Összesen öt törvény van hatályban az 1990-ben elfogadott törvények közül, ezek közé tartozik az árak megállapításáról vagy az illetékekről szóló törvény mellett a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (továbbiakban: Htv.) is. Így annak se kell új jogszabály után kutakodnia, aki több évtizedes szakmai múltat maga mögött tudva már nem a jegyzői hivatást gyakorolja. Könnyen meg lehet találni a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvényt akkor, amikor arra a kérdésre kell választ adni, hogy a Magyarországon munkavállalás céljából huzamosabb ideig tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat terheli-e a tartózkodás utáni idegenforgalmi adó fizetésének kötelezettsége. A cikk arra ad választ, hogy a szállásadónak be kell-e szednie a tartózkodás utáni idegenforgalmi adót (továbbiakban: IFA) a vendégmunkásoktól, illetve az őket elszállásoló vállalkozástól, továbbá mi a teendő, ha elmulasztja a szállásadó az IFA-t beszedni.

A települési önkormányzat adómegállapítási joga

A települési önkormányzat, az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján, a Htv. rendelkezései szerint végrehajtó jellegű jogalkotói jogkörében alkothatja meg a helyi adókról szóló rendeletét. A tipikus adótárgyak az ingatlanok: a leggyakrabban megállapított helyi adónem a kommunális, az építmény- és telekadó. A tartózkodás utáni idegenforgalmi adót jellemzően a turizmussal érintett települések írják elő. Az idegenforgalmi adó kommunális jellegű adó.^[1]

Az idegenforgalmi adónak konkrétan megragadható kettős célja van: az idegenforgalmi adó célja részben annak garantálása, hogy a nem állandó lakos vendég maga is járuljon hozzá az általa igénybe vett vagy igénybe veendő kommunális szolgáltatások és a helyi közszolgáltatások költségeihez. Másrészt viszont az idegenforgalmi adó tételezett célja az, hogy a megnövekedett turizmus okozta esetleges negatív környezeti externáliák költségeit az önkormányzat az adó alanyaira, a nem állandó lakos vendégekre terhelje.^[2]

A Htv. 1/A. § (1) bekezdése értelmében a települési önkormányzat az illetékességi területén rendelettel olyan települési adót … vezethet be, amelyet … más törvény nem tilt. A települési önkormányzat települési adót bármely adótárgyra megállapíthat, feltéve, hogy arra nem terjed ki törvényben szabályozott közteher hatálya.

Jelen gazdasági helyzetben a települési önkormányzatok saját bevételeiket kénytelenek növelni, azon dolgoznak, hogy megtalálják azokat a bevételi forrásokat, amelyekkel ellentételezni tudják az inflációt, az energiaválság okozta többletterheket, annak érdekében, hogy az Mötv. 6. § b) pontjában foglaltak szerint erősíteni tudják a település önfenntartó képességét, feltárják lehetőségeit és hasznosítsák saját erőforrásaikat.

A települési adóból származó bevétel az azt megállapító önkormányzat bevétele, amelyet fejlesztési célra és a települési önkormányzat képviselő-testületének hatáskörébe tartozó szociális ellátások finanszírozására használhat fel.^[3]

Célszerű olyan saját bevételi forrást feltárni, amire nem terjed ki törvényben szabályozott közteher hatálya – utalok itt arra a szakmai közvélemény által is figyelemmel kísért próbálkozásra, amellyel az elmúlt év végén egy repülőtér utasforgalma után kísérel meg egy fővárosi kerületi önkormányzat helyi adóként ún. légiutas-adót bevezetni.

Eddig a tartózkodás utáni idegenforgalmi adót a turisztikai attrakciókkal rendelkező, jellemzően üdülőhelyi jelleggel bíró települések vezették és szedték be a településen vendégéjszakát eltöltő vendégeket érintően.

Az elmúlt időszak gazdasági fellendülése, a multinacionális befektetők által kiemelt kormányzati beruházással kialakított, több műszakban működő cégeknél fellépő munkaerőhiány és az arra adott válaszok, vagyis a munkaerő-kölcsönzés és a vendégmunkások foglalkoztatásának tömegessé válása egy új helyzetet teremtett.

A települések közterületein, a tömegközlekedési csomópontokban, helyi boltokban egyre több nem magyar nyelvű, harmadik országbeli állampolgár jelenik meg, akiket munkáltatójuk – a település idegenforgalmi jellegének köszönhetően – férőhely kapacitással rendelkező szállásokon helyez el és biztosítja lakhatásukat.

