A belvíz visszatartásával a gazdáknak, regionálisan a kistérségek önkormányzatinak és stratégiai döntéseivel az államnak azonos súlyú teendője van a 2022-es aszály következményeinek megelőzésében. E háromlábon nyugvó pillér mintapéldája, hogy amennyiben elegendő eső hull, a jászszentlászlói Dongér-Kelőér Vize Egyesületbe tömörült gazdák átmenetileg lemondanak földjük használatáról, hogy visszatartsák parcelláikon a belvizet.

Toldi Csaba jászszentlászlói gazdálkodó hat éve vette rá a településen, valamint a Móricgát és Szank térségében élő gazdákat, hogy csapadékos időben a belvízelvezető csatornák időszakos elzárásával engedjék elárasztani a földjeiket. A Dongér-Kelőér Vize Egyesület megalakulásakor 22 gazda 50 hektáros területével számolhattak, amely a három település műszaki, földrajzi adottságainak 1–2 százalékát fedte le. Idén már ötvenen használják az elzárásokat. A két főcsatornából kiágazó oldalcsatornákon a rendszerváltást megelőzően épített beton záróelemek voltak, hogy szabályozni lehessen velük a területről elfolyó csapadékot. Az elemek azonban nagyrészt tönkrementek, ezért az egyesület tagjai gépi és kézi munkálatokkal ezek felújítását kezdték meg, amelyhez elsőként a Nemzeti Együttműködési Alapból kétszer kaptak összesen több mint 4 millió forintos támogatást. Ezután figyelt fel rájuk a WWF Magyarország és 15 millió forintos támogatással járult hozzá 25 műtárgy felújításához.

A talajvízpótlás most közvetlenül 250 hektáron, közvetett módon pedig ennek tízszeresén érzékelhető. Feltéve, ha a tagoknak van mit visszatartaniuk és szétteríteniük. A Homokhátságban ugyanis januárban az országos átlag fele esett. Szárazak a csatornák, nincsen mit megőrizni bennük a nyárra.

Hiába a földjeiket feláldozó gazdák lelkesedése, ha a vízelvezetés és felszín alatti vízkészletek túlhasználata, a kutakból történő öntözés tovább szárítja a földeket. A megoldás, hogy a változó körülményekhez igazítsuk a területhasználatot.

Új agrártámogatások a víz megtartásáért

A 2022-es aszályig a mezőgazdasági és a vízügyes jogszabályok gyakorta külön utat jártak. Ennek extrém példája, hogy földvédelmi bírság fenyegette a földtulajdonost, ha a művelési ágától eltérően használta földjét, vagyis a természetesen megjelenő vizet meghagyta a parcelláján. A vízügyi és mezőgazdasági jogszabályok jelenleg is a vízkészlet felhasználását preferálják, és folyamatos törekvések vannak a felszín alatti vízkészletek használatának ösztönzésére.

Ugyanakkor az aszály hatására és a Közös Agrárpolitika (KAP) európai uniós szabályozásának változásaival komoly lépések történtek a vízmegtartást célzó jogalkotás irányába. 2023. április 1-jétől a gazdálkodó nincs rákényszerítve, hogy a vizet elvezesse a területéről. 2023-tól pályázni lehet többek között vizes élőhelyek létrehozására, mezővédő fásítások, part menti és erózióvédelmi pufferzónák kialakítására és jelentős ösztönzők vannak arra is, hogy gyepet telepítsünk a szántóterületekre. Mindezekre nemcsak területalapú támogatás fog járni, hanem még fenntartó támogatások is igényelhetők. A füves területek fontossága felértékelődik, mivel jóval kevesebb vizet igényelnek, mint a fásított területek; rengeteg szenet raktároznak a talajban és segítik a víz beszivárgását a földekbe, miközben jól tűrik a vízborítást és kaszálással, legeltetéssel hasznot is hajtanak.

Szikkasztás? Elvezetés?

Gyakori eset, földbe süllyesztett csövön, a járda alatt vagy toldalékokkal közvetlenül az ereszről az út menti árokba vezeti a tulajdonos az ingatlanán keletkező csapadékvizet. Minél többen járnak el így, annál nagyobb kapacitású vízelvezetéssel előzhető meg, hogy akár egy rövid ideig tartó, negyedórás intenzív zápor is elöntse a közterületet. Milyen jogszabályokkal kezelhetjük ezt a helyzetet?

