Időnként – főleg az önkormányzati választások után, az alakuló ülések időszakában – lehet hallani önkormányzati képviselőktől, a médiából vagy akár szakemberektől is, hogy ha majd a képviselő-testület nem választ alpolgármestert, akkor a kormányhivatal választ helyette, pótolja az elmulasztott alpolgármester-választást a saját, felügyeleti jogkörben hozott döntésével. De vajon ilyen egyszerű ez? S ha megtörténik, az mennyi ideig tart, meddig nem lesz a településnek alpolgármestere abban az esetben, ha végül valóban a kormányhivatal pótolja az elmulasztott döntést?

Az Mötv. kötelezővé teszi a helyi önkormányzatok képviselő-testületei számára, hogy legalább egy alpolgármestert válasszanak. S ha csak egyet választanak, akkor azt a saját tagjaik közül kell megválasztaniuk.

Az Mötv. 74. § (1) bekezdése értelmében a képviselő-testület a polgármester javaslatára, titkos szavazással, minősített többséggel, a polgármester helyettesítésére, munkájának segítésére egy alpolgármestert, főpolgármester-helyettest, vármegyei közgyűlési alelnököt (a továbbiakban együtt: alpolgármester) választ, több alpolgármestert választhat. A képviselő-testület legalább egy alpolgármestert a saját tagjai közül választ meg.

Az alpolgármester megválasztása tehát nem a képviselő-testület (közgyűlés) mérlegelésétől függő döntés, hanem kötelezettség. Ahhoz azonban, hogy a képviselő-testület erről határozhasson, a törvény fontos feltételként írja elő, hogy a polgármester javaslatot tegyen a megválasztandó alpolgármester személyére.

Azaz: a képviselő-testület az alpolgármestert a polgármester javaslatára választja meg. Még pontosabban a képviselő-testület nem választhat meg mást alpolgármesternek, csak azt, akire a polgármester javaslatot tesz. A polgármester általi javaslattétel tehát fontos előfeltétele az alpolgármester megválasztásának.

Hogy mikor kell ezt a javaslatot megtenni és ennek alapján az alpolgármestert megválasztani, a törvény ezt is egyértelműsíti. Az Mötv. 43. § (3) bekezdése szerint a képviselő-testület az alakuló vagy az azt követő ülésen, a polgármester előterjesztése alapján megválasztja az alpolgármestert vagy az alpolgármestereket.

A képivelő-testület döntéshozatalának, határozathozatalának feltétele tehát a polgármester általi javaslattétel és előterjesztés, az alpolgármester személyére való jelölés megtétele.

Ha nincs javaslattétel, ha nincs jelölés, az jogsértő; az önkormányzat, még pontosabban a polgármester jogsértő cselekménye a javaslattétel elmulasztása.

Ha van javaslattétel, van jelölés, de a képviselő-testület nem választja meg a javasolt, megjelölt személyt, akkor az szintén jogsértő cselekmény, az alpolgármester megválasztására vonatkozó döntés elmulasztása.

Mindkét eset a kormányhivatal törvényességi felügyeleti jogkörében történő, a törvény által meghatározott eljárást vonja maga után.

A törvényességi felügyeleti eljárás az első esetben a polgármesteri javaslattétel kikényszerítésére, a második esetben a képviselő-testület döntéshozatalának kikényszerítésére irányul. Ezt azért hangsúlyozom már itt is, mert a döntést – ha a törvényességi felügyelet eszközei eredménytelenek lennének – adott esetben a kormányhivatal fogja döntéspótló jogkörében – erre irányuló bírósági felhatalmazás esetén – meghozni. S nem mindegy, melyik aktus elmaradásáról – a javaslat megételéről vagy az alpolgármester megválasztásáról szóló képviselő-testületi határozat meghozataláról – van szó.

Az Mötv. 132. § (1) bekezdés a) pontja alapján a kormányhivatal a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeleti jogkörében törvényességi felhívással (is) élhet.

Az Mötv. 134. § (1) bekezdése a törvényességi felhívásban foglalt jogszabálysértés megszüntetésére legalább 30 napos határidőt biztosít. Az érintett (ez esetben a polgármester vagy a képviselő-testület) a felhívásban foglaltakat köteles megvizsgálni, és a megadott határidőn belül az annak alapján tett intézkedéséről vagy egyet nem értéséről a kormányhivatalt írásban tájékoztatni.

