„Vincze” jegyző-házaspárok

Hajdú-Bihar abban valószínűleg egyedülálló, hogy két „Vincze” nevű jegyző házaspár dolgozik. András Hajdúhadház városban, felesége Baji Marianna Hortobágy községben, akik „Két jegyző – egy pár” címmel már szerepeltek a lap 2001. februári, Hajdú-Bihar megyei számában. Ferenc Hajdúszoboszló város jegyzője, felesége Kiss Marianna – még egy névazonosság – Földes nagyközség jegyzője. Közös bennük: mindig csak a közigazgatásban dolgoztak, hárman a kezdetektől jegyzőként, ráadásul Ferencnek ez az első munkahelye, immár több mint 31 éve.

„Földes az álmait váltotta valóra”

Kiss Marianna nyíregyházi származású, államigazgatási főiskolát végzett, a városi tanácsnál az ügyfélszolgálat vezetőjeként, majd a titkárságon dolgozott. 1995-ben került Földes nagyközség jegyzői székébe. Válását követően ismerkedett meg az ugyancsak elvált Vincze Ferenccel, természetesen jegyző-rendezvény kapcsán. A Hajdúsági Jegyzők Egyesületének titkára volt akkor Ferenc, aki egy összejövetel meghívóját „Kedves Szabó Sándor!” címzéssel küldte Földesre. Többszöri találkozásuk 1995-ben az őszi siófoki országos jegyzőkonferencián érett be – még mondja valaki, hogy nem volt sikeres. A megyei lap Mariann-t bemutató akkori cikkének címe volt a „Földes az álmait váltotta valóra”, aminek egyik értelme Mariann természetes vidéki életformához, a növényekhez, állatokhoz való vonzódása volt. (Másik természetesen az, hogy így találkozott élete új párjával.)

Feri, az elektronikus

Ilyen foglalkozás nem létezik, de ő életét tette fel a helyi önkormányzati közigazgatás informatikai támogatásának megvalósítására. Sokat publikál, rendszerfejlesztést is végez, ezért adták neki jegyzői berkekben az „e-Feri” becenevet. (Ez korábban az „eszementet” takarta, napjainkban vannak már olyanok, akik szerint jelentése: egyszerű, ésszerű.) Vallja, hogy a szisztematikus fejlesztésekkel hazánk és Európa idegenforgalmi centrumává vált Hajdúszoboszlón „kiküzdött” közigazgatási ügyvitel fejlesztési lehetőségeket a jegyzőkollégák helyzetének megkönnyítésére is fel kell használni. Jellemző rá, hogy ha a helyzet kínálja és azt hatékonyabb formának ítéli „versszerűségekben” ironikusan fogalmazza meg mondanivalóját.

A jegyzőélet párosan szép

A megye két jegyző házaspárja példa rá, hogy megfér egy családban két polgármesteri hivatalvezető. Mondhatják egyesek: könnyű nekik, hisz még otthon is tudnak feladataikban egyeztetni. Ez azonban nem így van, már csak a települések mérete miatt sem. Ami a hölgyeknek probléma, az az uraknál alacsonyabb hivatali vezetői, vagy ügyintézői szinten merül fel jellemzően, ezért „süketek párbeszédévé” válhat, tehát rutinosan nem is kísérleteznek vele. Az otthon töltött, sajnos a szükségesnél rövidebb idő a családi élethez kell, mivel mindkét házaspárnak két-két (Mariannál és Ferinél „fejenként” egy-egy saját lány és fiú – ebben is azonosak –, valamint már két unoka is) gyermeke van. Feriék összesen négy gyermeke közül 3 jogász lett, a legkisebb fiú na hová jár? Természetesen államigazgatási főiskolára, azzal a céllal, hogy legalább egy utód maradjon majd a közigazgatásban. (Mariannak már nagyapja is jegyző volt, szülei is a helyi közigazgatásban dolgoztak.)

A gaz jegyző és az álnok hivatal

A jegyzőpraxisban lelkileg leginkább megterhelő az, hogy a periodikusan ismétlődő helyi választásokon az önkormányzatokba egyes újonnan bekerülők pletykákkal, fél-információkkal félreinformáltak, a jogszerűségért, szakszerűségért küzdő jegyző és hivatali kollégái fellépését a „gaz jegyző és az álnok hivatal” mesterkedésének tekintik, dühüket rájuk irányítják. A négyéves ciklus pedig esetenként kevés az ellenbizonyításhoz. Persze a most bemutatottak csak rendelkeznek kedvező személyi tulajdonságokkal is – a szakmai tudás és tapasztalat mellett -, ha képesek ilyen hosszú időn át állva maradni, olyan területen, amely nem a gyors sikerek terepe. Vallják „a pártokhoz egyenlő közelségre kell lenni” alapállást, hisz azokat csak a választók minősíthetik, az ő dolguk pedig képviselőik egyforma minőségű kiszolgálása. (Mi lenne velük ma, ha megfogadják a rendszerváltozáskor számukra ajánlott „a pártoktól egyenlő távolságra kell lenni” alapelvet.)

Jegyzőreformhoz reformjegyzőt?

A négy, több mint évtizedes jegyzőmúlttal rendelkező kolléga tevékenysége bizonyíték lehet abban a vitában, amely arról szól: ha valamilyen újszerű feladat jön, ahhoz feltétlenül új – ráadásul fiatalabb – ember kell-e? Praxisukban ugyanis előfordultak rendszerváltó és fenntartó választások, európai uniós felkészülés és tagság (jogharmonizáció, pályázat kezelés, közigazgatás-fejlesztés), közigazgatási informatikai alkalmazásbővítés, belső ellenőrzési rendszer-működtetés… és még sorolhatnánk. Vagy nekik –és mutatóban még megmaradt régi társaiknak – mindig hatványozottan kell bizonyítaniuk?
Igen, ők is ezzel értenek egyet és ez így van jól!