A gyámhatósági munka nehézségei

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Gyámügy-Gyermekvédelem-Szociális ügyek

A gyámhatósági munka nehézségei

XVIII. évfolyam, 5. lapszám
Szerző(k):
Dezső Bálint dr.
gyámügyi szakügyintéző


Jelen cikkemben azokat a gondolatokat kívánom megírni, amelyek a cikk megjelenése óta felmerültek, illetve lezáratlanok maradtak. Továbbra is a jegyző gyámhatósági hatáskörére próbálom szorítani közlendőmet. Bőven lehetne a járási gyámhivatalhoz rendelt gyámhatósági hatásköröket is elemezni, de ahhoz a folyóirat egy számának teljes terjedelme is kevés lenne.

Gyámügyi ügyintézőként arról a tapasztalatról számolhatok be, hogy ha az emberek kapcsolatba kerülnek a gyámhatósággal, éppen csak két dologgal szokott problémájuk lenni.

Először is, ha valamilyen intézkedést tesz a gyámhatóság, az a baj: például miért veszi el a gyerekeket a szülőktől, miért szabályozza a kapcsolattartást, miért indítja meg a gondnokság alá helyezést, egyáltalán miért is avatkozik bele az emberek magánéletébe, vagy miért ad támogatást a jó anyagi helyzetben lévő családnak, illetve a szegény, de a támogatásra érdemtelennek tartott családnak stb.

Ennél már csak akkor szokott nagyobb bajt okozni az állampolgárok szerint a gyámhatóság, ha valamit nem tesz meg: azaz nem emeli ki a családból a veszélyeztetettnek vélt gyerekeket, nem helyezteti gondnokság alá a társadalmi együttélés szabályait betartani képtelen személyt, kapcsolattartási jogot biztosít annak a szülőnek, aki a másik szülő szerint arra érdemtelen, vagy éppen nem állapít meg támogatást az arra érdemesnek tartott, rászoruló család részére.

Általánosságban kijelenthető, hogy a gyámügyi ügyintézők látják és tapasztalják minden egyes ügy mögött a sorsokat, a nehézségeket, az esetek személyi oldalát, az emberi tényezőket. A nyomor minden árnyalatával találkoznak a gyámhatóság munkatársai, csakúgy, mint a gazdagságban és luxusban élő, de mégis súlyosan veszélyeztetett gyerekekkel.

Amint azt előző cikkemben írtam, a járási hivatalok felállása után kiürült a jegyzői gyámhatóság hatásköre, a pénzbeli és természetbeni ellátásokra szorult vissza. A járási hivatalok működése óta, azaz 2013. január 1-jétől figyelhető meg és tapasztalható fokozottabban, hogy a köztudatban a helyi „gyámügyes”-nek immár nem a jegyzői gyámhatóság ügyintézőjét tekintik az ügyfelek, hanem a helyi család- és gyermekjóléti szolgálat családgondozóját. Sok ügyfél meg van győződve arról, hogy a családgondozó dönt a pénzbeli ellátásokról, a gyermeke védelembe vételéről, vagy éppen a családból való kiemeléséről.

A jogszabály alapján a gyámhatóság felkérheti – és az esetek többségében fel is kéri – a család- és gyermekjóléti szolgálatot környezettanulmány elkészítésére. Ilyenkor a családgondozó lesz az, aki személyesen kimegy a családhoz, és akinek a helyszínen tett megállapításaira hivatkozva meghozza a hatóság a döntést. Ezzel a család- és gyermekjóléti szolgálatok segítő és szolgáltató jellegű feladatai háttérbe kerülnek és az ügyfél szemében a hatóság kinyújtott karjaként jelennek meg, amellyel sokszor ellehetetlenül a szolgálatok alapvetően segítő és szolgáltató funkciója.

Visszatérve a jegyző gyámhatósági feladataira – azaz a pénzbeli és természetbeni ellátások megállapítására – kijelenthető, hogy a települési önkormányzat jegyzőjének a hatályos jogszabályok betartását és betartatását kell biztosítania.

Az ellátásokra való jogosultság szabályainak megállapításakor a jogalkotó húz egy határvonalat, amely alatt jogosult a gyerek vagy a gondozó személy az ellátásra, azonban ha akár csak 10 forinttal is túllépi a határvonalat a családban az egy főre jutó jövedelem vagy a vagyon értéke, akkor már nem állapítható meg az ellátás számára.

