EU-angolos nyelvhasználati tanácsok köz- és kormánytisztviselőknek, pályázatíróknak, jogi szakembereknek. A Tempus Közalapítvány online cikksorozata – 1. rész

Valószínűleg mindenki egyetért abban, hogy az angol nyelv ismerete nélkül ma már nehezen lehet boldogulni, hiszen kiemelkedően fontos szerepe van a nemzetek közötti kommunikációban a világban és az Európai Unióban egyaránt. Az angol nyelv tölti be a közvetítő nyelv, azaz a lingua franca szerepét a nemzetközi intézmények egymás közti és a tagállamokkal való kommunikációjában is, és ez nincs másként az Európai Unió intézményein belül sem. Cikksorozatunk célja, hogy megismertesse az Olvasót az angol nyelv használatának jellegzetességeivel, érdekességeivel ebben a speciális közegben.

Mi egyáltalán az „EU-angol”? Miért érdemes EU-szaknyelvet tanulniuk azoknak, akik már magas szinten használják az angol nyelvet? Miért nem elég csak a fontosabb szakkifejezéseket megtanulni?

A fentiekhez hasonló kérdésekkel és kételyekkel gyakran találkozunk az EU-angol szaknyelv tanítása során. Mivel nyelvtanárként tudom, hogy a motiváció (vagy annak hiánya) milyen jelentősen tudja befolyásolni a nyelvtanulás sikerességét, fontosnak tartom, hogy mihamarabb választ adjunk ezekre a kérdésekre.

Mi az „EU-angol”?

Ha EU-angol szaknyelvről beszélünk, érdemes különválasztanunk két, manapság gyakran emlegetett fogalmat: az euro-angolt (Euro English) és az EU-angolt (EU English).  Ez a két megnevezés, bár első látásra hasonlónak tűnhet, két különböző rétegnyelvre utal Európában. Az euro-angol kifejezés az angol nyelvnek a közvetítő nyelvi szerepére utal: a soknyelvű és soknemzetiségű Európában legtöbbször az angol a közös nyelv, amelyen az emberek kommunikálnak egymással. Egy görög és egy svéd üzletember, vagy egy francia és egy magyar diák az angoltudásukat hívják segítségül, ha társalogni akarnak egymással. Egy spanyol anyanyelvű ERASMUS hallgató meg is jegyezte németországi tanulmányútja végén, hogy az angoltudása jobban fejlődött a kint töltött idő során mint amennyit németül tanult.

Ezzel szemben az EU-angol elnevezés szakmai nyelvhasználatra utal, nevezetesen az angol nyelvnek az EU intézményeiben és dokumentumaiban használt változatára. Az EU-angol jellegzetességei kiválóan tükrözik az EU szerteágazó tevékenységét, amely szinte minden szakterületen érezteti a hatását. Így az EU-angol tanulmányozása során egyben a jogi és gazdasági szaknyelvet is megismerhetjük, de az oktatás, a mezőgazdaság vagy akár az egészségügy szakmai nyelvhasználatába is bepillantást nyerhetünk. Fontos tudni azonban, hogy az EU-angol jogi szaknyelvi jellemzői és a brit vagy amerikai jogi szaknyelv értelemszerűen nagy különbségeket takarhatnak. Abból tehát, hogy valaki járatos az egyikben, például az amerikai jogi szaknyelvben, még nem következik, hogy jól kiismeri magát az EU jogi szaknyelvében és fordítva. Ezért is érdemes megfontolnunk a következő kérdést.

Miért érdemes EU-szaknyelvet tanulniuk azoknak, akik már középfoknál magasabb szinten használják az angol nyelvet?

A válasz egyszerű: az angol nyelv közép vagy akár felsőfokú ismerete önmagában nem jelenti azt, hogy egy adott szakma (esetünkben az EU) közép vagy felsőfokú ismereteivel is rendelkezünk. Sőt, az EU-angol tanfolyamok tapasztalatai azt mutatták, hogy gyakran még az EU-intézményekkel egy adott területen, napi szinten együttműködő szakembereknek is újdonságot jelentett számos, az EU-angolban gyakran előforduló fogalom vagy nyelvi szerkezet.

Bármely szaknyelvet tanulunk (vagy oktatunk) is, mindig fontos szem előtt tartanunk, hogy a szaknyelv bizony két dolgot takar: szakmai tudást ÉS nyelvtudást. Nehéz EU-szaknyelvet használni, ha ugyan jól tudunk angolul, de semmit nem tudunk az EU-intézményeiről, mert akkor mindjárt alapvető és egyébként egyszerű fogalmakkal is gondban leszünk: Például gondolkodjunk csak el egy percre, hogy mit is érthetünk Tanács alatt ebben a kontextusban? Ugyanakkor természetesen az sem tudja a szakmai tudását villogtatni, akinek a nyelvtudásával vannak problémái. Gondoljuk csak meg, el tudnánk-e magyarázni angolul, hogy mi a különbség Tanács és Tanács között az EU-intézményeinek ismeretében. Hát nem egyszerű.