Véleményem szerint a turisztikai, idegenforgalmi célú tartózkodástól távol állnak a vendégmunkások, akik ugyan igénybe veszik a települési kommunális szolgáltatások egy kisebb részét, de nem gondolom, hogy megjelenésük a településen a tartózkodás utáni idegenforgalmi adó célja szerinti turizmus okozta esetleges negatív környezeti externáliaköltséget generálna az önkormányzatnak. Így a Kúria által meghatározott feltételek nem teljesülnek teljeskörűen, de ha a normaszövegből és az elmúlt időszak jogszabály-módosításaiból indulunk ki, érdemes feltenni az alábbi kérdéseket:

• A településen a vendégmunkások elszállásolásából adódóan eltöltött éjszakák alapját képezhetik-e a helyi önkormányzati adónak?
• A vendégmunkások településen eltöltött éjszakái alapján, tartózkodás utáni idegenforgalmi adót szedhet-e be az önkormányzat; ennek az adónemnek a vendégmunkásokra, munkáltatójukra, illetve a szállásadóra hárítása törvényes megoldása-e az önkormányzati bevételek növelésének?

Az önkormányzat adómegállapítási joga a Htv.-ben meghatározott adóalanyokra és adótárgyakra terjed ki, az önkormányzatnak azokat jogában áll bevezetni azzal a korláttal, hogy évközi módosítás naptári éven belül nem súlyosbíthatja az adóalanyok adóterheit.^[4]

Az idei évben azoknak az önkormányzatoknak, amelyek korábban már bevezették a helyi adók közül a tartózkodás utáni idegenforgalmi adót, és a településen vagy a település körzetében olyan nagyobb cégek működnek, amelyek a tömegesen foglalkoztatott vendégmunkásaikat a településükön szállásolták el, megfontolásra javaslom e bevételi forrás feltárását annak érdekében, hogy a vendégmunkásoktól, illetve a vendégmunkások után járó adóbevételhez jussanak.

Ki a vendégmunkás?

A vendégmunkásra vonatkozóan jogszabályban szereplő fogalmat nem találtam. Vendégmunkás az idegen országban meghatározott időre munkát vállaló személy.^[5]

Az ideiglenesen külföldön munkát vállalókkal kapcsolatban a munkavállalók szabad mozgása, a letelepedés szabadsága és a szolgáltatásnyújtás szabadsága az unió belső piacát érintően az Európai Unió működéséről szóló szerződésben (EUMSZ) tartalmaz rendelkezéseket. Az unión belüli munkaerő-mobilitásról, a szabad mozgáshoz fűződő jogukat gyakorló személyekkel kapcsolatban már fogadtak el uniós szabályokat.

Magyarországon a következő jogszabályokban található a hatályos szabályozás az idegen országban meghatározott időre munkát vállalókról:

• a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (Flt.),
• a Magyarország által a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek tekintetében alkalmazott, a munkaerő szabad áramlásával összefüggő átmeneti szabályokról szóló 355/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet,
• a harmadik országbeli állampolgárok magyarországi foglalkoztatásának nem összevont kérelmezési eljárás alapján történő engedélyezéséről, az engedélyezési kötelezettség alóli mentességről, a fővárosi és megyei kormányhivatal munkaügyi központjának az összevont kérelmezési eljárásban való szakhatósági közreműködéséről, valamint a Magyarországon engedélymentesen foglalkoztatható harmadik országbeli állampolgárok magyarországi foglalkoztatásának bejelentéséről, és a munkabér megtérítéséről szóló 445/2013. (XI. 28.) Korm. rendelet.

Az Flt. alapján a harmadik országbeli állampolgár Magyarország területén az idegenrendészeti hatóság által kiadott tartózkodási engedély vagy munkavállalási engedély alapján létesíthet foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt.

Nincs szükség engedélyre:

• a külön jogszabály szerint menekültként, oltalmazottként elismert, továbbá a bevándorolt vagy letelepedett jogállású személy magyarországi munkavégzéséhez, ez a kör az, akikre kiterjed a lakcímnyilvántartással kapcsolatos szabályozás személyi hatálya;
• a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személy magyarországi munkavégzéséhez. A foglalkoztató köteles a foglalkoztatás helye szerint illetékes állami foglalkoztatási szervként eljáró kormányhivatalnak bejelenteni a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személy foglalkoztatását, ami azonban nem feltétele a foglalkoztatási jogviszony létrejöttének. Ebben az esetben a foglalkoztatási hatóság „csak” nyilvántartást vezet, továbbá a jogszabály számos olyan esetet sorol fel, amikor nincs szükség engedélyre valamely speciális körülményre való tekintettel.