Az a kérelmező, akinek az egy főre jutó jövedelme 10 forinttal vagy 100 forinttal haladja meg a jogszabályban meghúzott határt, ezt a helyzetet nagyon méltánytalannak és igazságtalannak tartja. A gyámhatóság azonban méltányosságból nem állapíthat meg ellátást azoknak, akik a jogszabály adta keretek között arra nem jogosultak.

Amellett hogy a jogszabály nem teszi lehetővé, nem lenne méltányos a megállapítás azokkal szemben, akik tudván, hogy nem jogosultak arra – mert meghaladja a jövedelmük vagy a vagyonuk a határértéket – be sem adják a kérelmet.

Ugyanakkor nem méltányos az ellátásra és kedvezményekre nem jogosult családokkal szemben az, ha a szintén jogosulatlan, de a hatóságot megtéveszteni szándékozó kérelmezők esetében nem vizsgálja a gyámhatóság a kérelemben feltüntetett adatok valóságtartalmát, vagy éppen szemet huny a feltárt visszaélés felett és megállapítja a jegyző a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményt (továbbiakban: RGYK) az egyébként arra jogosulatlan kérelmezők részére.

Sok esetben tudják egymásról a kérelmezők, hogy ki az, aki megkapta az ellátást, ki az, aki nem. Az iskolai étkezések befizetésénél, a tankönyvcsomagok kiosztásánál, a tanulói ösztöndíjak, vagy éppen a hátrányos/halmozottan hátrányos helyzetű tanulók felmerésénél óhatatlanul kitudódik, kik azok, akik RGYK-ban részesülnek. Sokszor szembesülnek azzal az ügyfelek, hogy olyan családok részére lett megállapítva az RGYK, akik az átlagnál jobban élnek anyagilag, akik amúgy nyaralni járnak, új autóval közlekednek, márkás ruháik és high-tech dolgaik vannak.

A gyámhatósági eljárásokban alapvetően önkéntes adatszolgáltatáson alapul a jövedelem és a vagyoni helyzet megállapítása: a kérelmezők büntetőjogi felelősségük tudatában kijelentik, hogy a jövedelmi- és vagyonnyilatkozatukban közölt adatok a valóságnak megfelelnek. A nyilatkozatukhoz pedig mellékelni kell a feltüntetett jövedelmek valódiságának igazolására szolgáló iratokat.

Köztudott, hogy nem minden jövedelem kerül bevallásra, azonban a jegyzőnek el kell fogadnia a kérelemben feltüntetett jövedelmi és vagyoni adatokat valósnak mindaddig, amíg azt cáfoló adatok nem állnak a rendelkezésére. A gyámhatóság nem adóhatóság és a jegyző nem tudja kinyomozni, hogy valóban csak annyi jövedelme van a családnak, amennyit feltüntettek a kérelemben, illetve valóban nincsen a családtagoknak másik ingatlanban tulajdona, nincsen-e lízingelt autója. Az ingatlan-nyilvántartás vagy éppen a gépjármű-nyilvántartás nem minden esetben tud naprakész segítséget adni a gyámhatóságnak a vagyoni helyzet vizsgálata folyamán.

A valós jövedelemi helyzet vizsgálata során a legerősebbnek szánt „fegyvert” a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 131. § (4) bekezdése tartalmazza, amely kimondja, hogy ha a gyámhatóság hivatalos tudomása vagy környezettanulmány lefolytatása alapján a kérelmező életkörülményeire tekintettel a jövedelemnyilatkozatban foglaltakat vitatja, felhívhatja a kérelmezőt az általa lakott lakás, illetve saját és vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozója tulajdonában álló vagyon fenntartási költségeit igazoló dokumentumok benyújtására. Abban az esetben, ha a fenntartási költségek meghaladják a jövedelemnyilatkozatban szereplő jövedelem 70%-át, a valós jövedelem az igazolt fenntartási költségek figyelembevételével kerül megállapításra.

