalapjáról, az adatkezelésre és az adatfeldolgozásra jogosult személyéről, az adatkezelés időtartamáról, illetve arról, hogy kik ismerhetik meg az adatokat A tájékoztatásnak ki kell terjednie az érintett adatkezeléssel kapcsolatos jogaira és a jogorvoslati lehetőségeire is.
Az adatkezelésről való tájékoztatás megtörténik azzal is, hogy jogszabály rendelkezik a már létező adatkezelésből továbbítással vagy összekapcsolással az adat felvételéről.”
A törvény még arra is lehetőséget ad, hogy ne csak a jogszabály által rendszeresített adatbázisokba kerüljenek továbbításra az adatok, hanem az állampolgár megbízza a személyi adat kezelőjét azzal is, hogy adatait továbbítsa a folyószámláját kezelő pénzintézethez, közüzemekhez /pl.: víz, gáz, fűtés stb. szolgáltatókhoz/.
A törvénybe épített állampolgári tiltakozási jog pedig az adatkezelés, továbbítás egyik garanciális eleme, ugyanígy a 2004. január 1-től hatályos bírósági jogérvényesítésre vonatkozó szabályok.
Az alapvető törvényi rendelkezések tehát elvileg lehetőséget adnak a személyiadat- és lakcímkezelő részére, hogy az adatbázisból a személyes adatok továbbításra kerüljenek.
Ugyanakkor az ágazati jogszabályoknak is rendelkezniük kellene az adatátadásról és az adatátvételről, hiszen e nélkül a törvény adta lehetőség nem valósulhat meg a gyakorlatban.
A jogszabályi háttér megteremtése után olyan informatikai rendszer kiépítése is szükséges, amely nem igényli az ügyfelek személyes közreműködését és újabb okiratok előállítása nélkül a nyilvántartási rendszerekben aktualizálja az adatokat.
Az adatátvitelhez szükséges informatikai háttér megvalósítása jelentős anyagi ráfordítással jár, de hosszú távon nyilvánvalóan takarékos megoldást jelentene mind az ügyfelek, mind pedig a nyilvántartást vezető szervek számára.
A közigazgatási hatósági eljárásról szóló törvénynek a közeljövőben a parlament ülése elé kerülő tervezete is azt célozza, hogy az adatkezelő és az ügyfél együttműködése révén az ügyfelek teljes körű kiszolgálása valósuljon meg, ami megfelel a XXI. század követelményeinek.