Természetesen a kormányhivatal nem köteles a törvényességi felhívás eszközével élni, első alkalommal is alkalmazhatja a törvényességi felügyeleti eljárás egyéb eszközeit, azonban szinte biztosra vehető, hogy előbbi lesz az első kísérlet a jogszerűtlenség helyreállítására.

Az Mötv. 132. § (1) bekezdés e) pontja alapján a kormányhivatal kezdeményezheti a határozathozatali kötelezettségét nem teljesítő helyi önkormányzattal szemben bírósági eljárás megindítását, a határozathozatal pótlásának elrendelését. Tehát a határozathozatal pótlásáról van itt szó, melyet a kormányhivatal kezdeményezésére a bíróság mulasztási perben dönt el.

Az Mötv. 140. § (1) bekezdés a) pontja alapján a kormányhivatal a helyi önkormányzat – tehát javaslattétel hiányában a polgármester, az alpolgármester megválasztásáról szóló határozat meghozatala hiányában a képviselő-testület – tájékoztatásának kézhezvételétől, vagy a tájékoztatás adására nyitva álló határidő eredménytelen elteltétől számított tizenöt napon belül indíthat mulasztási pert a helyi önkormányzat határozathozatali kötelezettsége elmulasztásának megállapítására. A tájékoztatás adása itt nem más, mint a törvényességi felhívásra adott válasz – elsősorban képviselő-testületi határozat vagy annak esetleges nemteljesítése a megadott határidőn belül.

A bíróság mulasztási ítélete teljesítésének elmaradása esetén – a határozathozatal pótlása érdekében – a kormányhivatal hatvan napon belül a teljesítés kikényszerítése iránti eljárást indíthat. Ez a kikényszerítés – amennyiben a bíróság által megállapított önkormányzati mulasztás tényének deklarálása és egyéb, a jogszabályban biztosított eszközök alkalmazása sem eredményezné a jogszerűtlen állapot jogszerűvé tételét – azt jelenti, hogy a kormányhivatalnak kell ismét lépnie. A teljesítés kikényszerítése iránti eljárás tehát ez esetben azt jelenti, hogy a kormányhivatal – szintén az Mötv. 132. § (1) bekezdés e) pontja alapján – kezdeményezheti a bíróságnál a határozathozatal pótlásának elrendelését.

Az Mötv. 140. § (2) bekezdéséből az következik, hogy a határozathozatal pótlása csak a mulasztás bíróság általi megállapítása után, a teljesítés elmaradása estén történhet meg, s ekkor is csak a kormányhivatal külön kezdeményezésére.

Fontos viszont – s visszautalok arra, hogy a mulasztás miben jelentkezett –, hogy a bíróság itt csak a mulasztás pótlását rendelheti el, erre adhat a kormányhivatalnak felhatalmazást.

A törvény – esetünkben – csak a határozathozatal pótlásáról beszél.

De ha kiterjesztően értelmezzük a törvényi rendelkezést – hiszen egyrészt feladatellátás pótlását is elrendelheti a bíróság annak elmulasztása estén, másrészt pedig a határozathozatal elmulasztásának oka lehet a polgármesteri javaslattétel elmulasztása is –, akkor is különbséget kell tennünk a javaslattétel elmulasztása miatti határozathozatal nem teljesítése és a javaslattétel megtétele ellenére meg nem hozott határozat, még pontosabban a polgármester által javasolt személy megválasztásának elutasítása miatti pótlás között.

Véleményem az, hogy első esetben (javaslattétel elmaradása) a bíróság döntése és ennek alapján a kormányhivatal általi pótlási hatáskör egyaránt kiterjed az alpolgármester képviselők közül történő jelölésére és megválasztására is. A második esetben viszont (van javaslat, de nem történik meg az alpolgármester-választás) a kormányhivatal is – a képviselő-testület helyébe lépve, pótolva a képviselő-testület döntéshozatali hatáskörét – csak a polgármester által javasolt képviselőt választhatja meg alpolgármesternek.

Az elején feltett kérdés, hogy mennyi ideig tart mindez, sok tényezőtől függ. „Optimális” esetben azonban – értve ez alatt azt, hogy a képviselő-testület az alakuló ülést követő első ülésen dönt a polgármester által javasolt személy elutasításáról, s feltételezve, hogy minden határidő a törvényben meghatározottak szerint teljesül – a kormányhivatal általi pótlás (de ez az általam valóban optimistának vélt feltételezés) hozzávetőlegesen az alakuló ülés napját követő nyolc-tíz hónap múlva következhet be.