Magyarországon 2009. január 1-jétől az EGT állampolgárok^[6] és családtagjaik^[7] munkavállalása engedélymentes.

Fenti eseteken túl a munkáltatónak kell engedélyt kérnie a kormányhivataltól fenti jogszabályban hivatkozott eljárás szerint, hogy harmadik országbeli állampolgárt foglalkoztathasson.

A tartózkodás utáni idegenforgalmi adó alanya

Adókötelezettség terheli azt a magánszemélyt, aki nem állandó lakosként az önkormányzat illetékességi területén legalább egy vendégéjszakát eltölt.^[8]

Speciális és sajátos rendelkezés a helyi adókról szóló törvényben ezen adónem adóalanyának meghatározása, aki nem más, mint a szálláshelyen^[9] a nem állandó lakosként vendégéjszakát^[10] eltöltő magánszemély (vendég),^[11] esetünkben a vendégmunkás.

Eddig a kereskedelmi szálláshelyeken vendégéjszakát eltöltők voltak fő szabály szerint az adó alanyai.

Ha az adó alanyának meghatározásához a hatályos jogszabályi rendelkezések tételes vizsgálatát és értelmezését elvégzi a jogalkalmazó, arra a megállapításra juthat, hogy a vendégmunkás a tartózkodás utáni idegenforgalmi adó alanya, mivel a vendégmunkás nem mentesül az IFA alól a Htv. 31. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt eset kivételével.

A tartózkodás utáni idegenforgalmi adó alól mentes személy

A helyi adókról szóló törvény mentességi szabályait az elmúlt időszakban a jogalkotó kimondottan szűkre szabta, így például a korábban ismert és az IFA szempontjából mentességet biztosító ideiglenes helyi iparűzési adóról (HIPA) szóló rendelkezés hatályon kívül lett helyezve.

Az ideiglenes HIPA már nem szerepel a Htv.-ben, és nincs olyan mentességi jogcím se, amit korábban a Htv. 31. § (1) bekezdés c) pontja szabályozott.

A Htv. az alábbi mentességekről rendelkezik a tartózkodás utáni idegenforgalmi adó esetében:

„31. § A 30. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti adókötelezettség alól mentes:

a) a 18. életévét be nem töltött magánszemély;

b) a gyógyintézetben fekvőbeteg szakellátásban részesülő vagy szociális intézményben ellátott magánszemély;

c) a közép- és felsőfokú oktatási intézménynél tanulói vagy hallgatói jogviszonyalapján,hatóság vagy bíróság intézkedése folytán, a szakképzés keretében, a közszolgálati kötelezettség teljesítése, vagy a településen székhellyel, vagy telephellyel rendelkező vállalkozó esetén vállalkozási tevékenység vagy ezen vállalkozó munkavállalója által folytatott munkavégzés céljából az önkormányzat illetékességi területén tartózkodó magánszemély, továbbá

d) aki az önkormányzat illetékességi területén lévő üdülő tulajdonosa vagy bérlője, továbbá a használati jogosultság időtartamára a lakásszövetkezet tulajdonában álló üdülő használati jogával rendelkező lakásszövetkezeti tag, illetőleg a tulajdonos, a bérlő hozzátartozója, valamint a lakásszövetkezet tulajdonában álló üdülő használati jogával rendelkező lakásszövetkezeti tag használati jogosultságának időtartamára annak a Polgári Törvénykönyv szerinti hozzátartozója;

e) az egyházi jogi személy tulajdonában lévő építményben, telken vendégéjszakát – kizárólag az egyházi jogi személy hitéleti tevékenységéhez kapcsolódó részvétel céljából – eltöltő egyházi személy;

f) a honvédelmi vagy rendvédelmi feladatokat ellátó szervek állományába tartozó személy hozzátartozója, ha a vendégéjszakát az állomány tagjának látogatása miatt tölti a szolgálatteljesítés vagy a munkavégzés helye szerinti településen lévő, a honvédelmi vagy rendvédelmi feladatokat ellátó szerv rendelkezése alatt álló, szolgálati érdekből fenntartott szálláshelyen, feltéve, ha a településen való szolgálatteljesítés, munkavégzés időtartama legalább egybefüggő 30 nap.”

További mentességi jogcímet tartalmaz a Htv.:

„3/A. § (1) Valamennyi helyi adó alól mentes az Észak-atlanti Szerződés Szervezete és az Észak-atlanti Szerződés alapján felállított nemzetközi katonai parancsnokságok.