A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény értelmében a telken belüli csapadékvíz-elvezetés kialakítása nem az önkormányzat, hanem az ingatlan tulajdonosának feladata, az ingatlantulajdonos tulajdonában van az ingatlanra lehulló és az ingatlanon maradó csapadékvíz. Továbbá a vizek kártételei elleni védelem érdekében szükséges állami vagy helyi önkormányzati feladatkörbe nem tartozó tevékenységek ellátása az érdekelt tulajdonosok, illetve az ingatlant egyéb jogcímen használók feladata.

Kifejezetten kogens rendelkezéseket tartalmaz a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény végrehajtásáról szóló 58/2013. (II. 27.) Korm. rendelet (továbbiakban: Vhr.) 85. § (5) bekezdése, mely szerint: „Elválasztott rendszerű szennyvízelvezető műbe csapadékvizet, egyesített rendszerű szennyvízelvezető műbe a víznyelőn keresztül szennyvizet, továbbá elválasztott rendszer esetén a csapadékvíz-elvezető műbe szennyvizet juttatni tilos.”

A Vhr. 85. § (6) bekezdése alapján: „Ha elválasztott rendszerű szennyvízelvezető hálózatba csapadékvíz bevezetésre kerül sor, és ezt a gyakorlatot a felhasználó a víziközmű-szolgáltató felszólítása ellenére tovább folytatja, a víziközmű-szolgáltató a jogellenes állapotot a felhasználók költségére megszüntetheti.”

Megengedőbb az OTÉK, amely szerint az ingatlan tulajdonosainak a terület csapadékvíz-elvezetési rendszerét úgy kell kialakítani, hogy a víz a terepen, az építményekben, a szomszédos telken és építményekben, valamint a közterületen kárt (áztatást, kimosást stb.) ne okozzon és a rendeltetésszerű használatot ne akadályozza.

A csapadékvíz a telken belül elszivárogtatható, ha ez a telek és a szomszédos telkek, továbbá az építmények állékonyságát és rendeltetésszerű használatát nem veszélyezteti. Vagyis csak opció a telken belül történő elszivárogtatás.

Ugyanilyen megengedő a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 41. § (3) bekezdése: „A közút műtárgyának minősülő árokba, csatornába vagy más vízelvezető létesítménybe a közút területén kívüli területekről származó vizeket bevezetni csak a közút kezelőjének hozzájárulásával szabad.”

Mint az könnyen átlátható, a belterületi ingatlanokon keletkező csapadékvizekre vonatkozó ágazati jogszabályok nem egészen koherensek egymással.

Az esővizet is tisztítsuk?

Érd 63 négyzetkilométeres kiterjedésén jelentősebb szintkülönbségek vannak a lakóterületei között. Ha a magasabban fekvő részen lakók mind az utcára engedik a csapadékvizet, az a mélyebben fekvő részeken lakók előtt patakként jelenhet meg.

A szennyvíztelepükre száraz időben Tárnok, Diósd és Érd településekről 2200–2500 m³/d (köbméter naponta – szerk.) idegenvíz érkezik, ami egyértelműen a talajvíz-infiltráció eredménye.

Az idegenvíz-mennyiség legnagyobb hányadát az illegális bevezetések (csapadékvíz, talajvíz) teszik ki. Ezek kiszűrésére az Érd és Térsége Csatorna-szolgáltató Kft. többféle vizsgálati módszert alkalmaz, de mindegyiknek megvan a maga korláta. Ezek:

• csatornavizsgáló ipari kamerás vizsgálat: pontszerű hibák felfedését teszi lehetővé, egyenletes hozzáfolyásnál nem ad eredményt,
• festett víz: hatékony, de pufferral rendelkező illegális házi rákötésnél (például eresz a föld alá, ott egy tartály túlfolyóval bekötve a csatornahálózatba) nem ad eredményt. Érd Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának ezzel foglalkozó osztályvezetője, Bán Szvetlána Jurjevna a jogi problémákat is a módszerek mellé rendelte. Mint azt kifejtette, a felhasználó megtagadhatja a szolgáltató ingatlanra lépését, illetve a városnak kártérítési ügye is volt belőle, amikor egy lakos azt állította, károsodott az ereszcsatornája a festett ivóvíztől.
• füstölés: szintén hatékony lehetne, de szifonnal ellátott illegális rákötéseknél nem működik. A problémakör hasonló, mint az előző pontban, itt szoba festését károsító füst miatt volt panaszbejelentés.
• egyidejű csatornavízhozam vizsgálatok (többindukciós műszer lehelyezése egy vízgyűjtő területre): nagyon hosszadalmas, költséges és munkaigényes, talajvíz-bevezetés kiszűrésére különösen jó (éjszakai minimum hozamot kell vizsgálni), csapadékvíz bevezetések esetében nem hozta a várt eredményt, mivel azt mutatta, hogy minden irányból érkezik idegenvíz. Illegális bevezetések lehetséges helyének szűkítésére alkalmas módszer.
• távfelügyelet adatainak elemzése: az átemelő szivattyúk vízhozama és üzemidejének vizsgálata – nem szűkíti le eléggé a bevezetések helyét.

