Az 1996-ban elfogadott területfejlesztésről és területrendezésről szóló törvény megteremtette a jogi alapját Magyarországon a regionális fejlesztési tanácsok létrejöttének, melyek révén az európai területfejlesztési politikával kompatibilis intézményrendszer létrehozása kezdődött el.

A hazai regionalizációs folyamat kezdő lépését a dél-dunántúli megyék (Baranya, Somogy, Tolna és Zala) tették meg, amikor 1994-ben saját kezdeményezésükként megszületett a Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciója, mely tartalmazta a fejlesztési prioritásokat és a régióépítést támogató fejlesztési szükségletek meghatározását is. 1997 februárjában itt alakult meg Magyarország első Regionális Fejlesztési Tanácsa.
1999 júliusában Zala megye kiválásával az Országos Területfejlesztési Koncepcióban definiált tervezési-statisztikai régióbeosztásnak megfelelően létrejött a három megyét (Baranya, Somogy, Tolna) integráló dél-dunántúli tervezési és statisztikai régió. A közigazgatási régiók megteremtése a közeljövőben nem várható, a regionalizmus folyamata azonban tovább erősödik. A kormány ezirányú elkötelezettségét jól jelzi a legutolsó kormányalakításkor létrejövő regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelős tárca nélküli miniszteri poszt is.
A Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács (DDRFT) egyre nagyobb sikerrel találja meg a területfejlesztésben, a régiós szintű programozásban betöltött helyét. A DDRFT üléseiről általánosságban elmondható, hogy azok konstruktív hangulatban, nagy hatékonysággal zajlanak. A meghívotti kör széles, jól reprezentálja a területfejlesztésben résztvevő szereplőket, intézményeket. A Tanács szabályzata szerint minimum négy alkalommal ülésezik évente, de a gyakorlatban az ülések száma évente öt-hat.
A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvény 2004. évi módosításával összhangban a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács jelenlegi összetétele: a megyei területfejlesztési tanácsok elnökei, a megyei jogú városok polgármesterei, az érintett többcélú kistérségi társulások, illetve kistérségi fejlesztési tanácsok megyénként egy-egy képviselője, a belügyminiszter, a környezetvédelmi és vízügyi miniszter, a gazdasági és közlekedési miniszter, a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter, az egészségügyi miniszter, az oktatási miniszter, az ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter, a pénzügyminiszter, az informatikai és hírközlési miniszter, a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, valamint a regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelős tárca nélküli miniszter egy-egy képviselője és a Dél-Dunántúli Regionális Idegenforgalmi Bizottság elnöke. Jól látható, hogy a miniszteri delegáltak a törvénymódosítás után is a huszonegy fős testület tagjainak többségét teszik ki.
A Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács a soraiból elnököt és három alelnököt választ határozatlan időre. Jelenleg a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács, s így mondhatjuk, hogy a Dél-dunántúli Régió elnöke Dr. Kékes Ferenc, a Baranya Megyei Területfejlesztési Tanács és a Baranya Megyei Közgyűlés elnöke.
A Tanács munkája segítésére 2003 tavaszán a Phare Tükörprogramok regionális monitoringjára korábban létrehozott Monitoring Bizottsága mellé újabb három bizottságot alapított. A Dél-Dunántúli Program Értékelő Bizottság az értékelők pontozása alapján javaslatot tesz a Tanácsnak a regionális támogatási alapok támogatottjairól, a Tervezési Bizottság a területfejlesztési tervezés munkáját erősíti. A Külkapcsolati Bizottság – melybe egyedüliként nem DDRFT tag is bekerült  a régió külkapcsolataiért felel, míg a már meglevő Monitoring Bizottság a Phare Tükörprogram lezárulta után az aktuális regionális alapok monitoring funkcióit látja el. Általánosságban elmondható, hogy a bizottságok minden területen javították a Tanács munkájának hatékonyságát, s felgyorsították a reagáló képességét.
A regionális fejlesztési tanácsok és ügynökségek erejük egyesítésére és céljaik elérésének támogatására konzultatív tanácskozó fórumot, a Területfejlesztési Régiók Egyeztető Tanácsát (TERET) is létrehozták, amelynek jelenlegi elnöke szintén Dr. Kékes Ferenc, a DDRFT elnöke, míg munkaszervezeti teendőit ennek értelmében a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség végzi.