(2) Mentesek a lakásbérleti jog után megállapítható magánszemélyek kommunális adója és a tartózkodás alapján megállapítható idegenforgalmi adó alól

a) az Észak-atlanti Szerződés tagállamainak a Békepartnerség más részt vevő államainak, Magyarországon kizárólag szolgálati kötelezettség céljából tartózkodó fegyveres erői,

b) az Észak-atlanti Szerződés alapján felállított nemzetközi katonai parancsnokságok személyi állományába tartozó vagy alkalmazásában álló nem magyar állampolgárságú, katonai szolgálatban lévő és polgári állományú személyek.”

Fenti mentességi szabályok közül a településen székhellyel vagy telephellyel rendelkező vállalkozásokat mint helyben iparűzési adót fizetőket emelem ki, ugyanis az általuk foglalkoztatott munkavállaló amennyiben a munkavégzés céljából tölt el a településen vendégéjszakát mentesül az IFA alól.

Ki az állandó lakos?

Az állandó lakos, aki a lakcímbejelentés szabályai szerint nyilvántartásba vett lakóhellyel, tartózkodási hellyel rendelkezik az önkormányzat illetékességi területén.^[12]

Az állandó lakos nem a mentességi szabályok között szerepel a Htv.-ben, hanem a tartózkodás utáni idegenforgalmi adó alanyai közül veszi ki a jogalkotó, mint akiknek a Htv. 30. § (1) bekezdése értelmében nem kell tartózkodás utáni idegenforgalmi adót fizetnie.

Értelemszerűen, aki állandó jelleggel a településen lakik, ott-tartózkodásának jogcíme nem keletkeztethet tartózkodás utáni idegenforgalmi adófizetési kötelezettséget a helyi önkormányzat felé. Az önkormányzat az állandó lakosok után több jogcímen is bevételt kap az államtól, amiből finanszírozza feladatellátását.

A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény személyi hatálya alá tartoznak a Magyarország területén élő magyar állampolgárok, a bevándorolt és letelepedett jogállású, valamint a menekültként vagy oltalmazottként elismert személyek, a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek, amennyiben a szabad mozgás és a három hónapot meghaladó tartózkodási jogukat Magyarország területén gyakorolják.^[13]

Ha az eljáró hatóság hatáskörét vizsgáljuk meg, egyszerűbb lehet a megközelítés, ha feltesszük azt a kérdést, hogy melyik hatóság vezeti a lakcímnyilvántartást, kiket tart nyilván a hatóság? A lakcímnyilvántartást a járási hivatal vezeti és az Nytv. személyi hatálya alá tartozókat tartja nyilván.

De mi a helyzet a vendégmunkásokkal? Őket melyik hatóság és hol tartja nyilván? Egyszerűnek tűnik a kérdés? Hát, nem. Mi is a vendégmunkások státusza? Melyik hatóság tartja nyilván azokat a vendégmunkásokat, akiknek a foglalkoztatását a kormányhivatal engedélyezte?

Erre a kérdésre akkor lehet választ adni, ha áttekintjük a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény végrehajtásáról szóló 114/2007. (V. 24.) Korm. rendeletet:

„44. § A tartózkodási engedély kiadására, illetve meghosszabbítására irányuló idegenrendészeti eljárás a regionális igazgatóság hatáskörébe tartozik.”

„155. § (5) A harmadik országbeli állampolgár a szálláshely bejelentésének tényét a regionális igazgatóság által kiállított igazolással (szálláshely igazolás) igazolja.”

Fentiek alapján a vendégmunkásokat szállásadójuk nem tudja állandó lakosként szálláshelyükön bejelenteni a járási hivatalnál. A vendégmunkásoknak, akik tartózkodási engedéllyel rendelkeznek, tartózkodásuk helyeként a szálláshelyet kell bejelenteniük az idegenrendészeti hatóságnál, amely szálláshely-igazolást állít ki, amely nem egyenértékű az állandó lakóhely igazolásával.

A harmadik országbeli állampolgár abban az esetben tekinthető állandó lakosnak, ha letelepedett, menekült vagy bevándorolt státuszt élvez és a jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelel; a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személy – EGT állampolgár,^[14] amennyiben a szabad mozgás és a három hónapot meghaladó tartózkodási jogát Magyarország területén gyakorolja, és ez alapján jogosult Magyarországon lakóhelyet létesíteni a lakcímnyilvántartást vezető járási hivatalnál.

