A biometrikus technológiák térhódítása lehetővé teszi, hogy hamarosan nem kell PIN-kódokra emlékeznünk, nem lesz szükségünk igazolványképekre, és talán a kulcsok és a mindentudó kártyák is az íróasztalfiókjainkban porosodnak majd.

Ez azért lehetséges, mert ezek a módszerek ténylegesen a személyt azonosítják, és nem a nagyobb kockázatot jelentő közvetett jellemzőket. Elsősorban a közés a vállalati szféra fokozott biztonságot követelő területein válnak kötelezővé, de a hétköznapjainkat is egyre inkább meg fogják határozni.

Biometrikus azonosításnak az ember fizikai és viselkedésbeli karaktervonásait azonosító/hitelesítő céllal mérő és elemző számítógépes eljárásokat nevezzük. A hitelesítés azt is jelenti, hogy az engedély nem ruházható át másra. Két típus különböztethető meg: fizikai jegyek alapján történő azonosítás: 1. ujjlenyomat, kéz, írisz, retina, arc, 2. viselkedésjegyek alapján is történő azonosítás: hang, testtartás/mozgás, aláírás, egyéb kombinált eljárások.

A rendszer a következőképpen működik: a felhasználó egy vagy több fizikai és/vagy viselkedésjegye alapján regisztrálja magát. Az információt algoritmus dolgozza fel, elkészíti a minták digitális reprezentációját, ami adatbázisba kerül. A biometrikus adatok felvétele minden használatnál szükséges. Az azonosítás szenzor megérintésével, nevünk kimondásával stb. történik. Miután a rendszer digitális mintává alakította a bemenő információkat, összehasonlítja az adatbázisban lévőkkel, s megállapítja, hogy az új megegyezik-e, illetve hány százalékban egyezik meg a régiekkel.

Ujj-, kéz-, szemalapú azonosítás

Ujjlenyomat-azonosításkor az ujj körülbelül negyven-hatvan pontját rögzítik, így az adatbázisban való keresés és az azonosság megállapítása gyorsan megtörténik. A személyiségi jogok esetleges megsértésre szempontjából fontos, hogy az ujjlenyomat nem állítható vissza a mintából.

A kézgeometria-elemzés viszonylag egyszerű, de az ízületi gyulladás, fogyás és műtéti hegek problémát okozhatnak. A rendszer az ujjlenyomat-olvasóhoz hasonlóan működik: a kéz alakjáról és felületéről vett mintát elemzi. Az írisz szkennelése dinamikusan fejlődő terület. Az azonosításnál körülbelül négyszáz adatpontot használnak, a kontaktlencse, a szürke hályog vagy a szembe vetített erős fénysugár viszont problémákat okozhat a mérésnél. A retina szkennelése az írisznél is pontosabb, ugyanakkor, mivel a fénysugárnak a retina hátfalára vetítéséhez a fejet rögzíteni kell, meglehetősen agresszív, körülményesen használható módszer.

Arcazonosítás

Az arcazonosítás legbiztosabb módszere az infrakamerával készített, hőmintákat mutató fénykép, az arcthermogram alapján történik. Az egyedi kép- és a relatív hőmérséklet- különbségeket ellenőrző mintaazonosító algoritmus kortól, egészségi állapottól, testhőmérséklettől függetlenül felismeri az adott személyt. A rendkívüli pontosságot tizenkilencezer adatpont garantálja, melyek alapján akár a teljesen azonos külsejű egypetéjű ikrek sötétben is megkülönböztethetők egymástól.

Arcfelismerést használnak az automatizált útlevél-ellenőrzésnél: az utas belenéz a kamerába, a számítógép az arc kulcspontjait összeveti a chipre rögzítettel, és kész az azonosítás. Egy még fejlettebb technológiával a rendszer az arc negyvenezer pontját térképezi fel, és 3D-s képet készít róla, amit (a többi adattal együtt) a biometrikus útlevél (vagy ePassport) tárol.

Hangalapú és más eljárások

A hanganalízisen alapuló felismerés anynyiban különbözik a beszédfelismeréstől, hogy csak a beszélő személyével, a tartalommal viszont egyáltalán nem foglalkozik. A legújabb rendszerek száznál több paraméter figyelembevételével dolgoznak. Alkalmazásuk főként a telefonos és az internetes kommunikációra terjed ki. Használatuk egyszerű, viszont a háttérzaj és a hangvesztés problémákat okozhat.

A testtartás (és mozgás) alapján történő azonosítás tér-időbeli (lépések hoszszúsága, szélessége, sebesség stb.) és kinematikus (kar, láb mozgásának sajátosságai, stb.) paraméterek vagy e paraméterek közötti korrelációk szerint történik. Az ilyen rendszerek például nyomásmintákból állapítják meg a használatra való jogosultságot. A különböző minták nemcsak egymástól függetlenül használhatók, hanem úgynevezett multimodális biometrikus rendszerekben vagy a biometria és az elektronikus aláírás ötvözéseként egyesíthetők. Már forgalomba kerültek olyan eszközök, melyek arc-, írisz- és ujjlenyomat-, vagy arc-, hang-, és ajakmozgásazonosítást egyaránt végeznek. A legszigorúbb esetekben élnek velük, például az amerikai hadsereg alkalmaz ilyeneket Irakban és Afganisztánban.

Előnyök és félelmek

A biometrikus eljárásokkal elvileg a legtöbb visszaélés kizárható. Ujjunkat, arcunkat mindenhova magunkkal visszük, hangunkat és testtartásunkat sem tudjuk másnak kölcsönözni.

A biometrikus azonosítás az egyetlen olyan eljárás, mely az emberek valódi, tőlük elválaszthatatlan azonosságán alapul, személyesebb az útlevélképnél vagy a PIN-kódnál. Gyors terjedését különböző veszélyforrások, elsősorban a terrorizmustól való fenyegetettség miatt fokozódó biztonságvágy indokolja. Szinte végtelen a potenciális alkalmazási területek száma: épületekbe történő belépéskor, repülőtéren, laptophasználatnál, bankautomatánál stb. egyaránt segítségünkre lehet. Ugyanakkor, az összes hatékony infokommunikációs technológiához hasonlóan, a biometria is több aggályt vet fel: az (esetleg) átláthatóbb magánszféra mellett az is tény, hogy nehezebben, de azért megvalósítható a tárolt adatokkal való visszaélés, az adat- és identitáslopás, az „identitásklónozás”. Így a legfőbb kérdés még mindig az, hogy maguk a felhasználók mennyire fogadják el.

A cikk az HNIT információ társadalom technológia távlatai project keretében készült.

www.nhit.hu

(Az ITB Körkép 2006. októberi számából)