A Tanács tevékenysége szorosan kapcsolódik munkaszervezete, a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség által végzett munkához. A két szervezet igyekszik a régión túlnyúló feladatokban is kezdeményező szereppel fellépni. Pár példát kiragadva: 2004. december 12-én elindult a Bécs-Pécs (Corvinus) InterCity, amelyet másfél éve a Tanács és az Ügynökség kezdeményezett, s később annak előkészítésében is – mind munkával, mind anyagiakkal – részt vett. Ugyanilyen dél-dunántúli indítványozás eredménye a három érintett (nyugat-dunántúli, dél-dunántúli, dél-alföldi) régió közötti, az M86-M9 – M6-M56 gyorsforgalmi utak fejlesztését célzó együttműködési megállapodás is, amely a közeljövő konkrét feladatait is meghatározza. Nagy publicitást kapott 2004 tavaszán, vagyis még az eu-s csatlakozásunk előtt, az észak-déli autópálya európai parlamenti támogatása, amelynek értelmében annak magyarországi szakaszai, így az M6-M56-os gyorsforgalmi út is jelentős európai uniós forrásokhoz juthattak volna. A Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács által elindított kezdeményezés, amely a széles körű európai uniós lobbimunka ellenére végül az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa végső együttdöntési eljárásában mégsem került a kiemelt projektek közé számos pozitívumot megmutatott, amelyet a legújabb dél-dunántúli kezdeményezésben már sikeresen felhasználhatunk. Az Európa Peremén elnevezésű javaslat célja, hogy az EU a 2007-13 közötti költségvetésében jelenítse meg az EU tagállamok leszakadó régióinak településein és a nagyvárosok leépülő körzeteiben élők lakás- és életkörülményeinek javítását. Első sikerként az Európai Régiók Bizottsága már fel is vette a témát a hat kiemelt kutatási programja közé, amely a javaslat széleskörű megalapozásához biztosítja az anyagi forrásokat.
A fentiek a Regionális Fejlesztési Tanács sokrétű tevékenységéből csak kiragadott példák, ám azt jól illusztrálják, hogy a Tanács már az új európai térben (a régió területfejlesztési tervei és külkapcsolati stratégiája mentén) igyekszik elhelyezni a régiót és értelmezni a saját szerepét.
A bizottságoknál már említett regionális alapok forrásainak elosztása is a Tanács fontos feladatát képezi. 2004-ben a Terület- és Régiófejlesztési Célelőirányzat (TRFC) keretében 1,2 milliárd forint, míg a minisztériumi keretekből szintén 2004-ben decentralizált részekből további 300 millió forint támogatást nyújtott a DDRFT, s a régióbeli nyertesek ennek segítségével a nyújtott összeg többszörösét kitevő fejlesztéseket valósítsanak meg. 2005-ben a regionális fejlesztési tanácsok forrásai várhatóan a kétszeresére bővülnek, s az innovációs alapok 25 százalékának elosztására is ők tesznek javaslatot a régiók innovációs stratégiájához illeszkedően.
Az EU szerint is a fejlesztések legmegfelelőbb szintjei a régiók lehetnek, s ennek értelmében a regionális fejlesztési tanácsok arra is törekszenek és készülnek, hogy a jelenlegivel ellentétben a régióknak 2007-től saját önálló Regionális Operatív Programjuk legyen.
A Regionális Fejlesztési Tanács éves költségvetése alapján, a költségvetési szervekre előírt szabályok szerint gazdálkodik. A Tanács működési költségeihez a kormányzati hozzájárulás pénzügyi fedezetét a költségvetési törvény biztosítja. A Tanács és munkaszervezete, az Ügynökség gazdálkodását az Állami Számvevőszék ellenőrzi.
A Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács az egyre erősödő régió vezető testületeként munkaszervezetével, a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökséggel közösen a jövőben is azon munkálkodik, hogy a Dél-dunántúli Régió a jövőben megfeleljen a jelmondata második felének is, vagyis az ne csak derűs, hanem dinamikus is legyen.