A tartózkodási engedéllyel rendelkező vendégmunkásnak az idegenrendészeti hatóságnál bejelentett tartózkodási helyéről kiállított szálláshely igazolása nem azonos vagy egyenértékű a magyarországi állandó lakóhely igazolásával, így a szálláshely-igazolás nem alkalmas a tartózkodás utáni idegenforgalmi adó fizetési kötelezettség alóli mentesség igazolására azon a jogcímen, hogy állandó lakos. Az most nem képezi vizsgálat tárgyát, hogy a vendégmunkást foglalkoztató vállalkozásnak a településen van-e székhelye vagy telephelye, ami alapján iparűzési adót fizet a települési önkormányzatnak, ebben az esetben ugyanis az adóalany mentesül az IFA fizetésének kötelezettsége alól.

Az adó beszedésére kötelezett

Ebben a jogviszonyban a szálláshelyen vendégéjszakát eltöltő, nem állandó lakos az adó alanya, az adójogviszony másik szereplője az önkormányzati adóhatóság.^[15] Mellettük egy harmadik szereplő is felbukkan, aki ha nem megfelelően jár el, őt terheli az adófizetési kötelezettség. Ő az, aki állja a cechet… Miért is?

A nem állandó lakostól a szálláshelyen eltöltött vendégéjszaka után a tartózkodás utáni idegenforgalmi adót a szállásdíjjal együtt a szállásadó szedi be.^[16]

Az idegenforgalmi adót a vendég jellemzően a szálláshely elhagyásakor fizeti meg a szálláshelyen töltött vendégéjszakák után a szállásadónak, a szállásdíjjal együtt.

A vendégmunkások addig, amíg foglalkoztatási jogviszonyuk fennáll munkáltatójuknál – azzal ne foglalkozzunk most, akinek munkáltatója székhellyel, illetve telephellyel rendelkezik, mert az ő munkavállalójuk mentesül az IFA alól a Htv. 31. § (1) bek. c) pontja alapján –, illetve szerződéses jogviszonyban állnak a munkaerő-kölcsönzővel, „életvitelszerűen” a szálláshelyen tartózkodnak, onnan indulnak munkába és oda érkeznek vissza a munkavégzést követően, szállásukat jellemzően munkavégzés céljából hagyják el. Elszállásolásuk munkabérük melletti juttatás, így a szálláshelyen tartózkodásuk után annak ellenére, hogy a Htv. szerint ők az adó alanyai, a tartózkodás után idegenforgalmi adót nem ők, hanem munkáltatójuk, illetve a munkaerő-kölcsönző fizet a szállásadónak, ha erről a szálláshely biztosításáról szóló szerződésben a felek ekként rendelkeztek.

Mi a helyzet abban az esetben, ha a tartózkodás utáni idegenforgalmi adó beszedéséről és megfizetéséről a vendégmunkásoknak szállást biztosító szállásadó és a vendégmunkások munkáltatója vagy a munkaerő-kölcsönző nem rendelkezett a köztük létrejött szerződésben? Az önkormányzati adóhatóság kitől szedheti be az IFA-t?

Htv. 34. § (2) „Az (1) bekezdés szerint fizetendő idegenforgalmi adót az adóbeszedésre kötelezett akkor is tartozik befizetni, ha annak beszedését elmulasztotta.”

Azaz a vendégmunkásoknak szállást biztosító szállásadónak speciális kötelezettségei vannak: ő az, akinek be kell szednie az IFA-t, és speciális, majdhogynem az objektív felelősséggel egyenértékű mögöttes felelősség terheli akkor, amikor a beszedni elmulasztott vendégéjszaka után is terheli az adófizetési kötelezettség, ha nem tudja megfelelően igazolni, hogy a nála lakó vendégmunkások mentesülnek az IFA megfizetésének kötelezettsége alól.

A szállásadótól elvárt nyilvántartás-vezetési kötelezettségről célszerű rendeletet alkotnia az önkormányzatnak, amelyre jogszabályi felhatalmazása van: az adózás rendjéről szóló törvényben nem szabályozott eljárási kérdéseket szabályozhatja a helyi jogalkotó.^[17] Az Art. a helyi viszonyokat figyelembe vevő, a helyi adóhatóság által az adókötelezettség, a fizetendő adó, illetve a mentességi jogcímek megállapítására alkalmas, az ellenőrzést biztosító nyilvántartás-vezetési szabályokról nem rendelkezik, azt a helyi önkormányzatnak kell megállapítania és a helyi rendeletbe szabályoznia. A szabályozásnak megalapozottnak kell lennie annak érdekében, hogy olyan nyilvántartás-vezetési kötelezettséget írjon elő, amely tartalmazza, hogy az adó megállapításához szükséges adatokat úgy kell vezetni, hogy az az idegenforgalmi adó alapjának, az idegenforgalmi adó összegének, a mentességeknek, továbbá az adó megfizetésének megállapítására, ellenőrzésére alkalmas legyen. A mentességi jogcímek igazolását alaposan körbe kell járni és úgy kell megfogalmazni, hogy az minden lehetséges esetre kitérjen, hogy egy későbbi adóigazgatási eljárás során arra az önkormányzati hatóság megalapozottan hivatkozhasson.

