Az Országgyűlés 2010. június 21-i ülésnapján – kisebb módosításokkal – másodjára is elfogadta a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvényt, amely a kihirdetést követő 8. napon, 2010. július 6-án lépett hatályba. A törvény jogalkotó által megfogalmazott célja, hogy rövidtávon hatékonyabbá, takarékosabbá váljon a központi közigazgatás.

A teljesség igénye nélkül ismertetem a legfontosabb változásokat.

1. A kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény (Ktjv.) kiemeli az 1. §-ában meghatározott szerveknél foglalkoztatott köztisztviselők közszolgálati jogviszonyát a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) hatálya alól és ezekre vonatkozóan új jogviszonyt hoz létre, sajátos szabályokkal, mögöttes jogként a Ktv., illetve a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) rendelkezéseit írva elő.

2. A Ktjv. hatálybalépésével az 1. §-ában felsorolt szerveknél foglalkoztatott köztisztviselők és ügykezelők közszolgálati jogviszonya kormánytisztviselői jogviszonnyá, a szakmai vezetők jogviszonya a Ktjv. szerinti jogviszonnyá alakul át. Az érintetteket jogviszonyuk átalakulásáról a Ktjv. hatálybalépését követő hatvan napon belül az államigazgatási szervnek tájékoztatnia kell.

3. A kormánytisztviselő, (értsd alatta az ügykezelőt is) továbbá a munkavállaló jogviszonyát a munkáltató indokolási kötelezettség nélkül megszüntetheti felmentéssel, illetőleg felmondással. A Ktjv. a felmentési időt két hónapban maximalizálja.

4. Eltérően a Ktv. rendelkezésétől (ahol továbbra is egy év a határidő) a Ktjv. szerinti vezetői kinevezésnél a kormánytisztviselőnek elegendő a kinevezéstől számított két éven belül eleget tennie vizsgakötelezettségének, amennyiben kinevezésekor még nem rendelkezik a szükséges feltételekkel (jogi, vagy közigazgatási szakvizsga stb).

5. A Ktjv. hatálybalépésével az 1. §-ában felsorolt szerveknél foglalkoztatottak esetében a Ktv. 31. §-a szerinti főosztályvezetői, főosztályvezető-helyettesi és osztályvezetői megbízás a Ktjv. erejénél fogva határozatlan idejű főosztályvezetői, főosztályvezető-helyettesi és osztályvezetői munkakörré alakul át. Az érintetteket a változásról a Ktjv. hatálybalépését követő harminc napon belül az államigazgatási szervnek tájékoztatnia kell. A változás következtében a vezetői munkakör „elvesztése” egyúttal a kormánytisztviselői jogviszony megszüntetésével is jár. Nem alkalmazható továbbá a vezetői munkakört betöltő kormánytisztviselővel szemben a vezetői megbízás visszavonása fegyelmi büntetés.

6. A Ktjv. a kormánytisztviselők rendkívüli munkavégzésének időtartamát évente legfeljebb 200 órában szabályozza igazodva ezzel az Mt. általános szabályához amellett, hogy a köztisztviselőknél, a rendkívüli munkavégzés időtartama továbbra is csak legfeljebb évi 160 óra lehet.

7. A központi közigazgatási szervnél alkalmazásban álló kormánytisztviselők esetében megváltoztak a kirendelésre (más munkáltató számára történő munkavégzés) vonatkozó szabályok. A korábban törvény által tilalom alá eső – a köztisztviselőknél és a nem központi közigazgatási szervnél foglalkoztatott kormánytisztviselőknél jelenleg is tilalmazott – személyi kör hozzájárulásával, ugyancsak csak kirendelhető. A kirendelés időtartama nem haladhatja meg az egy évet, ugyanakkor ugyanarra a feladatra a kirendelés legfeljebb egy évvel meghosszabbítható.

8. Kormánytisztviselői jogviszonyban megváltoztak a jubileumi jutalomra vonatkozó szabályok, amelyek esetleg értelmezési problémákat vethetnek fel. A Ktjv. idevonatkozó 23. § (3) bekezdés a) pontja alapján – leszűkítve a kérdést csak a Ktv.-re – a Ktv. hatálya alá tartozó munkáltatónál eltöltött munkaviszonyt és közszolgálati jogviszonyt lehet figyelembe venni. Amennyiben a szó szerinti értelmezést alkalmazzuk akkor a Ktv. hatályba lépésétől (1992. július 1.) – hiszen ekkortól beszélhetünk a Ktv. hatálya alá tartozó szervekről – vehetők figyelembe a fenti jogviszonyok, így ennek értelmében 25 éves jubileumi jutalom kifizetésére legkorábban 2017. július 1-jével kerülhet sor, azzal hogy a kormánytisztviselő nem jogosult jubileumi jutalomra, ha azt másik foglalkoztatási jogviszonyban már megkapta. Ugyanakkor talán egy tágabb értelmezés is lehetséges, miszerint a Ktv. hatályba lépése előtti munkaviszonyok egy részét is be lehet számítani. A Ktv. 1992. július 1-jén történő hatályba lépésekor ugyanis a Ktv. 73. § (5) bekezdése kimondta, hogy a Ktv. 1. § (1) és (2) bekezdésében felsorolt szerveknél foglalkoztatottak munkaviszonya közszolgálati jogviszonnyá alakul át, ezzel kvázi elismerve a hatályba lépés előtti – közigazgatási funkciót betöltő (pl. városi, megyei tanácsok) – munkáltatók Ktv. hatálya alá tartozását. A kérdés egyértelmű tisztázása természetesen a jogalkotóra vár.

9. A Ktjv. által generált változások nem érintik az államigazgatási szerveknél a Ktjv. hatálybalépése előtt adományozott szakmai tanácsadói és szakmai főtanácsadói címeket.
Nem vitatva a jogalkotónak a Ktjv. megalkotásával elérni kívánt céljait a 3. ponthoz zárásként a következőket fűzném hozzá. A változtatás következtében minimálisra csökkent a felmentés, mint munkáltatói intézkedéssel szembeni jogorvoslati lehetőség. A Ktv., és Ktjv. preambuluma megfogalmaz a közszolgákkal szemben bizonyos elvárásokat és kitűz elérendő célokat. Így például a pártsemlegességet, szakmaiságot, pártatlanságot, a közjó legmegfelelőbb szolgálatát. Ezek magvalósulásához konkrét törvényi előírások nyújtanak garanciát. Ilyenek a Ktv. 38. § (2)-(6) bekezdései, amelyek meghatározzák azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén köztisztviselők és a kormánytisztviselők is – hiszen e rendelkezéseket náluk is alkalmazni kell – felettesük utasításának végrehajtását megtagadhatják. Ezek a szabályok nyújtanak garanciát a közszolgának, hogy az utasítás megtagadása miatt ne érje őt retorzió. Könnyen belátható, hogy az indokolás nélküli munkáltatói felmentés komoly visszatartó erő lehet, a jogsértő, felettestől származó utasításokkal szembeni fellépéseknél. Ezzel máris eljutottunk oda, hogy sérülhetnek a jogalkotó által a preambulumokban megfogalmazott – egyébként üdvözlendő – elvárások.