Először is gratulálok a sok eredményes pályázathoz, de néhány gondolat ezzel kapcsolatban felvetődött bennem.

Először is az, hogyan lehetséges az, hogy 1999-óta ÖNHIKI-s település folyamatosan ilyen horderejű fejlesztéseket tud megvalósítani? Mert az ÖNHIKI célja szerint az önhibáján kívül hátrányos helyzetű települések működési támogatására szolgál(na). Ezzel szemben gyakorlatilag egy jól működő „üzleti vállalkozásnak” tűnik, hiszen az ÖNHIKI mellett a település folyamatosan kapott TEKI (területi kiegyenlítő támogatást) és működési- és működésképtelen önkormányzat támogatást. Ez a tendencia -véleményem szerint- az egész önkormányzati finanszírozási rendszer arculcsapását jelenti.
A cikkben említett község létszáma a XX. század folyamán folyamatosan csökkent a jelenlegi 1483 főre. Ezzel szemben a mi községünk, Kulcs Község állandó lakosainak száma 1994-2005 között 1100 főről 2230 főre nőtt. Kulcs Község állandó lakosainak a száma az elmúlt 10 évben az alábbiak szerint alakult:
1994-ben 1100 fő
1995-ben 1125 fő
1996-ben 1148 fő
1997-ben 1382 fő
1998-ban 1455 fő
1999-ben 1580 fő
2000-ben 1690 fő
2001-ben 1785 fő
2002-ben 1831 fő
2003-ban 2004 fő
2004-ben 2200 fő
2005-ben 2230 fő

A növekedés mértéke igen nagy az elkövetkező években sem várható csökkenés. Ez egyrészt kedvező, mert növekszik a népesség, de ugyanakkor az infrastruktúrát Polgármesteri Hivatalt, Általános Iskolát, Óvodát, közműveket fejleszteni kell amelyek igen költségesek. A betelepülők főként Dunaújvárosból és Budapestről érkeznek. Kulcs község 1994-ben a szomszédos Rácalmás nagyközségből jött létre helyi népszavazást követően.
Az új község gyakorlatilag semmilyen középülettel nem rendelkezett a 4 osztályos Általános Iskolát és annak az alagsorában lévő Óvodát és egy vendéglátóipari egységként működő Faluházat leszámítva. Ennek ellenére folyamatosan fejlődik az eredményes gazdálkodásának köszönhetően. Meg kellett oldani a Polgármesteri Hivatal elhelyezését, hogy az ügyfeleket kulturált körülmények között tudjuk fogadni. A lakosságszám növekedése magával hozta az iskola fejlesztésének az igényét amely –felmenő rendszerben, a 2005/2006-os tanévre valósult meg. Az iskolai tanulók száma az 1994-es 40 főről 2005-re 142 főre nőtt! Az iskolai tanulók létszáma – községi viszonylatban, az országban szinte egyedülálló módon – növekszik.
Az óvoda elhelyezése is megoldásra várt, mert a régi helyet az iskola alagsorát kinőtte. Egyébként az óvoda férőhelyeinek száma 75 fő és 100%-os kihasználtsággal üzemel. Az óvodások létszáma – községi viszonylatban, az országban szinte egyedülálló módon- növekszik.
Az óvoda elhelyezése esetében központi támogatásra nem számíthattunk mert a község nem tartozik a területfejlesztés szempontjából kedvezményezett kistérségek közé, nem ÖNHIKI-s ezért a komolyabb összegű pályázatokból gyakorlatilag ki van zárva sajnos ezek közé tartozik pl. a ROP program is amely egyébként támogatta az új óvodaépületek létesítését.
Ezek után felvetődik bennem, hogy az ilyen településeket miért nem támogatja szinte egyetlen pályázat kiíró sem?
Az általános iskolát a 8. osztály elhelyezése miatt részlegesen, belülről át kellett alakítani a nyári szünet alatt. A CÉDE pályázaton erre nyertünk is 1 azaz egy millió Ft-ot míg a cikkben szereplő település csak a 8 tantermes iskola építésére kapott címzett támogatásként  355 millió Ft-ot, megfejelve egy-egy 10-10 millió Ft-os KITE, PM CÉDE (ez utóbbit többször is) kapott támogatással, illetve ki ne hagyjam az ÖNHIKI-t és működésképtelen önkormányzat támogatást is.
Összehasonlításképpen az Adonyi kistérség CÉDE kerete a 2005. évben 8 település 25 ezer lakosa esetében összesen volt 10 millió Ft.
Kulcs Község a cikkben említett mérvű támogatásról még csak nem is álmodhat annak ellenére, hogy nem nagyon veti fel a pénz.
Az iskola 1958-ban épült égetően szükséges lenne a nyílászárók, világítás cseréje de a jövőre kiírásra kerülő „Szemünk fénye” program kiírásban minden bizonnyal szerepelni fog az a kitétel, hogy ”a pályázat elbírálása során előnyben részesülnek az ÖNHIKI-s és/vagy területfejlesztés szempontjából kedvezményezett kistérségek közé tartozó települések”.
Ezután már csak az a költői kérdésem, hogy a fenti kategóriába nem tartozó települések pl. ezt a fejlesztést miből valósítsák meg? A cikk elolvasása után egyre inkább az a meggyőződésem, hogy igencsak megéri ÖNHIKI-snek lenni, mert ezzel csak jó történhet a településsel.
Tévedés ne essék, mi is rendszeresen figyeljük a felhívásokat, nyújtunk be pályázatokat, elkészítéséből jómagam is kiveszem a részem – külön díjazás nélkül ─, de a fenti okok miatt a komolyabb összegű pályázatok kedvezményezettjei nem lehetünk.
A cikket nem irigységből írtam, hanem azért, hogy a napjainkban oly sokszor emlegetett esélyegyenlőség a magyar pályázati rendszerben is megvalósuljon.
A tárgyban további reagálásokat szívesen vár a szerző.