Kereskedelmi szálláshelyek mint adó beszedésére kötelezettek

Azokra a szállásadókra, akik kereskedelmi szálláshelyet üzemeltetnek, az alábbi jogszabályok vonatkoznak:

• a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény,
• a turisztikai térségek fejlesztésének állami feladatairól szóló 2016. évi CLVI. törvény,
• a 235/2019. (X. 15.) Korm. rendelet a turisztikai térségek fejlesztésének állami feladatairól szóló törvény végrehajtásáról.

Fenti jogszabályok előírják, hogy a szállásadónak szálláshely-kezelő szoftvert kell használnia. A Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központ számára adatok továbbítására kötelezett szálláshelyeken a helyi adóhatóság részéről ellenőrizhető az idegenforgalmi adó alapja és az igénybe vett adómentesség, már ha a szállásadó a vendégmunkásokat felvezette a nyilvántartásba. Az önkormányzati adóhatóságnak a szálláshely-szolgáltató által nyújtott adatokhoz hozzáférési jogosultság biztosított.^[18]

A cikk azt a kérdéskört járja körbe, hogy a vendégmunkások tartózkodás utáni idegenforgalmi adó fizetési kötelezettséggel járó vendégéjszakát töltenek-e el a szálláshelyen, amit tőlük, illetve életszerűen munkáltatójuktól a szállásadónak be kell szednie, mivel a vendégmunkások a cikk szerzőjének álláspontja szerint nem tartoznak a Htv. által szabályozott egyik mentességi körbe se.

De mi a helyzet azokkal a szálláshelyekkel, amelyek nem tartoznak fenti jogszabály hatálya alá, és a vendégmunkások számára lakhelyül szolgáló ingatlant egyszerűen bérbe adják a munkáltatónak vagy a munkaerő-kölcsönzőnek, és nem használják a szálláshely-kezelő szoftvert? Honnan szerez róluk tudomást a helyi adóhatóság, hogy tudja ellenőrizni?

Míg az első két kérdést nyitva hagyom, jogszabály megjelölésével megnyugtató választ tudok adni arra, hogy mi alapján lehet elvárni bármely szállásadótól a vendégmunkások adatainak kezelését.

Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény adja meg a választ arra, hogy mi alapján jogosult, illetve köteles bármely, vendégmunkásokat elszállásoló szállásadó kezelni a vendégmunkások személyes adatait,^[19] amely elengedhetetlen ahhoz, hogy alapját képezze az adó megállapításához szükséges nyilvántartás-vezetési kötelezettségnek.

Azokra a kérdésekre, hogy honnan szerez tudomást a helyi adóhatóság azokról a szálláshelyekről, amelyeken vendégmunkások laknak, és hogy tudja azokat ellenőrizni, egy másik cikkben lehet választ keresni. Azt a kérdést, hogy megéri-e ezt a potenciális bevételi forrást felderíteni, csak a helyi viszonyokat jól ismerő igazgatási szakemberek tudják megválaszolni. Van-e a település körzetében vendégmunkásokat nagy számban foglalkoztató cég, amelyik nem fizet a településen helyi iparűzési adót? Vannak-e szálláshelyek, amelyek alkalmasak a vendégmunkások elszállásolására? Megnövekedett-e a településen tartózkodó vendégmunkások száma? Az adó felderítésére és beszedésére fordított források arányban állnak-e a várhatóan beszedhető adóval? Meg tudja-e az adóhatóság szervezni az ellenőrzést és be tudja-e bizonyítani az adófizetési kötelezettséget, ha elmulasztották a tartózkodás utáni idegenforgalmi adót beszedni?

Annak, aki fenti kérdésekre megtalálta a megfelelő és igenlő választ, ajánlom figyelmébe a Htv. alábbi rendelkezését és ezzel a szakterülettel foglalkozó szakemberek ösztönzését:

„45. § A helyi önkormányzat az ügykörébe tartozó adók és illetékek hatékony beszedésének elősegítésére a feltárt és beszedett adóhiányból, valamint a beszedett adó- és illetéktartozásból az önkormányzatokat megillető bevétel terhére rendeletében szabályozhatja az anyagi érdekeltség feltételeit.