Miért nem elég csak a fontosabb szakkifejezéseket megtanulni?

A sikeres szakmai nyelvhasználat előfeltétele tehát a szakmai és a nyelvi tudás megléte. Erős a kísértés, hogy azt gondoljuk: szaknyelv tanulásakor elég csupán a szókincsünket fejlesztenünk, és megtanulnunk egy-egy kifejezés magyar és angol változatát. Hogy a korábbi példával éljek, egy ilyen EU kifejezés-lista biztosan tartalmazná az Európai Unió Tanácsa (Council of the European Union) és az Európai Tanács (European Council) kifejezéseket. Könnyű belátni azonban, hogy anélkül, hogy pontosan tudnánk, hogy mit takarnak ezek a fogalmak, még megjegyezni is nehéz lenne őket. Arról már nem is beszélve, hogy a híradásokban gyakran találkozhatunk még egy Tanáccsal, az Európa Tanáccsal (Council of Europe), amely viszont nem is uniós intézmény, hanem egy nemzetközi szervezet. A szakkifejezések elkülönítéséhez és megjegyzéséhez tehát nagy szükség lehet a szakmai háttérismeretekre.

A kép azonban még tovább bonyolódik! A szakmai nyelvhasználat nem merül ki abban, hogy megfelelő szakmai ismeretekkel rendelkezünk és tudunk angolul. A napi munkavégzés során számos gyakorlati készségre is szükségünk van. Azt gondolom, hogy ezt a pályakezdők vagy pályaváltók érzik át igazán, hiszen az embernek nem kevés idő kell ahhoz, hogy a szakmával járó készségeket rutinszerűen elsajátítsa. Például, egy multikulturális és soknyelvű EU-intézményben alapvetően befolyásolhatja a karrierünket az interkulturális kommunikációs készség megléte. Az is nagy segítséget jelenthet természetesen, ha ismerjük az EU-intézmények tipikus dokumentumait, azok stilisztikai, formai konvencióit. A szakmai készségek fontosságát szépen tükrözi, hogy az EU Felvételi Irodája (European Personnel Selection Office, EPSO) által szervezett versenyvizsgák feladatai túlnyomórészt a szakmai készségekben való jártasságot, rutinosságot igyekeznek mérni.

A szerzőről:

A cikk szerzője Dr. Trebits Anna angol és francia bölcsész, nyelvtanár, doktori fokozatát (PhD) angol nyelvpedagógiából szerezte. Több mint 10 éve tanít általános és szakmai nyelvhasználatot angol nyelven, Magyarországon, Portugáliában és Németországban. Egyetemi oktatóként, kutatóként, angol nyelvtanárként elsősorban az EU-szaknyelv és a nyelvtanulás folyamatának pszichológiai vonatkozásai érdeklik.

Munkája kapcsán gyakran dolgozik külföldön, illetve nemzetközi együttműködésekben. Az EU-szaknyelv és annak oktatása iránt is egy ilyen külföldi munkavállalás alatt kezdett el komolyan érdeklődni, amikor egy EU-intézmény munkatársaként dolgozott Luxemburgban. Látva, hogy nagyon kevés olyan tankönyv elérhető, amelyből az uniós szaknyelvet tanulhatják az érdeklődők, kidolgozta az EU English – Using English in EU Contexts című tankönyv koncepcióját, amely nyelvkönyvet Fischer Mártával együtt írt. Társszerzője és –fejlesztője a könyvhöz kapcsolódó szaknyelvi továbbképzés-sorozatnak köztisztviselők, pedagógusok, felsőoktatási intézmények munkatársai számára.

Az évek során összegyűjtött tudása elérhető a Tempus Közalapítvány által szervezett EU-angol szaknyelvi továbbképzésen, a feltételeket megtalálja a www.tka.hu honlap képzések menüpontjában, vagy a következő elérhetőségeken: kepzes@tpf.hu, 06-1-237-1300/120.

Miről lesz szó az EU-angol szaknyelvi cikksorozat következő részeiben?

Cikksorozatunk következő részeiben megismertetjük Önöket az EU-szaknyelv számos érdekességével és buktatójával, tippeket adunk az EU-angol tanulásához, valamint bemutatjuk az EPSO vizsgák típusfeladatait, és ötleteket adunk a sikeres felkészüléshez. A témáról bővebben még a www.euenglish.hu weboldalon olvashat.

A következő cikk eléréséhez kattintson ide!