Az Ipoly folyó hídjainak helyreállítása 2010/4
Adminisztrátor
A szlovák-magyar határszakasz egy részét képező Ipoly–völgyben Losonc és Szob között – fokozatos fejlődés eredményeképpen – a XX. században 47 híd kötötte össze a szemben fekvő településeket. Átlag három kilométerenként állt egy-egy híd. A II Világháború harci cselekményei során mindegyik hidat felrobbantották vagy megrongálták a harcoló felek. A front elvonulása után a helyi lakosok igyekeztek saját eszközeikkel kijavítani a lerombolt hidakat.
A békeszerződések aláírása után Csehszlovákia és Magyarország – befelé forduló politikája miatt – mindössze két hidat állítottak helyre a közös határszakaszon. E két híd Letkést és Ipolyszalkát, illetve Balassagyarmatot és Tótgyarmatot köti össze. E hidak egyben határátkelőhelyek vám és határőrizeti bázisok is voltak. A térségben a többi ideiglenes átkelési lehetőség megszűnt. A korábbi három kilométeres átkelési távolság 40 -50 kilométerre növekedett.
A rendszerváltás után az EU tagjai közé igyekvő Magyarország és Szlovákia Ipoly-völgyi térségében élő lakosok – kb. 400 ezer ember – részéről elemi igényként és első helyre rangsorolva merült fel a korábbi átkelési lehetőségek, azaz a hidak visszaállításának kívánsága.
A helyreállítási munkák elindítása és nehézségei
Az önállóvá vált szlovák állam gesztus értékkel saját anyagi erőből elsőként visszaállította a bezárt Ipolytarnóc- Kalonda szárazföldi határátkelőt. E határátkelő visszaállításával a Szécsény és Losonc közötti átkelési távolság 60 km-ről a felére csökkent. Alsósztregova vezetésével 1995-ben szlovákiai térségi önkormányzatok kezdeményezték – a Magyar Külügyminiszter megkeresésével – újabb határátkelők, ezzel együtt a hidak helyreállítását. A kérésre a magyar külügyminiszter kedvező választ adott. Elindultak az önkormányzati, civil szervezeti, lakossági egyeztető fórumok a prioritások eldöntéséről. Az nyilvánvaló volt ugyanis, hogy 47 híd újjáépítését egyszerre elkezdeni rózsaszín leányálom.
A hídépítő szakma is a segítségünkre sietett. A FŐMTERV 2003-ban elkészítette a Hálózati vizsgálat Ipoly-hidak újjáépítésére című tanulmányát 29 egykori híd helyreállítási lehetőségeit elemezve. Ebből választottuk ki hosszú egyeztetési folyamatok után az elsőként megépítésre javasolt 10 hidat és egy szárazföldi határátkelőt. Ezt a kört tovább szűkítve Szlovákia a Ráróspuszta- Raros közti hidat nevezte meg első helyen, míg Magyarország a Pösténypuszta-Petov hidat rangsorolta előre. A két híd (továbbiakban: két híd) felépítésére elindultak az előkészítő, tervező munkák kormányszinteken is.
2003-ban a magyar gazdasági és közlekedési miniszter az állami tartalékkészletből hídelemeket adott át a térségnek a két Ipoly-híd felépítésére. 2004-ben Szlovákiában megalakult az Ipoly-hidak újjáépítését szervező Polgári társulás. E szerveződés a magyar civil szervezet fogalmának felel meg. Vezetője Molnár Katalin bussai /Szlovákia/ lakos lett. 2005-ben a Szlovák parlament 40 millió szlovák koronát szavazott meg a hídépítő munkák elindítására.
Jól haladtak a tervek előkészületei is. Még ez évben megtartottuk Pösténypusztánál a híd alapkő letételét. Ez alkalomból az ideiglenesen megnyitott határátkelőt 7500-an vették igénybe. Úgy tűnt, hogy a következő évben a híd is megépül.
Nem így lett.