Az érdekeltségi célú juttatásból az adó- és az illetékhatáskör címzettjei, továbbá a polgármesteri (főpolgármesteri), valamint a vármegyei önkormányzati hivatal adó- vagy illetékügyi feladatokat ellátó köztisztviselői részesülhetnek.”

Arra biztatom a jegyzőket, hogy szánjanak energiát erre a területre, idegenforgalmi jellegű településen eltöltött közel két évtizedes gyakorlatom, szakmai tapasztalatom alapján úgy látom, hogy van mit keresni. Megfelelő előkészítéssel, egy jó eljárásrenddel, jelentős bevételhez lehet az önkormányzatot juttatni, a kollégák motiválására pedig biztosított a jogszabályi felhatalmazás.

A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény

„2. § 22. szálláshely: szálláshely-szolgáltatás folytatása céljából létesített vagy használt épület, önálló rendeltetési egységet képező épületrész vagy terület, valamint szálláshely-szolgáltatás folytatása céljából, bérbeadás keretében hasznosított, a víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény 87. § 29a. pontja szerinti nyaralóhajó,

23. szálláshely-szolgáltatás: üzletszerű gazdasági tevékenység keretében rendszerint nem huzamos jellegű, éjszakai ott-tartózkodást, pihenést is magában foglaló tartózkodás céljára szálláshely nyújtása és az ezzel közvetlenül összefüggő szolgáltatások nyújtása;
24. tartós szálláshasználati szolgáltatási tevékenység: üzletszerű gazdasági tevékenység keretében éjszakai ott-tartózkodást, pihenést is magában foglaló tartózkodás céljára szolgáló szállás rendszeres időközönként ismétlődő, meghatározott, nem huzamos időtartamra történő használata jogának (üdülési jog) biztosítása;”

A turisztikai térségek fejlesztésének állami feladatairól szóló 2016. évi CLVI. törvény

„9/A. § A szálláshely-szolgáltató, a vendéglátó üzlet üzemeltetője és a turisztikai attrakció üzemeltetője adminisztrációs kötelezettségének könnyítése és adatelemzés, valamint hivatalos statisztikai adatok előállításának segítése céljából informatikai rendszer (a továbbiakban: Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központ) működik, amelynek üzemeltetőjét a Kormány rendeletben jelöli ki.

9/C. § (1) A szálláshely-szolgáltató, a vendéglátó üzlet üzemeltetője, valamint a turisztikai attrakció üzemeltetője a tevékenysége megkezdésétől számított 5 napon belül a Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központban elektronikus úton regisztrál.

9/E. § (1) A Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központnak a szálláshely-szolgáltató által nyújtott adataihoz hozzáférési jogosultsággal rendelkezik:

1. a) a Magyar Turisztikai Ügynökség Zrt.,
2. b) a helyi önkormányzat,
3. c) az állami adóhatóság, valamint
4. d) a KSH.”

235/2019. (X. 15.) Korm. rendelet a turisztikai térségek fejlesztésének állami feladatairól szóló törvény végrehajtásáról

„2. szálláshely: a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Kertv.) 2. § 22., 39. és 40. pontjában meghatározott szálláshely, valamint a tartós szálláshasználati szolgáltatási tevékenység folytatása esetében a biztosított szállás;

3. szálláshely-szolgáltatás: a Kertv. 2. § 23. és 24. pontjában meghatározott szolgáltatás;

4. szálláshely-szolgáltató: a Kertv. 2. § 23. és 24. pontjában meghatározott szolgáltatást nyújtó gazdálkodó szervezet (ideértve a gazdasági társaságokat, a tevékenységük okán adószámmal rendelkező magánszemélyeket, valamint az egyéni vállalkozókat is);

5. szálláshelykezelő szoftver: a szálláshely-szolgáltató által kötelezően használt olyan informatikai program, amely tartalmazza az adatküldő modult, okmányolvasóval kialakított kapcsolattal rendelkezik, alkalmas a Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központ, valamint a tárhely számára adatok továbbítására, idegenforgalmi adó-kötelezettség nyilvántartás vezetésére, továbbá a Turizmus tv. 9/I. § (2) bekezdése szerinti szoftver;

6. vendég: az a természetes személy, aki a szálláshely-szolgáltatást ténylegesen igénybe veszi, és ideiglenesen a szálláshelyen elszállásolják, függetlenül a szálláshely-szolgáltatásért ellenértéket fizető személyétől;

7. vendégadat: a turisztikai tárhelyszolgáltató mint a szálláshely-szolgáltató adatfeldolgozója által tárolt, a Turizmus tv. 9/H. § (1) bekezdése szerinti vendégre vonatkozó személyes adatok;

8. vendégéjszaka:vendégként eltöltött – éjszakát is magában foglaló vagy így elszámolt – legfeljebb 24 óra;”

^[1] A KÚRIA Önkormányzati Tanácsának Köf.5.017/2016/5. számú határozata. A Kúria a kommunális adó céljával kapcsolatosan utalt a Köf.5022/2015. számú határozata 19-20. pontjaira, [17].

