Az Országos Választási Iroda vezetőjeként többször is javaslatot tettem arra, hogy a szavazás napján 19 órakor ne bezárjuk a szavazóhelyiség ajtaját a választópolgárok előtt, hanem francia példára nyissuk ki, hogy bármely érdeklődő figyelemmel kísérhesse a szavazatszámlálás menetét. Az erre vonatkozó javaslataimat a pártok gondolkodás nélkül azonnal elutasították, a szakmai partnereim kis gondolkodás után utasították el, arra hivatkozva, hogy „… még nem érett meg az idő!”

Társadalmi nyilvánosság, a tisztesség bizonyítéka

A választási eljárás tisztességességének, törvényességének a védelmét nagyon jól szolgálja a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (Ve.), különösen annak II. fejezete, amely a nyilvánossággal kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazza. „6. § (1) A választási bizottságok működése és tevékenysége, valamint a választási bizottságok rendelkezésére álló adatok – törvényben megállapított kivétellel – nyilvánosak. A választási eljárás nyilvánossága nem sértheti a szavazás titkosságát és a személyhez, valamint a személyes adatok védelméhez fűződő jogokat.” A Ve. ezen szabályát összevetve a szavazatszámláló bizottságra vonatkozó rendelkezésekkel – az alább pontosan megjelölt kivételekkel – nem találunk olyan rendelkezést, amely a szavazatszámlálás folyamatát titkosítaná. Márpedig ha ilyen rendelkezések nincsenek, akkor a szavazatszámlálás folyamata nyilvános, és minden választópolgárnak joga van ahhoz, hogy a figyelemmel kísérje a szavazatszámláló bizottság tevékenységét.

A szavazókör ajtajának bezárása (19 óra) után a társadalmi nyilvánosság legfontosabb biztosítékai, hogy

• a pártok által delegált tagok jelen lehetnek a szavazatszámlálás folyamatában, sőt, mint bizottsági tagok alá is írják a jegyzőkönyvet: Ve. „29. § (2) A választási bizottság üléséről jegyzőkönyv készül. A jegyzőkönyvben a kisebbségi véleményt is – indokaival együtt – rögzíteni kell. A jegyzőkönyv egy-egy másolati példányát a választási bizottság – kérésükre, ingyenesen – átadja a jelöltek képviselőinek.”
• Ve. „7. § A sajtó képviselői jelen lehetnek a választási bizottságok munkájánál, tevékenységüket azonban nem zavarhatják.”

A sajtó képviselői sem lehetnek azonban jelen a szavazóhelyiségben a szavazás megkezdése előtt: Ve. „63. § A választási iratok, nyomtatványok elhelyezését követően a szavazás megkezdéséig a szavazatszámláló bizottság és a választási iroda tagjain kívül senki sem tartózkodhat a szavazóhelyiségben.”

Azonban a sajtó képviselő a szavazás időtartama (06-19 óra) alatt, majd 19 órától a bizottság munkájának a befejezéséig jelen lehetnek a szavazatösszesítés és jegyzőkönyv készítés folyamatánál. Sőt, nemzetközi szerződések garantálják, hogy a nemzetközi megfigyelők jelen lehetnek a szavazókörben a szavazás megkezdése előtt, alatt és után!

A mobiltelefonok és az elektronikus (web) kamerák elterjedésével a pártok azzal vádolták egymást, hogy a szavazókörökből telefonon felhívják azon szimpatizánsaikat, akik még nem szavaztak, illetőleg fényképfelvételeket készítenek a szavazó polgárokról, stb. A parlamenti pártok megegyeztek abban, hogy a szavazás időtartama (06-19 óra) alatt korlátozzák a technikai, elektronikus eszközök használatát a szavazóhelyiségben: Ve. „62. § (5) A szavazatszámláló bizottság tagjai a szavazás időtartama alatt – a hivatalos választási iratok és a (4) bekezdés szerinti toll kivételével – nem használhatnak adatrögzítésre vagy adattovábbításra alkalmas eszközt a szavazóhelyiségben.” Ezen rendelkezést összevetve a Ve. 7. §-val egyértelmű, hogy bármely választópolgár, a sajtó képviselői és a nemzetközi megfigyelők a szavazás időtartama (06-19) alatt használhatnak a szavazókörben adatrögzítésre vagy adattovábbításra alkalmas eszközt. Bárki lefényképezheti a házastársát szavazás közben, vagy a sajtó szokásosan rögzíti  a politikusok szavazását.

