Ha a hatályos magyar joganyagot kinyomtatnánk A4-es formátumú lapokra, és azokat egymás mellé lehelyeznénk a földre, akkor csaknem 75 kilométert (Budapesttől Szirákig) gyalogolhatnánk mellette. Ha pedig ezeket a lapokat egymásra tennénk, egy köbméteres bálát kapnánk. Magyarán mondva: nincs könnyű dolguk a jogkövető állampolgároknak, ha minden szabályt be szeretnének tartani. Lehet-e egyáltalán minden szabályt betartani, ha még a regulák számát sem tudjuk!?

Hihetetlen nagy jogi túlszabályozottságban élünk. A szakemberek a túlburjánzó jogalkotást elsősorban az egyre összetettebb életviszonyokkal, a tudomány és technika gyors fejlődésével magyarázzák. Nem kedvez a minőségi jogalkotásnak, hogy a jogszabályok gyakran érdemi hatásvizsgálat nélkül készülnek, ráadásul a jogalkotó is csak ritkán szánja rá magát egy kis deregulációra, azaz a jogrend fölösleges szabályoktól való megtisztítására.
A magyar joganyag
A tisztánlátásban sokat segített, hogy (a deregulációs törvény) megalkotása előtt a szakemberek igyekeztek pontosan feltérképezni a hatályos joganyagot. Ebben a munkában a jogászok mellett az informatikusok is nagy szerepet játszottak. Horváth János, a Magyar Hivatalos Közlönykiadó vezérigazgató-helyettesének tájékoztatása szerint november 29-én 9071 törvény és különböző rendelet volt hatályban Magyarországon. Ezek közül 1469 törvény, 322 törvényerejű rendelet, 2730 kormányrendelet (pontosabban: 2513 kormányrendelet és 217 MT rendelet), 43 MNB rendelet, 11 ME rendelet és 4496 tárcarendelet. Ez a hatalmas joganyag hozzávetőlegesen 170-180 ezer oldalt tesz ki.
Érdekes összehasonlítást lehet tenni, hogy mennyit és miben változott egy év alatt a magyar joganyag belső szerkezete. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium jogszabály-nyilvántartójának adatai szerint 2006 végén 1628 törvény és 396 törvényerejű rendelet, 2504 kormányrendelet, 4296 miniszteri rendelet volt hatályban. Vagyis az időközi dereguláció és jogalkotási tevékenység együttes hatására mintegy másfélszázzal csökkent a törvények és hetvennéggyel a törvényerejű rendeletek száma, míg rendületlenül nőtt (kereken kétszázzal) a tárcarendeletek mennyisége.
A legszakállasabb törvények
A június 29-én kihirdetett 2007. évi LXXXII. törvény hatályba lépése után a magyar jogrendszer „legszakállasabb” érvényben lévő jogszabálya a német vámegylettel 1868. márcz. 9-én kötött kereskedelmi- és vámszerződésről szóló 1869. évi VII. törvény lett. A dobogó második fokára az Angolországgal 1868. évi ápril 30-án kötött hajózási szerződésről szóló 1869. évi VIII. törvény „állhatott”, míg a harmadikra a tiroli Jungholz községnek, a bajor vám- és közvetett adórendszerhez kapcsolása iránt Bajorországgal 1868. május 3-án kötött szerződésről szóló 1869. évi IX. törvény.
Az is érdekes, hogy az 1867-es kiegyezést követő öt év jogterméséből még ma is több mint húsz törvény hatályban van. Vagy kigondolná a napjainkban is zajló magyar–amerikai vízumviták ismeretében, hogy már 136 éve hatályban van az amerikai Egyesült Államokkal 1870. évi szeptember 20-án a kivándorló egyének állampolgárságának szabályozása végett kötött államszerződésről szóló 1871. évi XLIII. törvény?
Sokat fiatalodott a normák átlagéletkora: ma már a joganyag háromnegyede a rendszerváltás évében, illetve azután keletkezett.
Technikai és érdemi dereguláció
A dereguláció a jogi túlszabályozottság mértékének csökkentését jelenti. Két vállfaja van: a technikai és az érdemi dereguláció. A technikai dereguláció keretében a hatályos joganyag nem változik. A technikai dereguláció egyik formája, amikor a jogalkotó a magasabb szintű jogszabályban rögzített szabályozást általános jelleggel alacsonyabb szabályozási szintre utal. Példa erre a kormányzati szervezetalakítással összefüggő törvénymódosításokról szóló 2006. évi CIX. törvény. A technikai dereguláció másik sajátos az, amikor a jogalkotó a már létező jogszabályi rendelkezéseket úgy fogalmazza újra, hogy az kisebb terjedelmű, átláthatóbb és egyszerűbb szerkezetű legyen.
Az érdemi dereguláció keretében a jogalkotó megváltoztatja, csökkenti a hatályos joganyagot. Ennek egyik formája, ha a megszüntetett kötöttségek helyébe szerződéses kötelezettségek lépnek. A másik módszer a jogi szabályozásból eredő „adminisztratív terhek csökkentése”. Ilyenkor a jogalkotó a jogszabályok címzettjeire háruló felesleges adminisztratív kötelezettségeket szüneti meg, például felesleges adatközlést, nyomtatványkitöltést, eltörli a szakhatósági hozzájárulás kötelezettséget egy adott hatósági ügyben. A harmadik lehetőség a közfeladatok csökkentése. Ennek során a jogalkotó felülvizsgálja, hogy az állam, illetve önkormányzat által ellátott feladatok ténylegesen szükségesek-e, nem képes-e a piac azt hatékonyabban ellátni. Ha ezekre a kérdések igen a válasz, akkor a feladatot létrehozó jogszabályi rendelkezéseket hatályon kívül helyezik, illetve a piaci alapú közszolgáltatásra vonatkozó szabályokkal váltja fel.
Az uniós joganyag
A belső joganyag mellett nem lehet megfeledkezni az uniós tagságból származó jogról sem. Ennek a mennyisége a magyar joganyagot is meghaladja!
A közösségi jogból az úgynevezett másodlagos joganyagot vettük figyelembe – mondta érdeklődésünkre Horváth János. – További szűkítés – folytatta –, hogy csak a kötelező erejű jogi aktusokat számítottuk, beleértve a rendeleteket, irányelveket, határozatokat, a költségvetést, a közös kül- és biztonságpolitika, valamint a belügyi és igazságügyi együttműködés aktusait, továbbá a közösség kötelező erővel bíró nemzetközi megállapodásait és a nemzetközi megállapodásokkal létrehozott szervek jogi aktusait. A csatlakozásunk előtti időszakból csak azok a jogi aktusokat vették figyelembe, amelyeket a Tanács és a Bizottság kijelölése alapján le kellett magyarra fordítani 2004. május 1-jétől a Magyar Hivatalos Közlönykiadó szakemberei már minden kötelező jogi aktust beszámítottak az összesítésbe. Ezek után az uniós joganyag mennyisége 25 461 egység, hozzávetőlegesen 215 ezer oldal.
a