A vizsgálatok legnagyobb problémája a támogató jogi környezet hiánya:

• a fogyasztóvédelmi törvény szerint az ingatlanokat közvetlenül érintő vizsgálatokat előre be kell jelenteni (felkészülhet a felhasználó az ellenőrzésre),
• ha a szolgáltató kihirdeti, hogy csak a gerincvezetéket vizsgálja, hosszas elemzések alkalmával szintén elterjed a híre,
• a szolgáltató nem hatóság, a felhasználó bármikor mondhatja azt, hogy nem járul hozzá az ingatlanra történő belépéshez, után legfeljebb a kormányhivatal felé lehet ezt jelezni,
• az építéshatósággal összevont ellenőrzés nem életszerű erőforráshiány miatt,
• az esetlegesen kivethető kötbér mértéke elhanyagolható a nagy értékű ingatlanok mellett.

Az érdiek összefoglalójából látható, a hatósági jogalkalmazásban csak több jogterület, igazgatási szerv összedolgozása hozhat eredményt.

Önkormányzati mintaprogramok

Nem teljesen mellőzve a megkérdőjelezhetően célravezető hatósági eszközöket, Budapest Főváros XVII. kerület Rákosmente Önkormányzata az anyagi érdekeltség oldaláról közelítette meg a kérdést, amikor három éve, 2020-ban meghirdette a Rákosmente Környezetvédelmi Pályázatát 10 millió forint keretösszeggel, amelyben 70%-os támogatást ad a megpályázott esővízgyűjtő edények vásárlására. E lehetőséggel eddig 257 pályázó – jellemzően kertes házban lakó – élt. A 2022-es aszály idején ugrásszerűen megnőtt a pályázat ázsiója, mert a kisebb méretű telkek életben tartása is megduplázta a vízszámlákat.

Ha összevetjük Magyarország vízrendezés előtti térképét a maival, a régin számtalan kék foltot, mára eltűnt tavat látunk. Holott az általános iskolában is azt tanultuk, hogy a víz körforgásában a nyílt vízfelületből felszálló párából lesz az eső, a szántó nem tud kipárologni. Az idei jogszabályváltozások már nem kizárólagosan a szántóföldi művelést támogatják. Az óriástáblák ellen szól az a történelmi tény, hogy a vízrendezés előtti állapotban is exportképes volt a magyar mezőgazdaság, mert a kevesebb termőföld biztonságosan termett. Az Európai Unió Közös Agrárpolitikáját lekövető, idén április 1-jével hatályba lépő agrártámogatások is abból indulnak ki, hogy inkább belvíz legyen mint aszály, mert a belvíz elvezethető – de az egyszer már elvezetett vizet öntözővízként visszavinni a folyók nyári vízállása mellett igencsak nehézkes.

Mindez azt is jelenti, az elvezetésről a megtartásra és a helyben való felhasználásra kell fókuszálni a településeken keletkező többletvizek esetében is.

A WWF Magyarország LIFE-MICACC néven öt éve projektet indított Az önkormányzatok integráló és koordináló szerepének megerősítése az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás érdekében címmel. A Belügyminisztérium koordinálása mellett Bátya, Püspökszilágy, Rákócziújfalu, Ruzsa és Tiszatarján települések önkormányzataival a helyi adottságokra épülő, kis költségű prototípus-megoldásokat használnak a vízháztartás egyensúlyának helyrebillentésére. A nedves időszakokban megjelenő többletcsapadékot – érkezzen az Tiszatarjánnál folyami ár, Rákócziújfaluban nagy esőzés, Püspökszilágy esetében villámárvíz vagy belvíz formájában –, vizes-mocsaras élőhelyeken, meglévő árokrendszerekben vagy tavakban, felhagyott kubikgödrökben fogják fel.