Ehhez a lehetőséghez a jogalkotó a 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Gyer.) 65. § (8) és (9) bekezdéseiben részletszabályokat is megadott, nevesítve azt, hogy a gyermeket gondozó család által lakott lakás és a tulajdonában álló vagyontárgyak egy főre jutó együttes havi fenntartási költségének minősülnek a közüzemi díjak, a lakbér, a közös költség, a telefondíj, a kötelező és önkéntes biztosítás díjai, az adó- és adójellegű befizetések, valamint a hiteltörlesztés és a lízingdíj.

Ezzel az eszközzel azonban igen ritkán élnek a gyámhatóságok: miközben tapasztalják, hogy a pozitívan elbírált kérelmek egy része mögött nincs valódi rászorultságnak nyoma, mégsem vágnak bele egy ilyen vizsgálatba, mert nincs rá kapacitás, kétséges az eredménye és nagyban rombolhatja a polgármesteri hivatal presztízsét. Hiszen egy olyan ügyre fordít nagy energiákat, időt és munkát, amelyben azzal lesz eredményes a hivatal munkája, ha sikerül rábizonyítani egy gyerekre, hogy mégsem jogosult a pénzbeli és természetbeli ellátásokra. Azokra az ellátásokra, amelyeket egyébként állami költségvetésből finanszíroznak, tehát végső soron nem a települési önkormányzatnak kell állnia.

Mindezeket figyelembe véve is az lenne a kívánatos, hogy a jegyzői gyámhatóság csak az arra valóban jogosult személyek részére állapítsa meg az RGYK-t, valamint a hátrányos/halmozottan hátrányos helyzetet (a továbbiakban: 2H/3H), és következetesen szűrje ki a jövedelmüket eltitkoló, jogosulatlan kérelmezőket, számukra ne állapítsák meg az ellátást.

Vannak olyan konkrétan körbehatárolható kérelmezői csoportok, akiknél a vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján a kérelem elutasítása lenne a megfelelő döntés, mégis előfordul, hogy megállapításra kerül számukra az ellátás. Az egyik ilyen csoport a gyermekvédelmi szakellátásban lévő gyermeket nevelőszülőként gondozó személyek kérelme, akik a nevelt gyermekek után igényelnék az RGYK-t, amit viszont egyértelműen kizár a Gyer. 66. § (1) bekezdése és a 67/A. § (1) bekezdés b) pontja. Ezek értelmében a nem családbafogadó gyámság alatt lévő – azaz gyermekvédelmi gyámság alatt, tehát szakellátásban lévő – kiskorúak nem jogosultak RGYK-ra, számukra a gyermekvédelmi rendszer nyújt teljes körű ellátást. A jogalkotó az ő részükre nem teszi lehetővé ezt az ellátást, a nevelőszülők mégis zokon veszik, amikor a nevelt gyermekek nem részesülnek a különböző kedvezményekben. A nevelt gyermekek a jogszabály erejénél fogva [Gyvt. 67/A. § (2) bekezdés b) pontja] halmozottan hátrányos helyzetűnek minősülnek attól függetlenül, hogy RGYK-ban nem részesülnek. Minden, a 3H-val járó kedvezményben részesülhetnek, de például az ingyenes szünidei gyermekétkeztetésben nem kívánja részesíteni a jogalkotó a nevelt gyermekeket, hiszen többek között arra kapja a nevelőszülő az ellátmányt a nevelőszülői díjon és a családi pótlékon felül. Ezért szól úgy a Gyvt. 21/C. § (1) bekezdés a) pontja, hogy az önkormányzat a déli meleg főétkezést a 2H-s gyermek és az RGYK-ban részesülő 3H-s gyermek részére biztosítja ingyenesen, tehát az RGYK-ban nem részesülő 3H-s gyermekek (tipikusan a nevelésbe vett gyermekek) részére nem.

A másik kérelmezői csoportot azok a külföldről érkezett diákok alkotják, akiknek családja nem Magyarországon él, és ők maguk is csak a tanulmányaik folyatatása alatt, avagy sportkarrierjük beindulásáig tartózkodnak az ország területén tipikusan kollégiumban, sportakadémián.