Elveszett a Szlovák parlament által megítélt támogatás és az építéshez adott hídelemek is a telephelyen rozsdásodnak. A miértekre adott válasz meghaladná e cikk terjedelmét, ezért ezzel most nem foglalkozom.
A civil szervezetek növekvő ereje
Nem törődhettünk bele, hogy a jó ügy, a hidak felépítése elvesszen.
A Szlovákiában megalakult polgári társulás és közös szervezetünk, az Ipoly hidak újjáépítését szervező szlovák-magyar szakbizottság megsokszorozta erőfeszítéseit. Erőt adott, hogy a térségi lakosság változatlanul kitartott mellettünk a nehézségek és határidőcsúszások ellenére is. Magunk mögött tudhattuk a térségi pártok önkormányzatok, civil szervezetek, és már az EU szervezetek, EU régiók támogatását is. Ha kellett naponta, hetente, havonta értékeltük a kialakult helyzetet és megtettük a szükséges intézkedéseket az előrehaladáshoz.
Az erőfeszítések eredménnyel jártak.
2007. VI. 18-án a két ország miniszterelnöke aláírta a „Közös múlt, Közös jövő a pályázatok tükrében” című megállapodást, amelynek 11. pontja nevesítette a két híd megépítését. 2007. XI. 6-án Párkányban a két ország külügyminisztere aláírta a két híd megépítéséről a kormányok megállapodását. Az egyezményt a Kormány 317/2007./XI.23/ számú rendeletével kihirdette. Elhárultak ezzel a megépítést gátló politikai akadályok. Felgyorsultak az engedélyezési eljárások. Már csak egy dolog hiányzott a kivitelezés megindításához, a pénz.
Mentőövet dobott az EU
A korábban megtett hangzatos nyilatkozatok ellenére egyik ország sem érezte annak szükségét, hogy legalább az országának prioritásaként megnevezett híd építési költségeit biztosítsa.
A Magyarország-Szlovákia Európai Területi Együttműködés Operatív Program 2007-2013 nevesítette a határon átnyúló hidak támogatását és ehhez a beruházási összeg 85%-át biztosította támogatásként. A támogatás elnyeréséhez szükséges pályázatot a NIF ZRT és Besztercebánya megye Önkormányzata nyújtotta be.
A pályázatot sikerült megnyerni.
Újabb pályázatok következtek, aminek eredményeképpen a napokban Pösténypuszta és Ráróspuszta térségében járók már azt is tudják, hogy mely cégek a hidak kivitelezői. A rárósi hidat ez év végéig, a pöstényi hidat a jövő év közepéig át kell adni a forgalomnak a hozzájuk vezető utakkal együtt.
Az ország más területeiről érkezők gyakran kérdezik tőlünk, hogy miért ilyen fontosak nekünk ezek a hidak, megépülésük esetén hová lehet ezeken átjutni?
A kérdésre egy szóval is tudok felelni, Egymáshoz.
Akinek ez a válasz kevés, azzal bővítem ki, hogy a rárósi hídon Alsósztregovára, Losoncra, Zólyomba lehet az eddigieknél jóval rövidebb úton eljutni. A pöstényi hídon Mikszáthfalva, Nagykürtös, Kékkő és ismét Zólyom irányába lehet kerülők nélkül eljutni.
Végezetül a politikai széljárás minden hektikussága ellenére is köszönet mindkét ország ciklusokon keresztül változó kormányainak, döntéshozó szervezeteinek, az ügyet támogató politikai szervezeteinek az eddig nyújtott támogatásért.
A helyi önkormányzatok, régiós szervezetek civil szervezetek és a térség szlovák és magyar lakosai támogatása nélkül még most is csak álom lenne a hidak helyreállítása. Mint fentebb már hivatkoztam rá, az EU támogatása nélkül sem épülne egy híd sem belátható ideig az Ipoly gyönyörű szép völgyében.
Kategória
Könyvajánló
A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény magyarázata
Negyedik, hatályosított kiadás
(2023. őszi kiadás)
Ára: 12000 Ft