A tisztított szennyvizet sem szentírás rögvest mind az élő folyóinkba vezetni. Ruzsán – a Dózsa parkban az ivóvíztisztítás során keletkező, napi 12–15 köbméter – úgynevezett dekantált vizet szikkasztanak, míg a szennyvíztisztító melletti tóba a tisztított szennyvízből napi 150–180 köbméter kerül. Ha nem tud ennyi szürkevíz elszikkadni a tóban, akkor a maradékot a Széksóstói-főcsatornába vezetik, ahol 1–2 km-en át szintén beszivárog a talajba.

A LIFE LOGOS 4 WATERS önkormányzati pályázati program keretén belül Rákosmente Önkormányzata a Kis utcai lakótelep egy részén, az Újlak utcában kialakítandó esőkertre pályázatot nyújtott be az Innovatív vízgazdálkodási módszerek integrált gyakorlati alkalmazása vízgyűjtő szinten önkormányzati koordinációval című felhívásra. A pályázat célja „a helyi önkormányzatok éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességének javítása a negatív vízháztartási helyzet enyhítése révén, a kis vízgyűjtőkön integrált, ökoszisztéma-alapú vízgazdálkodási megoldások demonstrációs célú megvalósítása, valamint ezen intézkedések alkalmazásának ösztönzése az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás érdekében”. A projekt ez év tavaszán valósul meg, jelenleg még előkészítési, tervezési munkálatok folynak.

A rákosmenti projekt által az Újlak utcában felbontásra kerül egy kb. 80 nm-es aszfaltburkolat, s helyébe az utca nagy lejtésű szakaszán lezúduló esővizet elszikkasztó, elnyelő esőkert foglal majd helyet. Az itt lezúduló esővíz, főleg a hirtelen, rövid idő alatt nagy mennyiségben lehulló csapadék megterheli a Pesti úton futó csatornahálózatot. Ennek megakadályozására az esőkert lehet az egyik legjobb megoldás. Az esőkertek elterjedése mostanában vált népszerűbbé, bár az első esőkertet 1990-ben hozták létre az Egyesült Államokban, lassú terjedése okán mostanában fedezzük fel ennek jótékony hatását, pedig számos jógyakorlat áll már rendelkezésünkre. A fent említett XVII. kerületi projekt egy mintaprojekt, ugyanis a kerületben ez lesz az első ilyen beruházás. Amennyiben ezen mintaprojekt beváltja a hozzá fűzött reményeket, kerületszerte több esőkert létrehozása is megvalósulhat.

Az esőkert egy mesterségesen kialakított egyedülálló zöldterület, nem összekeverendő a mesterséges tóval, ugyanis itt nincs állandó vízfelület, csakis ideiglenes víz tárolásáról beszélhetünk, amely a víz szikkasztása során megszűri, megtisztítja azt, így a lehulló esővíz jobb kondícióban kerülhet vissza a természetbe. Lakóövezetbe telepítve lehetővé teszi az ingatlanokon lévő felesleges víz gyűjtését is (például tető, udvar). A kert beültetéséhez elengedhetetlen az őshonos növények telepítése, amelyek fajtájuknál fogva törődést nem nagyon igényelnek, viszont gyökereik lazítják a talajt, ez segíti a felgyülemlett víz elvezetését, javítja a talaj levegőztetését. Sőt, a fa ültetése is kitűnő választás lehet, ugyanis gyökerei nagy mennyiségű vizet képesek felvenni, ezzel is gyorsítva az esővíz szikkasztását.

Érdemes elgondolkozni a már meglévő betonfelületek felszámolásáról, illetve a betonmedrű árkok helyett esőkertek létrehozásáról. Ezek kialakítási és fenntartási költsége jóval alacsonyabb, s hatását tekintve sem elhanyagolható, mert a csapadékosabb időszakokban, főleg a hirtelen zivataroknál nem alakulnak ki a közutakon a forgalmat zavaró, balesetveszélyes tócsák, vízfelületek, illetve nem áll meg a csapadékcsatornában a víz, amikor nem bírja a csatornahálózat a megnövekedett terhelést.

Vizet a mocsárba

Ugyanitt az önkormányzat az egyik képviselője által felajánlott munkagépekkel kitisztította a főváros utolsó nagyobb vizes élőhelyéhez, a Merzse-mocsárhoz vezető csatornákat, majd az ősszel együttműködési megállapodást kötött a Budapest Airport Zrt.-vel, hogy a repülőtéren keletkező csapadék is eljusson a 2022-es aszály során igencsak kiszáradt mocsárba. A januári esőknek és az elvégzett beavatkozásoknak köszönhetően már ismét van némi víz a Merzsében.