^[2] A KÚRIA Önkormányzati Tanácsának Köf.5.017/2016/5. számú határozata [18].

^[3] A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) 1/A. § (5) bekezdés.

^[4] Htv. 2. § és 6. §.

^[5] Dr. Poór Ferenc: https://www.hrportal.hu/jelentese/vendegmunkas.html.

^[6] A magyar állampolgár kivételével az Európai Unió tagállama és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más állam polgárának, továbbá az Európai Közösség és tagállamai, valamint az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban nem részes állam között létrejött nemzetközi szerződés alapján a szabad mozgás és tartózkodás joga tekintetében az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes állam állampolgárával azonos jogállású személy.

^[7] Az EGT állampolgár házastársa, az EGT állampolgár vagy házastársa 21 életévet be nem töltött vagy eltartott leszármazója, ha a 2007. évi I. törvény másként nem rendelkezik – az EGT állampolgár vagy házastársa eltartott felmenője, valamint akinek az eljáró idegenrendészeti hatóság családtagként való beutazását és tartózkodását engedélyezi, az EGT állampolgár élettársa, amennyiben magyar hatóság vagy az Európai Unió más tagállamának hatósága előtt regisztrált élettársi kapcsolatot létesített.

^[8] Htv. 30. § (1) bek. a) pont.

^[9] A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 2. § 22. szálláshely: szálláshely-szolgáltatás folytatása céljából létesített vagy használt épület, önálló rendeltetési egységet képező épületrész vagy terület, valamint szálláshely-szolgáltatás folytatása céljából, bérbeadás keretében hasznosított, a víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény 87. § 29a. pontja szerinti nyaralóhajó.

^[10] A turisztikai térségek fejlesztésének állami feladatairól szóló törvény végrehajtásáról szóló 235/2019. (X. 15.) Korm. rendelet 2. § 8. vendégéjszaka: vendégként eltöltött – éjszakát is magában foglaló vagy így elszámolt – legfeljebb 24 óra.

^[11] A turisztikai térségek fejlesztésének állami feladatairól szóló törvény végrehajtásáról szóló 235/2019. (X. 15.) Korm. rendelet 2. § 6. vendég: az a természetes személy, aki a szálláshely-szolgáltatást ténylegesen igénybe veszi, és ideiglenesen a szálláshelyen elszállásolják, függetlenül a szálláshely-szolgáltatásért ellenértéket fizető személyétől.

^[12] Htv. 52. § 21.

^[13] A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 4. § (1) bek. a) és b) pont.

^[14] A szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény 1. § (1) a) pont: „Az Európai Unió tagállama és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más állam állampolgárának, továbbá az Európai Közösség és tagállamai, valamint az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban nem részes állam között létrejött nemzetközi szerződés alapján a szabad mozgás és tartózkodás joga tekintetében az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes állam állampolgárával azonos jogállású személynek (a továbbiakban: EGT-állampolgár).”

^[15] Htv. 1/A. § (3) „A települési adóval kapcsolatos adóhatósági feladatokat az önkormányzati adóhatóság látja el.”

^[16] Htv. 34. § (1) „A 30. § (1) bekezdés a) pontja alapján fizetendő adót:
a) a szálláshely ellenérték fejében történő átengedése esetén a szállásdíjjal együtt a szállásadó,
b) a szálláshely vagy bármely más ingatlan ingyenesen történő átengedése esetén a szálláshellyel, ingatlannal rendelkezni jogosult az ott-tartózkodás utolsó napján (a továbbiakban együtt: adóbeszedésre kötelezett) szedi be.”

^[17] Htv. 43. § (3) bekezdés.

^[18] A turisztikai térségek fejlesztésének állami feladatairól szóló 2016. évi CLVI. törvény 9/E. § b) pontja.

^[19] 5. § (1) Személyes adat akkor kezelhető, ha
b) az a) pontban meghatározottak hiányában az az adatkezelő törvényben meghatározott feladatainak ellátásához feltétlenül szükséges és az érintett a személyes adatok kezeléséhez kifejezetten hozzájárult.