Annak érdekében, hogy állásából eltávolítsák, a fegyelmi eljárások során a jogállami normákat is következetesen semmibe vették – állítja Szikora Zsolt, Budapest-Zugló menesztett jegyzője. Az ilyen koncepciós ügyek szerinte alkalmasak arra, hogy a köztisztviselőket elbizonytalanítsák, hiszen a vizsgálatok üzenete egyértelmű: ha valakinek az érdekei úgy kívánják, az apparátus tagjait politikai megfontolásból bármikor feláldozhatják.

Szikora Zsolt 1996 óta a Budapest-Zugló polgármesteri hivatal jegyzője, és eddig tevékenységét számos nagy összegű jutalommal ismerték el, s 1999-ben elnyerte az Év Jegyzője címet is. Tavaly decemberben azonban – két fegyelmi eljárás után – hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel sújtották. Lapunk kérdésére Szikora kijelentette: menesztésére az ellene lefolytatott fegyelmi vizsgálatok nem adtak alapot, ezért úgy véli, eltávolításának valószínűleg politikai okai lehettek. A jegyző egyébként már korábban tapasztalta, hogy nem élvezi a polgármester bizalmát, ezért beszélgetést kezdeményezett vele, ám kérdésére nem kapott érdemi választ.
Első alkalommal a múlt év augusztusában rendeltek el vizsgálatot a zuglói polgármesteri hivatalban, mégpedig a papír-írószerbeszerzésekkel kapcsolatban. Az eljárás során másfél év anyagát vették górcső alá, ám Szikora szerint az eljárást minősíti, hogy az iratok áttanulmányozására mindössze négy napot szántak. A jegyzőt hivatalosan szeptember 3-án értesítették arról, hogy fegyelmi vizsgálat folyik ellene, és 7-ére már össze is hívták a rendkívüli testületi ülést. A fegyelmi tanács október 16-án pedig már döntést is hozott: az ügy megrovással zárult. Szikora viszont úgy véli, hogy a vizsgálat során eljárási hibák sorát követték el, hiszen kérése ellenére is csupán a testületi ülés előtt egy órával kapta meg a belső ellenőrzésről készült dokumentumokat, nem adhatta elő a védekezését, sőt az általa meghallgatni indítványozott tanúkat sem hallgatták meg.
A jegyző változatlanul állítja, hogy nem történt jogsértés, hiszen olyan termékekről volt szó – a fénymásoló papírtól a számítógép-alkatrészig –, amelyek esetében semmi nem indokolta az egységes beszerzést, bár a vizsgált vásárlások összértéke valóban meghaladta a közbeszerzési határt. Az egyenként kisebb tételek esetében pedig semmi nem indokolta a pályáztatást, ráadásul Szikora szerint a közbeszerzési eljárás lefolytatása nem is a jegyző feladata. Hasonlóképpen a szemére vetették, hogy megszegte a selejtezési szabályzatot, ami ugyancsak képtelen vád: a jegyzőnek a hivatali működés belső rendjét meghatározó szabályokat kell megalkotnia, és azok munkatársaira nézve tartalmaznak előírásokat. Amennyiben tehát jogsértés történik, a felelősséget nem a jegyzőnek, hanem a selejtezési szabályzatban meghatározott vezetőnek kell viselnie, de Szikora szerint semmilyen szabálytalanság nem fordult elő. Mindezekre azonban a vizsgálat során senki nem volt kíváncsi.
A jegyző mindezek alapján már egyértelműen érzékelte, hogy nem az igazság kiderítése, hanem a menesztése volt a cél. Ezt támasztja alá, hogy amint kiszabták a megrovás büntetést, még ugyanazon a napon a rendkívüli testületi ülés újabb fegyelmi eljárás megindításáról döntött. Ezt már a képviselő-testület egyes tagjai is gyanúsnak találták, és úgy vélték, hogy koncepciós ügyről van szó, s a Fidesz-frakció a testületi ülésről kivonult. A szavazógép azonban jól működött. A „vád” ezúttal az volt, hogy a hivatal 84 köztisztviselője nem tette le a kötelező esküt. A helyzetet jellemzi – emlékszik Szikora –, hogy utóbb már csak 71 emberről beszéltek. Egyébként az esküt kétségkívül Szikora szervezte meg, ám nyár lévén, sokan távol voltak. Mielőtt azonban maga is megkezdte volna szabadságát, intézkedett, hogy az időközben visszatérők is tegyenek esküt. Ennél többet a jegyző nem tehetett, és a ha tényleg történt volna mulasztás, azért aligha vállalhat felelősséget.
A jegyző szerint a második eljárás során is megismétlődtek a korábbi jogsértések, például a már jogi képviselője társaságában megjelent Szikora a tételes bizonyítékait sem adhatta elő; a polgármester azt mondta, hogy erre a bíróságon lesz majd módja. Egyébként a vizsgálat által érintett két osztály véleményét sem kérték ki. Mindezek ellenére a december 4-ei testületi ülésen megszületett a döntés: a jegyzőnek mennie kell. Erről azonban csak minősített többséggel határozhattak volna, ami a 35 fős testület esetében 19 szavazatot jelent, de az ülésen csak 18-an jelentek meg. Mindezek alapján a jegyző mindkét fegyelmi eljárást megtámadta, és a bíróság várhatóan egy eljárásban dönt majd az ügyekről.
Szikora kijelentette: annak érdekében, hogy állásából eltávolítsák, az eljárás során a jogállami normákat következetesen semmibe vették. Szerinte felháborító, hogy a képviselő-testületet efféle célok érdekében használják fel. Az ilyen koncepciós ügyek alkalmasak arra, hogy a köztisztviselőket elbizonytalanítsák, hiszen a vizsgálatok üzenete egyértelmű: ha valakinek az érdekei úgy kívánják, az apparátus tagjait politikai megfontolásból bármikor feláldozhatják. A jegyző egyébként gyakran az ütköző szerepét tölti be a lakosság, a polgármester, a képviselő-testület és az apparátus között – véli Szikora –, helyzete ezért gyakran bizonytalan, s emiatt nem hibázhat. Ha azonban tevékenységét nem a szakmai munka színvonala alapján ítélik meg, hanem a politikai érdekek a meghatározók, minden erőfeszítése hiábavalónak bizonyulhat.