Témánk szempontjából összegezve a Ve. érintett és hatályos rendelkezésit: a sajtó képviselője a szavazatszámláló bizottság tagjainak a tevékenységét elektronikus eszközzel rögzítheti (kép és hang) és a rögzített adatokat továbbíthatja. A nyilvánosság szempontjából ez azt jelenti, hogy az internet segítségével on-line vagy bármely tv, illetőleg rádióállomás közvetítése alapján bármely választópolgár figyelemmel kísérheti a szavazatszámláló bizottságok (11 ezer) tevékenységét.

Kivételek a nyilvánosság főszabálya alól

Ve. 6. § (1)… „a választási eljárás nyilvánossága nem sértheti a szavazás titkosságát…” A szavazóhelyiségben tilos olyan tevékenységet folytatni az adatrögzítésre jogosult személynek, amely sérti a szavazás titkosságát, magyarán, nem lehet a szavazófülkébe „bekandikálni”, nem lehet interjút készíteni a választópolgárral arról, hogy kire (mely pártra) szavazott. Ha valamely véletlen ok miatt mégis „kiderül” az, hogy a választópolgár kire (mely pártra) szavazott, akkor az ilyen kép vagy hang adatot tilos rögzíteni, továbbítani vagy nyilvánosságra hozni. Ez a felelősség az adatrögzítést, adattovábbítást végző újságírót terheli.

Ve. 6. § (1)…”a választási eljárás nyilvánossága nem sértheti… a személyhez, valamint a személyes adatok védelméhez fűződő jogokat.” A szavazatszámláló bizottság 19 órakor a szavazóhelyiséget bezárja és megkezdi a szavazatok összesítését (Ve. IX. fejezet 72. – 76. §-ig). A szavazatszámláló bizottságok hivatalból tudják, hogy mely választópolgár szavazott, illetve azt, hogy ki nem élt ezzel a jogával. A szavazatszámláló bizottság a szavazás tényét köteles a névjegyzékben rögzíteni, a választópolgár pedig saját kezű aláírásával igazolni, hogy a szavazólapokat átvette. Ebből következően tilos adatot rögzíteni és továbbítani a sajtó képviselőjének a névjegyzékről, továbbá azokról az esetekről, amikor a szavazatszámláló bizottság tagjai arról tárgyalnak, hogy valamely választópolgár szerepel-e a névjegyzékben vagy sem, élt-e a szavazati jogával vagy sem. Ha ilyen eset merül fel, akkor a szavazatszámláló bizottság elnöke köteles erre felhívni a sajtó képviselőjének a figyelmét, sőt ha szükséges, akkor meg kell akadályozni ezen esetekben az adatrögzítést és továbbítást. Természetesen a sajtó képviselői maguk is tudják, hogy törvényellenes magatartást nem tanúsíthatnak, ezért ilyenkor szüneteltetni kell az adatrögzítési és adattovábbítási tevékenységet.

Összegezve: a szavazás napján a sajtó képviselőinek alanyi joguk van arra, hogy 19 óra után elektronikusan rögzítsék a szavazatszámláló bizottság tevékenységét, és ezt a társadalmi nyilvánosság elé tárják (interneten vagy elektronikus médiában). Erre a nyilvánosságra mind a 11 ezer szavazatszámláló bizottságban lehetőség van. Ezt a lehetőséget törvény garantálja (Ve.), azonban a törvényi korlátokat mindenkinek be kell tartani. Szigorúan tilos a választók névjegyzékét, a NESZA-t és az igazolással szavazás dokumentumait rögzíteni és ezekről adatot továbbítani.

Teljes nyilvánosságot!

A nyilvánosság szempontjából a fentiekben leírtak azt jelentik, hogy a hatályos jogszabályok alapján a 11 ezer szavazatszámláló bizottság tevékenységét (a sajtó képviselőjének közvetítésével) bármely választópolgár figyelemmel kísérheti, függetlenül a megfigyelés technológiai megoldásától: tv, illetőleg rádióállomás közvetítése alapján vagy akár on-line az interneten.

A nyilvánosság szabálya a szavazatszámláló bizottságok tagjainak tisztességét védi: ha bárki alaptalanul vádaskodik, rágalmaz, akkor a nyilvánosság bizonyítékként fogadja el a kép és hangjeleket: „Mi, eskünkhöz híven dolgoztunk!”

Hitelesség – jogi bizonyíték

Természetesen mindig vannak kétkedők, akik alaptalanul vagy alappal, de kifogásolják az információ elektronikus feldolgozásának és továbbításának, az infokommunikációnak a módszereit. Magyarországon minden nap 10 és 100 ezrek szavaznak elektronikusan sms-ben, mégis az elektronikus szavazás törvénybe foglalásától évtizednyi távolságra vagyunk. A döntő érv mindig az:„Nem hiteles!” Ugyanakkor a technikai fejlődés eredményei már egyértelműen bizonyítják, hogy léteznek a hitelesesség új, elektronikus megoldásai: az emberek többsége már elektronikusan kezeli a pénzét (bank, kártya, vásárlás, e-bankig, e-kereskedelem, stb.). Sok ember, aki nyugodtan rábízza a pénzét az elektronikus megoldásra, sokkal egyszerűbb és lényegtelenebb kérdésben nem bízik meg az elektronikus megoldásban.

Elektronikus hitelesség – jogi bizonyíték

Nézzük meg a szavazatszámláló bizottságok tevékenységének az elektronikus rögzítését és nyilvánosságra hozását a kételkedők szempontjából. „Úgyis meghamisítják a felvételt!”, „Utóbb törölnek a felvételből!”, „Összevágták (montírozták) az anyagot!”. Sok ilyen botrányt hallhatott a közvélemény politikusok között. Az idegenkedést fokozza az is, hogy a közvéleményt sokszor nem tájékoztatták egyértelműen, vajon a politikai ellenfelek tényleg meghamisítottak-e valaha is felvételeket?

Szakmailag bizonyított tény, hogy műszakilag rendelkezésre állnak az elektronikus információfeldolgozás hitelességének az általánosan elfogadott eszközei, azonban a hitelesség „üzletben kapható” technológiai lehetőségeit nagyon ritkán kapcsolják össze a jelenleg is hatályos, és a hitelesség elektronikus igazolását egyértelműen lehetővé tevő elvi jelentőségű törvényekkel, a napi közigazgatási folyamatokkal. A jogszabályoknak megfelelő elektronikus aláírással hitelesített cégkivonat, adóigazolás, tulajdoni lap társadalmi elfogadása ma még végtelenül alacsony szintű, használati kultúrájuk alig létezik.

Az MTA SZTAKI Elektronikus Közigazgatási Módszertani Központja (vállalkozók közreműködésével) egy kézzelfogható megoldást hozott létre a szavazatszámláló bizottságok tevékenységéről készített elektronikus kép és hangfelvételek hitelességének az igazolására. Mégpedig anélkül, hogy erre új törvényeket kellene alkotni. Új felfedezésről sincs szó. A módszer egyszerű, csak keservesen bevezethető: a meglevő törvények meglevő szabályaihoz illesztettük a műszaki megoldást. Akadályt jelentett mind a két oldal: a technikusokat meg kellett győzni arról, hogy illeszkedjenek a jogi környezethez, a jogászokat meg kellett győzni a technológia hitelesítő erejéről.

Ennek a kemény és hosszú idejű egyeztető, koordinációs és iteratív folyamat eredményeként megoldódott a probléma: egy zárt rendszerben rögzített kép és hangfelvételre hitelesítő kód kerül, amelynek a megsértése nélkül nem lehet a digitális jeleket átalakítani, meghamisítani. Bármely változtatás esetén maga a felvétel jelzi mindenki számára nyilvánvalóan, hogy „Ez nem hiteles felvétel!”.

A megoldás: a szavazókörben egy (!) újságíró által a Ve. szabályai szerint működtetett kamera zárt rendszerben rögzíti a szavazatszámláló bizottság tevékenységét (kép és hang). A rögzített jelek a zárt rendszeren belül DVD-n rögzítésre kerülnek, amelyet elektronikus aláírás vagy digitális vízjel véd bármilyen megváltoztatás elöl. A DVD-ről a hiteles kép és hang másolata jeleníthető meg bármely önkormányzat honlapján, és vita esetén a hitelesített példány szolgálhat bizonyítékul. Ez a videó alapú hiteles jegyzőkönyvvezetés. Mert ha a hangfelvétel lehet hiteles jegyzőkönyv, akkor a képfelvétel miért is ne lehetne?

A társadalmi nyilvánosság biztosításának, a tisztesség bizonyításának jogszabályi feltételei és technológia eszközrendszere tehát rendelkezésre áll.

Hatályos jogszabályok

Ve. 6. § (1) A választási bizottságok működése és tevékenysége, valamint a választási bizottságok rendelkezésére álló adatok – törvényben megállapított kivétellel – nyilvánosak. A választási eljárás nyilvánossága nem sértheti a szavazás titkosságát és a személyhez, valamint a személyes adatok védelméhez fűződő jogokat.
7. § A sajtó képviselői jelen lehetnek a választási bizottságok munkájánál, tevékenységüket azonban nem zavarhatják.
21. § (2) Választási bizottságok:
a) a szavazatszámláló bizottság,
29. § (2) A választási bizottság üléséről jegyzőkönyv készül. A jegyzőkönyvben a kisebbségi véleményt is – indokaival együtt – rögzíteni kell. A jegyzőkönyv egy-egy másolati példányát a választási bizottság – kérésükre, ingyenesen – átadja a jelöltek képviselőinek.
63. § A választási iratok, nyomtatványok elhelyezését követően a szavazás megkezdéséig a szavazatszámláló bizottság és a választási iroda tagjain kívül senki sem tartózkodhat a szavazóhelyiségben.
62. § (4) A szavazatszámláló bizottság és a választópolgárok részére a szavazóhelyiségben és a szavazófülkékben – megfelelő módon rögzítve – tollat kell elhelyezni. A szavazatszámláló bizottság tagjai a szavazóhelyiségben csak a hivatalosan elhelyezett tollat használhatják.
(5) A szavazatszámláló bizottság tagjai a szavazás időtartama alatt – a hivatalos választási iratok és a (4) bekezdés szerinti toll kivételével – nem használhatnak adatrögzítésre vagy adattovábbításra alkalmas eszközt a szavazóhelyiségben.

Politikai támadások a szakma ellen

„Vitathatatlan, hogy a választási eredmények megállapításának kulcsszereplője az a mintegy 80 ezer tiszteletet és megbecsülést érdemlő társadalmi munkás – ideértve természetesen a pártok delegáltjait is –, akik nemcsak közel 20 órás szolgálatot vállalnak, hanem nevüket adják az eredmények törvényes megállapításához. Méltatlan, amikor törvényes eljárásukat, sőt személyüket éri rosszindulatú támadás, mert nélkülük, nincs aki az eredményt törvényesen megállapítaná. A helyi választási irodák vezetőinek a legnagyobb türelmet, a legodaadóbb szakmai segítséget éppen a szavazatszámláló bizottságoknak kell nyújtaniuk felkészítésük és munkájuk támogatása során.” (Rytkó Emilia, az Országos választási Iroda vezetője, Jegyző és Közigazgatás 2002. évi 4. szám)

A rendszerváltás társadalmi-politikai bázisa az első szabad parlamenti választás volt Magyarországon, 1990 tavaszán. A legitim és nagy társadalmi támogatottságú új Országgyűlés és kormány megkezdhette tevékenységét.

Az első szabad választás törvényes lebonyolításában fontos szerepet töltöttek be a szavazatszámláló bizottságok. Ez a szerep az elmúlt 20 évben nem változott. Magyar és uniós parlamenti, továbbá önkormányzati választások, országos és helyi népszavazások során bizonyították a társadalmi munkások, hogy elkötelezettek a demokrácia és a törvényesség mellett.

2002-től azonban voltak olyan politikai támadások a szavazatszámláló bizottságok tevékenysége, esetenként tagjai ellen, amely aggodalommal töltötte el a szakmai közvéleményt. Ezekkel a megalapozott és jogos aggodalmakkal a Jegyző és Közigazgatás is foglalkozott a 2005/1. számunkban: Kőhalmy László, Budapesti Corvinus Egyetem, Államigazgatási Kar tanára, valamint Róna György okl. matematikus, Budapest III. kerület 58. számú szavazókör szavazatszámláló bizottságának elnöke által írott cikkekben.

A politikai támadások arra épültek, hogy a szavazatszámláló bizottságok a szavazás napján 19 órától „titkosan tevékenykednek”; a közvélemény nem ellenőrizheti munkájukat; pusztán a jegyzőkönyvek elkészülte után ismerhetőek meg az adatok; nem ellenőrizhető, hogy ténylegesen megszámlálták-e többször is a szavazatokat. Természetesen a támadókról leperegtek azok az érvek, amelyek az esküt tett emberek tisztességéről, a kötelező törvényi szabályok betartásáról szóltak, és ékes bizonyítékként említették, hogy a pártdelegáltak is aláírták a szavazóköri jegyzőkönyvet.