Habár a Gyvt. 4. § (1) bekezdés a) vagy b) pontja értelmében a gyermekvédelmi törvény és így az RGYK szabályok hatálya kiterjed a magyarországi tartózkodási helyre hivatalosan bejelentkezett külföldi – vagy épp honosított magyar – állampolgársággal rendelkező gyermekekre, azonban tekintettel arra, hogy a gondozó család nem Magyarországon él, a szakmai álláspont szerint nem vizsgálhatja a magyar gyámhatóság a külföldi államban élő személyek vagyoni és jövedelmi helyzetét, és így nem is állapítható meg számukra az RGYK-ra való jogosultság.

Még egy gyakorlati problémáról kívánok említést tenni, amelyben a nem egységes jogértelmezés eltérő joggyakorlathoz vezet. Arról az esetről van szó, amikor az RGYK-ra jogosult gyermek után a gyermek családbafogadó gyámjául kirendelt hozzátartozót illeti meg havi rendszerességgel pénzbeli ellátás. Ennek a juttatásnak a korábbi elnevezése a „kiegészítő gyermekvédelmi támogatás” volt. Jelenleg nemes egyszerűséggel csupán „pénzbeli ellátás” a neve, amely annak a nyugellátásban, avagy valamilyen nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátásban részesülő személynek jár, aki a gyámsága alatt lévő gyermeknek a hozzátartozója (tipikusan a nagyszülő, a nagykorú testvér), és aki a gyermek tartására köteles.

Az eltérő jogértelmezések a gyermek tartására köteles kitétel tekintetében figyelhetőek meg.

A hatóságnak ebben a kérdésben is a jogszabályok adhatnak egyedül eligazítást: a tartási kötelezettségről a 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:196. §-a és 4:197. §-a rendelkezik. Eszerint a tartási kötelezettség az egyenesági rokonokat terheli egymással szemben. Ha a tartásra jogosult gyermeknek tartásra kötelezhető szülője nincs, eltartása távolabbi felmenőire hárul, és akinek tartásra kötelezhető egyenesági rokona nincs, akkor van a nagykorú testvérnek tartási kötelezettsége, feltéve, hogy ezt saját maga, házastársa, élettársa és tartásra rászoruló egyenesági rokonai szükséges tartásának veszélyeztetése nélkül képes teljesíteni.

Tehát önmagában az, hogy a gyermek a nagyszülő vagy a nagykorú testvér gyámsága alatt van, aki gondoskodik az ellátásáról, neveléséről, nem jelenti azt, hogy a gyám a gyermek tartására köteles.

A tartási kötelezettség megállapítását egy vizsgálatnak kell megelőznie: vizsgálni kell azt, hogy a gyermek és a gyám a Ptk. szerinti hozzátartozói viszonyban vannak-e egymással, illetve a gyermeknek van-e tartásra kötelezett szülője.

Akkor minősül tartásra kötelesnek a nagyszülő, ha a szülők elhunytak, vagy ugyan élnek, de ismeretlen helyen tartózkodnak. Ha a szülők élnek, és kérelmükre a gyámhivatal a gyermek nagyszülő általi családba fogadásához hozzájárult a Ptk. 4:187. § alapján, akkor a családbafogadás a szülő tartási kötelezettségét nem érinti, erről konkrétan rendelkezik a Ptk. 4:187. § (4) bekezdése. Ebben az esetben a gyámként kirendelt nagyszülő, nagybácsi, nagynéni főszabályként nem köteles tartásra. Egyedi mérlegelés tárgya lehet, hogy a szülő eleget tud-e tartási kötelezettségének tenni. A családba fogadó gyám gyermektartásdíj megállapítása iránt pert kezdeményezhet a bíróságon a szülő ellen. Amennyiben a bíróság jogerős ítéletében megállapította a szülő gyermektartásdíj fizetési kötelezettségét, azaz a szülő a tartásra kötelezett személy, akkor a gyám részére nem állapítható meg a pénzbeli ellátás. Amennyiben a szülő nem fizet gyermektartásdíjat a nagyszülő részére a bírói ítélet ellenére, akkor a gyám kérheti a járási hivataltól a gyermektartásdíj állam általi megelőlegezését, de a pénzbeli ellátásra továbbra sem lesz jogosult, mert a gyermek tartására továbbra is a szülő lesz köteles.

A hosszúra nyúlt szakmai értekezésemet azzal a gondolattal zárom, hogy nem olyan egyszerű a gyámügyekben a helyes döntést meghozni.

Kategória

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu